1-500 | 501-984
Part
501 Mas| békeszeretetem torzképét ismertesd meg velem, hogy megundorodjam
502 Mas| szablyáját, mikor azt támadják meg, ami neked legdrágább. Kénytelen
503 Mas| evégett hazahozd, másutt meg nem esketnek. Az utadat
504 Mas| Akkor aztán Blankának is meg kellett azt kóstolni, amitől
505 Mas| gyümölcse a másik ősszel érik meg úgy, hogy egyszerre borítja
506 Mas| Azontúl csak az emlék maradt meg, s az elrejtett kincsekrőli
507 Mas| helyén egy faépület húzódott meg, keleti hitű kalugyerek
508 Mas| ölnél. Hacsak egy kissé meg van is áradva a Hesdád patakja,
509 Mas| erősebb oltalmunk ez a kakas meg a jérce. Ezektől elfut minden
510 Mas| került ide, s hogy maradt meg itt annyi ritka délövi növény? –
511 Mas| délövi növény? – jegyzé meg Áronnak.~– Hát én az én
512 Mas| még a rómaiak erődítették meg itten. Tanúja annak a falakba
513 Mas| rejtett kincseit találta volna meg, nem lett volna olyan öröme
514 Mas| Manassénak. – Asszonyod meg találja kérdezni, mi az,
515 Mas| bőrködmönének nem ártott az meg; de Blankának és Manassénak
516 Mas| üljön le a kőpadra, és kösse meg bokrétáit, etesse meg a
517 Mas| kösse meg bokrétáit, etesse meg a baromfiait, amíg ő bemegy,
518 Mas| Most az enyém.~De mennyire meg volt lepetve Blanka, mikor
519 Mas| bátya négy szál paticsfából meg Blanka sáljából még mennyezetet
520 Mas| ital üde forrásvíz, azután meg mesemondás. Azt elhallgatta
521 Mas| egyes-egyedül. Még akkor sem adta meg magát, még akkor sem tudták
522 Mas| csak a szerelem ejthette meg. Belebolondult a szép Rozáliba,
523 Mas| találta, hogy rögtön ott halt meg. Ez lett vége a vár utolsó
524 Mas| gondviselője egyetlenemnek. Mentsd meg innen, de ne hadd elveszni
525 Mas| szépen elmúlhatott az éjfél, meg is virradhatott a szép piros
526 Mas| Istenem! Mivel látogatsz még meg engem? Minő csapást mérsz
527 Mas| csak az Isten hallhassa meg, de amaz alvó személy föl
528 Mas| csak te maradtál volna meg! Ki szabadít meg, ki tart
529 Mas| maradtál volna meg! Ki szabadít meg, ki tart meg, ki oltalmaz
530 Mas| Ki szabadít meg, ki tart meg, ki oltalmaz meg téged ama
531 Mas| ki tart meg, ki oltalmaz meg téged ama halálos utadban?
532 Mas| király asztalán, amely mindig meg van terítve, csakhogy kőből
533 Mas| szívét megsebzék. Egy okát meg nem mondá, meg nem magyarázható
534 Mas| Egy okát meg nem mondá, meg nem magyarázható kínos érzés:
535 Mas| érzett, mintha most mindjárt meg kellene halnia.~– Nono,
536 Mas| Te hallottad?~– Taníts meg engem erre az énekre.~–
537 Mas| engem erre az énekre.~– Meg akarod azt tanulni? Látod,
538 Mas| hogy hányszor szabadított meg a csodatevő Isten, az én
539 Mas| sziklahasadékot, úgy védelmezzen meg; hát az is megtörténnék. –
540 Mas| visszaadni. Aki nem érti meg, ott van számára a német (
541 Mas| volt: az, hogy egy hetest meg egy nyolcast kapott két
542 Mas| nem őrá, hanem a hetesre meg a nyolcasra.~A kalugyer
543 Mas| Manassé még akkor sem futott meg. Kivette a maga kártyáit,
544 Mas| azután a két matador, a vezér meg a kalugyer elkezdtek egymásra „
545 Mas| négy különböző színből.~Ez meg aztán „levágja” a királyokat
546 Mas| levágja” a királyokat is meg a disznókat is.~S azzal
547 Mas| fölemelt ököl tenyérré nyílt meg, s a betolakodó vállára
548 Mas| Manassé egyre nyert, a vezér meg győzte pénzzel.~A vezér
549 Mas| vették volna, hogy sorba meg kellett volna verekednie
550 Mas| volna az oldaladon, e szóért meg kellene velem verekedned!
551 Mas| az egész tatárjárás ellen meg tudták azt a völgyet védelmezni.~–
552 Mas| magyarul „ágyú”.~A vezér meg volt döbbenve. Rejteni akarta
553 Mas| gondolatja.~Egyszerre szólalt meg mind a kettő; egy szót mondtak
554 Mas| előjelt megadta, hát tartsa is meg az ígéretét; álljon a szavának,
555 Mas| felső növeli az alsót is meg magát is, míg egyszer összeérnek.
556 Mas| sorstól? Nem haragszik-e meg az a nagy úr, ha olyan sűrű
557 Mas| lidércek nézőhelyei. Odafenn meg egy galéria. Az a kakasülő,
558 Mas| kortináján, ott van Apollo meg a múzsák, csak egy kis képzelet
559 Mas| három férfialak jelent meg a napsugár aranyködéből
560 Mas| gyémántos báránykám!”~S meg ölébe vette a lehurrogatottat.~–
