Part

 1     Els|        Ne féltse őket, Gábor bátyám. Utazó hölgyeket azzal kötelezi
 2     Els|  ország – kár a németnek!”~– Bátyám! – tudja? – ne politizáljunk! –
 3     Els| pengettél odalenn?~– Hogyan? Bátyám szénájába vágtam volna tán
 4     Els|         Ne ijedjen meg tőle, bátyám! Mondja, hogy „Cannibal
 5     Els|  mondta: – „Ne higgye pedig, bátyám, hogy Cagliostro vagyok,
 6     Els|     így nem untam magamat.~– Bátyám, ne mondja hangosan – csitítá
 7     Els|    nem is olyan szépen, mint bátyám. Tudja?~Ebből megtudhatta
 8     Els|     elkezdé csábítani.~– No, bátyám. Ha a lábai beleegyeznének,
 9     Els| győzelméért kivont fegyvert. Bátyám álmai ezek, s most ébren
10     Els|   volt!~– Hanem most azután, bátyám, sietve hajtsa keresztül
11     Mas|    kifésülte torzonborzra.~– Bátyám, talán szökni akar, hogy
12     Mas|        Az én dolgom lesz az, bátyám.~– Jól van. Hát ez a te
13     Mas|      egymást.~– Áron! Kedves bátyám!~– Én vagyok biz az, Manassé
14     Mas|         De hát, hogy tudtad, bátyám, hogy ezen jövünk?~– Hát
15     Mas|    írta tollal: ~Kedves Áron bátyám!~Lehetetlen az, hogy én
16     Mas|     amikor Simon és Jonathán bátyám feje fölött a halálpallos
17     Mas|  ennek viseld gondját.~Dávid bátyám annyira hasonlít hozzám
18     Mas|  ezen kezdődik: „Kedves Áron bátyám!”~– No, ezt aligha hozzám
19     Mas|    hídján át. Azt védik Áron bátyám vaságyúi, s a te rendezetlen
20     Mas|     alak. Egy hulla.~– Dávid bátyám! – sikolta föl Blanka. –
21     Mas| Dávid bátyádat?~– Nem! Dávid bátyám harcban esett el. Mint becsületes
22     Mas|      legyen aggodalmad, édes bátyám. Isten keze szabad velünk.