Part

 1     Els|              végig, ismeré el, hogy „Biz ez gyönyörű egy ország –
 2     Els|       lótó-futó közönség között.~Hát biz azok közül az egyik, a pogány,
 3     Els|             ajtóhasadékon keresztül.~Biz, az elég pogány rítus volt.
 4     Els|          bámulva látta, hogy – nincs biz abban se lőpor, se golyó.~–
 5     Els|         Dormándyné alszik.~Nem aludt biz az; sőt inkább nagyon mérges
 6     Els|    megoldással.~– Cospetto! Porolják biz a tieteket azok az osztrákok
 7     Els|           játékban, kedves „Rozina”. Biz isten, a karpereceit is
 8     Mas|           Kedves bátyám!~– Én vagyok biz az, Manassé öcsém – szólt
 9     Mas|             bebandukolni. Itt vagyok biz én parancsolatodra, három
10     Mas|             nem tej kell, hanem vér? Biz a torockói fiatalság is
11     Mas|      elmehetünk szekéren. Gyilkos út biz az; egyikünknek gyalog kell
12     Mas|               hogy elvegyem.~– Talán biz azért, mert az valóságos
13     Mas|         aludni, és te virrasztasz.~– Biz az jó lesz – mondá Áron –,
14     Mas|                parancsolá a vezér.~– Biz az jó lesz; legalább hajnalra
15     Mas|          nemzetségedet?~– Nem voltak biz énvelem csodatételek, se
16     Mas|       gyermek lett az örömtől.~Pedig biz a vasbánya nem valami költői
17     Mas|          Természetes.~– Természetes. Biz az nagyon természetes. Hát
18     Mas| visszatartani. – Ezekkel a szavakkal biz ők! Hát kinek milyen az
19     Mas|      szálljon áldás!”~Szegény poézis biz ez; a dallamát sem szerzene
20     Mas|         amekkora szájat adott hozzá! Biz idehoznád azt a „félcigányt”,
21     Mas|       harcmodor idejében lehetett.~– Biz az oláh felkelők sincsenek
22     Mas|            mind azt válaszolná, hogy biz ő nem öli meg azt, aki őt
23     Mas|             s szóba állhat vele.~No, biz azt Manassé egészen rendében
24     Mas|       veregetett büszkén. – Meg volt biz az, édes öcsém, Isten segítségével,
25     Mas|           bízva, azt mondják: „Hohó! Biz ide be nem hozod azt a te
26     Mas|           kellett volna mondania; de biz azt csak elsírta az öreg.