1-500 | 501-1000 | 1001-1192
Part
501 Els| szólt Manassé. – Én magam is azt hiszem.~– Tudja, ön, hogy
502 Els| Én egy percig sem hittem azt.~– Az én hitem nem volt
503 Els| elveszítsék! – Adja vissza nekem azt a levelet, hercegnő!~– Miért?~–
504 Els| szerzett munkabérrel fölér, hát azt magától el ne utasítsa.
505 Els| grófnő ma reggel nekem azt mondá, hogy minden asszony
506 Els| lehetetlen, hogy megtagadja azt a kérését, hogy útitársul
507 Els| vége egy útnak. Hanem ha azt látnák az emberek, hogy
508 Els| elfogy.~– S hová teszi ön „azt” a képet?~– Boldoggá teszem
509 Els| Scalcagnatót. Az, tudom, nem engedi azt a zsibvásárra jutni.~A bérkocsis
510 Els| bagariabőr cipő van a lábán? Azt nem viselnek hercegasszonyok!~
511 Els| bíbornok visszakerüléseért? Azt bizony én meg nem tudom
512 Els| bizalmas néven szólítja azt.~A megszólított alak visszadöbben.
513 Mas| vele; a rajt ülő nem érzi azt úgy, mint a leszegezett
514 Mas| tovább tart az út. S még azt sem tudjuk, hogy hová megyünk.~–
515 Mas| ahová te küldesz.~– Nem azt mondtad-e, mikor búcsúzni
516 Mas| Ott veszedelem van.”~– Azt akkor mondtam, mikor még
517 Mas| A nő erős lelke teszi azt. Bizonyosan a szeretett
518 Mas| Bizonyosan a szeretett nő mondta azt: „Eredj! Hagyj el engem!”
519 Mas| Eredj! Hagyj el engem!” Ha azt mondta volna neki: „Maradj
520 Mas| a világ; dehogy hagynád azt magadtól elzárva tartani!
521 Mas| ismernél törvényt, mely azt megtiltja tőled! Ha tudnád,
522 Mas| Mikor a szemérmetes prüdéria azt kérdezte tőle, hogy tudott »
523 Mas| állni egy művész előtt; azt felelé: »Mais la chambre
524 Mas| Amiért a közönséges embernek azt mondják: »Ki a sekrestyeajtóba,
525 Mas| okosabb lett volna, ha ők is azt tették volna ez idő alatt,
526 Mas| holnapot?”~Bejárja velem nem azt az áldott országot, ahol
527 Mas| boldoggá tegyék egymást; hanem azt az elátkozottat, ahol elég
528 Mas| követ; úgy, ahogy én teszem azt.~S aztán reggeltől napestig
529 Mas| nőnek a férfi kezét, akkor azt mondja neki: „Ez a férfi
530 Mas| az ifjú.~– Jól tudod te azt, hogy ami tért a két karoddal
531 Mas| keblemre! Miért kiáltottad azt, hogy „Ed io sono la condannata!”,
532 Mas| meg van téve. Te jól tudod azt. Belőlem nem lehet többé
533 Mas| templomom tornyán a gömb nem azt hirdeti, hogy „Jertek ide!
534 Mas| előbb meg kell szeretned azt az Istent, akit én követek.~–
535 Mas| másvilágra, hanem cselekszik azt itt ezen a földön, akik
536 Mas| tanulásnak, s mindezekért áldani azt az egy Istent, aki mindezt
537 Mas| atyámfiait; akkor szeretni fogod azt az egy Istent, aki a béke
538 Mas| körben forgó őrtüzével, azt mondó Manassé Blankának:~–
539 Mas| veszélyesebb.~– Akármi legyen, én azt választom. Hogy én az egész
540 Mas| szót ne szólhassak hozzád, azt nem bírom ki. S hogy te
541 Mas| drága bajuszodat levágd, azt nem engedem meg. Mondj mást.~–
542 Mas| elfogadása végett. Mi azonban azt a reggelt nem várjuk meg
543 Mas| írjanak Zimándy úrnak, kiről azt hitték, hogy Budapesten
544 Mas| teszik meg.~Azután csak azt várták, hogy beesteledjék,
545 Mas| Kipróbált csempész. Most is azt hiszi, hogy csempészeket
546 Mas| vethetett bele, s körülvette azt kőkerítéssel. Túl e folton
547 Mas| a pihenőtanyát. A kalauz azt mondta, hogy itt a „város”.
548 Mas| De könnyebb lett volna azt leírni, amit egy szarka
549 Mas| beszéd pedig, aki értette azt a nyelvet, világosan azt
550 Mas| azt a nyelvet, világosan azt fejezé ki, hogy mit parancsolnak
551 Mas| Ellenkezőleg, elkezdte magasztalni azt a valamit, ami az ő egyetlen
552 Mas| ujjhegyek mimikája elmondá azt bőségesen, hogy abban a
553 Mas| jobbat nem főzött. S mikor azt látta, hogy a kalauz mindezekben
554 Mas| láttára, amire aztán a gazda azt mondá, hogy „róre mityi
555 Mas| megsebesültéről, de amint végül azt mondó, hogy „róre mityi
556 Mas| a kecskéihez, s tekintve azt, hogy a többiek már alszanak,
557 Mas| visszafelelni bátorkodott, azt lehordta méltó haraggal.~
558 Mas| beszélt, bizonyosan megértette azt.~Azután került-fordult,
559 Mas| zúzmarából olvasztott a tűznél, s azt nyájas mosolygással ajánló
560 Mas| királynő”-nél elhelyezte, azt kérdé tőle, hogy nincs-e
561 Mas| szólt:~– Ez a púpos itt ni, azt állítja, hogy ők, a pozsonyi
562 Mas| Bécsben március 13-án, s azért azt kellene nemzeti ünnepnek