561 Mas| még most sem magyarázták meg, hogy mi az a pazsura. Elég,
562 Mas| beszélni, hanem úgy jelentem meg közöttük, s úgy beszéltem
563 Mas| kínozz hát, hanem mondd meg, hogy mit?~– Tizenhat tulkot
564 Mas| hogy mit?~– Tizenhat tulkot meg húsz akó szilvaszeszt.~Áron
565 Mas| harctól visszatartom.~– Ezért meg otthon lesz harcod.~– Otthon
566 Mas| győzni fogok. Ők nem törik meg a békét, s mi nem keressük
567 Mas| szíveiket? Hisz a tizenhat tulok meg a hordó pálinka csak áldomás
568 Mas| haditanács alatt érkezett meg Ciprianu izenetével egy
569 Mas| tudom, hogy tehette azt meg ember?~– Asszony volt.~–
570 Mas| bátyámmal, hogy kiket híjunk meg a menyegzői lakománkra?
571 Mas| a felkelőkkel. Mindenki meg volt azzal elégedve. A szekeret
572 Mas| voltak nedvesek.~Blanka meg volt lepetve; de kellemesen.
573 Mas| leány, akik mind egyszerre meg akartak ismerkedni Blankával;
574 Mas| darabkát, s azzal kínálta meg. S aztán mentül jobban hajtotta
575 Mas| szükségeiről; az örökíté meg az együttmaradást. Se asszony,
576 Mas| nagy áldomással végződött; meg voltak híva a családi lakomára
577 Mas| amellett egészségesek, és meg vannak elégedve.~A tanár
578 Mas| patriarchája. Csak a csontja meg a bőre; de az eltörhetlen
579 Mas| bőr, aminek semmi sem árt meg. Ő az igazi ortodox vegetáriánus!
580 Mas| híják; a nevenapját ő is meg szokta tartani; a vendégeinek
581 Mas| magukkal, azok honosították meg Salinopolis vidékén.~Áron
582 Mas| Szemiramisz kertjéből. Kóstold meg, rózsaszálorr, milyen fölséges.~
583 Mas| S csak hárman értették meg e tekintetet: ő, Manassé
584 Mas| hogy két hét múlva újra meg kell jelennie ugyanott,
585 Mas| másikba átköltözni, amíg meg nem tudja, hogy ott mi lakik.
586 Mas| vallás elítéltjeinek. Ismerje meg elébb az Istent és az embert,
587 Mas| sík tenger közepén; száz meg száz mérföldre innen. Se
588 Mas| kanárimadarával ismerkedett meg, mely a lámpavilágra egyszerre
589 Mas| elkezdett énekelni. Majd meg előkutatta valahonnan társnéja
590 Mas| mondja, nem álmos. Mindent meg akar látni előbb.~Egyszer
591 Mas| gömbölyű rámában pillantott meg egy képet, melynek látása
592 Mas| Sírbolti rém nem ijesztheté meg Blankát jobban, mint ez
593 Mas| És azalatt nem szűntek meg szeretni.~– Ha csak a földgömb
594 Mas| szívet, aki sohasem szűnt meg őt szeretni, s akinek akkor
595 Mas| szobámban. Nem bántanak meg azzal, hogy egy más alakot
596 Mas| s kímélik azt, amit más meg sem ért. Óh, kérlek, ha
597 Mas| többiek eltűrik, és ne lásd meg!~És Blanka most még jobban
598 Mas| történik. Arcom sem ijeszt meg senkit panaszt tevő halványságával.
599 Mas| ismerem!~Blanka nem állhatta meg, hogy gyöngén el ne nevesse
600 Mas| otthon van kezében, hogy meg nem mérkőzhetik vele senki.
601 Mas| Manassé, lelkem! Fogadd meg nekem, hogy nem ölöd meg
602 Mas| meg nekem, hogy nem ölöd meg azt az embert; nem pusztítod
603 Mas| álltok mellettem; ne öld meg, ne pusztítsd el”. És akkor
604 Mas| Fogadom neked, hogy nem ölöm meg, nem pusztítom el őt, mivelhogy
605 Mas| teszi, az egy szeretni soha meg nem szűnő szívnek örök varázslata;
606 Mas| mintaképét.~És nem tagadja meg az üdvöt és paradicsomot
607 Mas| hosszú padsort töltenek meg egymás végtében.~Mintha
608 Mas| címarcképei elevenültek volna meg, úgy tűnik elő száznál több
609 Mas| büszkesége.~Blanka nem állhatta meg, hogy egy ilyen szép menyasszonyt
610 Mas| változatlan marad az, jelenjen meg ott ismét.~– Még két hét! –
611 Mas| Manassé mondta?~Áron meg volt akadva. Azt nem felelhette,
612 Mas| tőlem olyat kérni, amit meg ne tennék.~Blanka és Anna
613 Mas| Csaknem egyszerre szólalt meg mind a kettő.~– Áron bátya!
614 Mas| bátya! Szavadon fogunk.~– Meg kell tenned, amire kérünk.~
615 Mas| kérünk tégedet, hogy – hívd meg a lakadalmamra Zenóbiát
616 Mas| mikor, látod, azt már nekem meg is ígérted.~– Nagy bolondság
617 Mas| Hiszen ha ígértem, hát meg vagyok fogva. De látod,
618 Mas| tudod te azt?~– Óh, tedd meg a kedvemért.~Áron bátya
619 Mas| szerelmi idilljét; aztán meg azt is, hogy ebben a családban
620 Mas| Igen.~– Akkor az apját is meg kellett hívnotok, Cipriánt.~–
621 Mas| költözött. Ott ismerkedett meg Cagliari herceggel, akinek
