1-500 | 501-633
Part
1 Els| hogy hol vannak, mikor már benn voltak. Heten ültek
2 Els| benn voltak. Heten ültek már a vagonban: mind férfiak
3 Els| füstje savanyú; pálinkát már korábban ihattak, s az a
4 Els| akarta kifejezni, hogy itt már heten ülnek.~A kalauz egy
5 Els| neki magyarázni a dolgot. Ő már tudott olaszul, ha mindjárt
6 Els| betuszkoltak erővel egy már korábban elítélt gonosztevőkkel
7 Els| a második csengetésnél már fut a kerék.)~A megriasztott
8 Els| nevetéssel. A visszakerült úr már éppen tizenharmadik lett
9 Els| Pedig a táskája, köpönyege már ott volt; az volt a hazája.~
10 Els| s átszállították, most már szolgálatkésszé, beszédessé,
11 Els| odaajándékozta a facchinónak, s már indult a vonat, mikor felugrott
12 Els| a csereajánló hölgy, ki már most átellenese lett annak
13 Els| mosolygott. A társalgás most már kezdett érdekkel bírni.~–
14 Els| boldogtalan életnek volt már okozója. De hát miért engedte
15 Els| A szép hölgy tűzbe jött már.~Az ifjú pedig azt felelé
16 Els| a hegyét.~– Jól van. De már most egyet megenged ön.
17 Els| filozófi egzaktságot. Ez már stellionatus.~Szeretett
18 Els| hölgy érdekelten, s most már a szép szobor is egész teljében
19 Els| tizenharmad magukkal, s már most megszólhatják kedvükre
20 Els| lángész, ki húszéves korában már egyike volt azoknak, akiket
21 Els| élőhalott, aki ifjúsága kezdetén már a lomtárba van dobva, s
22 Els| akinek beszéltél; mert az már özvegy! Hanem a másiknak,
23 Els| miatt utazik Rómába.~– Ah! Már válópere van? Én azt hittem,
24 Els| bálokban. – Nem fiatal ember már. És sokat élt. Kétszer annyit,
25 Els| válóperének nevezett.~Ő is ki van már tiltva a világból, a társadalomból,
26 Els| társadalomból, ő is meghalt már, és semmi sem vár rá többé;
27 Els| vagy.~– Egyéb sem vagyok már.~A másik vonalon ezalatt
28 Els| ijedten kapta vissza a fejét. Már késő volt; meglátták. A
29 Els| amit előre kifizetett; de már köszöni, nem kell semmi;
30 Els| meg nem indult.~– Elment már! – szólt aztán, benyitva
31 Els| Esküvőjükre minden készen volt már, s akkor megszökött tőle;
32 Els| ragyogó virágszál. Ezek már menyasszonyok. Kiválnak
33 Els| kis patak és a kis emberek már hatszáz év óta. – Ezalatt
34 Els| országút elkezdődik, az már Torockó emléke. – Tehát
35 Els| megörült a polgártárs.~– Ez már sokat ígérő ház! „Isteni”
36 Els| bele tíz perc, hozta is már egy óriási fatálon a világ
37 Els| utast az éjszaka. – Enni már nem tud az olasz, azt látom.~–
38 Els| kacaj egészen megnyugtatott már a helyzet iránt. Míg az
39 Els| küldik a kívánt összeget, már a másodikhoz odamellékelik
40 Els| éjszakába. A hold lement már, s amint az átelleni hegyvágány,
41 Els| piccola cenerentola”, most már csak szóló énekhangban,
42 Els| reggelt, hercegnő. Hát önök már fenn vannak?~– Hát önt visszaereszték
43 Els| megérezte, mit hozok, s már előre elkészítette a felszelő
44 Els| is hasonlóul cselekedett. Már ezt is elcsábította.~Dormándyné
45 Els| még többet is. Tudta ez már azt is, hogy a szép hercegnő
46 Els| kalamitás – nem sejtik, hogy az már forradalmi zűrzavar. Még
47 Els| holnapután vagy egy hét múlva már mindez másképpen lehet –
48 Els| még nyitva volt; a többi már mind akadályokkal elállva,
49 Els| találta, az mondá:~– Most már ki vagyok békülve Olaszországgal.~ ~
50 Els| azt mondta az Istennek: „Már most csináljunk ketten együtt
51 Els| mi járatban van?~Ez tehát már itt Róma!~Észre sem vette
52 Els| hogy rendben vagyunk-e már a dolgainkkal. – Dehogy
53 Els| amennyit csak kívántam. Most már aztán csak „szemesé a vásár” –
54 Els| Nagyon rosszul. Mikor már kezemben voltak a milliókat
55 Els| ellenfelem – mondék neki –, ha már ennyi szívességet tettél
56 Els| hercegnő málhái megérkeztek, s már a harmincadon vannak. A
57 Els| hercegnőt válópöre hozta ide. Ez már szabadságot ad egy férfinak
58 Els| szabadítá ki a hölgyeket; most már tökéletes toalettet csinálhattak,
59 Els| gyógyítsa. Nem mehetett már. Híva volt. A Golgotára.
60 Els| éjszakáján erről álmodott.~S most már alakot tudott adni a fogadásának.~
61 Els| semmi adósság rajta. Most már nem félt tőle. A csodatevő
62 Els| annyi erőt merített, hogy már most ő gondolt a hódításra.~
63 Els| hódításra.~A következő napon már korán reggel eljött védenceiért
