Part

  1     Els|                  jegyet egész Bolognáig; ez a nemzetközi törvények szerint
  2     Els|        vendéglőbe szálljanak. – Ehelyett ez a két férfi az első üdvözlés
  3     Els|                Maguk az okai, asszonyom.~Ez volt az átellenes válasza.~
  4     Els|           elutasította volna a delnő, de ez a vágás meglepte.~– Par
  5     Els|               meglepte.~– Par exemple? – Ez, úgy látszik, szavajárása
  6     Els|                magának, hogy elpiruljon. Ez a válasz vonatkozott csupán
  7     Els|                  az sem lehetetlen, hogy ez az idegen annál többet is
  8     Els|                  kiállhatatlanná lesz, s ez ismét csak önakarattól függ –
  9     Els|             tartja az igézet.~– Csakhogy ez igézetet nem azok a nők
 10     Els|             hozzá, hanem mindig mások.~– Ez ismét az ő hibájuk; miért
 11     Els|               egészen hadilábra állított ez a merész okoskodás.~– Ah,
 12     Els|               Mintha eszmetársulás volna ez a római konzulok és lictorok
 13     Els|             magában, hogy vajon mi lehet ez az ő átellenese. Vajon zsidó-e,
 14     Els|                 és filozófi egzaktságot. Ez már stellionatus.~Szeretett
 15     Els|                 de ellenlábasak.~– Zsidó ez az úr vagy ateista?~– Egyik
 16     Els|                 felfedezték előtte, hogy ez a rejtélyes szubjektum,
 17     Els|                  megölt két ember – hisz ez még többet tett; ez megölt
 18     Els|                 hisz ez még többet tett; ez megölt két Istent. – Borzalom
 19     Els|                látszik, annyira hitetlen ez, hogy nem hisz ez a kalauzokban
 20     Els|               hitetlen ez, hogy nem hisz ez a kalauzokban és gőzgépekben
 21     Els|              útitárs visszatért volna.~– Ez bizony lemaradt! – mondá
 22     Els|             szülőik kegyence volt; pedig ez is az volt; hanem inkább
 23     Els|                  pályára neveltethessék. Ez látszott örökölni valamennyiök
 24     Els|       természetes eszű székely lófők; de ez maga egy lángész, ki húszéves
 25     Els|               vagyok holtig szeretni.” – Ez a kedvese a saját nemzete.~–
 26     Els|                 az; mert neje nincsen.~– Ez magyarázza meg azt is, hogy
 27     Els|              Aztán ott pipázni is lehet.~Ez döntő indok volt a köpcös
 28     Els|               sem tekintve mormog:~– „Mi ez egy ezerholdas szép egyforma
 29     Els|              végig, ismeré el, hogy „Biz ez gyönyörű egy ország – kár
 30     Els|           nincsen-e neked igazad.~– Hisz ez meg éppen nem lesz baj ránézve.~–
 31     Els|                  hogy egész gyermek még. Ez az én védencem: a szerencsétlen
 32     Els|              osztassék fel közöttük. No, ez a mostani ivadék alatt teljesedésbe
 33     Els|            jótékonyságához, mely szerint ez élvezettől a családtag eleshetik,
 34     Els|                 vették elő, s elájult. S ez így volt, valahányszor magukra
 35     Els|       utánaugrottál. – Hát amint mondám, ez a totumfac az, aki ennek
 36     Els|      megindította a válópert neje ellen. Ez volt az ára annak, hogy
 37     Els|                fejében fogamzott.~– Hisz ez a válóper csak felszabadítja
 38     Els|                  vízcsepp lopózott. Hisz ez az ítélet az ő fejére is
 39     Els|                  ezüstpénzt. Úgy hiszem, ez a legmagasabb becsára egy
 40     Els|        kitalálhatja az okát.~A deli ifjú ez erős szemrehányásra egy
 41     Els|          megállva azt mondá Vajdárnak:~– Ez a hely el van foglalva.~
 42     Els|               jelmondata: „Egy van.” – S ez az egy vele jár mindenüvé.
 43     Els|                  felé megyek Florenznek. Ez az út fáradságosabb, de
 44     Els|             elfogadta – az ujjai hegyét.~Ez az eszme nagyon megtetszett
 45     Els|                 érzett.~– Önt is érdekli ez az ember? – kérdezé a hercegnő.~–
 46     Els|               szavaknál.~– Mikor történt ez? – kérdé a hercegnő.~– Tavaly
 47     Els|                  keserve lesz is az ára. Ez nem ismer fájdalmat, nem
 48     Els|         bérchasadékon át lehet eljutni.1 Ez a két sziklakapu a völgy
 49     Els|                 soha?~– Nem, hercegnő. – Ez a legjobban üldözött népecskéje
 50     Els|               lelkész magyarul prédikál. Ez hazament, elmondta a többieknek,
 51     Els|                 elmondta a többieknek, s ez időtől elhatározták, hogy
 52     Els|              építve: igazi „vasút”. Ahol ez a fekete országút elkezdődik,
 53     Els|             leányok tündérbájainak titka ez a vas, amit a férfiak törnek. –
 54     Els|              épület egy helyben állt; ha ez is ballagott volna egy kicsit,
 55     Els|                 megörült a polgártárs.~– Ez már sokat ígérő ház! „Isteni”
 56     Els|              kérdé Gábor úr elbámulva.~– Ez árticsóka! – mondá Manassé.~–
 57     Els|            kinevették ezzel a kérdéssel.~Ez az úr olyan országból való,
 58     Els|             adunk ki, mint más nemzet, s ez száz év alatt ötmilliárdra
 59     Els|                fogolynak az egyik fülét. Ez így szokás ebben az – átkozott
 60     Els|           léptekkel halad a sziklaúton – ez a holt ember.~– Hátha csak
 61     Els|              Gábor úr – monda Manassé –, ez nagy könnyelműség öntől.
 62     Els|                 tette.~– Imádságos könyv ez, uram? – kérdé Dormándyné
