Part

 1     Els|       testvére: a szegény megcsalt leány, vigasztalást talált-e?~–
 2     Els|         napsugártól is. A torockói leány nem megy a mezőre dolgozni.
 3     Els|         dolgozni. Az férfimunka. A leány otthon a szobájában (s az
 4     Els|            énekelnek, nem egy árva leány, hanem egy árva ország!~
 5     Els|        férj és feleség: mi atya és leány vagyunk.” S ön tapasztalni
 6     Els|           egyúttal férjhez menendő leány – hisz akkor ami szentségtörő
 7     Els|      nyolcéves fiú meg egy tízéves leány szurokfáklyákkal kezükben
 8     Els|         meg egy fiatal gyermekarcú leány egy púpos hátú szatíralakú
 9     Mas|        hallottalak így beszélni.~A leány visszarántotta paripáját,
10     Mas|       tekintett, észrevevé, hogy a leány szavainak értelme van, amit
11     Mas|             nyírott feje volna, ha leány volna, fátyolt viselne.
12     Mas|     csoport apróbb-nagyobb gyerek, leány, akik mind egyszerre meg
13     Mas|      borzadály végigreszketését.~A leány két összetett kezébe szorítva
14     Mas|           erős hitem!~S e szónál a leány alakja felmagasodott, és
15     Mas|      boldog fogsz lenni! – mondá a leány. – Manassé paradicsommá
16     Mas|     feltűnik egy-egy fényalak. Egy leány, aki már menyasszony. Társnői
17     Mas|           lesz a háznál. Csitt, te leány! Szólj, te asszony! Inkább
18     Mas|       kedvében volt. Amíg a fiatal leány dolgait végezte úrnője körül,
19     Mas|           eljönnek?~– De azt ám. A leány azt mondta, hogy ha ezer
20     Mas|      lerohant hozzá, s megragadá a leány kezét.~– Mégis eljöttél!
21     Mas|            Hallád! Amiről tegnap a leány szólt: „Ha egyszer egy áruló
22     Mas|         várat – indítványozá Anna. Leány volt még, kíváncsiabb.~–
23     Mas|     villanyozva e gondolat által a leány. – Valami mesebeli csodaállat.~–
24     Mas|     szerencsétlenséget! – rebegé a leány elsápadva, s két kezét imára
25     Mas|            Egy nő, aki gyűlöl. Egy leány, akinek megölték a vőlegényét,
26     Mas|      hallgass! – súgá Manassénak a leány.~Az utcán zsivajgó nép rohant
27     Mas|            Téged, élve. Ez az oláh leány cine mintyéje.~S azzal hátat
28     Mas| mellvédfalára könyökölt.~Manassé a leány keze után nyúlt. Szíve jobban
29     Mas|          Ne búcsúzz még! – szólt a leány. – Maradj még itt egy kis
30     Mas|          megcsókolta a homlokát.~A leány odakapta a kezét a homlokához,
31     Mas|         tegyük azt, amit az a szép leány mondott. Te eredj a puszta
32     Mas|        vissza elhozott gyűrűjét.~A leány hevesen ragadta meg bátyja
33     Mas|          Manassét, az Anna volt. A leány a sír felé hervadt.~
34     Mas|                  LII.~Az elhagyott leány pedig lassan hervadt a sír
35     Mas|           Manassé – rebegé a beteg leány –, ha én nem érem is azt
36     Mas|        suttogá heves lélegzettel a leány. – Ha az álom, nem más,
37     Mas|        fogadás.~Arra aztán a beteg leány megölelte a ráhajló bátya
38     Mas|            a napfelköltét – súgá a leány. – Emeld föl a fejemet.