622 Mas| adta neki, hogy házasodjék meg.~Ő maga választotta ki számára,
623 Mas| lettek. A külső tisztesség meg volt mentve.~Cagliari herceg
624 Mas| elég erős szó. Nem látják meg.~A sorba állított szép élő
625 Mas| mesterséget, hogyan kell valakit meg nem látni; annyira meg nem
626 Mas| valakit meg nem látni; annyira meg nem látni, hogy vonásaira
627 Mas| ő reputációját mentette meg, mert a hivatalos báli tudósító
628 Mas| utolsó táncábra zavarta meg. A „lánc”-ban minden találkozó
629 Mas| szép Cyrene” névvel tisztel meg, és gúnyol.~Azt pedig, hogy
630 Mas| s ő az utolsó napon írta meg, hogy visszalép. Az egész
631 Mas| kegyetlen levél érkezett meg.~Azt nem is tartotta szükségesnek
632 Mas| is, megbocsátana érte; de meg hitte is, hogy az sohasem
633 Mas| azokat első látásra.~Benjámin meg akarta enni az embert dühében!~
634 Mas| őt akadályozza: még csak meg sem ölheti. Hisz a kihívásra
635 Mas| Magyarországba. Onnan indítá meg a válópert férje ellen.~
636 Mas| útjára vezessem. Mi hiúsítá meg mindezt? Most ki van ránk
637 Mas| szép halottakat találják meg őket. Még mást is reméltem.
638 Mas| szemébe: itt a hercegi koronád meg az aranyaid: szedd fel!
639 Mas| galambpár fészke, amelyben meg akar húzódni. S azok a körülfekvő
640 Mas| szeretek.~– Ott nem védi meg őket az angyali szépség.
641 Mas| legrészletesebb tudósításokat küldik meg a hadügyminisztériumnak.~–
642 Mas| letette eléje.~– Ne ijedjen meg, herceg. Nem lehet ez iratokat
643 Mas| részesülni, akkor szerezze ön meg nekem a hadügyérségtől e
644 Mas| mozdulatot tett, mint aki meg van lepetve, s az órára
645 Mas| Menjen oda, Fanchette, nyomja meg azt a veres korángombot
646 Mas| rá, bejöhet.~A látogató meg akarta csókolni az úrhölgy
647 Mas| szóval: „Eredj és mondd meg a népednek, hogy mit láttál
648 Mas| mély kútba ugorva menekült meg, kisgyermekével keblén.~
649 Mas| úrleányt egy csimpolyás mentett meg azzal, hogy testvérének
650 Mas| család kisasszonyát szabadítá meg egy jószívű cigánylegény
651 Mas| gladiátornak.~Hétszázan menekültek meg az égő városból az erdőkbe.
652 Mas| sziklákkal a védelmezők, akiket meg sem lehet közelíteni. Hanem
653 Mas| levél van hátra.~– Pihenj meg. Igyál még egy pohár likőrt.
654 Mas| A nőszív sohasem romlik meg annyira, hogy a rosszat,
655 Mas| hogy a rosszat, amit tesz, meg ne bánja. Azért megteszi.~–
656 Mas| De azt igen, hogy mentse meg őt is hódító szépsége. Találjon
657 Mas| mészárlásból azzal menti meg, hogy feleségül veszi. Zboróy
658 Mas| temetve.~A szép Cyrene annyira meg volt elégedve magával, amiért
659 Mas| legnagyobb érdekeltség lepte meg a delnőt.~Adorjánokról volt
660 Mas| Ciprianu házába szálltak meg, aki a felkelők egyik főnöke
661 Mas| És a Monasteria?~– Az meg itt.~– Hisz itt két ember
662 Mas| ágyúkkal ellátva támadja meg más oldalról Torockót, azt
663 Mas| Az asszonyt nem találták meg?~– Reggelre Adorján Manassé
664 Mas| s végigfutott szobáján meg visszatért, főkötőjét ledobta
665 Mas| én az ördögöt tagadom meg. Ki hagyta őket siklani
666 Mas| az Isten ellen. Ők sértik meg a szentséget, a tízparancsolatot.
667 Mas| azt, hogy az is csókolja meg.~– Mit szólsz?~Vajdár halkan,
668 Mas| hozzájárulható. Győződjék meg saját szemeivel.~– Nem!
669 Mas| akinek a szívében vas van.~– Meg egy másik ember, akinek
670 Mas| szemben jött rá az orvos meg az orvosságos üveg. Az üveg
671 Mas| kezén egyszerre tapintani meg az üteret, miután bizonyos
672 Mas| ami csak a kezeket lepi meg, amiknek ellenállhatlan
673 Mas| adta neki vissza.~– Amit ön meg akart tőlem hallani: meghoztam.~–
674 Mas| csavargatni.~– De én nem alázom meg magamat azzal, hogy a haragot,
675 Mas| ravatala körül gyújtsák meg a viaszgyertyákat?~A márkinő
676 Mas| életpályám, elementumom. Utamban meg nem állít a tenger. S egy
677 Mas| igen nagyban megy! Tudja meg, hogy én iszonytatót vesztettem
678 Mas| járjon, pincében lakjék, azt meg lehet szokni. De a hanyatlást –
679 Mas| nagy szerényen egy titkár meg egy komornyik kíséretében
680 Mas| hírhedt művészei jelentek meg, ezentúl a bécsi streichquartett
681 Mas| kimenetele nem semmisíté meg a szerződést; azt a felbonthatatlan
