Part

501     Mas|                 meg Blankát jobban, mint ez a kép. Hát még e rejtett
502     Mas|                 elhozott, letisztogatni. Ez az én erős hitem!~S e szónál
503     Mas| immortelle-koszorúval volt körülfonva –, ez a kép itt szobámban (akarata
504     Mas|                 édes – súgá neki Anna –, ez még csak az „első hajnal”. –
505     Mas|                 levelei rég lehulltak. S ez a tölgyfa takarja be azt
506     Mas|              mítoszának bölcsője, oltára ez a völgy, ez a bérc.~Dobszó
507     Mas|             bölcsője, oltára ez a völgy, ez a bérc.~Dobszó szakítja
508     Mas|                gondolja, népies mulatság ez.~Pedig ha Manassé közbe
509     Mas|              közbe nem jön, ma és holnap ez éneklő ifjak egyharmada
510     Mas|                     Látod – mond Anna –, ez a mi Scala-színházunk!~
511     Mas|               számára; tudják, hogy neki ez is öröm lesz. Az első naptól
512     Mas|            Rómából jön, ugyan mire lehet ez még kíváncsi templom dolgában?
513     Mas|           kétoldalt hat sor ezüstboglár. Ez a nép fényűző! Jól teszi!
514     Mas|             angyalai: csakhogy elevenen.~Ez a torockói templom pompája!~
515     Mas|             vetélytársak.~– Honnan veszi ez a nép ezt a pompát? – kérdé
516     Mas|            elragadottan.~– Saját munkája ez mind.~– A csipkét, hímzésgazdagságot
517     Mas|              századokra, pihenés nélkül. Ez az ő kincshordó tündérük.
518     Mas|             elveszett, visszaadja a vas. Ez mindig egyformán terem,
519     Mas|              hogy Manassé „mondta”, mert ez hazugság lett volna; az
520     Mas|               székely azt gondolta, hogy ez elől az orozva tett megtámadás
521     Mas|               valamit.~Caldariva márkinő ez idő szerint Bécsben időzik.~
522     Mas|               lett. S a nápolyi udvarnál ez elég cím volt az elfogadtatásra.
523     Mas|       grófkisasszonyt.~Tudta előre, hogy ez igen szerencsétlen házasság
524     Mas|                azt, hogy őt ott lenézik. Ez még nem elég erős szó. Nem
525     Mas|                  megjegyzi magának, hogy ez a nő tudja azt a mesterséget,
526     Mas|            chassé croisé-t ellejthessen.~Ez a szerencse megadatik neki.~
527     Mas|           Vajdárt, hogy őt meglátogassa.~Ez ifjú az ő reputációját mentette
528     Mas|                hét főbűnt.~Nem sok időre ez első találkozás után Vajdár
529     Mas|                 hitét is megváltoztatta. Ez nagyon természetes volt.
530     Mas|                   akire utalva voltak, s ez igazi gavallér ember, kifizette
531     Mas|                  megbántott ellenségnek.~Ez ember őt most üldözheti
532     Mas|              volt a kérdés, hogy ki volt ez a „mindenki”?~Mikor az utolsó
533     Mas|                mondva az ítélet. Ameddig ez a nő él, addig sorsunkat
534     Mas|        fordíthatjuk.~– És meddig fog még ez a nő élni! – kiálta fel
535     Mas|                 dönt mindent. Igen, mert ez a senki, ez a pont, ez a
536     Mas|                   Igen, mert ez a senki, ez a pont, ez a zérus mégis
537     Mas|              mert ez a senki, ez a pont, ez a zérus mégis volt valami,
538     Mas|              fejedelemnél – egész férfi! Ez elvitte magával Rómából
539     Mas|                  vándorol. Azonban, mire ez valakinek az eszébe jutott,
540     Mas|              nyomára nem lehet akadni. – Ez igazán zseniális kölyök!~–
541     Mas|                 férjhez megy, s minthogy ez nem megy templombontás nélkül,
