Part

 1     Els|      gyümölcsöt nem hoz.”~Mikor az ügyvéd patetikus szónoklata végén
 2     Els|       aztán nem volt semmi baj.~Az ügyvéd folytatá a beszédét:~– Most
 3     Els|          felelevenült kedéllyel. – Ügyvéd úr az impresszárió, Marie
 4     Els|       felvilágosítá a hercegnőt az ügyvéd aziránt, hogy az egyistenhivők
 5     Els|      sietek – monda nagylelkűen az ügyvéd.~A hercegnő aztán hallgatózva
 6     Els|           az ablakhoz, s dacára az ügyvéd indokolt óvásának, hogy
 7     Els|       odafordult az ügyvédjéhez.~– Ügyvéd úr, holnap, amint megérkeztünk
 8     Els|         jegyzé meg a mindig óvatos ügyvéd. Hanem a hercegnő nem ügyelt
 9     Els|           Manassénak bizalmasan az ügyvéd –, ami a lábaimat illeti,
10     Els|            a hercegnőnek, mert az „ügyvéd” védelmi tervébe sehogy
11     Els|   kikergették is a jezsuitákat. Az ügyvéd tanácsosnak találta felmondani
12     Els|           Ezt nagyon helyeselte az ügyvéd. Meghalásról szó sincs;
13     Els|         láttára nagyon megörült az ügyvéd. Régi ismerőse volt: pertu
14     Els|         Mindebből a hercegnő és az ügyvéd semmit sem láttak.~
15     Els| úton-útfélen fényképeket.)~Amíg az ügyvéd a történelmi emlékeket kutatta,
16     Els|   idejöttek, siettetni kellene. Az ügyvéd szabadságidőt vett magának;
17     Els|           Nos, hát mi hírt hoz ön, ügyvéd úr? – kérdé eléje sietve
18     Els|         disztingvált úrhölgy; s az ügyvéd is, akit ő ajánlott önnek,
19     Mas|              Elébb azonban Zimándy ügyvéd urat kellett felkeresnie,
20     Mas|     küldött levélben reábízott. Az ügyvéd irodája ismeretes volt,
21     Mas|       grófné! – szólt Blankához az ügyvéd. – S a grófné most is olyan
22     Mas|              Hahaha! – kacagott az ügyvéd. – Igazán praktikus úrhölgy!
23     Mas|             hanem hát arra való az ügyvéd, hogy mindennek megtalálja