682 Mas| viszonyt ez nem változtatja meg. A római kúria ítélete felül
683 Mas| mint Cagliari hercegnő hal meg. Igen, de a protestáns kánonok
684 Mas| de a protestáns kánonok meg azt követelik, hogy térjen
685 Mas| hogy a fülébe súghassa:~– Meg kell neki halnia, mielőtt
686 Mas| magának meghalni;… hanem meg kell halni annak a férjnek,
687 Mas| férjnek, aki őt elvette;… meg a papnak, aki őket összeeskette…
688 Mas| asztalnál evett és ivott;… meg kell halni az egész népnek,
689 Mas| Milyen szép egy pár!”… És meg kell halni annak az egész
690 Mas| Amit az egyik római nép meg nem tett, majd megteszi
691 Mas| S ez hat héttel rövidíté meg a várakozást.~A fennmaradt
692 Mas| különálló házikót két szobával meg egy konyhával rendezett
693 Mas| hirdetőjét.~Az egész város meg van híva erre a napra. Kell
694 Mas| mostan Borbánd ég; emitt meg Sárd – amott Magyarigen –
695 Mas| elnevette magát.~– Én Dávidra meg Zenóbiára gondoltam.~– Vagy
696 Mas| szép selyemkendőt, a másik meg egy pár pisztolyt.~– Pisztolyt?~–
697 Mas| napjára Torockóra. A fiú meg azt izente, hogy ha az egy
698 Mas| menyecskék divatjában jelent meg. Fölvette az islóggal kivarrott
699 Mas| madarakkal kivarrott vállfűzőt meg a csipkés kötényt. Azzal
700 Mas| felejtik. Csak azután kérdezi meg tőlük, hogy igazán szeretik-e
701 Mas| szeretik-e egymást. – Akkor meg is áldja őket az Isten.~
702 Mas| virágkertjét fosztották meg, hogy megmutassák, milyen
703 Mas| azok, ne féltsd őket. Ha meg nem jöttek az esküvőre,
704 Mas| zenekar van itten, azoknak meg csupa fúvó muzsikájuk van,
705 Mas| te! Hogy az Úr nevelje meg a termetedet akkorára, mint
706 Mas| Megjöttek!~Senki sem értette azt meg olyan egyszerre, hogy kik
707 Mas| egyszerre, hogy kik jöttek meg, mint Blanka. Egyszerre
708 Mas| házunknál, és nem tudnak meg semmit addig. Ami fölött
709 Mas| veletek, megesküdtünk rá, meg is tartjuk. Hanem ha támad
710 Mas| Egy néma ember érkezett meg, aki mindent elmond.~Blanka
711 Mas| lovagok elindulnak.~S aztán meg emlékezett rá, hogy akkor
712 Mas| a halott.~– Óh, ne halj meg te! Ne jöjj így elém te!~
713 Mas| róla, hogy a násznép semmit meg ne tudjon a szétoszlásig.
714 Mas| ezt a zsolozsmát:~„Nyílj meg kriptaajtó,~ Sötét
715 Mas| szerették, hogyan ölték meg. Hogy soha el ne múljon
716 Mas| halott iránt, most tegyük meg kötelességünket az élők
717 Mas| megharagszik, az, hogy „Egyen meg a birgej!”, ami tréfaképpen
718 Mas| nevében; s ti az én eskümet meg akarjátok csúfolni?~– Nem
719 Mas| csúfolni?~– Nem ők gyilkolták-e meg Dávid bátyádat?~– Nem! Dávid
720 Mas| közül ott a csatatéren, akik meg fognak halni hazájukért.
721 Mas| őt elhagyjuk, ki oltalmaz meg minket?~A sokaság helyeslő
722 Mas| engedelmeskedem. A monasteriai utat meg a Porlik barlangi megjelenést
723 Mas| halál követének. De értsük meg az izenetet, amit az a néma
724 Mas| Diurbanu közeledik Torockó felé meg az ő harcosai, akik a te
725 Mas| trombitaszóval adjanak jelt meg harangkongatással; minden
726 Mas| Blanka is csak most tudott meg tőle. Eddig titkoltak előtte
727 Mas| lehetett őt tovább áltatni, meg kellett tudnia mindent.~
728 Mas| Blanka csak most tudta azt meg, bár régóta sejté.~Most
729 Mas| a dörgését sem hallotta meg a jégfelhőnek, melyet feje
730 Mas| Áron bátya hangja szólal meg:~– Egy az Isten! A Jehova
731 Mas| látni.~– De nem mutatom ám meg neked, mert te nem vagy
732 Mas| egyházának tornyáról villanik meg az aranyozott tető.~S a
733 Mas| erdőkkel telenőtt hegyhátak, meg nem szakítva helységek csoportjától. –
734 Mas| egész Székelykő!~– De mégis meg kell ígérned, hogy a hidasi
735 Mas| Gesztegre nem viszed föl Blankát meg Annát.~– Nem viszem fel
736 Mas| Áron bátya csak azt ígérte meg, hogy nem „viszi” föl az
737 Mas| ő visszatér, a helyükből meg nem mozdulnak, hát ő azalatt
738 Mas| fogadjanak nyári szállást?~– Meg kellene néznünk azt a Csegezi
739 Mas| hördült fel. Ő maga látott meg valamit, amitől meg kellett
740 Mas| látott meg valamit, amitől meg kellett rettennie. Mint
741 Mas| vezet.~– Mitől ijedtetek úgy meg? – szólt Manassé, nevetésre
742 Mas| patvarkodnak az aranyosi székelyek meg a szomszédok egymással,