542     Mas|           ijedjen meg, herceg. Nem lehet ez iratokat olvasni. Titkos
543     Mas|                  a másikra.~– Bolond óra ez! Hármat mutat, s tízet üt.
544     Mas|            támadt egyszerre, nevetett.~– Ez egy nagyon régi óra. Az
545     Mas|                 hölgy bágyatag szemei. – Ez már kedves szó. Úgy, ülj
546     Mas|                ide mellém, kis szamaram.~Ez a szó egészen átváltoztatá
547     Mas|                 ilyen lesz.~– Nem! Hanem ez még nem érdekel egészen.
548     Mas|               nem érdekel egészen. Mikor ez történt, még akkor „ők”
549     Mas|                  hogy nőül vette.~– Hisz ez valóságos regény! – mondá
550     Mas|              kellett venniök az útjokat. Ez a kényelmesebb és rövidebb
551     Mas|                 új tudósítás következik.~Ez azon kezdi, hogy Kolozsvárt
552     Mas|                  megtámadják Torockót?~– Ez a sereg, mely Enyed körül
553     Mas|               vérszomj győzött.~– Lássuk ez utolsó levelet is.~Ez a
554     Mas|             Lássuk ez utolsó levelet is.~Ez a monasteriai főhadiszállásról
555     Mas|             pofont.~– Nesze!~– Köszönöm. Ez hát az enyém. Egy négyszemközött
556     Mas|                  Most jégbálvány vagyok. Ez a hír méreggé változtatott
557     Mas|               aki miatt börtön rám nézve ez az egész világ; mert azokon
558     Mas|         mosolygásomat akarod látni, amíg ez asszony él?~Vajdár hallgatott.~–
559     Mas|                    Te! Gondolj reá, hogy ez a két ember talán most a
560     Mas|                te gyáva? – Meddig él még ez a két ember?~Vajdár néma
561     Mas|                  szép Cyrene látta, hogy ez olyan ember, kire sem az
562     Mas|                mosoly derengett arcán. – Ez a kulcs azé leend, aki nekem
563     Mas|         erőteljesen a csengettyűzsinórt.~Ez világos utasítás volt Benjáminnak,
564     Mas|               kegyelmeztek.~A márkinőnek ez a bál-nap a legszomorúbb
565     Mas|                  kezébe.~– Tehát röviden ez az eset – szólt Benjámin –,
566     Mas|                lándzsadöfésektől.~– Hisz ez őrült beszéd.~– Lehet, hogy
567     Mas|                 gondolod, hogy Blanka is ez áldozatok közt volt?~– Fel
568     Mas|                  a legyilkoltak nevei.~– Ez rettenetes volna.~– Mindenekfölött
569     Mas|             gyászmenet? Gyönyörű éjszaka ez, mondhatom! S ha ez csak
570     Mas|              éjszaka ez, mondhatom! S ha ez csak farsangi tréfa tőled…~–
571     Mas|                  tőled…~– Excellenza. Ha ez tréfa volna tőlem, úgy olyan
572     Mas|            másolatokat ott találhatja ön ez órában egy olyan helyen,
573     Mas|               egyszerre, mint a jég. No, ez szép mulatság volt ma! A
574     Mas|          meghódítójának lábait csókolja? Ez olympi élvezet lesz az itt
575     Mas|                 egy római. És egy démon.~Ez nem az a frivol szerető,
576     Mas|            mondtam, az úgy van. – Vajdár ez órában indul még Erdélybe,
577     Mas|                nem akarják önt meglátni. Ez annyi, mint szellemileg
578     Mas|                 él. S ön azt hiszi, hogy ez csak ön előtt halálbűne.
579     Mas|               ami az ő uráé: holttestét, ez az ítélet ki van mondva.
580     Mas|                 fog idillen végződhetni. Ez a tréfa polgárok között
581     Mas|                  a tengernél? Szép játék ez, és igen nagyban megy! Tudja
582     Mas|                  vesztettem benne. Engem ez a politikai nagy hazárdjáték
583     Mas|               kisugárzó contagies ellen.~Ez a szó azt az ötletet adta
