Part

 1     Els|          szólt a hercegnő ingerülten.~Mire a szép férfi mosolygó impertinenciával
 2     Els|            földönfutót kézrekeríteni; mire aztán kölcsönös magyarázatok
 3     Els|          kiált örvendezve a hercegnő.~Mire a szőke hölgy odafut hozzá,
 4     Els|             attól az erős pálinkától.~Mire aztán Manassé még egy pohárkával
 5     Els|              mondám neki elbámulva. – Mire ő azt mondta: – „Ne higgye
 6     Els|        feszítés pillanatának gyászát, mire megnyílnak a Sixtina ajtajai,
 7     Els|        szalmaszálon át szürcsölék ki, mire megkondultak a harangok
 8     Els|             az – mindig kisebb volt – mire leért az arénára – már csak
 9     Els|              ravasz mosollyal Blanka, mire Gábor úr visszahőkölt. Akkor
10     Els|   szórakozottságból tenné – magyarul, mire az nagyot bámult. –Ah! Most
11     Els|           egyedül maradok a világban!~Mire a szőke szépség így felelt:~–
12     Els|              fogok.~– Lehet bátran.~S mire Blanka visszatért, egy velencei
13     Els|         felfogták, az irodába vitték; mire orvost hoztak, már meg volt
14     Mas|          hallgass. Hallgasd meg, hogy mire tanított engem a szép Cyrene: „
15     Mas|          lovakat meg kell pihentetni; mire mindhárman leszálltak a
16     Mas| keresztülhúzott zsinegen meglelje, és mire Blanka odaér, eltávolítsa.~
17     Mas|               elmagyarázva Blankának, mire valók voltak azok a nagy
18     Mas|               mi kedves virágszálunk.~Mire Blanka és Anna szerelmesen
19     Mas|                 igen szép tószt volt.~Mire az áldomások egész sorozata
20     Mas|                Aki Rómából jön, ugyan mire lehet ez még kíváncsi templom
21     Mas|         cinterembe vándorol. Azonban, mire ez valakinek az eszébe jutott,
22     Mas|               lakoma végét járja már, mire megérkeznek vele, s behozzák
23     Mas|          keresztül.~A mursinai hidat, mire hajnalodott, már elérte
24     Mas|            hencegett nagyot ugorva.~– Mire gondolsz?~– Hát ketten vagyunk
25     Mas|              bitang fegyvert.~– Nincs mire várnom! – szólt Manassé,
26     Mas|                Épített magának egyet. Mire azonban a templom falai
27     Mas|   Lenyújtottam-e a kezemet hozzád?”~*~Mire az első gyümölcs megérett