Part

 1     Els|      beleültek. Csak itt jutott eszébe azt az észrevételt tenni,
 2     Els|         omló mennyország.~Mikor eszébe jutott, hogy megköszönje
 3     Els|    megszólítás se jutott belőle eszébe, s úgy tetszett neki, mintha
 4     Els|        és egyiküknek sem jutott eszébe, hogy az ügyet, amiért idejöttek,
 5     Els|       egyiken sem.~Ekkor jutott eszébe, hogy ő két-három lapot
 6     Els|    érzem iránta.~– Jusson önnek eszébe, mielőtt bevádolná, hogy
 7     Els|        értelme, a békekötés jut eszébe, hanem a becsinált olajbogyók.~
 8     Els|        vérének minden cseppjét. Eszébe jutott, hogy ez az ember,
 9     Els|         mosolygott. Valami jött eszébe, amit elmondandó programbeszédében
10     Els|     Neki se adtak ebből semmit.~Eszébe jutott a másik nőnek a mondása,
11     Els|        nélkül. Senkinek sem jut eszébe most, hogy más ura is van,
12     Els|        már ez arcot, de nem jut eszébe, ki az; annyi bizonyos,
13     Mas|     hanem a rémület közepett is eszébe jutott annyit súgni vendégének,
14     Mas|          mint a fény.~Most újra eszébe jutott az.~Visszafordult.
15     Mas|         gyűlölte azt az embert. Eszébe jutott a szép Cyrene, s
16     Mas|   Azonban, mire ez valakinek az eszébe jutott, akkorra már az az
17     Mas|  megigazítani. Akkor üt, amikor eszébe jut. Pedig zenemű is van
18     Mas|      javában volt a vázlatának, eszébe jutott, hogy Áron bátya
19     Mas| korosztályát hívták, nem jutott eszébe, hogy az reá is tartozik. –
20     Mas|      Ugyan melyik katonának fog eszébe jutni, hogy a kabátja szövetében
21     Mas|     most Manassénak saját sorsa eszébe. Minden gondolata ott járt,
22     Mas|  velencei órának nagyon sokszor eszébe jutott a végzetes tíz órát
23     Mas|   megérzik a száján.~Nem jutott eszébe, hogy éhes. Aznap nem ebédelt.~