Part

1001     Mas|            szólt a muzsikus –, tegyük azt, amit az a szép leány mondott.
1002     Mas|            magyarázza eredetét.~Egyik azt mondja, az építő földesúrnak
1003     Mas|        abbahagyatta a munkát.~A másik azt meséli, hogy az úr egyistenvalló
1004     Mas|               malmába, s felgyújtotta azt. Erre az úr szekérre rakatta
1005     Mas|               s elvitte a malmához, s azt födette be vele.~El kell
1006     Mas|   Gyertyánoson innen utol nem éred te azt. Odáig én el nem cepelhetlek,
1007     Mas|             cigány fölvette a hátára. Azt mondta, hogy iszonyú kínokat
1008     Mas|              azonfölül.~(Nem látod te azt a napfeljövetelét! – dörmögé
1009     Mas|               lövellve, s aztán, hogy azt látta, hogy az a falhoz
1010     Mas|                Aha! Áldom az eszedet! Azt akarod, hogy hazavigyük
1011     Mas|      tisztesség kedvéért teszem ám én azt, Manassé, hanem azért, hogy
1012     Mas|               ha meglátnak bennünket, azt gondolják, ellenség jön,
1013     Mas|            csúf, mint egy boszorkány; azt senki, az ördög se veszi
1014     Mas|           árokparton, a fűzfák alatt.~Azt nem lehet betűkkel leírni,
1015     Mas|               amit neked megfogadtam, azt megtartám, s engedém őt
1016     Mas|            fogta a szép menyecskét, s azt bizony kedvére megcsókolgatá.”~– „
1017     Mas|           talán, hogy harcolnak. Csak azt érzik, mikor megsebesülnek,
1018     Mas|        kohóban megmarad tisztavasnak, azt úgy híják, hogy „kenyérvas”.~
1019     Mas|           torockóinak adhatná cserébe azt a sötétkék vakarcsot, amitől
1020     Mas|           akikre a védelem van bízva, azt mondják: „Hohó! Biz ide
1021     Mas|            Hohó! Biz ide be nem hozod azt a te kék-szürke kenyeredet!”
1022     Mas|               igényt tart, bemutatni; azt hitték egész jó lélekkel,
1023     Mas|             mint amennyiért el tudják azt árusítani.~Manassé pedig
1024     Mas|    meghonosítani szülővárosában, mely azt képessé tegye majd a külversennyel
1025     Mas|         munkásnak az ad kedvet, mikor azt látja, hogy munkaadója érti
1026     Mas|            grófnőt, akinek a zárdában azt tanították, hogy még a cipője
1027     Mas|             új világot talált.~Hiszen azt minden ember tudja (akit
1028     Mas|          Daedalus épített; de Manassé azt hitte, hogy ismeri ő már
1029     Mas|             papagájnak az előszobában azt mondta: „Engedelmet kérek,
1030     Mas|             uram, hogy nem köszöntem; azt gondoltam, hogy »madár”
1031     Mas|             az ifjú kezét, s megrázta azt angolosan, és azt mondta
1032     Mas|            megrázta azt angolosan, és azt mondta neki hogy „kedves
1033     Mas|             elparasztosodtam már. Még azt hittem, hogy az embernek
1034     Mas|            valamivel.~– Már most csak azt szeretném kieszközölni,
1035     Mas|            egy hajdani konziliárustól azt kérdezzék, hogy leszolgálta-e
1036     Mas|            hogy az reá is tartozik. – Azt hitte, csak tréfálnak vele.~–
1037     Mas|           kormányt.~– S az „senki”?~– Azt „szabad”.~– Ez nem az én
1038     Mas|           szerelmi csalódások szokták azt kifejteni a nőknél.~– Legyünk
1039     Mas|         férfinak. Azon a helyen, ahol azt kérdik: „Ki az igazi férfi?” –
1040     Mas|         hesdádi korcsmáros fia teheti azt, hogy sántítva kullogjon
1041     Mas|             kifeszíti a két vállát, s azt mondja: „Itt vagyok!”, s
1042     Mas|              könnyel.~E néma tekintet azt mondá: „Hát én hány virágnyílást,
1043     Mas|         panasztalanul.” Blanka elérté azt, s sietett lecsókolni Anna
1044     Mas|             küldeni.~Az első hónapban azt az örvendetes hírt tudatta
1045     Mas|            nem volt Manasséja, akivel azt megossza. A kis Béla nemcsak
1046     Mas|               erősebb szívvel viselte azt.~És még ezenfölül az egész
1047     Mas|       kenyérnek valót. Blanka pótolta azt az elmúlt évek megtakarított
1048     Mas|           vámját.~Blanka egyszer csak azt vette észre, hogy minél