563 Mas| elfogadni.~– Persze hogy azt! – kiálta fel a púpos. –
564 Mas| meg is lőttek! – Csakhogy azt, te púpos, nem csináltad.~
565 Mas| sehogy se megy a dolog, azt mondta neki: „Próbáld meg,
566 Mas| E szép énekszó mellett azt is megtudta Manassé, hogy
567 Mas| A vendégek nem értették azt; az őr bővebb magyarázattal
568 Mas| Énmiattam? Mivel okoztam azt?~– Mon dieu! Ah, mon Dieu!
569 Mas| sót”, „sót!”Adjátok ide azt a repülősót! Ne lássam Belzebubot
570 Mas| Fusson ön! Fusson! Hagyja el azt az embert! Azt a démont!~–
571 Mas| Hagyja el azt az embert! Azt a démont!~– Kérem, Marie,
572 Mas| démont!~– Kérem, Marie, én azt, akit szeretek, tisztelem
573 Mas| a két kezem közé fogtam azt, s ön azt mondta, hogy a
574 Mas| kezem közé fogtam azt, s ön azt mondta, hogy a tenyeremnek
575 Mas| tett akkor.~– Tudom, de azt előre megmondtam, hogy ha
576 Mas| az ikertestvéred, Anna is azt tette, hogy egy felhívást
577 Mas| odapottyansz közéjük az égből; azt mondod, „Én is itthon vagyok!”,
578 Mas| eszed van, nem kíséreled azt meg. A Torockó körüli hegységek
579 Mas| út sem szabad odáig. Én azt a leveledet, amit hozzám
580 Mas| Hogy mit írtál leveledben, azt nem tudom, csak annyit mondott
581 Mas| valami idegen ember volna.~– Azt írtam neki benne, hogy jöjjön
582 Mas| nagyon, mert az asszonyok azt fogják hinni, hogy veszekedünk.
583 Mas| fejeddel a falnak, úgysem fogod azt keresztültörni. Ne keverd
584 Mas| V.~Azt a parkot valamikor a szép
585 Mas| nehezebb lesz.~És mégsem érzi azt a terhet a lelkén, amit
586 Mas| szenvedést. Blanka meg tudta azt ítélni, hogy egykori barátnéjának
587 Mas| lesz abból fény? Mindig azt kell tudni az embernek,
588 Mas| folytatni az utazást, lelkem?~– Azt mondtad ki, amire gondoltam! –
589 Mas| reszkető hangon súgá: – Azt mondta nekem ez asszony,
590 Mas| téged! Ugye, teneked is azt mondta rólam a férje?~S
591 Mas| magával, így Blanka még azt sem vehette észre, hogy
592 Mas| József császár építtette azt a legszebb erdélyi asszonynak.
593 Mas| Úgy, hogy mikor egy este azt mondá Blankának: – „Az ott
594 Mas| egyetlenegy napot késik; ha csak azt az egy éjszakát ott tölti
595 Mas| Blanka csak elbámult, midőn azt látta, hogy Manassé csakugyan
596 Mas| székely ital ám: fenyővíz.~– Azt meg éppen nem szomjazom.~–
597 Mas| mi feleink templomában?~– Azt is hallom.~– Rosszul harangoznak.
598 Mas| abból veszekedés lesz. Aztán azt nem szabad ennek a gyönge
599 Mas| mosolygott a jó Áron tréfáján, s azt mondta, hogy majd maga fog
600 Mas| Rákóczi Ferenc vezére volt. Azt is megnézzük, ugye, drága
601 Mas| megérdemlettem; megkérem azt. Ugye, megadod azt, ha halva
602 Mas| megkérem azt. Ugye, megadod azt, ha halva hoznak is eléd,
603 Mas| szikrázó szemekkel, mikor azt látta, hogy Blanka szemébe
604 Mas| eladni a Mezőségre. Megszokja azt az ember. Mert az urak még
605 Mas| Blanka igen helyesnek találta azt.~Áron bátya pedig azalatt
606 Mas| megszokta már az éjjeli utazást; azt hitte, mulatságból történik
607 Mas| tizenkettőt és felet ütött, azt mondá az öccsének:~– No,
608 Mas| gyönge gyerecske volt, aki azt akarja, hogy szoptassák.
609 Mas| bátyádat, mikor a piac közepén azt a beszédet tartotta a fiatalsághoz,
610 Mas| volna! Aztán ki olthatja el azt a tüzet, ahol minden ház
611 Mas| égett, lángolt. Nem lehetett azt eloltani. Aztán nem is olyan
612 Mas| indított Lengyelország ellen, azt mondhatta rá Torockó: „Mi
613 Mas| zászlóaljat?” Hát erre csak azt mondom neked, amit az egyszeri
614 Mas| inkább a villa nyelével? Azt tevém vala, mondá a góbé,
615 Mas| csirkét sem enged megölni; azt tanácsolta, hogy kísértenők
616 Mas| váltságot ajánl érte. Akkor azt is ott fogták. Már most
617 Mas| csináltuk a számadást. Nézd azt a roppant porfelleget, ami
618 Mas| hátratekintve. Ő nem tudta azt, hogy azok jelzőtüzek, mikkel
619 Mas| mindegy, akárhova rajzolta azt a jelt a mérnök; mert az
620 Mas| tartozik a fölkelőkhöz?~– Azt nem lehet tudni. Talán igen,
621 Mas| kapujához vivő hídra terelve azt.~– Mi történik velünk? –
622 Mas| felelt neki Áron. – A domnule azt mondja, hogy nem jó lesz
623 Mas| Blankának. Blanka nem engedte azt, hanem magához ölelte a
624 Mas| legszebb kalekuti pulykának. Azt a párt keleti nagylelkűséggel
625 Mas| hagyom tőlem elvenned!… Azt Temagad körülvetted szikláiddal…