743 Mas| futó alak után, hogy álljon meg, s a két hölggyel nem törődött –
744 Mas| kulcsolta.~– Hogy a birgej egyen meg! – szitkozódék Áron, s még
745 Mas| annyit vétett, s akinek annyi meg lett bocsátva!~A következő
746 Mas| jólesett volna nekem is meg annak is – felelt Áron,
747 Mas| kilátást. Neked nem mutatom meg a battériámat. Igenis, egy
748 Mas| olyannal? Ti, asszonyok, meg fogjátok azt látni; nektek
749 Mas| Manassénak sem.~S a két hölgynek meg kellett esküdni ünnepélyesen
750 Mas| elég árulás.~– Így mutasson meg az ember asszonynak valamit.~
751 Mas| magukat.~– Pedig higgyétek meg, hogy ez nagyon komoly dolog,
752 Mas| csak a düledékei vannak még meg. Egyik leégett romtanya
753 Mas| csak a kallók maradtak meg, s az örök patakár folyvást
754 Mas| előre, és vezess!~A lovakat meg sem hagyta itatni. Sürgetős
755 Mas| körül.~E fa alatt kötötték meg a vérszövetséget egyszer
756 Mas| kísértetek szanhedrinja rémlenék meg az éjszakában, zöld fénnyel
757 Mas| ijednek vissza.~– Értsük meg egymást – szólt a taláros
758 Mas| vérontástól.~Egy másik szólalt meg a sötét alakok közül.~–
759 Mas| el az erdőbe, élve rohadt meg; hogy Toporu Nyikuláj egész
760 Mas| oláhok közül egy sem engedte meg, hogy a haldoklót házába
761 Mas| válaszolná, hogy biz ő nem öli meg azt, aki őt sohasem bántotta.
762 Mas| ütjük el mesemondásokkal meg babonával. Aki felkötötte
763 Mas| azt már nem parancsolhatja meg a felhőnek, hogy mennydörögjön
764 Mas| mondom: Torda.~– Ami ellen meg én tiltakozom.~– Döntsön
765 Mas| színeiben ragyogó fénnyel töltve meg a messzeséget. E vakító
766 Mas| ellenállása miatt felégeté. Ezzel meg volt adva a jogcím Torockó
767 Mas| ezer varjú és holló lepte meg seregestül a völgyet nagy
768 Mas| meglepte.~Senkit sem zavart meg ez a hír. El voltak rá készülve.
769 Mas| Minden nemzetőrszázadnak meg volt határozva a maga helye.
770 Mas| hogy arról az oldalról meg ne lephessék őket. Áron
771 Mas| menekülőkkel szaporodott meg a védők csapatja. Azoknak
772 Mas| Aztán abban állapodtunk meg – hogyha elvész minden,
773 Mas| leigézőleg hatott. Aztán meg dologban is voltak; vágott
774 Mas| egy kicsit, addig pedig meg kell az urat kötözni, s
775 Mas| elszaladjon.~– No, hát kössetek meg – biztatá az őröket.~Azok
776 Mas| biztatá az őröket.~Azok meg csak néztek egymásra, hogy
777 Mas| Aztán egy szivart gyújts meg a tárcámból, s dugd a számba.
778 Mas| Diurbanu köttetett bele; verje meg a devla!~– Mit vétettél
779 Mas| nótáját, amíg ő ebédel; én meg azt mondtam, hogy nem húzom.~–
780 Mas| a hazából? Egy sárputri meg az országút.~– Akkor aztán
781 Mas| az én számba, hadd rágom meg bagónak.~– De tüzes lesz
782 Mas| De magadat se szabadítod meg, uram, magadat se! Kámpesz
783 Mas| idejössz a barlangjába, s meg hagyod magad kötöztetni.
784 Mas| volna legalább, s ahelyett meg hagyod magad fogni, mint
785 Mas| Manassé haraggal.~– Rúgj meg hát, no! Ugyan szép lesz.
786 Mas| fejét büszkén fölemelve állt meg halálos ellenségével szemközt.~–
787 Mas| feltételek alatt. Kérdezd meg vezértársaidat, minő váltságdíjat
788 Mas| mellét –, hogy az, aki újra meg újra tűzzel és vassal ront
789 Mas| amit akarsz. Kínoztathatsz, meg is ölhetsz. Erre készen
790 Mas| egy követ sem mozdítasz meg a helyéből.~– No, hát kezdjük
791 Mas| várost hátulról rohanja meg, ahol nem maradt más honn,
792 Mas| volt menyasszonya; most meg az enyém. Legalább ő azt
793 Mas| megfizetni. Nem torlom ezt meg a te kemény testeden, amely
794 Mas| csak két holttestet kapsz meg.~– No hát, hogy ezt az utolsó
795 Mas| reménységedet is elvegyem, halld meg a végét. Az a két nő nem
796 Mas| kegyeletes emlékből szabadítja meg őket. Visz számukra oláh
797 Mas| Jó éjszakát!~Manassé meg volt zsibbadva, minden elmetehetsége
798 Mas| egy egér, úgy szabadította meg. Ha leguggolnál ide hozzám,
799 Mas| keze szabadon van, mintha meg van kötve. Aztán, ha a te
800 Mas| hallottad, mit mondott?~– Csak meg akart vele ijeszteni. Ők
801 Mas| csakugyan hátulról támadják meg őket a Székelyfő felől!
802 Mas| tűzveres félhomály van; odakinn meg pokoli fényözön. Az egész
803 Mas| kiálta a zenészre. – Fogd meg az ászok egyik végét.~–