 63     Els|              Dormándyné csípősen.~– Nem. Ez praeservativa. Olaszországban
 64     Els|            menjen előre; ő is követte.~S ez nagy bűvészet, mikor egy
 65     Els|         úrhölgyek nem élnek azzal. Midőn ez az édes folyóláng, ez a
 66     Els|              Midőn ez az édes folyóláng, ez a csiklandó méreg érinti
 67     Els|                  hát rossz lelkekkel van ez az ember társaságban, hogy
 68     Els|                  az még többet is. Tudta ez már azt is, hogy a szép
 69     Els|                 nem volt puszta véletlen ez a találkozás. Amit megtudunk
 70     Els|             keresztüli utat Rómába, mert ez az egy még nyitva volt;
 71     Els|                   Siena és Orvieto felé.~Ez az út az olasz földnek legszomorúbb
 72     Els|                kívül még egy előnye volt ez útnak, a járatlansága. A
 73     Els|                csendes városokban, miket ez út érint, nincsen mit keresniök.
 74     Els|                 nem járnak ezen.~Manassé ez unalmas úton hozta el az
 75     Els|         megkérdik; hogy mi járatban van?~Ez tehát már itt Róma!~Észre
 76     Els|        vendéglőben németül is beszélnek.~Ez volt az előnye a kijelöltnek.~–
 77     Els|               szökőkút okádta a vizet.~– Ez a palazzo Cagliari – jegyzé
 78     Els|                  a szent ember lábait. – Ez talán visszaszerzi majd
 79     Els|            annyira kegyeletes óhaja volt ez, hogy meghiúsultára könnyek
 80     Els|                  Hm. Nagyon furcsa dolog ez. Hát amint sétálok nagy
 81     Els|                   egyszerű a magyarázat. Ez itt a francia követség palotája.
 82     Els|                 akkor vettem észre, hogy ez ránk nézve mind halott kincs. „
 83     Els|                  késni fog odáig, amíg – ez a mostani népszerű kormány
 84     Els|                  kormány a helyén marad.~Ez figyelmeztetés volt a hercegnőnek,
 85     Els|            hercegnőt válópöre hozta ide. Ez már szabadságot ad egy férfinak
 86     Els|                az Aracoeliba elhelyezve. Ez a szobor legendája, amihez
 87     Els|             küldé el a haldokló nőnek, s ez meggyógyult tőle. Ez az
 88     Els|                   s ez meggyógyult tőle. Ez az edessai kép.~Manassé
 89     Els|            elkövetésére csábíttatott el: ez az elrejthető zsámoly az
 90     Els|                 szokott megnyitva lenni. Ez a szent sír. Megérkeztükkor
 91     Els|                egyenlősíti a századokat. Ez a menet most is ugyanaz,
 92     Els|                  ami ezer év előtt volt; ez alakok most is ugyanazok.
 93     Els|              Senki se mondaná róla, hogy ez a fejedelmek fejedelme: –
 94     Els|               Legnagyobb emberi gondolat ez; könnyű volt Istent találni
 95     Els|            hozzátartozói hazakerülnek, s ez idő alatt elmondá a hercegnőnek
 96     Els|                nagyot nevetett rajtuk.~– Ez rendesen így van. A nagyhétre
 97     Els|               Konstantinápolytól Rómáig.~Ez az a minden nemes ércnél
 98     Els|            hangosan – csitítá Manassé. – Ez Palestrina zeneműve volt.~–
 99     Els|               kész elfogadni holnapután. Ez rendkívüli grácia! Ünnep
100     Els|               egy idegen fiatalemberrel. Ez az egész per folyamát alterálhatná.
101     Els|              gyászt, pompának öltözni; s ez a város tele van kémekkel,
102     Els|             vissza a követségi palotába.~Ez ajánlat ellen aztán az ügyvédnek
103     Els|                  nézi meg?~– Hüh, öcsém, ez valami! – mormogá Gábor
104     Els|               ereszti többé. Különben is ez az oka a mai fejfájásnak
105     Els|        helyeikhez jutottak, a férfiaknak ez kissé nehezebben ment. Nekik
106     Els|                  felé van fordulva most.~Ez egy páholyszerű oszlopcsarnok
107     Els|             Milyen boldog volt e percben ez a szegény asszony! Valamennyi
108     Els|              amint egymásra tekintettek. Ez a könnycsepp jegyezte el
109     Els|              akik fölemelkednek az égbe.~Ez a pálmalevél annyi volt
110     Els|             Bizony isten nagy dolog volt ez, öcsém! – mondá Gábor úr,
111     Els|                  hangzott: „Nem szabad!”~Ez most duzzog.~Pedig, ahogy
112     Els|             amihez neki szabadalma volt. Ez a karperecet hosszú pálcájának
113     Els|                 sokszor elringatá álomba ez a pálmalevél!~
114     Els|             levezette, azt monda neki:~– Ez a mai nap eseménye véghetetlen
115     Els|                ezt odahaza főzetni soha? Ez is egy ok szeparációra,
116     Els|               tányéromra találják tenni. Ez a herceg és a márkiné közötti
117     Els|            válóperekben dönteni szokott. Ez instrukciónak 13. kaccsa
118     Els|                  szereti a házikenyeret? Ez itt „pane francese”. – a
119     Els|           hölgynek a torkán akadhatna.~– Ez egy igen kellemetlen, gyűlöletes
120     Els|               volt megalázva Canossában; ez csak mint „bűnbánó ember”
121     Els|        őszentségében van most. A válóper ez alapon sok veszéllyel jár,
122     Els|               szó, mint Cagliari herceg. Ez nemcsak gazdagsága miatt
123     Els|               térhetnek vissza Rómába. S ez a hercegnőre nézve a legkedvezőbb
124     Els|              mikor belevágtam. – Mi volt ez az izé, signore, amit most
125     Els|                  hogy ki előtt beszél?~– Ez „ad hominem”, azaz: „ad