1049     Mas|        tudatta Manasséval ezt a bajt. Azt írta neki, hogy minden nagyon
1050     Mas|        vojvodinai bírák is így fogták azt fel. Persze primitív emberek!
1051     Mas|              egy istentagadóba; s így azt kitérésnek sem lehet nevezni,
1052     Mas|             hangon kiálta föl:~– S ön azt hiszi, hogy van a világnak
1053     Mas|                amennyiért én aláírjam azt, hogy az a község, mely
1054     Mas|          befogadtak – szemükbe vágjam azt a gúnyszót, hogy „pogányok”!
1055     Mas|          meghatalmazásomat! Követelem azt! S megtiltom önnek, hogy
1056     Mas|      szempontból tekinti a dolgot. Én azt ilyen könnyen el nem intézhetem.
1057     Mas|             lelki sérelemnek fogják-e azt venni, hogy azért érdemes
1058     Mas|               tréfa volt!~Mikor aztán azt hitte, hogy tökéletesen
1059     Mas|             szerződés megtartását, de azt nem teszi.~Azután van szükség
1060     Mas|       alázatosan köszönnek neki. De ő azt el sem fogadja.~Hanem aztán
1061     Mas|            valaki leskelődnék utánuk, azt hinné, hogy ők ketten megcsalnak
1062     Mas|           további tervelését. Add ide azt a tárcát az írószekrényemből.~
1063     Mas|         tárcát.~A márkinő felnyitotta azt, s a benne levő iratokban
1064     Mas|              kell szerződést kötni. S azt ennek a névnek kell megkapni,
1065     Mas|           kever a rozs közé, ki veszi azt észre? S ez negyedfél százezer
1066     Mas|              ide van írva. Ennek kell azt megkapni. Olvasd el a föltételeket.~–
1067     Mas|          fűtött ház ablaka.~– De hisz azt lehetetlen, hogy észre ne
1068     Mas|                kis kutyám. Tanuld meg azt, hogy az optikusoknál vannak
1069     Mas|        gúnyolják őket. Összetartanak. Azt felelik a hívogatóknak,
1070     Mas|            egyistenvalló megesküszik, azt megtartja. Egy szökevény
1071     Mas|              Így is, úgy is meghal.~– Azt kívánnám, hogy megsebesüljön.
1072     Mas|              özvegy legyen.~– Ostoba! Azt hiszed, az én főkötőmről
1073     Mas|           áldozataidat. Babonás vagy? Azt megbocsátom.~Vajdár vállat
1074     Mas|            Vagy talán féltékeny vagy? Azt már nem bocsátom meg. Mit
1075     Mas|              pokolba? Gondold, mintha azt a tréfát ismételnők, amit
1076     Mas|             el nekem, hogyan tudjátok azt kivinni, hogy mikor e nagy
1077     Mas|          marad mindig a legjobbnak.~– Azt is elmondom neked. (Most
1078     Mas|           átölelte őt, és megcsókolta azt a homlokot, mely ezeket
1079     Mas|              a magasba tekint, mintha azt hinné, hogy ott a guillotine.
1080     Mas|             főtisztek maguk is tudták azt, s a kenyértörés idején
1081     Mas|          becsülete. Meg is szolgálták azt. A solferinói ütközetben
1082     Mas|             mindenkinek a szívét, aki azt hallja! Hogy futnának segélyére!
1083     Mas|              mely a domb körül folyt.~Azt hol az egyik fél, hol a
1084     Mas|           ciprusok halmát elfoglalta, azt az a domb elnyelte; osztrákot,
1085     Mas|            ellenállás után elfoglalta azt, s a ciprusligeten túl felhangzó
1086     Mas|          akadályozatlanul szállhatták azt meg.~Most aztán megtudta,
1087     Mas|             hogy mi van még azon túl. Azt addig a magas ciprusfák
1088     Mas|                  A zászlóaljparancsok azt mondja, kézbe a fegyvert,
1089     Mas|           lábhoz csapja a fegyvert, s azt fogja mondani: „Ma nem!”~
1090     Mas|             el az ostromra.~De ők nem azt az utat követték, amit az
1091     Mas|           fölnyújtott hüvelykujjal, s azt mondá:~– Egy az Istent!~
1092     Mas|            Istent!~S arra társai mind azt tették, és azt mondák:~–
1093     Mas|            társai mind azt tették, és azt mondák:~– Egy az Isten!~–
1094     Mas|         ellenség öl meg benneteket.~– Azt ő teheti.~A parancsnok fegyegetőzött;
1095     Mas|              mind hasztalan. Mindenre azt felelték neki, hogy „Egy
1096     Mas|             is a közeledő ellenségre.~Azt megdöbbenté a kimagyarázhatlan