804 Mas| Csoda volt, hogy odafenn meg nem hallották. – Azoknak
805 Mas| felismerhetlen lárma. Ezek meg idelenn abból nem hallottak
806 Mas| jó lesz nekem, a gazdája meg a pokolnak! Akkor aztán
807 Mas| De azt az alakot nem ölte meg Manassé; nem zúzta fejét
808 Mas| Meneküljetek! Háromezer honvéd jött meg Aranyosból! Nyolc ágyúval!
809 Mas| egy másik erdőt gyújtanak meg. Ezzel a mai szétbomlással
810 Mas| otthon várnak reád, mondd meg nekik, hogy láttál ma. Mondd
811 Mas| nekik, hogy láttál ma. Mondd meg nekik, hogy az oláh „cine
812 Mas| fejét.~– Nem! Nem rablom meg a te nődet!~Erre Manassé
813 Mas| betakarta azt vele, mintha meg akarná őrizni, hogy annak
814 Mas| leánynak, mint én vagyok – most meg már megcsókoltad a homlokomat.
815 Mas| öngyilkossággal váltsák meg magukat a gyalázatos haláltól,
816 Mas| Apró ajándékok erősítik meg a barátságot.” S ez lesz
817 Mas| fel a Diurbanu lovát; én meg megyek a mezőre, s felkeresem
818 Mas| magát. Itt a két pisztoly meg a handzsár. – No, nem kellenek?
819 Mas| katolikussá lett. Olyan templom meg már van a faluban. S a megkezdett
820 Mas| Manassé szívében, melynek meg kellett magát adnia. Az
821 Mas| elrejtette magát a keserűlapu meg a vadsóska levelei alá.~
822 Mas| oda tehozzád?~– Szabadíts meg.~– Hát aztán nem köttetsz
823 Mas| faluban?~– Igen. A „senki” meg a „semmi”.~– Merre vonult
824 Mas| Ki erre, ki arra, ki meg erre-amarra?~– Végy a hátadra,
825 Mas| No, hát hol fogjalak meg? Talán bizony eltörött a
826 Mas| ezer forintot kapsz tőlem meg a szekeres is. Ahány órával
827 Mas| lábával kaparta a földet. Meg akarta szólítani az embert.~
828 Mas| félig felemelkedett.~– Ölj meg gyorsan, ha ember vagy –
829 Mas| semmivé tettél. Nem öllek meg én; s nem engedlek megölni
830 Mas| halálra üldöztél, találd meg az egyetlen vigasztaló szót.
831 Mas| neki, hogy a cigány előtt meg ne szégyenítse.~Vajdár Benjámin
832 Mas| Semmi baj sincs! – nyugtatá meg őket Manassé.~Azok nagy
833 Mas| utcasárral), éppen akkor érkezett meg a másik diadalcsapat a Székelykőről,
834 Mas| vállára veregetett büszkén. – Meg volt biz az, édes öcsém,
835 Mas| A leány hevesen ragadta meg bátyja kezét, midőn a gyűrűt
836 Mas| Te Deumot éneklő népnek meg a leányiskolában mulató
837 Mas| fegyvert, még nem adták meg neki a békét. Minden eszköz
838 Mas| völgyben is vasat készítenek meg a westfáli hegyek között
839 Mas| a kenyér kék lesz. S ezt meg kell enni, mert az Úristen
840 Mas| szeretné, hogy ha ő ehetné meg a fehér cipót, amit a torockói
841 Mas| rendeleteket, hogy ebből meg ebből a korosztályból való
842 Mas| Adorján Ilonkával népesült meg az ősi ház. Az egyik Manassénak,
843 Mas| e tekintetben nagyon jól meg volt osztva a gondozás terhe
844 Mas| sipkácska, réklicske, újabb meg újabb divat szerint. Az
845 Mas| ügyet elő kell adnia, azután meg, míg az elfogadási napot
846 Mas| hozzá, s két kézzel ragadá meg az ifjú kezét, s megrázta
847 Mas| annál forróbban szorítá meg Manassé kezét. Az csak állta.~–
848 Mas| Szívemből örülök rajta. Áldja meg önöket az ég!~A herceg oly
849 Mas| embereknek szabad.~– Mondja meg, mi hozza önt ide? Újoncállítási
850 Mas| Súgva, hogy a teremben levők meg ne hallják.) Csak két szavamba
851 Mas| hívatták Károlyfehérvárra.~Ott meg egy olyan úrra talált, aki
852 Mas| kissé várni! Majd mindjárt meg fogja tudni, hogy mégis
853 Mas| hogy legalább ne büntetnék meg a munkásaimat kétszeres
854 Mas| ez nemhiába szorongatta meg oly forrón az ő kezét, mikor
855 Mas| Hiszen senkit se csalunk meg, csak a kormányt.~– S az „
856 Mas| nyakamba kötöm a kis Bélát meg az Ilont, s megyek veled,
857 Mas| Ezen aztán nevetett is meg sírt is.~Ekkor közbeszólt
858 Mas| olyan embert, mint Manassé, meg tudják becsülni. Egy év
859 Mas| hát eredj! De én a Bélát meg az Ilont nem adom. Azok
860 Mas| megérik a fán, ne vele osszam meg?~Anna mélyen felsóhajtott,
861 Mas| majd a levélbe. S aztán meg majd a kis Béla első ákombákját.~
862 Mas| Béla első ákombákját.~Ez meg már éppen olyan biztatás
863 Mas| az egyenlőség! Kóstolja meg az is, hogy milyen a komiszkenyér.
864 Mas| sem ereszté. Nem engedték meg neki, hogy Torockót elhagyja,