126     Els|                meg a kegyelmezési jogot. Ez éppen oly királyi jog, mint
127     Els|               édesanyám ábrázatja volna!~Ez már megint a másik túlságba
128     Els|                int nekik, hogy kövessék.~Ez azt jelenti, hogy magánkihallgatásban
129     Els|             égett; mentől előbbre hatolt ez ihletésteljes lakosztályokon,
130     Els|               aggódva gondolhat rá, hogy ez hideg kő, kemény fa; tán
131     Els|              talán, nagyon messze – íme, ez pedig egy élő alak, akinek
132     Els|               minden cél el lett érve, s ez mégis az ő ügyvédi sikeres
133     Els|                 Manassétól.~– Ön elmondá ez úrnak, hogy bennünket mi
134     Els|           magyarázta a hercegnőnek, hogy ez annyit tesz magyarul, hogy
135     Els|                  tetszését.~– Nem, uram, ez a szállás nekem drágának
136     Els|                 vissza a holmikat. – Hát ez az úr mit keres itt? – kérdé
137     Els|              bérruhás emberre mutatva.~– Ez a mi saját bérszolgánk,
138     Els|                 két-három lapot kitépett ez albumból, miken a Colosseum
139     Els|                  meg magát.~– Még mindig ez a hercegnő szállása?~Az
140     Els|              fogadta el gondoskodásomat. Ez nem az ön rangjához méltó
141     Els|                Nem. Nem azt tette ön. És ez bizonyosan nem ügyvédének
142     Els|               ügyvédének a tanácsa volt. Ez az ön saját nemes szívének
143     Els|          politikai ellenfeleim ültek; ha ez idő alatt ön sürgette volna,
144     Els|              több fájdalmat okozott neki ez az ember, minthogy ezt egy
145     Els|                egymást sohase lássák. Ön ez ajánlatot, tudom, hogy visszautasította
146     Els|             hercegek szoktak elfoglalni; ez tőlem nem ajándék; ha békében
147     Els|                  háríthatok el, meghozom ez áldozatot.~Blanka, kinek
148     Els|                  is, akiknek ne higgyen. Ez megengedhető fényűzés egy
149     Els|                 atyai módon. Azt mondom: ez semmiség. Ha nekem nincs
150     Els|                  tapasztalni fogja, hogy ez több mint üres szójárás.
151     Els|                  köteléket közöttünk.~És ez mind oly édes hangon, oly
152     Els|             gondolat támadhasson valaha. Ez megcsókolgatja az áldozatát,
153     Els|            méregpoharat készíti számára; ez képes kegyelmet kérni annak,
154     Els|               árulása juttat a vérpadra; ez képes fegyverrel védeni
155     Els|           ismertem férfiban e világon, s ez az. Ha arra kérhetném az
156     Els|              atyja előtt beszél.~Blankát ez a válasz zavarba hozta. –
157     Els|                 aláírás nélküli levélben ez volt: „Hercegnő! Legyen
158     Els|        kegyencéhez akarja önt adni nőül. Ez pedig olyan ember, aki képes
159     Els|                 szeretője. Vigyázzon ön. Ez a Borgiák szülőföldje!”~
160     Els|               Bármily szörnyeteg volt is ez eszme, mihelyt e két emberrel
161     Els|                  vannak szabva.~De hátha ez a levél maga is egy kelepce!~
162     Els|                 egy kelepce!~Kitől jöhet ez? Ki van az ő legmélyebb
163     Els|           albumlapba bekényszerítését. – Ez indítványnak pedig mind
164     Els|                 a piacon van, és kiabál; ez pedig ül az ernyője alatt,
165     Els|               egy hercegkoronát adott!~S ez a művészet, ami a nőt is
166     Els|               ködbe van burkolva, mintha ez volna a távol, s ez örök
167     Els|               mintha ez volna a távol, s ez örök ködfátyol megtöri a
168     Els|                  rosszat jóvá nem teszi. Ez különít el engem és maroknyi
169     Els|           eleveneket és halottakat!” – s ez bosszúállás.~– S ez az,
170     Els|                    s ez bosszúállás.~– S ez az, amit én megtagadok!
171     Els|                hamuból üveg lett! S hogy ez üvegdarabon egykor bosszút
172     Els|                  ahol ön jár.~– Ah, hisz ez varázslat lesz!~– Ez csodatétel!~–
173     Els|                hisz ez varázslat lesz!~– Ez csodatétel!~– A siker okát
174     Els|        szemöldeit; elmosolyodott.~– Hisz ez nem gróf.~– Engedelmet –
175     Els|            osztrákok kabátját kiporolja.~Ez nyilván Gábor úrra célzott,
176     Els|                 a Vajdárt!~Ezt várhatja. Ez csak ellenség. S a pártfogók,
177     Els|                  nőül ne vehesse. – Hogy ez a parancs benne van abban
178     Els|                  ott van, tehát ott van. Ez megvigasztalta egészen. –
179     Els|          sürgölődő egyenruhás inassal. – Ez leront minden pátoszt.~–
180     Els|                  kérem, adjon egy széket ez úrnak! – mondá Blanka a
181     Els|                  Az alatt értekezhetünk. Ez az úr egy szavunkat sem
182     Els|               négyszemközött beszélnénk.~Ez metaphysice áll, de physice
183     Els|               maga körül a bérszolgát, s ez még táplálta rossz indulatait.
184     Els|              fogai alatt ropog valami, s ez bizonyítja a közönyt a beszéd
185     Els|                közönyt a beszéd iránt. S ez nem gátolja abban, hogy
186     Els|                van benne.~– A válóperben ez is lényeges kérdést képez.
187     Els|   Cagliari-palotába szállok; de remélem, ez nem tesz annyit, hogy örök
188     Els|               ott vágták le a fejét.~Még ez sem rontotta el a hercegnő