64 Els| Vatikán bejárásáig. Most már Blanka kényszerítve volt
65 Els| Egészen rábízta magát. Az már tudta itt a járást, s meg
66 Els| Ön többször is hallotta már a Misererét? – kérdezé a
67 Els| korán reggel ott kellett már lenni Manassénak a híveivel,
68 Els| királyi teremben.~A Vatikán már hajnal óta nyitva volt,
69 Els| kápolnába, mely e napra már egészen fehérrel volt bevonva,
70 Els| szent sír. Megérkeztükkor már a pápa eltávozott a Paulinába
71 Els| és kísérőit, nem kellett már útmutató, az ár vitte őket
72 Els| volt megterítve.~Ott ült már a tizenhárom apostol (a
73 Els| szabadon, mindenki tudta már, s Manassé előre figyelmezteté
74 Els| panaszkodni kezdett, hogy őneki már elég volt a dicsőségből:
75 Els| annyi szent dolgot vett már be, hogy egész életére beéri
76 Els| kíváncsiságukat, hogy a harmadik napon már öthatod része otthon marad
77 Els| a lábai köszvényt kaptak már a sok állás miatt.~A Sixtus
78 Els| A Sixtus kápolnája most már teljes pompájában volt meghagyva,
79 Els| Manassé előre megmondá: ma már sétálni lehetett a Sixtinában;
80 Els| is Manassénak –; csakhogy már vége van! Soha életemben
81 Els| tett semmi különbséget). – Már nálunk Pesten csak szebbet
82 Els| nézetét fejezte ki, hogy ő már „kerékbe van törve”, s hogy
83 Els| nem olvasott egyhamar. De már most nekem is készülnöm
84 Els| akinek az előszobájáig már elvezettem, mert az is tud
85 Els| járt-kelt mindenütt, de holnap már le kell vetni a gyászt,
86 Els| járók; aki eleven volt, az már a Szent Péter téren van
87 Els| dobbant. S az arca elárulta már a szívét, piros lett. Manassé
88 Els| egyszerre.~– De hisz elkéstem már; ünnepélyhez sem vagyok
89 Els| s ha a latin allocutio már be volna tanulva, tudnék
90 Els| oldalán emelt karzatok lakói már hajnal óta helyeiken ülnek,
91 Els| bele; hanem neki magának már csak egy arasznyi kiálló
92 Els| volt az égi ajándéknak, már akkor az nem volt közelében.~ ~–
93 Els| tanúvallomásából kiderült, már föl is kelt a szép asszony,
94 Els| ki alkalmatlankodik most? Már a nyelvén volt Gábor úrnak
95 Els| kifáradt a lelkesülésben, hogy már csak jajgatni tudott, és
96 Els| meghívja a table d’hôtehoz, már fekve találta, s az arca
97 Els| éhomra ittam. Ugyan adjanak már valami húsfélét! Hiszen
98 Els| elmúlt a nagyhét. Nem kell már böjtölni. – Minden reménységünk
99 Els| édesanyám ábrázatja volna!~Ez már megint a másik túlságba
100 Els| terembe lépő majordomus most már elkezdett rangjuk szerint
101 Els| hátratétel érzete, s most már magában igen kicsiny kis
102 Els| egyházfejedelemnek.~Ekkor, midőn már csaknem tele volt a trónterem,
103 Els| perspektíváikkal; – azokban már a háromezer évet is megelőzőn
104 Els| domborművekkel rakva, de ezek iránt már mostoha lesz a figyelem,
105 Els| történik valami. Durando úr már megkóstolta az osztrákokat
106 Els| élők után látni. Holnapután már csukva lehet ön előtt minden
107 Els| irigykedett erre az emberre. Az már meghódította a Colosseumot.
108 Els| omladékokat körülnőtte.~Este volt már, vissza kellett térni a
109 Els| helyismerete után eltalálni a már hetek óta lakott szobáiba,
110 Els| csak egy előszoba volt, de már az is hercegi fényűzéssel
111 Els| végre sem találtam, kiket már informáltam, azoknak a helyein
112 Els| informáltam, azoknak a helyein már más emberek ültek, s azoknak
113 Els| Holnap elöl kezdhetem. Már most a perokmányainkat nyomozom,
114 Els| keresett lakáscím.~Azt pedig már most azon a helyen, ahol
115 Els| az engedélyezett időnek már ott volt a sötét narancsszínűre
116 Els| hajdíszét rendezteti.~– Már korán reggel föl vagyok
117 Els| tudja? Sokszor következett már az áldásra anathéma! Ugyanarra
118 Els| fényűzés egy asszonynak, aki már ily fiatal korában annyi
119 Els| maga a férje. Megtanulta már, hogy ennek egy szavát se
120 Els| zsibbadás állta el. Hát ebből már fegyvert kovácsoltak volna
121 Els| színjátszót. Blanka ismerte már őt jól. – Lehetetlen, hogy
122 Els| vakmerőség volt tegnap, holnap már csak vágyterhes hódolat
123 Els| emberrel jött kapcsolatba, már magán hordta a hitelesség
124 Els| sikerült felfedezni. Azok már nem voltak ott.~Vajon kinek
125 Els| kézíjasai sem leskelődnek már az ablakmélyedésekben; a
126 Els| halottak fölött! Akiből már régen por lett; a porából