865 Mas| földműves-napszám határozza meg. Ez Francia-, Olasz-, Német-,
866 Mas| felismerte a vezető kezet.~Tűrt. Meg volt győződve, hogy nem
867 Mas| létért való küzdelem újított meg napról napra; egyszer csak
868 Mas| változás, mint hogy nagyon meg volt hízva.~– Ezer esztendeje,
869 Mas| visszaháramlása végett. – A grófnő meg is kapta az idéző levelet.~–
870 Mas| levelet.~– Nem jelentem meg az idézésre; mert a felpereseknek
871 Mas| volt.~– A bíróság azonban a meg nem jelenő alperest nem
872 Mas| a grófnő rokonai nyerték meg a pört. Nem lehet csodálni.
873 Mas| Persze primitív emberek! Meg is voltak bizonyosan kenve
874 Mas| szólt Áron bátya. – Gondold meg, hogy egy nagy világi vagyont
875 Mas| egy gyermek.~– Óh, tarts meg bennünket magadnak! Maradj
876 Mas| ezek nem egyesével ölik meg az embereket, hanem tízezerével.~
877 Mas| megköti, egy másik, aki meg nem tartja, s egy harmadik,
878 Mas| előszobáiban ácsingóznak, meg sem látja. Semmi dolga velük.
879 Mas| ajtaja is? Nem hallanak-e meg valamit? Aztán visszajön,
880 Mas| olaszaiddal?~– Ma kapták meg a szerződésüket negyvenezer
881 Mas| negyvenezer ökörnek a bőrét meg már tartozik az állam visszaadni
882 Mas| elintézted. Most hallgasd meg Jupiternek a további tervelését.
883 Mas| lenyomott árak – jegyzé meg Vajdár. – Nem látom, hogy
884 Mas| nyugodtan, kis kutyám. Tanuld meg azt, hogy az optikusoknál
885 Mas| megfordítva; egy vesztes hadjárat meg föltámaszt mindent.~– Csakhogy
886 Mas| keresik, hogy ki miben halt meg.~– Ön nagyon türelmetlen,
887 Mas| vagy? Azt már nem bocsátom meg. Mit akarsz tőlem? Hozzád
888 Mas| őellene vétenek, nem látja meg, s azokat, akik ellenem
889 Mas| ami a te kezeden fordul meg. Hadd lássam, mennyire szeretsz!
890 Mas| jelenlétében. Ami írva van, az meg van írva. És mégis a mi „
891 Mas| volt előttük a becsülete. Meg is szolgálták azt. A solferinói
892 Mas| döntő hőstettekkel örökíté meg szörnyen polgári hangzású
893 Mas| bukkannak váratlanul, majd meg úgy elvesztik egymást, hogy
894 Mas| hadosztályukkal feltalálni, majd meg ellenségül csapnak egymással
895 Mas| kitanult osztrák tüzérség meg sem közelítheti sima öblű
896 Mas| tartalékokkal!~Utolszor támadták meg a ciprusok halmát.~Egy vadászzászlóalj,
897 Mas| ciprusok halmát szállja meg, amíg a vadászok előrenyomulnak.~
898 Mas| akadályozatlanul szállhatták azt meg.~Most aztán megtudta, hogy
899 Mas| Manassé vigyázott rá, hogy meg ne tapossa az útjában heverőket.~
900 Mas| Scoperta”. Ez magyarázza meg, hogy miért nem tértek vissza
901 Mas| vadászzászlóalj e lejtőn át támadta meg az erős védelmi pontot.
902 Mas| amelyben sorsa vaskeze előtt meg kell hajolnia. Neki, a békeapostolnak,
903 Mas| vérontás munkájába.~– Legyen meg a te akaratod!~Azzal fegyverét
904 Mas| fa, egy bokor nem védte meg őket.~És nyomultak előre,
905 Mas| teraszfalat. S a fal nem állította meg őket.~Az összefogott kezek,
906 Mas| Maga a császárgárda jelent meg a csatatéren.~– Hadd jöjjenek! –
907 Mas| megyünk, ahová küldenek, meg tudunk halni, de embert
908 Mas| hisz akkor az ellenség öl meg benneteket.~– Azt ő teheti.~
909 Mas| akar embert ölni. Akkor meg kell hát nekik halni, mind!
910 Mas| éhségtől elcsigázva érkezett meg egy táborhelyre, ahol őrtüzek
911 Mas| koptatni, s gyermekeinek meg kell változtatniok a nevüket,
912 Mas| rómaiak ellen; szabadítsd meg nemzetedet!”~És ő azt felelte
913 Mas| polcáról, és sárral dobálta meg.~Ah, mert nem a római liktorok
914 Mas| várt, utoljára ő szólalt meg:~– Tábornok úr!~Erre a hírhedett
915 Mas| kéz? Vagy nem érdemelte meg a fáradságot, amire megmozdítá?~–
916 Mas| levélből: „Villafranca. A béke meg van kötve. A magyar légió
917 Mas| zászlót, olyan bizton ülve meg a ficánkoló lovat, mintha
918 Mas| akinek arca fájdalmasan lepte meg Manassét, az Anna volt.
919 Mas| amik milliókban raboltak meg egy államot, és fillérekben
920 Mas| vitézkötésével fojtotta meg magát.~A tanúk, kik bizonyságtételre
921 Mas| államférfi, kormánytag, mikor meg kellett volna jelennie a
922 Mas| szabadult ki; hová?~Ki nyitotta meg neki az ajtót? Hát a többieknek?~
923 Mas| Vajdár e zivatar alatt meg sem mozdult a helyéről.