584     Mas|              arany melltűvel beleszúrjon ez ujj hegyébe, s aztán a kigyöngyöző
585     Mas|                 birtoka csak egymillió. (Ez védelem volt.)~– Ne higgye
586     Mas|             valóságban ötször annyi az.~(Ez súlyosítja a vádat!)~– No
587     Mas|                 egy bolond ötlete támadt ez asszonynak. Ő férjhez akar
588     Mas|                 kettőnk közötti viszonyt ez nem változtatja meg. A római
589     Mas|                 maga is elmosolyodott.~– Ez tréfa. Ezen még nevethetünk. –
590     Mas|             vallók községébe átlépett. S ez hat héttel rövidíté meg
591     Mas|                Sárd – amott Magyarigen – ez a nagy veresség az égen
592     Mas|               napját” ünnepelte Torockó. Ez az ősi kegyelettől felavatott
593     Mas|               attól a férfitól, akinek ő ez órától fogva Isten és emberek
594     Mas|                úgy tetszett neki, mintha ez már az örök üdvösségnek
595     Mas|               áldás!”~Szegény poézis biz ez; a dallamát sem szerzene
596     Mas|                  fehér fog villog elő. S ez éktelen pofán annyi büszke
597     Mas|                 tapsolt jókedvében. Hisz ez művészi unikum, amiért érdemes
598     Mas|               itt már!~Minden jókedvéből ez a sóhajtás zavarta ki.~A
599     Mas|                            Kicsiny nekem ez a csűr.~      Kirepülök
600     Mas|                  te bátyádat. S már most ez ezután így fog menni mindig –
601     Mas|            megzsibbasztotta a gondolatot ez a hasonlatosság.~Ez a holt
602     Mas|           gondolatot ez a hasonlatosság.~Ez a holt hasonmása férjének
603     Mas|                 egy dicsőséges harcjáték ez, amibe az ilyen délceg lovagok
604     Mas|        megígértek?~S még senki sem merte ez arcot megcsókolni. Anna,
605     Mas|        rázendítették a bányászindulót, s ez a zaj elfödte azt a nagy
606     Mas|             halott mellett virrasztá át. Ez volt első menyegzői éjszakája.~
607     Mas|                 családtagok maguk vésik. Ez ősidőkről fennmaradt kegyeletes
608     Mas|              kegyetlenségéről nevezetes. Ez a mi Iskariotesünk.~– Honnan
609     Mas|             Decebal királya melléknevét. Ez olyan, mintha valaki nálunk
610     Mas|             bibliai történeteket.~Szokás ez, temetés nap estéjén, a
611     Mas|             egyszerű földi történet volt ez, s mennyi égi csoda van
612     Mas|                itt van a második hajnal.~Ez volt Blankának második menyegzői
613     Mas|               torockói teknőbe felvezet. Ez Diurbanu serege volt. Mikor
614     Mas|        lemészárolni.~– S te hiszed, hogy ez lehető?~– Hogy lehető-e
615     Mas|                  lehető?~– Hogy lehető-e ez? Az a második kérdés. Az
616     Mas|             fölértek a „Lajos csúcsára”. Ez a Székelykő keleti orma.
617     Mas|                mely nyugat felé fut alá: ez a Maros. A déli átlátszó
618     Mas|             ütése. Ott készül az, amitől ez az egész világ olyan szép
619     Mas|                 Blanka.~– Az Róma volt – ez pedig Torockó. – A kedvesem
620     Mas|              szédüljön.~– Nono! Hamarébb ez az egész Székelykő!~– De
621     Mas|             volna azt innen nézni, mikor ez a mi szép paradicsomunk
622     Mas|                  a kövek világáig. Pedig ez a csendes szirtfokvár és
623     Mas|                nő egyszerre felsikoltott ez arc láttára, s egymás kezét
624     Mas|              kereste kezével. Olyan volt ez az arc, mint egy rossz álom