127 Els| hangon.~– Cagliari herceg már itt van.~– Tudom. Találkoztam
128 Els| kész rajz után lemásolni már természetesen könnyebben
129 Els| csak akkor riadt fel, mikor már odalent zajosan kezdték
130 Els| mire leért az arénára – már csak akkorának látszott,
131 Els| bizonyosan célba talál. Nem fél már az egyedülléttől, a sötét
132 Els| túlbizakodottságban. Dévaj, jókedvű lett.~Már a hotel kapujánál elkezdte
133 Els| Alig várta, hogy jöjjön már az az ember.~A komornyikká
134 Els| a becsinált olajbogyók.~Már maga a helyzet, hogy egy
135 Els| sem akart vége szakadni. Már meg azokat az apró kis piros
136 Els| szerinti férjet válasszak?~Ez már sok volt! Ez annyi, mintha
137 Els| valószínűnek tartom, mert már láttam négy vagy öt drámát,
138 Els| fogni együgyű mesékkel.~– És már most érteni fogja a hercegnő,
139 Els| nem volt elfogva.~Mikor már minden meg volt neki magyarázva,
140 Els| halálos fegyver? A „14. §!”~Már felhúzta a sárkányát; már
141 Els| Már felhúzta a sárkányát; már rajta tartá az ujját a ravaszán.~–
142 Els| ma nem tud senki; holnap már azt is megtudhatják. Kiben
143 Els| olyan furibundusan.~– Ön már ezt is tudja?~– Még a kapus
144 Els| nekem egy magánlakást.~– Már van is. Rossi grófék kiköltöznek
145 Els| is találkozhatik.~– Most már kérni fogom önt, siettesse
146 Els| fogság a büntetése.~Most már mindent megértett Blanka.~
147 Els| Megvallom az „igazat”. Én ugyan már torkig vagyok a római vendéglőlakással –
148 Els| küzdő ellentéteket; ő mikor már a két tábor egymással meg
149 Els| a leveleim is ide vannak már utasítva. Hanem mindennap
150 Els| ennek” a Rómának való.~Ott már akkor nem volt más a küzdőtéren,
151 Els| szép Rómában is kín volt már; hazamenni a jó Magyarországba
152 Els| Magyarországba is fájdalom volt már. – S az idő nagyon a nyárba
153 Els| ki, mint bizonyosat.~– Én már rájöttem. – Az én személyiségem
154 Els| keresztapám.~Blanka most már látta, hogy ez egészen komoly
155 Els| kiszolgáltatni: ezen vívmányok már Zimándy úr diadalainak részei;
156 Els| mondani, hogy a hitváltoztatás már e földi árnyékvilágban is
157 Els| nézve halva. Halva volt már őrá nézve az egész világ.
158 Els| szenvedéstől szabadít meg. Most már nem üldözheti senki. Legfeljebb
159 Els| ügyvédje régen értették már egymást. Visszaemlékezett
160 Els| tették, igazuk volt.~Most már azt is kitalálhatta, ha
161 Els| városban. És szeretett most már egyedül maradni; és bezárva
162 Els| a mellékpalotába, s most már a kőfalon keresztül hangzott
163 Els| eljön-e, nem jön-e. Mikor már tizenhárom nap nem jött
164 Els| reggeli órában.~A grófnő már akkor visszajött a reggeli
165 Els| az öltönyredőket –, de az már nem lesz nagy baj. Azon
166 Els| eddig nem is álmodott.~Nincs már a nép szeretetétől hordozott
167 Els| szeretetétől hordozott pápa! Nincs már a népszabadságot hirdető
168 Els| hirdető Vatikán! Nincsenek már békés reformokat tervező
169 Els| mindent megkapott, akkor már nincs miért imádkoznia.~
170 Els| nagyvárosban.~Nem kellett már akkor a kibékülés senkinek:
171 Els| Az idő novemberben járt már, az esős időszak beállt,
172 Els| gyűjteni. Kegyessége visszatért már; otthon pedig olvasta a
173 Els| alig várta, hogy jöjjön már az éj. Ott ült a kandallója
174 Els| csak káprázat. Agya meg van már háborodva. Ébren álmodik.
175 Els| ismét lángra lobbantható. Ez már nem valami titkos szer:
176 Els| az odaálmodott alak, most már a lobogó tűz fényétől megveresítve,
177 Els| jó lesz önnek megtudni. Már csak a véletlenségek elkerülése
178 Els| ön halkan énekelni. Azt már megértettem: „De profundis
179 Els| vagyok önnek a házába; holnap már be fog ön bocsátani önkényt,
180 Els| egymást szeretni fogják.~– Én már eddig is nagyon szeretem
181 Els| azokért a bűneimért, amiket már elkövettem, este azokért,
182 Els| megtörtént szerencsétlenségről? – Már készen volt a terv. A fiatal
183 Els| elfutottak Rómából, hogy ide már most csak a legközelebbi
184 Els| líráját zengeni hallja, már tudni fogja, hogy mi az.
185 Els| a saját veszélyére; most már eljött tudatni vele azt
186 Els| azokért a bűnökért, amiket már elkövettem, este azokért,
187 Els| iszonyodott. Otthon maradt, és már az Ave Maria harangszó után,
188 Els| S néhány pillanat múlva már kocogtattak a kandallója