924 Mas| Gondoskodva van róla, hogy meg ne szökhessék.~Vajdár nem
925 Mas| készül. Most kacagott, mikor meg volt ijedve.~Nem hitte tán,
926 Mas| még magam sem tudom. Talán meg hagyom magam nyugtatni egy
927 Mas| magában a várakozó. – „Te meg akartál engem csalni! Majd
928 Mas| meglássuk, hogy melyikünk csalta meg a másikat?”~Azzal felnyitá
929 Mas| után két órakor érkezett meg az inas a várt izenettel.~(
930 Mas| a kacajgörcshöz. Nagyon meg kellett rémülnie e látványra.
931 Mas| hagyhattam itt Blankát, míg te meg nem jössz. Most már csak
932 Mas| önnek munkát. – Szerezze meg munka által kenyerét s az
933 Mas| ha én nem érem is azt meg, hogy ő visszatérjen, de
934 Mas| börtönben és ha vesztőhelyen hal meg, akkor is elhozod, és helyet
935 Mas| félrefordítá a fejét.~– No, ígérd meg.~Megcsókolta őt. Ez volt
936 Mas| még jobb! Ott őrá százan meg százan rá fognak ismerni,
937 Mas| Kolozsvárra késő este érkezett meg. Szerencséjére esős idő
938 Mas| előtt. Ő ebben a városban meg nem maradhat. Engedjék Nagyszebenbe
939 Mas| az igen nyájasan nyugtatá meg, hogy aziránt a felsőbb
940 Mas| akkor igazán mehet koldulni.~Meg kellett magát adnia rettenetes
941 Mas| véletlen most is azt nyitá meg előtte.~Manassé jött rá
942 Mas| búcsútlanul tovább menni. Még csak meg sem köszönte neki, hogy
943 Mas| foglalkozástól. – Nem bántja meg azzal a szóval: „Megbuktál,
944 Mas| Vajdárt Anna koporsója állítá meg.~Most látta, hogy mily végtelen
945 Mas| kiűzze, aki már bennem lakik. Meg van romolva minden csepp
946 Mas| lezúzott, nem javította meg ezt a rossz szívet; csak
947 Mas| Cerberus kutyafejei! Valakit meg kell marnom! – Te már ne
948 Mas| Manassé, ne hallgass rám. – Meg vagyok őrülve. Nem csoda. –
949 Mas| íróeszköz, egyéb nem kell. Meg egy korsó víz. – Hagyj magamra
950 Mas| házatoknál. Csak a temetést várom meg. Ahhoz van egy kis jussom.
951 Mas| Az a vendég úr aligha meg nem akar halni.~Manassé
952 Mas| lángot vetettek.~Nem ölhettek meg többé senkit.~De Vajdárt
953 Mas| tűz ég bennem – hörgé. – Meg vagyok ölve. – A Borgiák
954 Mas| vádolni, hogy te mérgeztél meg. – Még mint halott is rosszat
955 Mas| hittem, hogy én csaltam meg őtet. – Tíz perc múlva halott
956 Mas| ha kérdik, miben haltam meg?~– Azt mondom: holt menyasszonya
957 Mas| hát te hogyne bocsáthatnál meg neki, erős, örökkévaló Isten!”~ ~
958 Mas| Vajdár meghalt, miben halt meg.~És abból, hogy csak ő halt
959 Mas| abból, hogy csak ő halt meg, és nem többen, azt is megtudta,
960 Mas| hogy a veszélyes iratok meg vannak semmisítve.~Azért
961 Jeg| Máriát Shakespeare írta volna meg, bizonyosan Erzsébet lett
962 Jeg| illa illah!”-nak felel meg; ami megint nem volt e regény
963 Jeg| parlamentpalotát katonákkal szállassa meg. Ő, az alkotmányos formák
964 Jeg| halálra sebesült vallotta meg neki végvonaglásai között,
965 Jeg| Calderari.~„Ekkor jelent meg Calderari ezredes, ki kora
966 Jeg| szájukba a kenyérfalatot, de meg nem rágják, le nem nyelik,
967 Jeg| oly szigorúan szentelik meg, amint azt a 4-ik parancsolat
968 Jeg| ablakot kinyitnak:~„Nyisd meg uram,~nyisd meg Irgalmad
969 Jeg| Nyisd meg uram,~nyisd meg Irgalmad ajtaját!~Küldd
970 Jeg| társuk házánál tartatik meg; az a ház a zsinagóga.~Egy
971 Jeg| változik, hogy a keresztyének meg ne tudhassák, melyik az.~
972 Jeg| Ephrata” telepét alapították meg, Lancester város közelében.
973 Jeg| míg aztán erőhatalommal meg nem akadályozták benne.
974 Jeg| éjszakán hétszázat mentettek meg.~Leírhatatlan jelenetei
975 Jeg| előzmények között kezdettek meg. Torockó helyzete a legválságosabb
976 Jeg| futottak szét, s Torockó meg volt mentve; többé háborgatni
977 Jeg| a székét újra betölteni meg nem engedtetett.”~(Unitárius
978 Jeg| 78~A hadsereg későn kapta meg a vágómarha-szállítmányt,
979 Jeg| solferinói ütközet után érkeztek meg az olasz harc színhelyére.
980 Jeg| Ellenben az olaszokra meg az a kedvezőtlen ellenhatása
981 Jeg| tiltakozása hiúsítá azt meg. Amint egy reggelen egy
982 Jeg| egyenruhás főtisztek jelentek meg a főhadiszálláson; másnap
983 Jeg| közvádló egészsége láthatólag meg volt támadva. (Uo.) Rövid
984 Jeg| annyit adtak nekik, hogy éhen meg ne haljanak; így tettek
1-500 | 501-984 |