626 Mas| Odaviszem nőmet… Add vissza azt nékem a Te erős kezedből…
627 Mas| meghagytak az asztalon, azt még összecsomagolta számukra
628 Mas| vegetarianu”.~Majd megtudja Blanka azt is, hogy mit tesz ez.~Mikor
629 Mas| Mikor a lovaikat nyergelték, azt mondá Áron Manassénak:~–
630 Mas| amilyen, olyan; ezúttal azt a szentecskédnek köszönhetem,
631 Mas| birtokán jár; hanem azért azt a kis darab földet, ami
632 Mas| gondolatban ejtett kérdést.~– Te azt hitted, ugye, hogy a „magyar
633 Mas| megeresztve a terhelőjét, azt mondá Blankának:~– Most
634 Mas| komoly csemegéből.~Blanka azt mondá, hogy ő inkább szomjas,
635 Mas| tapsolt a szép tüneménynek. Azt mondta, hogy ha ő nagyúr
636 Mas| egy házat, s aztán elnézné azt a csodaforrást reggeltől
637 Mas| apámat, s fölgyújtottad azt a házat, amiben az éjjel
638 Mas| az éjjel aludtál?~Blanka azt hitte, hogy ez csak tréfabeszéd;
639 Mas| Kutya nem volt a háznál; azt a zsidó nem tart, mert megharapott
640 Mas| kötött zsineg volt kidugva, azt ha meghúzta az ember, a
641 Mas| ajtót? – szólító meg Áron azt a valamit.~– Azért, mert
642 Mas| ez nem felelt semmit. – Azt hittem, már meg is házasodtál,
643 Mas| valóságos zsidó?~– Ellenkezőleg. Azt mondja, hogy az nem igazi
644 Mas| órának külön áldása van, s azt elmulasztani vétek, s bizonyos
645 Mas| adva az emberek fölött, s azt meg kell vigyázni. A masinaóra
646 Mas| kell vigyázni. A masinaóra azt nem tudja megtenni, hogy
647 Mas| fiát, a bálványimádót, ha azt merném tenni a Garizim-hegyi
648 Mas| észrevette, hogy az öreg azt kívánja, hogy ő is mondja
649 Mas| kívánja, hogy ő is mondja azt utána. Miért ne tette volna
650 Mas| Min haólám, wead haólám” azt teszi, hogy „egyik örökkévalóságtól
651 Mas| örökkévalóságot akartak elfogadni, s azt mondták: „ad haólám” – de
652 Mas| hite szerint. Tisztelem én azt nagyon. – Hanem most arról
653 Mas| felesleges szolgád, engedd azt eljönni velünk; megadjuk
654 Mas| haólám, wead haólám!” De már azt nem várta be a társaság.~–
655 Mas| hasadék óriási kapuja.~Áron azt mondta, hogy itt a hegytetőn
656 Mas| Mikor a gyermek sírni akar, azt mondjuk neki: „Nézd, kicsinyem,
657 Mas| vesszőt metszünk neki, azt mondjuk: „Paripa; ülj fel
658 Mas| tesznek bennünk. Az asszonynak azt mondjuk, hogy így szokás
659 Mas| kitaláltad, mit rejtegessem? Azt gondolod, hogy mi feneörömből
660 Mas| ragadtuk kezünkbe a fegyvert? Azt gondolod, hogy nem mindnyájan
661 Mas| apostol szablyáját, mikor azt támadják meg, ami neked
662 Mas| kifáradni, hogy újra ne tudja azt kezdeni? Csak bízd őt énrám.
663 Mas| megtettek, amit én akartam, s azt hitték, hogy ők akarják.
664 Mas| Blankának is meg kellett azt kóstolni, amitől nagyon
665 Mas| furcsán összehúzta az arcát. Azt mondta, hogy igen fanyar.~–
666 Mas| Balyika váráig másik óra. S én azt hiszem, hogy valaki nagyon
667 Mas| megihassa utána szerelmét”, s azt mondá, hogy soha életében
668 Mas| tatárok ellen. A legenda azt meséli, hogy az ő imájára
669 Mas| építettek a szent harc emlékére. Azt a kápolnát megint Dzsingisz
670 Mas| már (huszonnyolc év után) azt sem találjuk ott, csak egy
671 Mas| ostromló sereget talált benne, azt tisztára kiseperte, ha ezernyi
672 Mas| minden kígyó és patkány; azt hiszi a csupasz nyakuk felől,
673 Mas| földicsérje Blanka előtt azt a felséges mulatságot, mikor
674 Mas| füvészkedési kedv, elfeledte azt, hogy ez csak a halálveszély
675 Mas| várba tettek centuriónak az azt száműzetésül vehette, s
676 Mas| hirdetik egykori ottlétét. Én azt hiszem: e vár száműzött
677 Mas| Nem akarta másnak engedni azt a dicsőséget, hogy az „ősz-tavasz
678 Mas| ismerte már, hogy amire azt mondja, hogy „van”, az bizonyosan
679 Mas| öröme Blankának, mint mikor azt az ígért bokrot meglelé.
680 Mas| tűz mellett.~Várakozásában azt a mulatságot találta ki
681 Mas| hogy ki nem pattantotta azt a titkot, hogy idejövetelük
682 Mas| rajta, hogy mit feleljen. Azt mondani, hogy mindezt magával
683 Mas| azután meg mesemondás. Azt elhallgatta félálmosan is,
684 Mas| oly érdekes volt, ahogy azt Áron bátya (keverve a valót
685 Mas| vérfürdőt vigyek.~Megkísértem azt, amit lehetőnek tartok.~
686 Mas| nyugodtan bevárja.~Ha pedig azt végezte volna felőlem az
687 Mas| játszanak.~E jeltűzből megtudta azt, hogy hol van annak a fölkelő