189 Els| megmondtam még tegnap, hogy ma már vendége leszek önnek. S
190 Els| eleresztette a színházba.~– Ön már azt is tudja?~– Tudom, mert
191 Els| elbámulva Blanka.~– Ön elfeledte már, hogy rokonai vannak, kik
192 Els| Rozina”! – Tehát a kulcsért már nem adósom ön többé. Újra
193 Els| titkaim!” Lássa ön, pedig már azt is tudják, hogy ön sohasem
194 Els| aranybetűkkel rányomtatott áldás már régen lekopott róla – hanem
195 Els| a termeimben. Látott ön már ilyet valaha? Ne vegye ügyetlenségnek
196 Els| hangulatot felhasználni.~– Most már képzeljen ön negyven álarcos
197 Els| volna ez!~De Blanka arcára már nem tért vissza a kíváncsi
198 Els| kelet-indiai „begum”-nak. Itt már megszokták azt. Ha ön egy
199 Els| fel a naptárába. – Most már sietek haza. A színháznak
200 Els| hogy „Nem eladó!”~Most már a hírlapokat sem olvasta
201 Els| szívén.~Pedig hiszen neki az már nem is hazája többé. Sőt,
202 Els| az ülés megnyitása előtt már elhajtatott a parlament
203 Els| parlament épületéhez. Ott pedig már egész sort álltak az előtte
204 Els| tudakozódott.~– A hölgyek már elmentek a parlamentbe.~–
205 Els| mutatott Blankára:~– Ez már a harmadik.~És Blanka ismét
206 Els| Rossitól, a miniszter hintaja már ott állt befogva a kapu
207 Els| agyrém volt, s sajnálta már, hogy elmaradt a fényes
208 Els| vitték; mire orvost hoztak, már meg volt halva.~– Irtózatos!~–
209 Els| előőrsre küldött inas.~– Már jön a néptömeg.~Blanka sáljába
210 Els| asszonyságokkal.~Blanka most már igazán megharagudott.~–
211 Els| mondta nekik, hogy menjenek már most aludni, s akármi történik
212 Els| próbáljon menni senki.~Nem volt már kedve se ebédelni, se vacsorálni;
213 Els| hadd menjek be önhöz. Én már mind elhasználtam az extincteurömet.~–
214 Els| mozgalmat. Mind megtörtént. De már most a baj megvan. A halál
215 Els| elől elmenekültek. S ez már az önök baja.~– Hallgasson
216 Els| útján. Szennyesebb nem lesz már abban a kloákában, mint
217 Els| a ködfátyolkép alakjait; már negyvenen, már ötvenen futottak
218 Els| alakjait; már negyvenen, már ötvenen futottak előtte
219 Els| Ő a bátor. A hős!~Most már a vendégek száma elfogyott,
220 Els| nőnek kísérője lehet csak.~Már észrevehető időköz telik
221 Els| Pedig nagyon közel voltak már hozzá.~– Ebben a kandallóban
222 Els| meg! – kiáltá a másik. S már hozták a lábtót, hogy felmásszanak
223 Els| felülmúlták az éjszaka borzalmait.~Már kora szürkülettel (s a novemberi
224 Els| elvitte a carabinieriket is.~Már alkonyodni kezdett.~Most
225 Els| magának az ágyúig, s mikor már a veres sipkás rá akarja
226 Els| lövések megtízszereződnek. De már ez örömrivalgás, már ezek
227 Els| De már ez örömrivalgás, már ezek üdvlövések.~– A pápa
228 Els| vezető férfiak sem tudják már, merre mutatnak a csillagok.~
229 Els| Damoklész kardja függött. Ha már lezuhant a kard, ki emlékeznék
230 Els| orgyilkos tiszteletére.~Most már el volt határozva Blanka,
231 Els| kőből.~A következő napokon már meg lehetett kísérteni az
232 Els| A Cagliari-palota kapuja már be volt támasztva, s előtte
233 Els| folyvást titokban, most már nem a ribellione, hanem
234 Els| is költözött délig.~Félt már itt maradni a cselédnép
235 Els| alatt. Félig meg vagyok már tébolyodva. Egészen meg
236 Els| szakadozott hegyek, amikor már fehérek a hótól.~Még az
237 Els| eszményíteni a szépet: az már „művészi ihlet”!~Ennek az
238 Els| a nép.~Pedig ehhez volt már egy kis köze. Reggeli után
239 Els| legyen ítélve halálra.~Most már érthette Blanka a palotája
240 Els| rettegése.~A felszolgáló inasnak már fel kellene gyújtani a termekben
241 Els| üldözni a csillagokat, amik már fenn ragyogtak az égen,
242 Els| templomokba!~Nem kellett most már semmi más, csak a templom!~
243 Els| templom!~Nem kellett most már semmi vendetta, hanem penitencia!~
244 Els| penitencia!~Nem kellett már Rómának gázlámpa; volt kiviláglott
245 Els| gyertyával járnak.~Tehát már betörtek oda!~Bizonyosan
246 Els| hálószobájába is betörtek már. Minden meleg felöltő nélkül,
247 Els| Blanka egy ijedelmétől már megszabadult.~– Hanem a
248 Els| férfi e nő fölött. Most már, hogy a karjába ölthette
249 Els| zörejre figyelmeztetve.~Már ott motoznak!~Manassé azután
250 Els| megjelent az ajtóban, akkor már fekete gyapjúszövet öltöny
