Part

 1     Mas|      egyszer az a hír jön, hogy Diurbanu közeledik Torockó felé meg
 2     Mas|   torockói teknőbe felvezet. Ez Diurbanu serege volt. Mikor végigvonul
 3     Mas|     csapatparancsnok, értesülve Diurbanu seregének mozdulatáról,
 4     Mas|    foglalja el. Későn érkeztek, Diurbanu plájászai tömött hadrendben
 5     Mas|        összetörte, az ma reggel Diurbanu seregét a Szilvás hídja
 6     Mas|     ember ide. Mert az az ember Diurbanu kéme volt!…~– Ugyan mit
 7     Mas|     jövevény nevét kérdezte.~– „Diurbanu” – volt a válasz.~Erre bebocsáták.~
 8     Mas|   utódai.~– Hagy a diatribákat, Diurbanu! – szólt bele mély, dörgő
 9     Mas|    között. Ott áll Torockó.~Ezt Diurbanu mondta. Éppen akkor szemébe
10     Mas|     mély férfihang.~– Hallod-e, Diurbanu, egy dologban csalatkozol.
11     Mas|         most nagyot villámlott. Diurbanu arca egy percre megjelent
12     Mas|           Hahaha! Urak! – szólt Diurbanu. – Ha a katonától azt kérdeznék,
13     Mas|       amerre küldik.~– Jól van, Diurbanu, menni fognak, amerre küldik
14     Mas|         sors.~– Jól van – monda Diurbanu, s az oltárhoz lépve a denevérszárnyként
15     Mas|      ártatlan kéz kell! – monda Diurbanu. – Itt van ez a kis poronty,
16     Mas|      Pokolbeli ötleteid vannak, Diurbanu!~S a kis szőke fejű gyermek
17     Mas| jelenteni a végzetes hírt, hogy Diurbanu hadserege az éjjel átvonult
18     Mas|          amit úgy látszik, hogy Diurbanu antichambre-nek jelölt ki
19     Mas|        ebbe a farkasgúzsba?~– A Diurbanu köttetett bele; verje meg
20     Mas|        neked már! Ha te egyszer Diurbanu kezébe jutottál, olyan jó
21     Mas|       Azután belépett a pincébe Diurbanu.~Rajta az ismeretes néptribuni
22     Mas|    cigánynak egészen igaza van.~Diurbanu nem volt más, mint Vajdár
23     Mas|   Ismersz-e már?~– Azt mondják, Diurbanu vagy – szólt Manassé hidegen.~–
24     Mas| meggyőződjél róla, hogy nemcsak Diurbanu vagyok, hanem más is, hát
25     Mas|       állani.~– Annak ne örülj, Diurbanu! – mondá Manassé elhatározottan. –
26     Mas|      bot is van. Ha visszajön a Diurbanu, én hirtelen a lába közé
27     Mas|        a vad ijedtség rohamával Diurbanu seregének a nyakába omlani.
28     Mas|       templomba, s keresd fel a Diurbanu lovát; én meg megyek a mezőre,
29     Mas|  elkezdte a húrokat pengetni.~– Diurbanu! – Most mondd már, hogy
30     Mas|          Manassé, itt van neked Diurbanu!~Ezzel a szóval odadobta
31     Mas|       gyűrűt meglátta.~– Ő volt Diurbanu?~– Valóban ő volt.~– Te
32     Mas|      legnyomatékosabb tanújelt, Diurbanu ezüsthüvelyű kardját, amit
33     Mas|         megkötözött fogoly volt Diurbanu hatalmában.~– Nem! – mondá