625     Mas|               arcvonásaira emlékeztetett ez oláh földész, azt egyik
626     Mas|                 levághatja, az viszi el. Ez is bizonyosan füvet orozni
627     Mas|              fölvette azt, s megnézte.~– Ez a kasza is itt készült nálunk.
628     Mas|              öcsém, nem füvet lopni jött ez az ember ide. Mert az az
629     Mas|        történelem egyik legrégibb emléke ez. Barlangjaiban a kő-, bronz-
630     Mas|                Pedig higgyétek meg, hogy ez nagyon komoly dolog, s hogy
631     Mas|                 ujja helye. (Hogy jutott ez a vérnyom olyan magasra?)~
632     Mas|               egy új helység következik. Ez már nincs elpusztítva egészen.
633     Mas|              egész épségükben megvannak.~Ez is egy darab Róma volt valaha.
634     Mas|          tömegből:~– És Torda.~Diurbanut ez a szó indulatba hozta.~–
635     Mas|                  nekünk a vasból. De nem ez a fő ok. Torockó egy előretolt
636     Mas|                egy dologban csalatkozol. Ez a nép, amelyre számítasz,
637     Mas|                  neki, ha lehetne. Azóta ez a kis kölyök egy percre
638     Mas|              sohasem bántotta. De uraim! Ez a háború! Ezt nem ütjük
639     Mas|                monda Diurbanu. – Itt van ez a kis poronty, húzza ki
640     Mas|                  a kis poronty, húzza ki ez.~– Hogyan! – kiálta föl
641     Mas|                  a taláros férfi. – Hogy ez a kiirtott család gyermeke
642     Mas|                 megtaposná.~Manassét még ez a harcias áramlat sem ragadta
643     Mas|          meglepte.~Senkit sem zavart meg ez a hír. El voltak rá készülve.
644     Mas|          Torockót nem fogják megtámadni. Ez az én fegyverem.~– Mit akarsz
645     Mas|               egyszer azt. S tudod, hogy ez akkor milyen jól sikerült.
646     Mas|               oláh vezér régi ismerősöm.~Ez hazugság volt, Blanka megnyugtatására
647     Mas|                   Úgy jó az a cigánynak.~Ez a cinikus cigányflegma éppen
648     Mas|               egy ember lehet a világon? Ez az én napom ma. És Torockó
649     Mas|             enyém. Legalább ő azt hiszi. Ez fog bezörgetni a te házadnak
650     Mas|                 mezőn elfoglalva tartom. Ez fogja kiadni a parancsot
651     Mas|           Istentől kemény megpróbáltatás ez.~Most már lehajtotta fejét,
652     Mas|                volt.~– Jól van, Manassé. Ez is egy olyan adósságod,
653     Mas|               pedig jó erős kötőfék volt ez. Garast is harapott ő már
654     Mas|           fenyegetés. Rettenetes valóság ez. A szentgyörgyieken már
655     Mas|         munkásokat kizavarta a munkából; ez elég volna arra, hogy a
656     Mas|            képmása! Fusson előle, akinek ez a világ kedves!~Amint a
657     Mas|             erőszakot követtek el rajta. Ez a levél az én cine mintyém.
658     Mas|            vissza, Manassé. Téged, élve. Ez az oláh leány cine mintyéje.~
659     Mas|                 elborult arccal mondá:~– Ez Anna húgomé volt, amit a
660     Mas|            erősítik meg a barátságot.” S ez lesz a legkisebb minden
661     Mas|        legvalószínűbb a tradíciók között ez a legutóbbi adoma: hogy
662     Mas|                 a felhőkhöz hangzik fel.~Ez istenlátó magányában oly
663     Mas|                voltak hozzád. Küldetésed ez; töltsd be. Csapás vagy
664     Mas|                ördög se veszi el többet.~Ez olyan indok volt, amit nem
665     Mas|                megcsókolgatá.”~– „De már ez hazugság, cigány!” – ordítá