688 Mas| Ott leszállt a lováról, azt megkötötte egy fához, s
689 Mas| lenyomott hangon beszélt, hogy azt csak az Isten hallhassa
690 Mas| mérföldnyi távolban is meghallja azt, de a közel lakó asszony
691 Mas| személyválogató. Ne vágja le eztán azt, akit megsiratnak, hordja
692 Mas| ablakokkal, künn kőzuhogás. Azt hitte, a Cagliari-palotában
693 Mas| kiabálni. Ettől megijedt, azt hitte, rém! Lidérc.~Aztán
694 Mas| erőszakos törekvés megtalálni azt, aki mindenütt jelen van –
695 Mas| észrevegye, hogy őt megleste. Azt hitte, hogy ez bántani fogja
696 Mas| édes vérem, nagy kópé az! Azt gondolá ki, hogy útba ejtsük
697 Mas| kecskepásztorok segélyével azt előttünk elegyengesse. Az
698 Mas| mintha azon tőrök járnák azt keresztül, mik a szűzanya
699 Mas| az énekre.~– Meg akarod azt tanulni? Látod, ez az ének
700 Mas| És én akkor inkább hiszem azt, hogy amidőn a nemzetnek
701 Mas| átellenében ült, volt a fővezér; azt ő ismerte jól; együtt szolgáltak
702 Mas| akik nem szokták agyonütni azt, aki a pénzüket elnyerte.~
703 Mas| ilyen hidegvérű volt. Hanem azt előre is megmondom, hogy
704 Mas| le az előőrsök!? – És ha azt hiszed, hogy bennünket majd
705 Mas| gyönge szívű ember csakugyan azt tette volna, hogy abban
706 Mas| ott próbálta volna hagyni, azt olyan megbántásnak vették
707 Mas| bőrkereskedő vagyok én, akitől azt lehet kérdezni: hogy a hátibőr
708 Mas| minek az a nagy harag? Én azt kínálom, ami nektek a legjobban
709 Mas| kell: enni- és innivalót; s azt kérem tőletek, ami nekünk
710 Mas| kell: a békességet.~– De azt, amit te kínálsz nekünk,
711 Mas| vagy a Székelykövön, s azt tudhatjátok, hogy már egyszer
712 Mas| tatárjárás ellen meg tudták azt a völgyet védelmezni.~–
713 Mas| Az Aranyos hídján át. Azt védik Áron bátyám vaságyúi,
714 Mas| nyugati hegyek felé. Látod azt a jeltüzet? Ez azt tudatja
715 Mas| Látod azt a jeltüzet? Ez azt tudatja velünk, hogy egy
716 Mas| fölkacagott.~– Ez a jeltűz azt jelenti, hogy ma délben
717 Mas| hazudtál!~– Ismersz, hogy azt sohase teszem. Amit kimondok,
718 Mas| Kolozsvárt, s kivonult. Merre? Azt nem tudom. De megtörténhetik,
719 Mas| döbbenve. Rejteni akarta azt a nyers, ijesztő modora
720 Mas| keresztül a vezér, mikor azt bezárta rá a nehéz retesszel.~–
721 Mas| mondánk ki mind a ketten; azt tartjuk, hogy az olyan dolog
722 Mas| a hangadó oszlopokat, s azt mondta, hogy ez nóta volt.~
723 Mas| kezdjék el már a darabot; s azt hiszi, hogy most mindjárt
724 Mas| szívű férfi sírni képes, aki azt magáért nem szokta tenni,
725 Mas| sorsába. Elárulá előtte azt, hogy ez a találkozás több,
726 Mas| izzadni kezdett.~– Talán csak azt, hogy meghódolunk Puchner
727 Mas| hátba üthetnélek.~– Ők is azt tették, mikor először kimondtam
728 Mas| hadsereg belenyugszik.~– Hát azt a két lovat hogy szerezted
729 Mas| és testvéreimmel. Többen azt akarták, hogy jó lesz a
730 Mas| testvéreimet elővezetteté, azt mondta: „Most bizton maradhattok
731 Mas| haditanácsban. Egy rész azt mondta, hogy nem kell hinni,
732 Mas| Egy véletlen. Ne mondjuk azt. A gondviselés: Szív és
733 Mas| Nem is tudom, hogy tehette azt meg ember?~– Asszony volt.~–
734 Mas| a jebuzeusnak, minthogy azt hallom tőled, hogy három
735 Mas| csak a családban akarja azt megtartani, én pedig szeretném
736 Mas| menyasszonyt üdvözölte, azt versben cselekvé. El is
737 Mas| utánozni. Hogy miért nem lehet? Azt megtudta Blanka később.~
738 Mas| figyel e rendkívüliségre; azt hiszi, hogy ez valami vallásos
739 Mas| s nevetve mond neki:~– Azt ne gondold ám valahogy,
740 Mas| hétig.~Blanka elértette azt. A Székelykő völgyében a
741 Mas| akar átlépni; a törvény azt rendeli, hogy két hét múlva
742 Mas| formáltatott ajkakra, amik azt elmondták.~– Hallja ezt,
743 Mas| lefekvésre. „Késő már az éj!” Azt mondja, nem álmos. Mindent
744 Mas| férfiarc. Az ecset, mely azt lefesté, szeretet melegéről
745 Mas| tudsz felőle, ne mondd el azt nekem!~– Te most is szereted
746 Mas| gyűlölni foglak!”– Lehet azt mondani, lehet azt megtenni;
747 Mas| Lehet azt mondani, lehet azt megtenni; de nem lehet azt –
748 Mas| azt megtenni; de nem lehet azt – érzeni.~– Szegény Annám! –
749 Mas| kik mindent elmondanak. Azt hiszik, meggyógyítanak vele.
750 Mas| igazán beteg, nem lehet azt rábeszéléssel meggyógyítani.