189     Els|                  s higgye el nekem, hogy ez az utolsó sziget, ahova
190     Els|                  vegye magát körül, akik ez ország nyelvét értik, s
191     Els|               szerinti férjet válasszak?~Ez már sok volt! Ez annyi,
192     Els|              válasszak?~Ez már sok volt! Ez annyi, mintha a kalitkába
193     Els|            herceget.~– Nem tagadom, hogy ez nehéz feladat volt – szólt
194     Els|               Vajdár az ajkába harapott. Ez úgy hangzik, mintha irónia
195     Els|                  együgyű gyermekszívben? Ez ártatlan arcvonások között
196     Els|               lehet merni valamit.~– Az! Ez az én szenvedéseim legkisebbike.~
197     Els|                  Halgasson rám, uram. Ha ez az én fájdalmas ügyem akként
198     Els|        elérhetetlen után meri fölemelni. Ez bűnöm és egyúttal erényem
199     Els|           korcsnak hazudhasd magadat!”~– Ez valóban érdekes és meglepő
200     Els|                tapsolt a kis kezeivel.~– Ez nagyon derék! Nagyon derék!
201     Els|              lemondanom. Mily meglepetés ez!~Vajdár csakugyan elhitte,
202     Els|             megmagyarázta neki a többit.~Ez a szépsége tudatában elbizakodott,
203     Els|            cseppjét. Eszébe jutott, hogy ez az ember, aki egy pillanatban
204     Els|              beszéltünk utoljára.~– S ha ez volna az egyenes föltétele
205     Els|            tanulmányozta az egyházjogot? Ez éppen olyan hiba, mint mikor
206     Els|          visszakapta őrdögi arculatát. – Ez egy tetten kapott gyilkos
207     Els|                  íróasztala mellett. Itt ez az ellenbírálat.~De hogyan
208     Els|                Zimándy hazajöjjön. Pedig ez is sietett. Kíváncsi volt
209     Els|               Pedig nem örvendetes dolog ez; mert Rossi kegyvesztett
210     Els|                 hercegnő ügye szenved. – Ez csakugyan nem volt a hercegnő
211     Els|            hercegnő ügyvédje protestáns.~Ez bizony meglehet, hogy úgy
212     Els|                egyházközséghez tartozik: ez a hosszabb út – vagy pedig
213     Els|             nekem kell rögtön áttérnem – ez a rövidebb.~A hercegnő eleinte
214     Els|              Blanka most már látta, hogy ez egészen komoly állapot,
215     Els|                kezdett elérzékenyülni.~– Ez lesz a döntő sakkhúzás az
216     Els|                  és végrehajtom.~– Uram, ez olyan adósság lesz rajtam,
217     Els|                Rómában tartozik maradni. Ez az ítélet természetéből
218     Els|                  találkozott Manasséval. Ez bizonyosan került minden
219     Els|             sehová, senkihez.~Hiszen még ez az ítélet is jótétemény.
220     Els|                  karzattal volt elzárva. Ez a karzat, mint a H betű
221     Els|                befutva virágzó indákkal.~Ez a „remeteség” lett ezentúl
222     Els|     Dormándynéval. Az ő kedvéért történt ez, nem a hercegnő peréért.~
223     Els|             egyik szegletéből a másikba. Ez az egész változatossága
224     Els|               azzal vesződött hat hétig. Ez is egy neme az időtöltésnek.
225     Els|            erkölcs és a törvény.~Azonban ez is jót tett a hercegnőnek.
226     Els|          helyreállítá egészségét. S íme, ez is az élet örömei közé tartozik.~
227     Els|                  szerelem vagy vérontás. Ez a viaszképű, szederszájú,
228     Els|               női ruha volt felakasztva. Ez öltözetváz mintája volt
229     Els|             nincs leimádkozni való bűne! Ez a szó maga olyan nagy bűn,
230     Els|        bevégződniök.~– Úgy találom, hogy ez az öltöny még a grófnő délceg
231     Els|               nem találja ön különösnek? Ez a „ceinture protée”. Egy
232     Els|                feltalált fűzőkészülékkel ez a derék a legkarcsúbb és
233     Els|                  is gondolkozott, akinek ez a mámorító méregital még
234     Els|               okozott szegény asszonynak ez a hír! S talán csak egyedül
235     Els|                  e nemes férfinak. Akkor ez a hatalom talán az ő sorsán
236     Els|               volt felőle győződve, hogy ez a mindennapi csalódás az
237     Els|                 akkor ő elkacagta magát. Ez a kacaj is valahonnan a
238     Els|               dévaj, csintalankodó volt; ez utóbbi biztató, hízelkedő.
239     Els|        távolságból hangzott.~Álom volt-e ez is?~Ha él az a kép, miért
240     Els|                az esős időszak beállt, s ez Rómában is zord és kellemetlen.~
241     Els|             aranytündöklésű szeme körül. Ez a szem a pattogó hasábok
242     Els|                 egy fekete űrt látott.~– Ez is érzékcsalódás, mint a
243     Els|                magát. – Ismerős kacagás! Ez Sappho nevetése volt.~Blanka
244     Els|                   A képzelet teremtménye ez is, mint a többi.~– Haha!
245     Els|             többi.~– Haha! Eredeti módja ez a látogatásnak, ugyebár,
246     Els|                 az utóbb érkezőt illeti. Ez itt a legkényelmesebb bejárás
247     Els|                 bezárni a csapóajtót. De ez csak úgy lehetséges, ha
248     Els|           kulcsot ott találtam magamnál. Ez nem igazság, az egyik önt
249     Els|           észrevétlenül: meglepheti önt. Ez alávalóság. – Én elhoztam
250     Els|                 Valami chymista arcanuma ez, egyenesen e célra feltalálva.
251     Els|                ismét lángra lobbantható. Ez már nem valami titkos szer:
252     Els|               titán fülének meséjét? Itt ez van létesítve. Egy öblös
253     Els|                 kezével a szemeit. Csoda ez mind.~– Ébren van ön, hercegnő!
254     Els|                 a gondolattól, hogy ő és ez az asszony valaha egymást
255     Els|                azt nekem, hogy miben áll ez a rejtély. Évek előtt váltókat
256     Els|                fodrait. Attól félt, hogy ez az asszony képes a szívében
257     Els|                áron meg akart szabadulni ez örökké feje fölött függő
258     Els|              volna azt észre?~Olyan volt ez, mint mikor az álmodó sírni
259     Els|                  az osztrák tábornokhoz. Ez az improvizált népzendülés
260     Els|                 szedni a gondolatait.~Mi ez a nő? S mit akar ez ővele?~
261     Els|                   Mi ez a nő? S mit akar ez ővele?~Kedvese annak a férfinak,
262     Els|                  osztályosát, s minthogy ez neki mulatságot okoz, keresztüldobja
263     Els|              volt bízva, hogy tegyen úgy ez ifjúval, mint Delilah; csalja
264     Els|                 igézően hatott Blankára. Ez a naiv őszinteség, ez a
265     Els|          Blankára. Ez a naiv őszinteség, ez a bűbájjal párosult cinizmus
266     Els|                 új volt előtte. Meglepte ez a könnyed játszás halálos
267     Els|                  önmaga ítélte el magát, ez a megjelenés volt az első
268     Els|              Manasséról is tud beszélni!~Ez nyitva tartotta számára
269     Els|           keresztelték önt.~– De én csak ez alatt ismerem magamat. A
270     Els|                vagyok, mint a holdvilág. Ez a név inkább illenék önre,
271     Els|                  magammal. Ha megengedi. Ez ugyan meg fog érzeni holnap
272     Els|               hercegnőnél az este? Hanem ez önt csak mulattatni fogja,
273     Els|                az otthoniak között! Most ez mind ingyenbe esett! Vissza
274     Els|              alóla – egy pálmalevelet.~– Ez az…~A márkinő mosolygott.~–
275     Els|                megízlelé.~– Ah, be meleg ez a víz!~Blanka felugrott.~–
276     Els|             gyönyörűen fest, „Rozina”!~– Ez az egyedüli gyönyörűségem.~–
277     Els|                egyedüli gyönyörűségem.~– Ez a Colosseum szakasztott
278     Els|               tehetetlennek érezte magát ez asszony előtt, mint a kis
279     Els|                udvarmesterem szobájában. Ez elővigyázat nélkül megtörténhetnék,
280     Els|                Minő fölséges tréfa volna ez!~De Blanka arcára már nem
281     Els|                képeket lop.~– Nos? Eljön ez a tündéralak az én festőm
282     Els|                 Blanka úgy találta, hogy ez a cselszövény lehetséges.~–
283     Els|                  A babonaságnak oka van. Ez ok!~– Nem ez az okom. Egy
284     Els|       babonaságnak oka van. Ez ok!~– Nem ez az okom. Egy más aggodalmam
285     Els|             törni fogják magukat érte. S ez lesz az egyedüli forradalom. –
286     Els|               fölényt gyakorolt fölötte. Ez a hatalma megvan a kifinomított
287     Els|                 szép Cyrene Blankának.~S ez a pohár úgy itatja magát!~
288     Els|                Csupa balhírek lajstroma!~Ez az egy nyugtalanító még.~
289     Els|              dolgoztak, ahol ő játszott. Ez a park volt egyedüli emléke
290     Els|              azért mégis mindig ott volt ez az aggasztó kérdés a szeme
291     Els|                 is vele ellenőrzetlenül.~Ez csábította az elmenetelre,
292     Els|                Blanka annyira megrettent ez embernek a látásától, hogy
293     Els|             ujjával mutatott Blankára:~– Ez már a harmadik.~És Blanka
294     Els|          feljegyzé a tört papírszélre.~– Ez meg fogja őket győzni!~S
295     Els|            beszédje elejét. Utolsó szava ez volt: „Én a népet meg nem
296     Els|                  Cyrene álarcos báljába?~Ez a gondolat megszabadítá
297     Els|                  arcára csapta kezeit.~– Ez rettenetes!~– Én ott voltam
298     Els|               dugott ruhaszegélyekkel. S ez mind tombol, táncol, toporzékol,
299     Els|           érzékei fölött. Azt hitte álom ez; majd elvonul.~De nem vonult
300     Els|             sáros utcán is. Csak másolat ez. Az utca tükre a palotának!
301     Els|                miniszternek, jó barátja. Ez bosszút fog állni a gyilkosain!
302     Els|          pókmarástól megőrjültek táncát.~Ez oly undorító látvány volt,
303     Els|                ünnepélynek a dicsőségét. Ez azonban hát csak az én bajom;
304     Els|                feje elől elmenekültek. S ez már az önök baja.~– Hallgasson
305     Els|           találnak egy vas csigalépcsőt. Ez is egy szép asszony furfangos
306     Els|   keresztülfúrásán törte a fejét holtig. Ez a lépcső levisz a nagy vízvezetékbe,
307     Els|              fejjel, térden, négykézláb. Ez igazán fölséges ötlet öntől,
308     Els|                 gondolt, hogy menjen hát ez az alak is a többiek útján.
309     Els|                 bő prémes palást alól, s ez a kar meztelen volt egész
310     Els|                 haragudtak ők meg.~Hanem ez vigasztalásnak elég rossz
311     Els|                 föld alatti alagútig; de ez a palota levezető csövei
312     Els|                   hogy rá voltak szedve?~Ez eltart napokig; mert a föld
313     Els|             jutalmát tegnapi érdemeinek!~Ez is Blanka szeme láttára