666     Mas|               Kriebbelkrankheit) görcse.~Ez a hadviselés a kenyérért.~
667     Mas|       elégültségének alapja a vasipar. S ez abban a kezdetleges állapotban
668     Mas|              hazament vaskenyeret vágni. Ez volt a megpihenés a harc
669     Mas|                  egész jó lélekkel, hogy ez nekik nem szól, s láttak
670     Mas|                legengedetlenebbek; mikor ez együtt van, akkor szereznek
671     Mas|            mindennap számot tudott adni. Ez is klenodium egy iparvállalatnál.~
672     Mas|                  esztendő helyett hatra.~Ez nagy csapás volt Manassé
673     Mas|             kezdte észrevenni, hogy hisz ez egy valóságos kelepce.~–
674     Mas|             talán bizonyítani az alibit?~Ez ugyan legkönnyebb lett volna.
675     Mas|         valamivel Cagliari hercegnek, és ez nemhiába szorongatta meg
676     Mas|                  excellenciás urak dolga ez; hanem a felcseré.~– Csakhogy
677     Mas|                senki”?~– Azt „szabad”.~– Ez nem az én erkölcstanom.~–
678     Mas|                   ő mást nem felelhet. S ez a legegyenesebb és legrövidebb.
679     Mas|                kis Béla első ákombákját.~Ez meg már éppen olyan biztatás
680     Mas|              Manassé, egyszer sem kapott ez idő alatt szabadságot családjához
681     Mas|        feladatnak, mint a legjobb férfi.~Ez öt év alatt pedig sok nehéz
682     Mas|         földműves-napszám határozza meg. Ez Francia-, Olasz-, Német-,
683     Mas|            tapasztalt férfiak sem tudnak ez ellen védelmet. E tollvonására
684     Mas|                  hogy nem sokáig tarthat ez így. Az összeroskadó ipar
685     Mas|                 Blanka elbámult. Mi akar ez lenni?~– Igen, igen. Négyszáznyolcvanezer
686     Mas|                mesés véletlen által. Óh, ez még ezeregyéjszakai regének
687     Mas|              túlzás.~– De hát hogy lehet ez? – kérdezé hitetlenkedve. –
688     Mas|              pogány népnek ismerik el. S ez Blankára nézve milyen nagy
689     Mas|            minden replikázás fölösleges. Ez az asszony oly határozottan
690     Mas|              tőröket, akinek a műve volt ez a nevezetes ítélethozatal.
691     Mas|             útfélen a postaszekérre les.~Ez azonban nagyon óvatos szokott
692     Mas|                     Legalább kétmilliót. Ez még nem elég; hanem a szerződés
693     Mas|               azért is kárpótlást fizet. Ez már azonban csak bagatell!
694     Mas|              közé, ki veszi azt észre? S ez negyedfél százezer forint.~–
695     Mas|             járja a szellő a kabátját. S ez a két hiányzó fonál tesz
696     Mas|                 százezer forintot.~– Még ez is gyermekség. Nem érdemes
697     Mas|                 a csinvat itt a fődolog. Ez csak az alap. „Csinvat kell
698     Mas|             Csinvat kell a hadseregnek!” Ez a tézis. Ezt pedig Ausztriában
699     Mas|                az én főkötőmről van szó? Ez a játék pénzbe megy.~– Nem
700     Mas|            Hozzád csak nem mehetek nőül? Ez nem volna rád nézve szerencse.
701     Mas|                  A hivatalszobában, ahol ez a műtét végbemegy, van egy
702     Mas|                  meghűlhessen rajta.~– S ez a valaki vagy te!~– Csitt! –
703     Mas|                   s nem bírnak ráakadni. Ez folyvást ellenséget keresett,
704     Mas|                 teleültetve ciprusokkal.~Ez a ciprusokkal sűrűn beültetett
705     Mas|                 a világ megannyi nyelvén ez volt az utolsó szava: „Óh,
706     Mas|                 Madonna della Scoperta”. Ez magyarázza meg, hogy miért
