Part

 1     Els|       átellenesével volt elfoglalva, kit egészen hadilábra állított
 2     Els|       segélyére? – kérdé a hercegnő, kit a felhangzó kacaj egészen
 3     Els|           hol az erélyes tiltakozás; kit kell ököllel félretaszítani
 4     Els|             félretaszítani az útból; kit lehet megszelídíteni egypár
 5     Els|       egyházfejedelem fejét ékesíti, kit aranytrónusban ülve hoznak
 6     Els| visszarivallta az áldást a főpapnak, kit e napon a szívében hordott
 7     Els|            csákósan, vállrojtosan.~– Kit keres, signore capitano? –
 8     Els|  keresztülutazónak tekintette magát, kit ősrégi emlékek s bűbájos
 9     Els|           ártatlan papírdarabkákért; kit érdekelhettek az azokra
10     Els|            kap az ember jó helyet.~– Kit vár a hercegnő? – tudakoló
11     Els|         másikat; s ha a másikat nem, kit üt le vaktában. Bizonyosan
12     Els|   ijedtséggel és haraggal.~A nőalak, kit a kandallóüreg sötétje előtt
13     Els|           hogy ki jár be a palotába; kit fogad el ön; ki hagyja itt
14     Els|            szállt le; kivel beszélt; kit látogatott meg. A komornája
15     Els|        képviselőnk, s az a hercegnő, kit karján vezet, bámulatot
16     Els|          szívszakadva leste: hát „ő” kit fog az ölében hozni; bortól
17     Mas|         amióta nem láttalak.~– Ugyan kit vehetnék én el? – felelt
18     Mas|        Blankát Vajdárhoz adják nőül, kit a szerelemszomjas herceg
19     Mas|             hegedűművész Vieuxtemps, kit kétszeresen érdekessé tett
20     Mas|           azt mondjam annak a nőnek, kit imádok: „Kedvesem, eddig
21     Mas|            kinek milyen az erkölcse! Kit hogyan neveltek! Hanem hogyha
22     Mas|          Zenóbia –, hiszen nincs már kit megijeszteni. – Aztán odatette
23     Mas|        melyet egy angyal szíve őriz, kit te semmivé tettél. Nem öllek
24     Mas|              bámulatában. A márkinő, kit ő grisette-nek nézett, nevetve