Part

 1     Mas|      Van minden.~– Jól van már, öreg! „Róre mityi nófiti.” Nem
 2     Mas|       Áron. – Én rég ismerem az öreg Matuzsálemet; úgy tudom,
 3     Mas|  völgybe.~– Meg is ölne érte az öreg mindjárt; miként Mathias
 4     Mas|        Áron észrevette, hogy az öreg azt kívánja, hogy ő is mondja
 5     Mas|       Nem jókedvünkből utazunk, öreg; ellenség kerget bennünket,
 6     Mas|       nem üldöztünk benneteket, öreg; hiszen tudod, mi is egy
 7     Mas|            Nem bánom én bizony, öreg – vágott szavába Áron –,
 8     Mas|   imádkozni.~– Megtanultuk már, öreg. Hanem ezzel most nincs
 9     Mas|        dolgot.~– Matuzsálem! Jó öreg apó! Ha miértünk, férfiakért
10     Mas|       vonított csúfondárosan az öreg. – Egy nő, akinek nincs
11     Mas|     függöny mögül kihangzott az öreg rémséges átkozódása a házára
12     Mas| fáradság.~Azután elment maga az öreg csalitba, s teleszedte a
13     Mas|      Áront megcsókolta, amin az öreg nagyon elbámult. Rút volt
14     Mas|        el is aluvám! – mondá az öreg, s elkezde Manasséval veszekedni,
15     Mas|         micsoda? – dörmögött az öreg meghökkenve. – Csak nem
16     Mas|       egy szép nótát.~S szegény öreg fölkapaszkodott a cseppkő-orgonához,
17     Mas|    lakadalmamra Zenóbiát is.~Az öreg székely azt gondolta, hogy
18     Mas|     akadozó szóval a herceg.~Az öreg roué szerette magát kegyes
19     Mas|      egyszerre magasra ugrik az öreg, s aztán nem folytatja a
20     Mas|        egy egyszerű polgár, egy öreg ősz hajú férfi felállt a
21     Mas|     kérdezé diadalmas arccal az öreg. Azután a hálálkodó asszonycsoport
22     Mas|         biz azt csak elsírta az öreg. Nagyon erőt vett rajta