Part
1 Els| ki nem váltja valaki?”~Az ég lassan világosodni kezdett;
2 Els| most egyszerre hegyeikkel ég felé emeltettek, s a kórusok,
3 Els| egyedül odáig menni?~– Lámpa ég minden szobában.~– De siessen
4 Els| megelevenítő olaszországi ég födte be a tájat, amiről
5 Els| tűz van?~– Akkor a világ ég! Nézzen ki a hercegnő a
6 Els| kettő között az acélkék ég.~S az égő, ijesztő hajnalfény
7 Els| angyala.~– Az Angyalvár ég! – A vatikán lángban áll! –
8 Els| A vatikán lángban áll! – Ég a Szent Péter temploma! –
9 Els| rémkiáltás.~– Egész Róma ég! Végünk! Ítéletnapja van!
10 Els| gázlámpa; volt kiviláglott ég! Nappal az éjszakában. Rémséges
11 Els| cselédjét elküldje megtudni, mi ég. – Egyet se talált.~Csöngetett.
12 Els| pavilonban fog elrejtőzni.~Az ég egyre világosabb lett. A
13 Els| Blanka, felmutatva az égre. – Ég a világ? Ítéletnapja van?~–
14 Els| mondania ** grófnénál.~Az ég egész sötét már, az északfény
15 Els| ijedek meg semmitől. Az ég irgalmára kérem, legyen
16 Mas| kelt házakkal emelkednek az ég felé!~Ugye, nagy bohó vagyok
17 Mas| fogják veszíteni. De az ég kulcsait mindig bírni fogják.
18 Mas| a tüzet, ahol minden ház ég? Az egész fiatalság égett,
19 Mas| csak a patakmalom ablakában ég a mécses; a kocsizörejre
20 Mas| s mit csinál, mikor az ég zörög. Hallgass rám, s aztán
21 Mas| Nézd, milyen szép kék az ég, galambkám!~– Az ég – sóhajtó
22 Mas| kék az ég, galambkám!~– Az ég – sóhajtó föl Blanka, s
23 Mas| világ áll közöttünk. Az ég és a pokol. A becsület,
24 Mas| magában: „Ott mostan Borbánd ég; emitt meg Sárd – amott
25 Mas| fényözön. Az egész utca ég. Manassé tusakodva jár fel
26 Mas| rajta. Áldja meg önöket az ég!~A herceg oly fennhangon
27 Mas| Manassé fölemelte az öklét az ég felé, fölnyújtott hüvelykujjal,
28 Mas| visszatért.~– Pokolbeli tűz ég bennem – hörgé. – Meg vagyok
|