707     Mas|                 ereszté a fegyvert.~– Mi ez? – szólt elbámulva a parancsnok.~
708     Mas|               Isten!~– De hát mit jelent ez?~– Az Isten, aki megtiltotta
709     Mas|                 a dicsőség csábító képe! Ez a vérrel pirosított arcú
710     Mas|                dolgait.~Ah, mint melegít ez a földi nap! – Tudják ezt
711     Mas|                ki marad akkor velük?~Óh, ez nehéz tusa volt!~És viszont:
712     Mas|                  ház, melyből hiányzanék ez a kép. A gyönyörű férfiarc,
713     Mas|             honfitársak keserű szidalma; ez az, aminek elviseléséhez
714     Mas|          csodadolgokat.~Ő már benne volt ez álmokban.~S azzal mégiscsak
715     Mas|            mintha hozzá volna nőve.~– Ki ez a szép fiú? – kérdé Manassé
716     Mas|                 szétmálló szemfödelet. S ez a fonalszál volt Vajdár
717     Mas|                biztos vett egy kolbászt. Ez ott ebédel az utcán.~– Nem
718     Mas|               magát veszíteném el, s még ez élő testtel lennék kényszerítve
719     Mas|             önből exorcisálják a démont. Ez önnek üdvére fog válni.~–
720     Mas|                    Nem, és nem is fogok. Ez a fejemre mért csapás egyenesen
721     Mas|             bosszút érezni?~– Temiattad!~Ez a „Te” megvilágosítá a választ.~
722     Mas|                    Beszélni akarok veled ez éjjel, bizalmasan, egyedül.~–
723     Mas|                vagy akárki páholyába is. Ez általános regula. Az a derék
724     Mas|                  szerelmesen nézett reá. Ez a szép tekintet tele volt
725     Mas|               ezt álmodtam? Igaz lehet-e ez így?~Manassé nem tudott
726     Mas|               ígérd meg.~Megcsókolta őt. Ez volt a fogadás.~Arra aztán
727     Mas|            amelyben született: Erdélybe.~Ez még jobb! Ott őrá százan
728     Mas|          özvegyasszcnnyai, aki rákiált: „Ez volt, aki lemészároltatta
729     Mas|            Torockóra!~– Igen. Torockóra. Ez a rend. Ki hol született,
730     Mas|                 Ah, minő találkozás volt ez! A szentgyörgyi pincejelenet
731     Mas|         szerencse érte egész váratlanul! Ez már aztán igazi földi gondviselés!
732     Mas|                  méltón legyen bevégezve ez a rettenetes élet! Mit teszek?
733     Mas|       körülrepkedve angyalok seregeitől. Ez a nehéz gömb, amint közeledett
734     Mas|             senkinek, hogy itt vagyok. – Ez a kerti szoba jó csendes
735     Mas|                   nemzetet gyarapít: – s ez az a történet, aminek nincs
736     Jeg|            olvasni az angol, hogy „Idzsi ez Ajsztin”.~1~Egyistenvallók.
737     Jeg|         története.~(S. j.)~15~„Giacomo.”~Ez volt a „mókaneve” (Spitzname)
738     Jeg|                 polgári kormányzatot is. Ez volt a koszorú, amivel az
739     Jeg|        gyilkosság bűnrészeseit fogja el. Ez a Calderari a sokaság közé
740     Jeg|        hitrokonok elenyésztek.~34~„Alm.”~Ez a neve a Schulchan Aruch
741     Jeg|               szerzője azt így adja elő:~Ez iszonyúságok hírére, s hogy
742     Jeg|                 menekülőket összeszedni.~Ez éjszakán hétszázat mentettek
743     Jeg|               éppen a legkegyetlenebbek. Ez az emberi szellem éjoldala.~
744     Jeg|                 Összeköttetésbe hozatott ez bizonyos nem szabadelvű,
745     Jeg|              tartalmát mind előreszórja. Ez tette egyenlőtlenné a harcot
746     Jeg|                olasz hadsereg közt folyt ez a harc az éj sötétében s
747     Jeg|             vihar miatt; az eltévedésnek ez a legvalószínűbb magyarázata,