314     Els|                 torka elé: „No hát lőj!”~Ez a becsületes ember volt
315     Els|                megtízszereződnek. De már ez örömrivalgás, már ezek üdvlövések.~–
316     Els|                 kapujára is fel van írva ez a három betű: C. D. T.~–
317     Els|              betű: C. D. T.~– Mit jelent ez a három betű?~– Casa dei
318     Els|             nekem is hagyjatok békét.” – Ez volt a válasza.~– Lehetetlen!
319     Els|                szólt a grófnő hidegen, s ez volt búcsúszava a hercegnőhöz.~
320     Els|                  a bérkocsis utasítását (ez egyáltalában a legjobb indulatú
321     Els|             kémektől őrizkednék, s amint ez a hercegnőt meglátta, hirtelen
322     Els|               nem foghatta, honnan tudja ez, hogy őt nem az ő cipészkirakata
323     Els|             egész télen át zöld marad, s ez meg az alsó világítást vette
324     Els|          dolgozik – nem! Teremt!~Nagyobb ez a Cagliari herceg palotájánál.~–
325     Els|                lelkében; nem azért, hogy ez az ő képe – hanem azért,
326     Els|                  bízni senkiben! Itt van ez a szép vastag talpú cipő,
327     Els|                  hát hogy tudja ön, hogy ez a lábamra illik?~– Polgártársnő!
328     Els|                van az egész olasz nyelv. Ez mindenre jó válasz.~Azzal
329     Els|                    Uram s én Istenem! Mi ez? – töprengett Blanka, és
330     Els|             alatta jártak azok mélyen. S ez volt a legszokatlanabb a
331     Els|               úszók feketék voltak.~– Mi ez? Mi ez?~Blanka visszatért
332     Els|              feketék voltak.~– Mi ez? Mi ez?~Blanka visszatért belső
333     Els|        Ítéletnapja van?~– Nem, hercegnő. Ez az északfény. Az éjszaki
334     Els|                  fölött az örök város. S ez nagyon jókor jött most.
335     Els|                  gázcsöveket elrombolni; ez az isteni lámpafény igen
336     Els|                hát az nem köszöni meg. – Ez megfelel az orgyiloknak!~
337     Els|                 az ő oldalán. Azt hitte, ez képes volna egy egész tábort
338     Els|               ellene célzott vád volt. – Ez igaz.~– Ön megmentette a
339     Els|               kérdezte, hol maradtam én. Ez volt rá a válasz.~– Honnan
340     Els|               miért jöttem ide, és éppen ez órában. Aztán határozzon
341     Els|                                   XXX.~– Ez a ruha nem lesz alkalmas
342     Els|          fölvenni, és sötét színűt; mert ez feltűnik és elárulja a hercegnő
343     Els|                 a mártírok életére! Mert ez már az volt – mártírium.
344     Els|                 kerülni a templomokat, s ez Rómában nem csekély feladat;
345     Els|              Hazautaznak Magyarországba. Ez jó firma volt. – Miért utaznak
346     Els|          szobaleányt pedig az urasága. – Ez ellen nem lehetett kifogás.~–
347     Els|                tetszik, hogy nagyon szép ez a polgártársné szobaleánynak –
348     Els|          káromkodott egy veresképű –, ha ez nem a szép „condannata”.~–
349     Els|           korona-tövisből? Nem kötelez-e ez engem az ittmaradásra?~–
350     Els|               belőle mind a ketten. – És ez boldogság volt nekik. Nem
351     Els|                   mintha látta volna már ez arcot, de nem jut eszébe,
352     Mas|                 megismeri minden nemzet. Ez a minden színű és nyelvű
353     Mas|              tenger alatt nincsen pokol; ez a szárazföld kiváltságos
354     Mas|         szentsége őrzi nála.~S ha elfogy ez a három világrész, ott van
355     Mas|                  művész remekműveivel. S ez igazolni fogja egymáshoz
356     Mas|                  koldusok; hol hagyta el ez meg az a jó barát a fél
357     Mas|                ha ők is azt tették volna ez idő alatt, amit ti!”~S ezzel
358     Mas|             Egyszerű fehér boltozatú ház ez. Se Rafael, se Canova keze
359     Mas|                  akkor azt mondja neki: „Ez a férfi a te férjed, és
360     Mas|                 mikor eljön az idő, hogy ez a nő anya legyen, nincs
361     Mas|             Isten, a semmiből teremtett.~Ez az én csábképem, hercegasszony!~
362     Mas|                  melyen tovább úszhatol. Ez nagyon sötét prognosztikon
363     Mas|             beteg szárazföldünk közelít. Ez a mi gondtalan örömeinknek
364     Mas|                áttérés és az egybekelés. Ez majd nagy meglepetés lesz
365     Mas|                   Egész nap fecseg.~– De ez igen rossz tulajdonság.~–
366     Mas|           szavakat: „róre mityi nófiti”, ez a végszó, de annak sem akad
367     Mas|                 aztán motyogott magában; ez az ő csemegéje: delicatesse,
368     Mas|            nyelven. „Róre mityi nófiti.” Ez volt az ámen. – Az, akihez
369     Mas|          pogányok?”~A sánta így szólt:~– Ez a púpos itt ni, azt állítja,
370     Mas|                 Zimándynak öt nap előtt, ez már nem találta őt Budapesten,
371     Mas|        elintézetlen levelekkel együtt.~– Ez sem baj – gondolta magában
372     Mas|                  vasutak, amiken túltett ez utazási mód. Az út jó volt:
373     Mas|                 Ő németül beszélt.~– Óh, ez vadparaszt! Sohase tanulja
374     Mas|             hátha az ujjaimban megmaradt ez a gyógyerő. Tegye ide az
375     Mas|         kenderszag! Áthat az ablakon is! Ez az otkolon meg oly büdös!
