Part

 1     Els| fátyolozva az arca.~– Pedig az téged nagyon megnézett, s akkor
 2     Mas|       Hát elcsábítottalak? Én? Téged?~– El – szólt Manassé, tűrve
 3     Mas|       neked is, nekem is. Hogy téged a kétségbeesés dobott volna
 4     Mas|     asszony, hogy hagyjalak el téged! Ugye, teneked is azt mondta
 5     Mas|     Hiszem, hogy győzni fogok.~Téged pedig arra kérlek, hogy
 6     Mas|      tart meg, ki oltalmaz meg téged ama halálos utadban? Hol
 7     Mas|      halálra sújtó szóval, aki téged felismert, kikacagott, s
 8     Mas|       én népem nem fog üldözni téged. Reggelig mulatni fognak
 9     Mas|    Diurbanuval szólhatok, majd téged is kiszabadítalak innen.~–
10     Mas|  fekete körmű emberek. Hát még téged, ki egy Adorján vagy, s
11     Mas|  elemésztette appetitoriumnak; téged tartogat „poszpásznak”.
12     Mas|  valamit. – Eljöttem, megadom. Téged adlak nekik vissza, Manassé.
13     Mas|   adlak nekik vissza, Manassé. Téged, élve. Ez az oláh leány
14     Mas|        halálcsapásától megőriz téged egy adott szó, melyet egy
15     Mas|         Már hogyan vinnének el téged katonának? Akinek az egyik
16     Mas|   Ilont, s megyek veled, ahová téged visznek – monda Blanka.~
17     Mas|      is szerepeljek benne; ami téged nagyon mulattatna. Hanem
18     Mas|        a te haragodtól, megvéd téged is az én mérgeimtől. De
19     Mas|   arccal.) Ha itt temetnek el, téged fognak vádolni, hogy te
20     Mas|        hurcolni a sírból, hogy téged üldözzenek általam. – Ne
21     Mas|      Annak a jó angyalnak, aki téged holtáig szeretett, én azt