Part

 1     Els|          csak látszat: mindig kötve vagyunk valakihez, aki erősebb.~–
 2     Els|           ezek soha.~– Aztán ketten vagyunk férfiak, s nem ijedünk meg
 3     Els|         hinni, hogy vándorszínészek vagyunk – szólt bele Gábor úr. –
 4     Els|         gazdagok volnánk. De hát mi vagyunk a civilizáció úttörői a
 5     Els|             csizmát viselnek; ezért vagyunk arra kötelezve.~Félbeszakítá
 6     Els|     postiglione azt mondá, hogy itt vagyunk a Porta del Popolónál –
 7     Els|             a dolgainkkal. – Dehogy vagyunk! – mondám; s aztán elpanaszoltam
 8     Els|            nem következik senki: mi vagyunk a legutolsók, a legkisebbek.
 9     Els|          azt aláírom én is: „Mi nem vagyunk férj és feleség: mi atya
10     Els|           feleség: mi atya és leány vagyunk.” S ön tapasztalni fogja,
11     Els|             van. A gát, amelyen fel vagyunk akadva, az, hogy a hercegnő
12     Els|          tudatja majd, hogy egyedül vagyunk, s nem várunk egymáson kívül
13     Els|           Mind a ketten özvegységre vagyunk ítélve, mind a ketten gyűlöljük
14     Els|            hoz írt. – Mi jó barátok vagyunk, hanem vetélytársak. A grófnő
15     Els|         szerencsétlenségének okozói vagyunk, s égig érő botrány volna,
16     Els|              Éljen a nép! Mi a népé vagyunk!”~És aztán engedi magát
17     Mas|        fekszik a földgömb, hanem le vagyunk borítva ezzel a nagy üvegharanggal!
18     Mas|          megkérdik tőlünk, hogy kik vagyunk; mi közünk van egymáshoz;
19     Mas|            Mi már mind a nyolcan el vagyunk veszve, ha az ország felfordul,
20     Mas|         ugrás a Székelykő, s otthon vagyunk. Szeret-e erdőn keresztül
21     Mas|          tűzön is. Öcsém, már benne vagyunk. El ne áruljuk az asszony
22     Mas|       elsáncolt szénaboglyák.~– Itt vagyunk már! – mondá Áron. – Ez
23     Mas|         törvény. Azért szegényebbek vagyunk a nádi verébnél.~– Látod
24     Mas|              mi is egy Istent hivők vagyunk; magunk is árvák, békességben
25     Mas|             bennünket. Nézd, hárman vagyunk; magyarok, hazád fiai.~Áron
26     Mas|             hídnál aztán már otthon vagyunk. Odáig bizonnyal nem fog
27     Mas|           el voltak látva.~– Mi úgy vagyunk most itt – mondó Blanka –,
28     Mas| historikumot adunk elé, kénytelenek vagyunk mind a tárgy címét, mind
29     Mas|        volna. Ott van, ni! Most itt vagyunk a Dárius király asztalánál,
30     Mas|            és mi mindnyájan a tieid vagyunk.~E szók alatt odaborult
31     Mas|           Mi a legvégsőre is készek vagyunk. Rég meghánytuk-vetettük
32     Mas|            Mindnyájan Isten kezében vagyunk. Jó helyen vagyunk. – Holnap
33     Mas|          kezében vagyunk. Jó helyen vagyunk. – Holnap mind együtt leszünk
34     Mas|         Mire gondolsz?~– Hát ketten vagyunk már, s tenálad bot is van.
35     Mas|            bírákat afelől, hogy nem vagyunk istentagadók.~Zimándy úr