1097     Mas|          haditervet a csatapiacról, s azt ordítá mind a két fél fülébe: „
1098     Mas|      táborhelyre, ahol őrtüzek égtek, azt hitte, hogy hazajutott.
1099     Mas|          jelszót? Aki a csata hevében azt mondá: „Egy az Isten, aki
1100     Mas|    megtiltotta az emberölést!” – most azt kiáltsa: „Egy az Isten! –
1101     Mas|         kiáltsa: „Egy az Isten! – Aki azt parancsolta, hogy irtsd
1102     Mas|              elé van állítva. Lehet-e azt felelni rá: „nem!”~Kezébe
1103     Mas|       Magyarország címerével. Lehet-e azt eldobni? „Nem harcolok érte!”~
1104     Mas|           harcolok érte!”~Kinek merje azt mondani: „Én nem kötöm fel
1105     Mas|      szabadítsd meg nemzetedet!”~És ő azt felelte a népnek: „Én vezetni
1106     Mas|          szelíd szemeivel, s e szemek azt mondák neki:~„Majd én lenyújtom
1107     Mas|                s úgy tetszett, mintha azt olvasná. De oly mozdulatlan
1108     Mas|            szemei úgy ragyognak… hogy azt félelem látni.~Manassé pedig
1109     Mas|         nézett szelíden, s e tekintet azt mondá:~– „Lenyújtottam-e
1110     Mas|         tudtak egymásnak mit mondani. Azt hallgatták, amit a gyermek
1111     Mas|        kellett volna mondania; de biz azt csak elsírta az öreg. Nagyon
1112     Mas|         katona minden ellenség között azt szokta gyűlölni legjobban,
1113     Mas|         hírüket sem lehetett hallani. Azt állítják, hogy elsüllyedt
1114     Mas|          Antinous-alak, mikor megérte azt, hogy ragyogó egyenruhájának
1115     Mas|             Hát a többieknek?~Mindeki azt mondá, hogy még feljebb
1116     Mas|         mozdult a helyéről. Jól tudta azt, hogy aki bűnösnek érzi
1117     Mas|          szökhessék.~Vajdár nem tette azt, amit helyzetében minden
1118     Mas|              Vajdár a rendőrbiztosnak azt mondá, hogy jegyet vált
1119     Mas|               őtőle jön.~– Mért tenné azt a herceg?~– Bosszúból.~–
1120     Mas|             akarok veled. Hogy miről? Azt még magam sem tudom. Talán
1121     Mas|             kába panorámájával? Talán azt fogom kívánni, hogy légy
1122     Mas|              mást, mint a nevedet, és azt, hogy szeretlek! – Add ide
1123     Mas|             hogy szeretlek! – Add ide azt a kulcsot.~A szép Cyrene
1124     Mas|            bolondot csinálsz nálam.~– Azt a bolondot itt a páholyodban
1125     Mas|          indokolták a kacagást.~– Óh, azt nem teszem, angyalom. Ma
1126     Mas|               dolgot fogok elkövetni. Azt teszem, hogy kiülök a páholy
1127     Mas|             kis acélkulcsot, s amidőn azt átnyújtá neki, olyan közel
1128     Mas|              tapsba vegyíté a magáét. Azt is hihették, hogy a tréfás
1129     Mas|          menjen fel vele lakására. Az azt kérdezte tőle, hogy nem
1130     Mas|              elébb vacsorálni. Vajdár azt felelte neki rá, hogy a
1131     Mas|               őt a kínzó ördöngösből, azt mondá: „Engedd, Uram, hogy
1132     Mas|               gyermekeknek nem szabad azt látni, mikor valaki meghal.
1133     Mas|   emlékezzenek a gyermekek. Blankának azt mondá, hogy ma egészen jól
1134     Mas|               éjjel – suttogá neki. – Azt álmodóm, hogy „ő” hazakerült. –
1135     Mas|                 Egy rendőr kísérte. – Azt mondák, hogy ide lesz száműzve
1136     Mas|         szemére iszonytató múltját. – Azt mondtad neki hidegen, komolyan: –
1137     Mas|            leány –, ha én nem érem is azt meg, hogy ő visszatérjen,
1138     Mas|           bánni, mintha én még látnám azt; úgy fogsz hozzá szólni,
1139     Mas|                mintha én még hallanám azt?~Manassé némán inte. S az
1140     Mas|               És még egyszer meglátta azt. A torockói völgyben kétszer
1141     Mas|              mint Vajdár, kockáztatta azt, hogy amint az utcán megjelenik,
1142     Mas|             azok mind köszöntek neki. Azt gondolta, fölismerték benne
1143     Mas|               hidegvérű ember volt, s azt mondá neki, hogy ha nem
1144     Mas|           szobája. A véletlen most is azt nyitá meg előtte.~Manassé
