Part

 1     Els|        Meddig akar ön még üldözni, uram? – szólt indulattól reszkető
 2     Els|       tette.~– Imádságos könyv ez, uram? – kérdé Dormándyné csípősen.~–
 3     Els|           Cannibal ante portas!”~– Uram, az magasfokú sértés! Kannibál
 4     Els|          nem nősülhet meg többé.~– Uram, ön elfeledi, hogy ki előtt
 5     Els|            szállására.~– Köszönöm, uram; ne fáradjon – kérlelé Blanka. –
 6     Els|       megnyeri a tetszését.~– Nem, uram, ez a szállás nekem drágának
 7     Els|    zavartan mosolygott.) Üljön le, uram. Megengedi, hogy reggelizésemet
 8     Els| látogatójához fordult: – Figyelek, uram.~Vajdár megütközött a hangon
 9     Els|         bensőség.~– Halgasson rám, uram. Ha ez az én fájdalmas ügyem
10     Els|       tartá az ujját a ravaszán.~– Uram! Én nagyon megtisztelve
11     Els|       magamban – és végrehajtom.~– Uram, ez olyan adósság lesz rajtam,
12     Els|             A világ meggyulladt!~– Uram s én Istenem! Mi ez? – töprengett
13     Els|  gyapjúszövet öltöny volt rajta.~– Uram!~– Parancsol, hercegnő?~–
14     Mas|        volt Manassé előtt.~– Elég, uram. Az én ügyemről ne beszéljünk
15     Mas|     kibélelve.~– Elvezetlek ezért, uram, akár a mennyországba.~Az
16     Mas|          én kemény fejemre? Óh, én uram, kegyelmes Istenem!~Olyan
17     Mas|           emelem,~És benned bízom, Uram!”~Egyszerű, csendes dallamú
18     Mas|           emelem!~És benned bízom, Uram!”~Áron nem bírt magán uralkodni
19     Mas|        tanár is, tiszteles Vernezs uram, kivételt képez. – Magában
20     Mas|  gyülekezet toleranciáját. Vernezs uram hódítani, küzdeni és téríteni
21     Mas|       herceg.~– Nálam van a gyász, uram, nálam! – mondá a márkiné
22     Mas|         szép hölgy vállai körül.~– Uram; ne érintse ön a kezemet! –
23     Mas|           egész” embert, aki nekem uram és királyom! – Hát akadhat
24     Mas|        kacagva ingerkedett.~– Nos, uram, az idő még nem késő; csak
25     Mas| tiszteletlenségnek ily fokát az én uram és jóltevőm irányában nem
26     Mas|           van, Manassé. Szeretlek. Uram vagy; neked engedelmeskedem.
27     Mas|      vették fel; akkor aztán Zsakó uram fog parancsolni.~Az pedig
28     Mas|         magadat se szabadítod meg, uram, magadat se! Kámpesz neked
29     Mas|          is ki lehet rúgni.~– Héj, uram, megállj, megállj! – szólt
30     Mas|           hallotta azt.~– Manassé! Uram! Kővé váltál! – rikácsolt
31     Mas|        lakosok elmenekültek.~– No, uram – szólt a muzsikus –, tegyük
32     Mas|        Engedelmet kérek, nagyságos uram, hogy nem köszöntem; azt
33     Mas|          csupa kormos a vastól. Az uram nincs itthon.~– Tudom. Nagyon
34     Mas|         hát parancsoljon ön velem, uram – szólt Blanka, kettévágva
35     Mas|   ördöngösből, azt mondá: „Engedd, Uram, hogy a disznók közé menjek!”~
36     Jeg|      ablakot kinyitnak:~„Nyisd meg uram,~nyisd meg Irgalmad ajtaját!~