251 Els| még tegnap elhagytak. Ma már kénytelen voltam a házmesterné
252 Els| mártírok életére! Mert ez már az volt – mártírium. Blanka
253 Els| Köszönöm, jó barátom. Lássa ön, már azokat a cipőket is felhúztam,
254 Els| másodszor is új pályát nyitott már magának.~– Nyitni fogok
255 Els| grófnénál.~Az ég egész sötét már, az északfény hazatért a
256 Els| Colosseum bejáratához ér, ahová már akkor ** grófné hintaja
257 Els| rémlik, mintha látta volna már ez arcot, de nem jut eszébe,
258 Mas| gyönyör hív?~– Megvallottam már neked, hogy nem vagyok se
259 Mas| mondanom magáról az égről; már meg van téve. Te jól tudod
260 Mas| szentek országát építeni már itt a nap alatt, akik megmutatják,
261 Mas| nálamnál egytül egyig.~– Akkor már szeretem őket.~…És többé
262 Mas| magyar határig; azontúl már gyűlöletes; megfordítva –
263 Mas| egymást támogatva; teteje már egynek sincsen; az út magasságáról
264 Mas| A nevére sem emlékezik már senki a helységnek.~Jó szerencse,
265 Mas| senki. Ötven esztendeje él már itt a sziklák között egyedül.
266 Mas| annak sem akad gazdája.~Már messziről lehetett a pergő
267 Mas| burgundit? Van minden.~– Jól van már, öreg! „Róre mityi nófiti.”
268 Mas| tekintve azt, hogy a többiek már alszanak, halk hangon, suttogva
269 Mas| kőkereszt. Az egyik ága már le volt törve, s az idvezítő
270 Mas| sütöttek el benne; a bécsi már az volt, mert abban egy
271 Mas| Zimándynak öt nap előtt, ez már nem találta őt Budapesten,
272 Mas| hogy másnap korán délután már közel járt a gyorsszekér
273 Mas| amíg a kapun bejárt, s már a folyosóajtóban megjelent
274 Mas| elpárologjon.~A szép úrnő már tudta, hogy ki jön őt látogatni,
275 Mas| aztán megigazította magát: már nem az!) Blanka!” – s akkor
276 Mas| elaludt. Holnap reggelig már nem lehet vele beszélni.~
277 Mas| bajuszát sem alakította már kettős kérdőjel mintájára,
278 Mas| ijesszen meg!~– A szimpla bakot már magad is ismered. Az egyik
279 Mas| hogy engem becsül annyira. Már ezen nem segíthetünk.~–
280 Mas| mint emisszáriusokat. De már most hova innen? Ha meg
281 Mas| Mátyás-huszárok” közé, s már csatában is volt; míg az
282 Mas| leroskadt a pamlagra.~– Már most csak hallgasd tovább! –
283 Mas| jó gondolatja támadt: „Mi már mind a nyolcan el vagyunk
284 Mas| Áron! Ha elfogják?~– Akkor már ő lesz a harmadik. Mert
285 Mas| népfelkelést rendezték, már elfogták az oláhok, s fogva
286 Mas| Cagliari herceg móringját már menthetetlenül elvesztette,
287 Mas| Ez a meztelen cinizmus már undorító volt Manassé előtt.~–
288 Mas| hogy siessen! A harmadikat már egyenesen a túlvilágból
289 Mas| lehullatlanul, csak hogy most már lila színűek, s a rőt lombozat
290 Mas| Utolsó gyümölcs, melyet már senki sem szed le.~Blanka
291 Mas| Tudtam, hogy ráállsz. Már rendeletet adtam a kocsisnak.
292 Mas| kik e hegyek némelyikét már üresre ásták belülről. Most
293 Mas| ahol ők megpihentek, ott már másnap a dragonyosok ütöttek
294 Mas| Egészségedre legyen. Már most én is iszom. S mondd
295 Mas| hasadékban. Ugyan, hallotta-e már hírét a Tordai hasadéknak?
296 Mas| kufárné is részese volt már az összeesküvésnek, amiben
297 Mas| fog Kolozsvár felé. Pedig már a nagyszebeni és felvinci
298 Mas| ösvényeken.~Blanka megszokta már az éjjeli utazást; azt hitte,
299 Mas| az öccsének:~– No, most már elmúlt az Úrnapja, öcsém,
300 Mas| csatatérre. Eleget harcolnak már azok hazájukért a föld alatt
301 Mas| véneknek lehetett volna már annyi eszünk, hogy tudtuk
302 Mas| esztendős létére lehetett volna már annyi esze, hogy ne futott
303 Mas| Akkor azt is ott fogták. Már most ott vannak mind a ketten.
304 Mas| ott vannak mind a ketten. Már most aztán az oláh atyafiak
305 Mas| minthogy a két bátyádnak már „szervusz, világ!”, neked
306 Mas| csapat élére állnod; te már tudod a kommandót, s láttál
307 Mas| a patakpartra. Alusznak már valamennyien, csak a patakmalom
308 Mas| adományt. Gondolta, most már neki is gazdaságot kell
309 Mas| jércével együtt ajándékba. Most már nyugodtan alhatunk a házában;
310 Mas| jelentik, hogy „holnap” van már. Aztán rákezd az egész tyúkól
311 Mas| háznál mindenki talpon volt már, mikor Blanka fölébredt.~
312 Mas| Manassénak:~– No, öcsém, most már csak megmondom neked, hogy
313 Mas| nyaknak neveztessék; de már amilyen, olyan; ezúttal