751 Mas| mely két szív közé áll. Azt nehezebb körülvitorlázni,
752 Mas| fejét a keblére vonva.~– Azt is tudom. Az egész világ
753 Mas| oda, ahol én vagyok.~– Te azt hiszed?~– Mint az egy Istent! –
754 Mas| fellángoló szemekkel Anna. – Azt nem remélem, hogy valaha
755 Mas| küszöbéhez visszavezet; hiszem azt, hogy egykor összetörve,
756 Mas| mennyire szeretem, s kímélik azt, amit más meg sem ért. Óh,
757 Mas| most még jobban gyűlölte azt az embert. Eszébe jutott
758 Mas| Bátyáim esküdtek, hogy megölik azt az embert, ahol összetalálkoznak
759 Mas| hozzá, vállára borultam, s azt mondtam neki: „Manassé,
760 Mas| nekem, hogy nem ölöd meg azt az embert; nem pusztítod
761 Mas| bosszúállást elutasítá magától; azt hitte, rideg, vallásos dogma
762 Mas| aztán megtudta, hogy ami azt az elátkozott embert védelmezi,
763 Mas| elátkozott embert védelmezi, ami azt, mint az Iliász és a Niebelungen
764 Mas| titkait elmondhatja, s aki azt megérti; azokat az ezerféle
765 Mas| hálószobájukból előjöttek. Manasséról azt mondták, hogy a családi
766 Mas| ez a tölgyfa takarja be azt a csendes halmot, hol az
767 Mas| alatta a kilenc testvér neve. Azt a tölgyfát pedig még a nagyapa
768 Mas| Blanka tenyerébe tapsol; azt gondolja, népies mulatság
769 Mas| pompát, a fényűzést, de azt mind maga állítja elő; a
770 Mas| mit keresne a korcsmában?~Azt mondják hogy lakói valaha (
771 Mas| hogy arra a hercegi úrhölgy azt mondá, hogy olyan szépet
772 Mas| házban, amelyről Manassé azt mondta, hogy az nem átjáróház
773 Mas| fölálló rókaprém gallérral; azt hatalmas ezüstcsatok tartják
774 Mas| vezetése mellett indultak azt fölkeresni.~Azután hazabocsátja
775 Mas| párta még ezen is túlemeli azt, a tenyérnyi széles arany
776 Mas| arany és olyan drága.~Blanka azt látta, hogy itt százan vannak,
777 Mas| fáradsággal termelik és készítik azt el! Egyszerű, öneszükből
778 Mas| építve a jövendője.~– És én azt hiszem, hogy az a vas benne
779 Mas| válóperig!~Áron meghallotta azt a sóhajtást.~– Én abból
780 Mas| szorítanók.~– Hogyan?~– A törvény azt rendeli, hogy annak, aki
781 Mas| mondta?~Áron meg volt akadva. Azt nem felelhette, hogy Manassé „
782 Mas| igazi székely óvatossággal azt felelte e kérdésre, hogy „
783 Mas| Manassénak hozományul. – Ő azt mondta, hogy új pályát akar
784 Mas| Tehát veszünk egy vasbányát; azt a te nevedre kereszteljük,
785 Mas| bolondra akarsz rávenni. Azt akarod, hogy táncoljam el
786 Mas| lenni a székelynek, hogy azt valakinek bemutassa; mert
787 Mas| Hozassak csimpolyást?~– Csak azt szeretném, ha együtt lenne
788 Mas| Zenóbiát is.~Az öreg székely azt gondolta, hogy ez elől az
789 Mas| kérte.~– De mikor, látod, azt már nekem meg is ígérted.~–
790 Mas| a fejét.~– Mit tudod te azt?~– Óh, tedd meg a kedvemért.~
791 Mas| szerelmi idilljét; aztán meg azt is, hogy ebben a családban
792 Mas| megcsókolta Blanka kezét, s:azt mondá neki:~– Nagy bolondságot
793 Mas| De hát a te kedvedért még azt is megteszem, gyémántom.~
794 Mas| nem bolygatjuk fölöttük. Azt mondjuk: a végzet keze volt;
795 Mas| előtt titokban lehetett azt tartani, ami hozzá oly közel
796 Mas| pókháló a korona ágain. Azt le kellett onnan tisztítani.~
797 Mas| menekülni soha többé; azért azt a tanácsot adta neki, hogy
798 Mas| érzékkel bírt észrevenni azt, hogy őt ott lenézik. Ez
799 Mas| elkomolyodik; vagy átugorja azt tekintetével.~A márkinő
800 Mas| magának, hogy ez a nő tudja azt a mesterséget, hogyan kell
801 Mas| megsértett akkor egy nőt. Talán azt sem tudta, hogy az egy olasz
802 Mas| tisztel meg, és gúnyol.~Azt pedig, hogy minő átkos ellentéte
803 Mas| kegyetlen levél érkezett meg.~Azt nem is tartotta szükségesnek
804 Mas| nevelni Blanka szívében azt a szenvedélyt, s bukott
805 Mas| hogy megalázza, összetörje azt az asszonyt, most már az
806 Mas| A herceg elbámult.~– Én azt hittem, hogy az ön termei
807 Mas| tehette volna ön, mielőtt azt a nőt elvette.~– Nem önnek
808 Mas| ismertem az itteni szokásokat. Azt hittem, hogy jobb lesz szabadnak
809 Mas| elvitte magával Rómából azt az asszonyt.~– Szerették
810 Mas| Szerették egymást.~– Azt gondolom. – A sors másodszor
811 Mas| szerethessék egymást. Eleinte azt hittem hogy úgy fog végződni
812 Mas| epedeznek, édelegnek, s mikor azt látják, hogy nem lehetnek