376     Mas|                Űzték.~– De veled jött, s ez a hiba. Tudod-e, hogy egész
377     Mas|        megmondtam, hogy ha egyszer talál ez a nő egy férfit, aki megér
378     Mas|                   bátyám.~– Jól van. Hát ez a te dolgod lesz. De bezzeg
379     Mas|              megy, ekkor a legokosabbnak ez a jó gondolatja támadt: „
380     Mas|                  szét az ősi birtokotok.~Ez a meztelen cinizmus már
381     Mas|            somfákkal. Másutt csak cserje ez, itt almafa nagyságú koronás
382     Mas|                 az a gondolat, hogy neki ez embernek házánál kell egy
383     Mas|                  az embert örökké kíséri ez árnyék. Sohase lesz abból
384     Mas|                    Menjünk! Menjünk! Még ez órában induljunk.~– Tudtam,
385     Mas|                 súgá: – Azt mondta nekem ez asszony, hogy hagyjalak
386     Mas|          bányarém”. Kén és mireny füstje ez, amit az ércpirítók máglyái
387     Mas|                 Blankához fordult:~– Hát ez a drágalátos szentkép meg
388     Mas|                 két bátyámról mit tudsz?~Ez volt a legsürgetőbb kérdése
389     Mas|                 ma Úrnapja vagyon? Aztán ez a délesti isteni tiszteletre
390     Mas|      ifjasszonykának meghallani. Majd ha ez egyszer el fog aludni, akkor
391     Mas|             menekültek is ott vannak. Ha ez megindul, azzal szemközt
392     Mas|              hitte, mulatságból történik ez így. Ösztön, sejtelem vagy
393     Mas|                 megnyugodott benne, hogy ez csak erdélyi szokás. Azzal
394     Mas|            megszületett a szabadság, hát ez még akkor gyönge gyerecske
395     Mas|                Hát én tehetek róla, hogy ez olyan csecsemő, akinek nem
396     Mas|                  is tartottak híven mind ez esztendeig.” – Ezt mondod
397     Mas|                Aztán nem is olyan háború ez, mint más. Ha György fejedelem
398     Mas|                  szabadságról van szó, s ez Torockónak is dolga. – Hallom,
399     Mas|       választotta meg hadnagyainak. Hisz ez máskor is csak úgy volt.
400     Mas|           hegyhát alatt. Erre is út van. Ez vezet Oláh-Fenesre. Ezek
401     Mas|                 mondja, hogy nem jó lesz ez úton tovább mennünk; mert
402     Mas|                majd alapítani; kezdetnek ez is jó.~Ciprianu nem várta
403     Mas| keresztülmehetünk az egész oláh táboron. Ez olyan, minta pazsuránk volna.~
404     Mas|             Blanka azt is, hogy mit tesz ez.~Mikor a lovaikat nyergelték,
405     Mas|               csak megmondom neked, hogy ez az én kurta nyakam ugyan
406     Mas|            épségben; mert tudd meg, hogy ez a Ciprianu, akinek a házában
407     Mas|                 el az ijedtségtől, mikor ez iszonyú erőmutatványt látta.~–
408     Mas|         kíváncsisággal nézett Manasséra. Ez pedig megszokta már hölgye
409     Mas|           nemsokára lesz. Azért csodakút ez. Minden két órában felbuzog
410     Mas|            gyönyörtől.~És meglehet, hogy ez volt az egyetlen nevető
411     Mas|                   Blanka azt hitte, hogy ez csak tréfabeszéd; de amint
412     Mas|             vagyunk már! – mondá Áron. – Ez a mi zsidónk háza. Valamivel
413     Mas|                  az előlépőt Áron, amire ez nem felelt semmit. – Azt
414     Mas|                  bíró előtt beperelnünk. Ez a törvény. Azért szegényebbek
415     Mas|                  az ajtó felső részén, s ez letakarva kicsi függönykével.
416     Mas|            valami rég ott heverő halott. Ez arc barna, mint a szattyán,
417     Mas|          farizeus és a sadduceus között. Ez utóbbiak csak „egy” örökkévalóságot
418     Mas|              emoreus a midianitát? Nekem ez nem hazám, mert az én hazám
419     Mas|                  teszed meg; nézd e nőt. Ez retteg a veszélytől, s szánalomért
420     Mas|                  volna, fátyolt viselne. Ez a Midión leánya; egy tisztátalan
421     Mas|              tört idegenek ellen.~Blanka ez iszonyú átkozódástól zsibbadni
422     Mas|                 kiűzött vendégeket, hogy ez még csak a kisebbik átok –
423     Mas|                 elől elfut minden ember. Ez a mi fegyverünk, a mi várunk,
424     Mas|          Matuzsálemet.~Vaszilie megörült ez ajánlatnak, s nagyot ugrott,
425     Mas|        virágokért.~– Gyémánt egy asszony ez a tied! – mondá Áron Manassénak. –
426     Mas|                hírhedett „Esztere”, mint ez teneked. S amellett tökéletes
427     Mas|              tordai berken keresztül. Ha ez nincs a fölkelőktől elzárva,
428     Mas|      istenimádást. Kiszámított terv volt ez tőled, bátya.~Áron felkacagott.~–
429     Mas|                  volt érett gyümölccsel. Ez a havasok díszcserjéje.
430     Mas|              megörült neki!~– Nem mérges ez? – kérdezé Árontól repeső
431     Mas|            gyalog mennünk a hegy lábáig, ez kevesebb fáradság.~Azután
432     Mas|                előtt vájt sóbányák tanúi ez életnek, és a gigászi kőkockák
433     Mas|                Blanka. Minden asszonynak ez lett volna bizonnyal az
434     Mas|                 különös ellenszenvük van ez egész hüllőfaj iránt.~–
435     Mas|             aminél még erősebb oltalmunk ez a kakas meg a jérce. Ezektől
436     Mas|                   tanúságául annak, hogy ez lakályosan berendezett otthona
437     Mas|                kedv, elfeledte azt, hogy ez csak a halálveszély borzalmait
438     Mas|                  eszemmel így okoskodom: ez a vidék római kolónia volt.