314 Mas| vinni a tűzön is. Öcsém, már benne vagyunk. El ne áruljuk
315 Mas| szép zöld mező lepve volt már az őszi dértől, de amint
316 Mas| borókabozót sűrűn fedte már az aljat, s azon tarka tollú
317 Mas| hegytetőről sem látni falut.~Már délponton állt a nap, amint
318 Mas| völgybe alászállni.~E pontról már meg tudta mutatni Zenóbia
319 Mas| Manasséra. Ez pedig megszokta már hölgye tekintetéből kiolvasni
320 Mas| sok száz éves lehetett már, s még mindig tartotta magát.
321 Mas| víz legyen, mint amennyi már van, a markába merített
322 Mas| szavukra. Halld csak; a forrás már közelít.~A barlang szája
323 Mas| legeslegtetején.~Az tele volt már százados pudvával, ami a
324 Mas| föl tudtak fogni.~– Most már gyorsan a lovaitokhoz! –
325 Mas| is sietni kellett, a nap már öt óra után lemegy, s nekik
326 Mas| szénaboglyák.~– Itt vagyunk már! – mondá Áron. – Ez a mi
327 Mas| nem lehetett.~Áron tudta már itt a járást. Az ajtó, mely
328 Mas| felelt semmit. – Azt hittem, már meg is házasodtál, amióta
329 Mas| nem imádkozol vele?~– Én már elmondtam háromszor, de
330 Mas| Áron szemébe nézve, s most már kérdőleg, követelőleg ismétlé: „
331 Mas| nyomorgatottakat azzal, hogy már eljött a Messiás?~– Nem
332 Mas| imádkozni.~– Megtanultuk már, öreg. Hanem ezzel most
333 Mas| tisztátalan személy!~De már erre a szóra elhagyta Áront
334 Mas| gazda nélkül volt kötve.~Már fenn ültek a nyergeikben
335 Mas| haólám, wead haólám!” De már azt nem várta be a társaság.~–
336 Mas| szoktak. A borévi hídnál aztán már otthon vagyunk. Odáig bizonnyal
337 Mas| az Aranyoshoz, akkor te már Kolozsvárról elindultunkkor
338 Mas| mint egy gyermek. Láttál már valaha gyermeket játékban
339 Mas| felugorva henyéltéből; nem volt már fáradt.~– Bizony jó messze
340 Mas| hogy valaki nagyon el van már fáradva; jól fog esni megpihenni
341 Mas| kezdeni a – játékot –, mibe már belefáradt.~Áron szájába
342 Mas| történetünk idejéig. – Ma már (huszonnyolc év után) azt
343 Mas| Manassét is úgy ismerte már, hogy amire azt mondja,
344 Mas| kéreggel, mit századok moha fed már; míg fiatal ágai a korall
345 Mas| folyosó nyílik, de melyen már csak meggörnyedve lehet
346 Mas| letelepedtek. Blankának nem kellett már semmi, csak egy ital üde
347 Mas| Ferenc seregei mind lerakták már a fegyvert, ő egyedül, századmagával
348 Mas| leányába. Annak pedig volt már akkor jegyese, Marci, a
349 Mas| maradt a sarkában, s mikor már Balyika éppen be akart illanni
350 Mas| fogságba, kozák rabságba; mikor már a kutyafejű tatároknál volt
351 Mas| Manassé, midőn bizonyos volt már, hogy Blanka alszik.~– Magam
352 Mas| itt tartani. Gondolj ki már te is valamit! Ne csak mindig
353 Mas| az asszonyodnak, mert én már kifogytam a tudományomból.~
354 Mas| kora hajnallal. Ittlétünket már egy ember tudja, s az elárulhatja.~
355 Mas| utolsó negyedében járt már; egy idomtalan, világító
356 Mas| harmadik hiányzik.~– Hát ez már micsoda? – dörmögött az
357 Mas| A kakas azonban megtudta már, hogy itt van a hajnal,
358 Mas| közelített.~Látta, hogy már világos van; a nap verőfénye
359 Mas| kifejezés:~– Ne te ne! Hát már magát fel is öltöztette
360 Mas| Hol van Manassé?~Hiszen már erre készen volt a felelet
361 Mas| tanítvány volt.~– Hát hiszed már most, hogy Manassé ott fog
362 Mas| annak a helytartója talán már kidűlt, vagy elfogyott az
363 Mas| ha ki akart belőle adni.~Már most az tökéletes önárulás
364 Mas| Kivette a maga kártyáit, amik már most ingyen jártak.~Akkor
365 Mas| nyerni a tieteket. Engem már bemutattál ezeknek az uraknak,
366 Mas| győzte pénzzel.~A vezér már dühös volt. Egyre ivott.~–
367 Mas| kasszába nem fért a pénz már.~– Még ezt a „mausit” –
368 Mas| kalodába tétettem. Simon bátyád már tudományos ember. Ő Kolozsváron
369 Mas| elvehetjük erőhatalommal is. Most már hárman vagytok a kezünkben.
370 Mas| s azt tudhatjátok, hogy már egyszer a torockóiak az
371 Mas| magában a sorstól, hogy ha már az előjelt megadta, hát
372 Mas| Oh, az a Manassé bizony már azóta idekerülhetett volna
373 Mas| dörömbözni, hogy kezdjék el már a darabot; s azt hiszi,
374 Mas| morzsáig kiüríteni; nem lesz már több szükség a „madárlátta”
375 Mas| balázsfalvi határozatot?~– De már annál igazán nagyobbat.~–
376 Mas| Micsoda nagy adósság ez már! Inkább jöttél volna haza