813 Mas| vagyok oly kegyetlen szívű. Azt hittem, el fognak szökni
814 Mas| írt nekem a hercegnő?~– Azt, hogy lemond az apanázsáról,
815 Mas| volt bátorsága „egy” nőnek azt mondani önnek a szemébe:
816 Mas| ön? Csináljam én is utána azt, amit Zboróy Blanka tesz?
817 Mas| megesküdhessünk?~– Bizony, majd azt mondtam rá, hogy tegyen
818 Mas| is fogok.~Azzal elővette azt a nagy katonai térképet,
819 Mas| Ön olyan hangon mondja azt, mintha egészen másutt járnának
820 Mas| hadügyminisztériumnak.~– Ki küldi azt?~– Olyan hű emberek, akik
821 Mas| emberek, akik a hadviselésnek azt a nemét rosszallják. Azokban
822 Mas| hogy összeborzad, mikor azt azt asztalkára letette eléje.~–
823 Mas| hogy összeborzad, mikor azt azt asztalkára letette eléje.~–
824 Mas| megcirógatta az állát, s azt mondá neki:~– Hanem ha egy
825 Mas| oda, Fanchette, nyomja meg azt a veres korángombot az oldalán.~
826 Mas| figyelem lett a komornájához. Azt mondta neki, hogy késő az
827 Mas| komorna, amint megcsókolta azt a kezet, melyet az imént
828 Mas| a nőké.~S mit vétettek?~Azt, hogy magyarok voltak, és
829 Mas| a szép Cyrene (most majd azt írtam: „Európa”) azt mondta
830 Mas| majd azt írtam: „Európa”) azt mondta rá: „Sajnálom, de
831 Mas| későbbi időkről.~Nagyenyed!~– Azt hiszed, hogy Nagyenyed felé
832 Mas| Rettenetes gondolat. De hinni azt, hogy hátha az „ő” szelíd
833 Mas| rossz. Nem kívánom neki azt a sorsot. De azt igen, hogy
834 Mas| kívánom neki azt a sorsot. De azt igen, hogy mentse meg őt
835 Mas| felkelőkhöz békét ajánlani. Azt elfogták, megláncolták.~–
836 Mas| békekötést és elfogott testvérét. Azt is a másikhoz láncolták,
837 Mas| meg más oldalról Torockót, azt pedig nem védte több háromszáz
838 Mas| iratcsomagot, s oly dühvel vágta azt le az asztalra, hogy a légcsapástól
839 Mas| nincsenek árulók. Egy volt. Azt már magadévá tetted.~– S
840 Mas| te nyomorult, nem osztod azt a dühöt, ami engem képessé
841 Mas| leányok vérében fürdött, azt véltem, lángba borulok,
842 Mas| Vajdár ajkaihoz értette azt, hogy az is csókolja meg.~–
843 Mas| Gyógyíttasd magad, fiam!~– Azt teszem – szólt Benjámin,
844 Mas| éjviola-márkinő elé, ki azt teletölté pezsgővel.~– Megállj
845 Mas| Megállj csak! Mielőtt azt a gyógyszert bevennéd, hadd
846 Mas| nemes ember és gavallér, azt fogja mondani e levélre,
847 Mas| pokoli hadjáratból, ahogy azt ember ki nem gondolhatná,
848 Mas| ő fogadott atyja előtt; azt, hogy a hazahozandó szép
849 Mas| tudott alkudni a balsorssal. Azt hitte, hogy azáltal, ha
850 Mas| a kapubejárat alá, mert azt már egy szemközt álló fogat
851 Mas| gyógyíthatatlan.~Ezúttal azonban azt hitte, hogy ő hozza magával
852 Mas| meghoztam.~– Ki mondta azt önnek?~– Az én kedves fiacskám,
853 Mas| bársonykéz arccsapására azt mondja, „Annál jobb! A nő
854 Mas| mennyország!”~Ha Caldariva márkinő azt akarta megtudni, hogy milyen
855 Mas| ütnek, maga előtt láthatta azt.~E percben Jupiter valóban
856 Mas| szenvedélyesen átölelte azt két karjával, s megcsókolta
857 Mas| is van hozzá, hogy önnek azt a boldogságot megszerezze:
858 Mas| halálbűne az, hogy él. S ön azt hiszi, hogy ez csak ön előtt
859 Mas| érdekel; azért könnyen veszem azt, s hagyom a sorsot folyni,
860 Mas| Amiről ön még csak álmodik, azt én már régen cselekszem.
861 Mas| Blankának vissza kell adni azt, ami az ő uráé: holttestét,
862 Mas| arcul ütheti egy asszony azt – akit szeret.~(A szép Cyrene
863 Mas| dekadenciát. – Elvégre is azt, hogy az ember rongyosan
864 Mas| járjon, pincében lakjék, azt meg lehet szokni. De a hanyatlást –
865 Mas| építtetek; vagy megrakjam azt Thorwaldsen művei helyett
866 Mas| katulyákhoz? Sőt, utoljára még azt mondjam annak a nőnek, kit
867 Mas| a hiányzatot. Nem! Nem! Azt, amit önnek most elmondok,
868 Mas| contagies ellen.~Ez a szó azt az ötletet adta a delnőnek,
869 Mas| semmisíté meg a szerződést; azt a felbonthatatlan szakramentum
870 Mas| tűnjék el palotájából, mint azt a római nép az éj sötétében
871 Mas| a protestáns kánonok meg azt követelik, hogy térjen ki
872 Mas| végigvonult, és aki csak azt mondta róluk: „Milyen szép
873 Mas| ne maradjon egy élő, aki azt mondhassa, hogy látta Zboróy
874 Mas| vasárnappal előre hirdetik már azt az örömnapot. S az első
875 Mas| Pisztolyt?~– Hát kinek mije van, azt ajándékoz. Dávid csak nem