439     Mas|                azzal, hogy követ süssön. Ez is a Salinae védelmére szolgálhatott
440     Mas|         tenyészik száz olyan növény, ami ez égalj alatt sehol.~A virágszedés
441     Mas|                nagyúr a barlangból, akié ez a csodaszép bokor, s iszonyú
442     Mas|                 hogy őt bevezesse.~– Ah, ez a te házad, Áron? – kérdé
443     Mas|                 kérdé enyelgőn Blanka.~– Ez eleitől fogva mindig annak
444     Mas|               Honnan szerezted ezt mind?~Ez a kérdés majdcsak hogy ki
445     Mas|             molnárnak a cselekedete volt ez, aki a peterdi bejáratot
446     Mas|              meggörnyedve lehet haladni. Ez vezet a kúthoz, ahonnan
447     Mas|               rögtönzött a fekhely fölé; ez illő, és szokás is. Amint
448     Mas|                hogy rögtön ott halt meg. Ez lett vége a vár utolsó urának.~–
449     Mas|            tábornak nem voltak előőrsei; ez nem szokás – útjában egész
450     Mas|           kápolna volt egy személyben, s ez alkalommal, mint egyetlen
451     Mas|            elkezdenek nyeríteni utána. – Ez ébreszté föl Áron bátyát.~
452     Mas|                 harmadik hiányzik.~– Hát ez már micsoda? – dörmögött
453     Mas|                 tárcát.~– Ne te ne! Hisz ez a Manassé pugyillárissa!
454     Mas|               égre kiáltó szava volt az.~Ez nem ceremónia – ez az érzések
455     Mas|              volt az.~Ez nem ceremónia – ez az érzések kitörése.~Valami
456     Mas|                 volt a jelenetben, amint ez idomtalan, túlizmosult férfialak
457     Mas|              minő áldott megnyugvás tért ez arc vonásaira, midőn zsoltárát
458     Mas|             elfordítá az égről, látszott ez arcon, hogy ez embernek
459     Mas|                  látszott ez arcon, hogy ez embernek a szíve megtölt
460     Mas|                megleste. Azt hitte, hogy ez bántani fogja őt.~Mikor
461     Mas|               akarod azt tanulni? Látod, ez az ének nekem olyan nagy
462     Mas|               oldalára ezüstös betűkkel (ez volt az „ércalap”) volt
463     Mas|                 hetesére s nyolcasára. – Ez bizonyosan részeg, vagy
464     Mas|            ütközet lett volna belőle, ha ez a félbolond ott nem ül közöttük,
465     Mas|                diadalmasan szólt:~– Íme, ez a jutalma annak, aki a királyokat
466     Mas|                  négy különböző színből.~Ez meg aztán „levágja” a királyokat
467     Mas|                 szeme közé nézett.~– Hát ez kicsoda itt?~A vezér ráismert,
468     Mas|                  s bámulva kiálta föl:~– Ez itt Adorján Manassé!~Egyszerre
469     Mas|             kezeit. Példátlan vakmerőség ez! Az oroszlánok közé lépni,
470     Mas|                   Ő Kolozsváron végzett. Ez fenyegetőzve jött. Beszélt
471     Mas|              felé. Látod azt a jeltüzet? Ez azt tudatja velünk, hogy
472     Mas|                   Manassé fölkacagott.~– Ez a jeltűz azt jelenti, hogy
473     Mas|                  egyik legszebb alkotása ez; kevesektől ismerve, ritkán
474     Mas|           szívecském; itt orgona is van. Ez is kell egy teátrumhoz.
475     Mas|           oszlopokat, s azt mondta, hogy ez nóta volt.~Blankának nevetni
476     Mas|                 milyen fölséges tekintet ez! A nap éppen most bukkanik
477     Mas|                 Elárulá előtte azt, hogy ez a találkozás több, mint
478     Mas|              bátya. – Mert énnekem olyan ez, mintha álmodnám. Mózes
479     Mas|                 ők jelzőtűznek vették, s ez a tévedés nekik nagy kudarcot
480     Mas|                     Micsoda nagy adósság ez már! Inkább jöttél volna
481     Mas|               ott lenne, nagyon örülnék. Ez Zenóbia, Ciprianu leánya.~
482     Mas|                  az ő költségén épült. S ez a híd is megtekintésre méltó.
483     Mas|           sziklaoldalba vágva és építve; ez út kapuja a bálványként
484     Mas|                 kerezs”-ben szállítottak ez úton. Egy hosszú bércfolyosó
485     Mas|               Aranyostól egész a Kőig. S ez út mentében emelkednek Torockó
486     Mas|                   az ott a Mezőségbánya; ez a Prudentia, ott következik
487     Mas|                 következik a Washington; ez a Hermány, az a Cibulás
488     Mas|          elterjedő kékes füstfelleget.~– Ez a mi otthonunk – súgá Manassé
489     Mas|    tökéletességét, amiben lelke kéjeleg.~Ez volt egész életének ábrándja
490     Mas|                 a toronyból a harangszó. Ez már olyan igazi harangozás
491     Mas|              megfordul tengelye körül.~S ez üdvözlő kondulások tovább
492     Mas|                   s kibékíté a szeretet.~Ez volt a föltalált paradicsom
493     Mas|               nyers sárgarépájával, amit ez nemzeti büszkeségből utál
494     Mas|         rendkívüliségre; azt hiszi, hogy ez valami vallásos fogadalom.
495     Mas|                   hogy azon hagyma, mely ez évszakban már ritkaság,
496     Mas|              érdekeltségét felkölthetik; ez az „album obliquum”, ami
497     Mas|           rózsaszálorr, milyen fölséges.~Ez a kínálás Blankának szólt.~
498     Mas|              krajcárral sem adják alább. Ez már nyolc. Aztán még a háromszori
499     Mas|                vidám eljegyzési lakoma – ez egy komoly népünnep, a Torockó
500     Mas|                az egész tekintet csábít.~Ez Vajdár Benjámin képe.~Sírbolti