Part

 1     Els|                  élnek azzal. Midőn ez az édes folyóláng, ez a csiklandó
 2     Els|                mind halott kincs. „Ugyan, édes ellenfelem – mondék neki –,
 3     Els|             nyerte maga mellé azt, akitől édes irtózattal van eltelve egész
 4     Els|               megrakva, az egy csodálatos édes naspolya gyümölcse, mely
 5     Els|                 közöttünk.~És ez mind oly édes hangon, oly benső indulatkifejezéssel
 6     Els|                  egész külvilágot. Valami édes szédülés állta el idegeit,
 7     Els|                 Delilah; csalja ki belőle édes csábbal sámsoni erejének
 8     Els|                   győz betelni azzal, ami édes. Valódi török cadina ízlése
 9     Mas|                    Ha tudnád, hogy milyen édes a szerelem, dehogy ismernél
10     Mas|           Libanont. A cédrusok árnyéka is édes pihenőhely. Művészed előtt
11     Mas|                aztán a szemébe mosolygott édes, kedves, gyermeteg hamiskodással.~–
12     Mas|              aztán reggeltől napestig nem édes enyelgés vár ránk. A nő
13     Mas| Cagliari-palotában egyszer sem volt ilyen édes, nyugodalmas álma. Korán
14     Mas|                  esze.~– Legokosabb lesz, édes barátom, ha megfordítod
15     Mas|                  ha halva hoznak is eléd, édes ángyom?~Blanka sejtelemteljesen
16     Mas|                    most érő piros és kék, édes bogyóival. A hegygerincről
17     Mas|             keresztbe tette a mellén, „Én édes istenkém!”, sóhajtotta,
18     Mas|           fölsóhajta keservesen:~– Óh, én édes Jehova Istenem! Mivel látogatsz
19     Mas|             felelet nagyon szépen.~– Jaj, édes vérem, nagy kópé az! Azt
20     Mas|               gyönyörűséges szép barlang, édes mézem!~Áron bátya aztán
21     Mas|                   kellene halnia.~– Nono, édes kis bárányom; mi baj hát?
22     Mas|                   tündérteremből.~– Nézd, édes lelkecském – monda Áron –,
23     Mas|                 akkorra haza.~– Ott lesz, édes mézem! – dörmögé Áron.~–
24     Mas|               hidat, s azontúl van már az édes otthon. A sokszor megálmodott
25     Mas|                sötétben. Hát számláljunk, édes mézem. Holnap bejelentjük
26     Mas|                 hajnal van.~– Pihenj még, édes – súgá neki Anna –, ez még
27     Mas|                   dehogy azokról van szó, édes mézem! – Majd előkerülnek
28     Mas|              eszközhöz folyamodott.~– No, édes bálványom – mondá Blankának –,
29     Mas|                  A mi halottunkat? Óh, én édes Isten atyám!~És úgy kellett
30     Mas|            Miattunk ne legyen aggodalmad, édes bátyám. Isten keze szabad
31     Mas|                 ha csodát akar tenni, egy édes könnycseppel elolt egy tűztengert,
32     Mas|               büszkén. – Meg volt biz az, édes öcsém, Isten segítségével,
33     Mas|           hozzászegődött fiatal diákot az édes eszétől tökéletesen megfosszon.
34     Mas|           tehozzád – hanem megyünk együtt édes hercegem s bálványom szépasszony,