876 Mas| mert az ott nem terem.~– S azt izenték, hogy eljönnek?~–
877 Mas| izenték, hogy eljönnek?~– De azt ám. A leány azt mondta,
878 Mas| eljönnek?~– De azt ám. A leány azt mondta, hogy ha ezer ördög
879 Mas| napjára Torockóra. A fiú meg azt izente, hogy ha az egy Isten
880 Mas| csak a bort adja hozzá. De azt sem ingyen. Minden ember
881 Mas| egy olyan beszédet, hogy azt, amíg éltük tart, soha el
882 Mas| elvitték magukkal a bandát; azt mondták, hogy nekik jobban
883 Mas| adott hozzá! Biz idehoznád azt a „félcigányt”, azt a Lányit,
884 Mas| idehoznád azt a „félcigányt”, azt a Lányit, a Blanka nénéd
885 Mas| Neki hozzák el lakadalmára azt az egy szál cigányt, ha
886 Mas| szál cigányt, ha fél is.~Azt is pedig még a szomszéd
887 Mas| amit elmuzsikál, eldalol, azt el is táncolja – négy ember
888 Mas| megtekinteni; mert nem látod ám azt mindennap!~Erre a neszre
889 Mas| alkotáshoz, nem is lehet azt oly könnyen eltanulni; acélizmok
890 Mas| mozdulatokhoz folyvást megtartja azt a hetyke, magába bízó, mástól
891 Mas| még egyszer. Úgyse tanulja azt el tőle senki.~– Ha az én
892 Mas| Megjöttek!~Senki sem értette azt meg olyan egyszerre, hogy
893 Mas| monda Manassé.~– Neked pedig azt mondom, Manassé, emlékezzél
894 Mas| hídján találkozott vele, azt hitte, hogy csak egy dicsőséges
895 Mas| fiatal hős elpiruló arccal azt mondá: „Majd ha visszatérek
896 Mas| fesztelenebbül mulattak.~Azt pedig, hogy a vőlegény és
897 Mas| bányászindulót, s ez a zaj elfödte azt a nagy sírást, ami a kis
898 Mas| bátya a hátuk mögül –, nem azt a dalt éneklitek, hanem
899 Mas| torockóiak „birgej”-nek, azt kutassák a nyelvbúvárok,
900 Mas| férfiak vállaikon vitték azt; rá volt téve megkoszorúzott
901 Mas| Áron bátyjára; de úgy, hogy azt az egész sokaság meghallhatta. –
902 Mas| összeindiánusoznod. Hiszen nem azt kívánom én, hogy menjünk
903 Mas| őt Manassé. – Mert te is azt a Jézust vallod, akinek
904 Mas| háborúkat csinálták. És nem azt a Jézust, aki eljött az
905 Mas| szerezni, s aki Péternek azt mondá: „Aki fegyvert fog,
906 Mas| hogy voltaképpen mondta-e azt – pattogott vissza Áron. –
907 Mas| agyával fogom lesújtani azt az árulót, aki Torockó ellen
908 Mas| Iskariotesünk.~– Honnan gyanítod azt?~– Onnan, hogy Diurbanunak
909 Mas| állunk hát senkin vérbosszút. Azt mondjuk, hazajött követnek,
910 Mas| szomorú estebédet elvégezte, azt mondá családjának:~– Most,
911 Mas| kapcsos bibliát, és odatette azt Manassé elé. Manassé pedig
912 Mas| az egész völgyben.~Később azt a hírt hozták, hogy most
913 Mas| védte, hogy oltalmazta ő azt a nőt, akit megérdemelt,
914 Mas| A legutóbbi bejövő már azt a hírt hozta, hogy szépen
915 Mas| Blanka csak most tudta azt meg, bár régóta sejté.~Most
916 Mas| régóta sejté.~Most azután azt is elmondá Manassé, hogy
917 Mas| Bűnös csak a vulkán, mely azt kiokádta!~S most a lávaözön
918 Mas| dédunokáival, hanem kiválasztá azt a kis olasz lovas csapatot,
919 Mas| római népet, íme, megkapta azt!~A felkelő táborban e héroszi
920 Mas| eloltott láng újra fellobban, azt is előre látom. Azért azon
921 Mas| nekem?~– Kíváncsi volnék azt látni.~– De nem mutatom
922 Mas| jutott, hogy Áron bátya csak azt ígérte meg, hogy nem „viszi”
923 Mas| A nőismeret ritkán csal. Azt mondani az asszonyfélének,
924 Mas| csóva volt felfűzve, ami azt jelenti, hogy ott tilos
925 Mas| tilos a följárás.~Talán csak azt az egy szál ősi fenyőfát
926 Mas| Milyen borzasztó volna azt innen nézni, mikor ez a
927 Mas| ellakom.~– Áron bátyánk azt mondta, hogy egy hónapra
928 Mas| szállást?~– Meg kellene néznünk azt a Csegezi várat – indítványozá
929 Mas| keresés közben egyszer csak azt vette észre, hogy alig ötvenlépésnyire
930 Mas| sötétíti el arcát, mely azt, akire ránéz, elkábítja,
931 Mas| emlékeztetett ez oláh földész, azt egyik sem mondta ki.~– Bohók,
932 Mas| hevert.~Manassé fölvette azt, s megnézte.~– Ez a kasza
933 Mas| roppant szikladarabot, s azt a futónak utánahajítá.~–
934 Mas| asszonyok, meg fogjátok azt látni; nektek megmutatom.
935 Mas| nekem ünnepélyesen, hogy azt, amit láttok, senkinek a
936 Mas| hogy én nemhiába küldtem azt a nagy követ a kémkedő tolvaj
937 Mas| futott végig. Észrevette azt mind a kettő.~– Egy dologra
938 Mas| csevegett. Nem értette még sem azt, amit a férfiak beszélnek,