377 Mas| tartozom Ciprianu leányának.~De már erre a nagy jajgatásra mégis
378 Mas| feddő haraggal rá:~– No, már sok furfangos emberrel találkoztam
379 Mas| Tábornak nyoma sem volt már előttük.~Alkonyatra elérték
380 Mas| Aranyos-parti hidat, s azontúl van már az édes otthon. A sokszor
381 Mas| méltó. Százesztendős az már, s annyi idő óta tartja
382 Mas| kényelmes országút vezet már e hídig az Aranyos partja
383 Mas| A borévi hídon túl aztán már kezdődik a torockói út.
384 Mas| hámor úgy el van mélyedve már, hogy a teteje nem látszik
385 Mas| előtt Torockó völgye.~Ehhez már nem kellett szóbeli magyarázat.
386 Mas| toronyból a harangszó. Ez már olyan igazi harangozás volt,
387 Mas| jól egymás arcába, mikor már azok egymás könnyeitől voltak
388 Mas| mellékszobácskába, ahol már el volt készítve Blanka
389 Mas| hagyma, mely ez évszakban már ritkaság, s egyedül az ön
390 Mas| akart sietni Blankának; most már ő is elértette a példálózást.~–
391 Mas| krajcárral sem adják alább. Ez már nyolc. Aztán még a háromszori
392 Mas| Anna a lefekvésre. „Késő már az éj!” Azt mondja, nem
393 Mas| még szerettelek, holnap már gyűlölni foglak!”– Lehet
394 Mas| meggyógyítani. Hányan voltak már, akik vártak egy messze
395 Mas| Tán nem hiszed? Láttad őt már haragudni? Ellenféllel szemközt
396 Mas| keressék. Torockói embernek már Erdélyből kimenni is, külföldi
397 Mas| emelte hitágazattá. – Most már imádta őt az asszony.~
398 Mas| Annát is felkölté.~– Nézd, már hajnal van.~– Pihenj még,
399 Mas| Székelykő fölött, s most már Anna vánkosaira sütött az.~
400 Mas| előfokára vándorolni.~A férfiak már nem voltak otthon a háznál,
401 Mas| az óriási tölgyfát, mikor már annak a saját levelei rég
402 Mas| fényalak. Egy leány, aki már menyasszony. Társnői fellegalakja
403 Mas| tenned, amire kérünk.~Most már Áron megszeppent. Igazi
404 Mas| nézegette, hogy szóljon.~– No, már tudom, hogy miben mesterkedtek?
405 Mas| rajta.~– Hamis a zúzád! Már el akarod velem járatni!
406 Mas| De mikor, látod, azt már nekem meg is ígérted.~–
407 Mas| megint ilyen jókedvedben? Mi már megírtuk a meghívást.~–
408 Mas| megírtuk a meghívást.~– Már előre megírtátok?~– Mind
409 Mas| nagyon természetes. Hát már most én mit csináljak?~–
410 Mas| örömtől ragyogott.~Anna már tudta, hogy mit jelent –
411 Mas| az a baleset érte, melyet már említettünk, a gyászos özvegy
412 Mas| alárendelt.~Menyegzője ki volt már tűzve Annával, s ő az utolsó
413 Mas| egész család együtt volt már, vártak reá, s helyette
414 Mas| titkárt.~De átesküdött volna ő már akár phansigarnak is, amióta
415 Mas| megvigasztalá nagyon: nem kell már azokat kifizetni. Neki bizony
416 Mas| elvált felesége él.~Most már nem volt elég, hogy megalázza,
417 Mas| összetörje azt az asszonyt, most már az kellett neki, hogy el
418 Mas| temesse.~Úgyis halott volt már. Annak egy nappal több vagy
419 Mas| világon, nem sokat számít már.~És akkor egy csodatevő
420 Mas| gyújtogató népharag közepett. Már ott ugattak az ablaka alatt
421 Mas| az eszébe jutott, akkorra már az az ember, az a semmi!
422 Mas| Arról a levélről nekem már novemberben tudomásom volt.~–
423 Mas| megszállva a fölkelők. Hallott ön már valamit a viselt dolgaikról?~–
424 Mas| Meglehet, hogy önnek a felesége már ebben a pillanatban valamelyik
425 Mas| vette észre a hatást, s most már úgy tett vele, mint az állatszelídítő
426 Mas| mindig tízet.~– Hallotta ön már ezt az órát máskor is ütni? –
427 Mas| neki, hogy késő az idő, ő már álmos, most hagyjon mindent
428 Mas| Megjöttél, bolondom.~– Ma már másodszor vagyok itt.~–
429 Mas| hölgy bágyatag szemei. – Ez már kedves szó. Úgy, ülj ide
430 Mas| odavonta őt maga mellé.~– Te már készen tartottad az iratokat? –
431 Mas| Vakmerő!~– A haditanács már készen volt a támadási tervvel.
432 Mas| bezárták. Két bitófa föl volt már állítva a két testvére számára,
433 Mas| nincsenek árulók. Egy volt. Azt már magadévá tetted.~– S te
434 Mas| siklani a körmei közül! Hát már most kiben bízzék még az
435 Mas| kezében tele pohár, melyet már az ajkaihoz emelt, de nem
436 Mas| az ólomkoporsót.~A herceg már leküzdte magában az első
437 Mas| kapubejárat alá, mert azt már egy szemközt álló fogat
438 Mas| másik. – Epidémia volna tán már a féloldali hideglelés?~