1145     Mas|           lehessen a társadalomnak, s azt is oly gyöngéden teszi,
1146     Mas|               én jót teszek veled!” – Azt mondja neki: „Jókor jöttél,
1147     Mas|              holttá? De megemlegessék azt a napot, amelyben engem
1148     Mas|      örökvirággal koszorúzott arckép. Azt kívánta, hogy azzal együtt
1149     Mas|         jelenlétem hírével szaporítsd azt. – Ne mondd senkinek, hogy
1150     Mas|           lefektette őt az ágyába, és azt mondta neki:~– Lázban vagy,
1151     Mas|             őszi reggel volt.~Manassé azt mondá a szolgájának, hogy
1152     Mas|            Egy vendég úr van odabenn; azt, ha alszik, fel ne költse.~
1153     Mas|               idő múlva visszajött, s azt mondá Manassénak, miközben
1154     Mas|           találta ellenszerét. – S én azt hittem, hogy én csaltam
1155     Mas|           téged holtáig szeretett, én azt ígértem, hogy ha valaha
1156     Mas|           kérdik, miben haltam meg?~– Azt mondom: holt menyasszonya
1157     Mas|            Manassé kezére; megcsókolá azt.~És aztán halkan rebegé
1158     Mas|              halt meg, és nem többen, azt is megtudta, hogy a veszélyes
1159     Jeg|         követelem a regényíró számára azt a jogot, hogy a históriaíróval
1160     Jeg|              másodszor nem ismerem el azt a kötelezettséget, hogy
1161     Jeg|             angol „Clio” így diktálja azt.~Azonban magam is éreztem,
1162     Jeg|            Ami hiánya van a művemnek, azt egyéni ihletettségem rovására
1163     Jeg|           kifejezés nyelvünkben, hogy azt semmi más idegen nyelven
1164     Jeg|             Azért a német fordításban azt a címet vette fel a fordító: „
1165     Jeg|            köznapi frázis, s magyarul azt teszi: „Van Isten!”; amit
1166     Jeg|           mert hazánkban is legtöbben azt hiszik, hogy ezek azonosok
1167     Jeg|               Rólunk, unitáriusokról, azt hiszik még sokan, hogy nekünk
1168     Jeg|            tábornok katonái hajtották azt végre, s a legyőzöttekkel
1169     Jeg|      legyőzöttekkel akkor íratták alá azt a reverzálist, hogy soha
1170     Jeg|          Lipót császár alatt előadták azt, de nem tetszett. A pápa
1171     Jeg|               de nem tetszett. A pápa azt mondta rá: „Nem elég ahhoz
1172     Jeg|            formák szigorú tisztelője, azt felelte, hogy ehhez csak
1173     Jeg|           könyörgésére, rimánkodására azt mondá, hogy őneki kötelessége
1174     Jeg|             kötelessége megjelenni, s azt teljesíteni fogja. A pápától
1175     Jeg|          pápai rendőrségnél szolgált; azt küldte ki a kormány, hogy
1176     Jeg|             ellene. A carabinieriknek azt tanácsolta, hogy testvérileg
1177     Jeg|          nagyobb dolgok le nem mosták azt a tábláról.~(S. j.)~28~Ciprianu
1178     Jeg|        szigorúan szentelik meg, amint azt a 4-ik parancsolat betűi
1179     Jeg|       észrevételei a fentebbiekre, ki azt az állítást cáfolva, mintha
1180     Jeg|              idézi a magyar zsidóknak azt a zsoltárát, mely a pápistákat,
1181     Jeg|       szemléletem megerősítésére), ki azt vulkáni alkotásnak nevezi.
1182     Jeg|               Schwarze Buch” szerzője azt így adja elő:~Ez iszonyúságok
1183     Jeg|                halálfőst” küldvén ki, azt az oláhok körülvették, és
1184     Jeg|            erdő is volt körülötte, de azt kiirtották.~60~Abrudbánya
1185     Jeg|            ágyúkat magam is láttam, s azt a székely menyecskét is,
1186     Jeg|            egyet elvettek Magentánál, azt fellobogózva, koszorúkkal
1187     Jeg|               rész fontra, s a katona azt is tetszése szerint ott
1188     Jeg|            meredélyen, megostromolták azt, kiverték az ellenséget
1189     Jeg|            zászlóaljak voltak, melyek azt mondták, hogy „ma nem”.~
1190     Jeg|               hatezerre teszi. Miután azt is kideríti, hogy a franciák
1191     Jeg|      Poroszország tiltakozása hiúsítá azt meg. Amint egy reggelen
1192     Jeg|              híres nevezetesség volt. Azt elküldték egy olyan kis