939 Mas| a férfiak beszélnek, sem azt, amit a felhők beszélnek
940 Mas| erővel. Itt az idő. Bem azt hiszi, hogy az erdélyi hadjárat
941 Mas| senki se hiszi közülünk azt, hogy ugyanezzel a táborral,
942 Mas| dobni.~– Nem is kívánja azt tőlünk senki. A népfelkelés
943 Mas| bosszúját kielégíté, szomjazta azt; most, hogy jóllakott vele,
944 Mas| jóllakott vele, bánja, hogy azt tette. Irtózik a saját kezétől.~
945 Mas| eljött hozzám, meglátogatni azt a kis gyermeket, akinek
946 Mas| elmaradni.~A gyermek nem értette azt a nyelvet, melyen beszéltek,
947 Mas| református paphoz megy, azt kéri fel, hogy imádkozzék
948 Mas| Diurbanu. – Ha a katonától azt kérdeznék, hogy sajnálja-e
949 Mas| kérdeznék, hogy sajnálja-e azt az ellenséget, aki vele
950 Mas| vele szemközt áll; mind azt válaszolná, hogy biz ő nem
951 Mas| hogy biz ő nem öli meg azt, aki őt sohasem bántotta.
952 Mas| menjen, amerre küldi. De azt már nem parancsolhatja meg
953 Mas| csapatját érted?~– Igen. Azt.~– De Ciprianu maga és mind
954 Mas| mondám: Torockó.~– De én azt mondom: Torda.~– Ami ellen
955 Mas| cédulára írt fel két nevet, s azt a süvegébe veté.~– Ki húzza
956 Mas| egyet a cédulák közül, s azt védő fogadott atyjának nyújtá.~–
957 Mas| a felkelő táborban, kik azt megmondták nekik.~Egy egész
958 Mas| hónapon keresztül tudták azt, hogy minő infernális tűz
959 Mas| fejbólintással tudatták vele, hogy azt gondolják, amit ő, mindössze
960 Mas| véres ponttal homlokán. Azt hitte, Manassé is oda megy,
961 Mas| megkísértém már egyszer azt. S tudod, hogy ez akkor
962 Mas| szentgyörgyiek is megkísérték azt, s békeköveteiket felkoncolták
963 Mas| hát így is, úgy is el kell azt vesztened. Mindnyájan Isten
964 Mas| névjegyét a tárcájából, s azt a szegletén behajtva beküldé
965 Mas| rövid időn visszajött, s azt az izenetet hozta a látogatónak,
966 Mas| hogy köszönteti a tribun, azt izeni, hogy várjon egy kicsit,
967 Mas| szóba állhat vele.~No, biz azt Manassé egészen rendében
968 Mas| Egy kis pénz van benne, azt oszd fel a bajtársak között.
969 Mas| pazsurát találsz benne; azt vidd be és add át az úrnak;
970 Mas| Mit vétettél neki?~– Hát azt akarta, hogy húzzam az ő
971 Mas| nótáját, amíg ő ebédel; én meg azt mondtam, hogy nem húzom.~–
972 Mas| farkasgúzsba köttetett, s azt mondta, hogy felakasztat.
973 Mas| hisz nem is búsulok, csak azt akartam tőled kérni (a cigány
974 Mas| vagyok. Ismersz-e már?~– Azt mondják, Diurbanu vagy –
975 Mas| maga elé.~– Hát nem találta azt ki a te éles eszed – folytatá
976 Mas| irgalmazni fogok?~– Óh, énvelem azt tehetsz, amit akarsz. Kínoztathatsz,
977 Mas| Hogy minő sors vár ezekre, azt megítélheted abból, hogy
978 Mas| meg az enyém. Legalább ő azt hiszi. Ez fog bezörgetni
979 Mas| szabadító fog odasietni. Azt fogja mondani, hogy Dávid
980 Mas| Hogy mi történik azután? Azt képzelőtehetségedre bízom,
981 Mas| földre elém.~Manassé megtette azt.~A cigánynak pompás fogai
982 Mas| acélfogaival.~Egyszerre csak azt érezte Manassé, hogy a kötél
983 Mas| győzni, nem fogják kivihetni azt, amit az az ember elbeszélt!~–
984 Mas| Miért ne tenné?~– Nem engedi azt az Isten!~– Te, Manassé!
985 Mas| derengett át rajta. Eleinte azt hitte Manassé, hogy ismét
986 Mas| a vért! Ki tarthatja föl azt? Áron a maga negyven emberével?~
987 Mas| ajtónak rohant, megrázva azt vaskarikáinál fogva. Az
988 Mas| keresztültörök a feleségemig.~S azzal azt a nehéz ászokgerendát egymaga
989 Mas| alak állta el útját.~De azt az alakot nem ölte meg Manassé;
990 Mas| Zenóbia kézcsuklóját, s azt hörgé fülébe: – Hol van
991 Mas| Manassé mellére a kezét, s azt súgá neki: – Hanem tudod,
992 Mas| népemnek egy szóval megmondom azt: „Ugyan ne fussatok, akik
993 Mas| Hadd nézzek még az arcodba. Azt hiszem, hogy Dávidot látom.~
994 Mas| ajkai csaknem elérték már azt. Akkor hirtelen félrefordította
995 Mas| homlokához, s betakarta azt vele, mintha meg akarná
996 Mas| megcsókoltad a homlokomat. Ha te azt úgy tudnád, hogy mennyit
997 Mas| délceg ifjú, aki nekem azt a gyűrűt ajándékozta, s
998 Mas| nekem vőlegényem (legalább ő azt hiszi magáról), ott fekszik
999 Mas| fél azon segíteni, akiről azt mondja: Isten sújtotta le!
1000 Mas| Nem látta, nem hallotta azt.~– Manassé! Uram! Kővé váltál! –
1-500 | 501-1000 | 1001-1192 |