439 Mas| hímzett fodrokat. Éjszekrényén már nem volt tárgy, amiből hajító
440 Mas| gyönyörű medúzakép.~Most már lehetett bátorsága a hercegnek
441 Mas| kezeimet imára kulcsoljam!~Már erre a kegyes célra csakugyan
442 Mas| még csak álmodik, azt én már régen cselekszem. Hogy Zboróy
443 Mas| politikai nagy hazárdjáték már leszállított jövedelmeim
444 Mas| démonarc befolyása alatt állt már; annak az indulatkifejezései
445 Mas| szerencsétlen életének. Rómában néha már csak egy hajszálnak kellett
446 Mas| a visszatérő orvossal.~– Már jobban van. Elaludt – mondá
447 Mas| vasárnappal előre hirdetik már azt az örömnapot. S az első
448 Mas| örömnapot. S az első vasárnap már felgyülekezik a vőlegényi
449 Mas| mind a kettő.~Pedig akkor már nehéz volt az ígéretet beváltani,
450 Mas| menyegzői ünnepély. Korán reggel már tarackdurrogások ébresztik
451 Mas| tetszett neki, mintha ez már az örök üdvösségnek e földön
452 Mas| olyan művészeket hallott már életében, akiket egyenesen
453 Mas| Szentgyörgyből kell előhozni, ahol már vegyes nép lakik, és így
454 Mas| hegedülni.~A lakoma végét járja már, mire megérkeznek vele,
455 Mas| lakodalmas terembe, ahol már a város előkelői áldomásoznak.~
456 Mas| és Zenóbia volnának itt már!~Minden jókedvéből ez a
457 Mas| helyett ivott.~Estefelé már Áron bátya maga is aggódni
458 Mas| örömet!~Áron bátya kifogyott már minden hitegetésből.~Az
459 Mas| bocsássátok.~Késő volt. Blanka már künn volt az előtornácban,
460 Mas| megölték a te bátyádat. S már most ez ezután így fog menni
461 Mas| eljöttünk, látod, mind a ketten. Már most behíhatsz hozzátok,
462 Mas| számára a koporsó.~– Most már sírhattok, asszonyok.~
463 Mas| testvérével.~Visszaemlékezett most már a Tordai hasadékban tett
464 Mas| kedves!~ Minden nyugszik már:~Csak egy pár boldog szerelmes~
465 Mas| van.~A tegnapi násznép ma már halottnézőbe jött vissza
466 Mas| A tegnapi menyasszony ma már gyászruhában ült a fekete
467 Mas| családnál egész alagutat képez már; ott alusznak két sor fülkéikben
468 Mas| kísérni Manassé szavait.~– Már hiszen, Manassé öcsém –
469 Mas| attól reszkessetek!” Ma már tudom az értelmét a szavának.
470 Mas| éjfélutánra kukorítanak már. Az egész világ alszik.~
471 Mas| szívben.~A legutóbbi bejövő már azt a hírt hozta, hogy szépen
472 Mas| minden bérce visszhangzik már.~– Most már tudod, hova
473 Mas| visszhangzik már.~– Most már tudod, hova jutottál? –
474 Mas| fejű óriási kígyó, a feje már fenn van a hegytetőn, s
475 Mas| hidat, mire hajnalodott, már elérte a felkelők serege.
476 Mas| a felkelők serege. Onnan már lehetett látni a Torockón
477 Mas| hogy ellenség közelít, már nem volna idejük rá, hogy
478 Mas| tömött hadrendben nyomulnak már a hídon keresztül.~Ekkor
479 Mas| nézegetni. A két asszonyfélének már megmutogatom. – Azok a combattans
480 Mas| láthatár szélén esők ormai már csak úgy látszanak odalehelve
481 Mas| Manassé.~Hanem aztán mikor már javában volt a vázlatának,
482 Mas| borul – mondá Anna.~– Én már minden félelmes gondolathoz
483 Mas| maradunk – monda Blanka. Ő már asszony volt, szófogadóbb.~–
484 Mas| előbb észre, mint mikor már olyan közel volt hozzájuk?~
485 Mas| vállára vetett kaszát most már leemeli, s jobb kezébe szorítja.~
486 Mas| elkezdett futni. Visszanyerte már lábainak gyorsaságát, s
487 Mas| hagyta, messze lent halad már a meredek ösvényen. A felén
488 Mas| ösvényen. A felén túl lehetett már.~Ezalatt nagy lelkendezve
489 Mas| hisz azok jó helyen vannak már, Manassé szárnyai alatt;
490 Mas| csak nevettek.~De mikor már maga az, hogy nevetnek Áron
491 Mas| gerendák, az üres ablakokban már zöldül a fű és laboda.~A
492 Mas| új helység következik. Ez már nincs elpusztítva egészen.
493 Mas| De a hegyek között nincs már ellenség. Nem láttad? Keresztüljöttél
494 Mas| szolgálnak Bem alatt, s ezek már más alakban is szolgáltak
495 Mas| nép, amelyre számítasz, már megcsömörlött a vértől.
496 Mas| menjen, amerre küldi. De azt már nem parancsolhatja meg a
497 Mas| és mind a két fia elesett már.~– Annál jobb! Maradt egy
498 Mas| várost? Melyik legyen az?~– Már mondám: Torockó.~– De én
499 Mas| szénaboglyákkal. A torockóiak már korán reggel megkezdték
500 Mas| fegyvert adni. Lehettek most már talán négyszázan is.~Manassé
1-500 | 501-633 |