Part

501     Mas|                      mások annyian megtettek már előttem; lefegyverezni az
502     Mas|                      én magam is megkísértém már egyszer azt. S tudod, hogy
503     Mas|                      az út. A falu közelében már találkozott rendetlen csapatokkal
504     Mas|                urasági lak volt az, aminőket már gyéren látni Erdélyben is;
505     Mas|                      üres ászok. (A hordókat már természetesen felhordták
506     Mas|                ablaka; de a pinceajtó fölött már csak egy szelelőlyuk volt,
507     Mas|                    magadat se! Kámpesz neked már! Ha te egyszer Diurbanu
508     Mas|                      követet felkoncoltatott már teelőtted, akik hozzá jöttek
509     Mas|                     a gádorajtóban.~– Jönnek már! – kiálta fel a hegedűs. –
510     Mas|                     fel a hegedűs. – Nem jut már énnekem abból a te cigárédból,
511     Mas|                     ráismert Manassé.~S most már aztán tudta, hogy a cigánynak
512     Mas|            megismerni. Itt vagyok. Ismersz-e már?~– Azt mondják, Diurbanu
513     Mas|              szállongott az a légben.~– Most már elhiszed, hogy én vagyok
514     Mas|                      megpróbáltatás ez.~Most már lehajtotta fejét, nem volt
515     Mas|                Fölriadt.~– Mi az? Patkány? – Már elfeledé, hogy más is van
516     Mas|                     ez. Garast is harapott ő már azzal a fogával ketté. Manassé
517     Mas|                     a két keze szabad.~– No, már most húzd ki ezt a husángot
518     Mas|               Egészen büszke volt bele.~– De már most drágán adjuk el az
519     Mas|               gondolsz?~– Hát ketten vagyunk már, s tenálad bot is van. Ha
520     Mas|                    megtámadni Torockót.~– De már támadják is. Nem hallod
521     Mas|               valóság ez. A szentgyörgyieken már elkezdték a bosszú művét,
522     Mas|                       Az éjszaka beállhatott már. Ki tudja? A pincében tűzveres
523     Mas|                      felpattantak.~A vasajtó már nyitva van. A gádorajtót
524     Mas|                     nyitva van. A gádorajtót már lábbal is ki lehet rúgni.~–
525     Mas|                   tömeg, hogy alig sántikált már egy-egy sebesült elmaradozó
526     Mas|              Székelykőről.~– El is hagyhatná már Áron – mormogá Zenóbia –,
527     Mas|                      Zenóbia –, hiszen nincs már kit megijeszteni. – Aztán
528     Mas|                      a muszka. Egy óra múlva már visszatérhetsz Torockóra.
529     Mas|              reszketeg ajkai csaknem elérték már azt. Akkor hirtelen félrefordította
530     Mas|                    mint én vagyok – most meg már megcsókoltad a homlokomat.
531     Mas|                  lángra gyulladt, és szemeit már elhomályosítá a könny, mely
532     Mas|                   meggyúl a fejed. Szállj le már onnan. Ne ókumlálj tovább.
533     Mas|                     tért. A kastély is égett már. Minden templom lángban
534     Mas|                      lett. Olyan templom meg már van a faluban. S a megkezdett
535     Mas|                     még hiányzott a faluból. Már készen álltak a falak; a
536     Mas|                    alá.~De a cigány meglátta már. Mikor közel ért hozzá,
537     Mas|                       Diurbanu! – Most mondd már, hogy melyik a te nótád!
538     Mas|                     melyik a te nótád! Húzom már. Csak te járjad!~Amint a
539     Mas|                               XLIII.~– Hanem már most igyekezzünk haza.~–
540     Mas|                     igyekezzünk haza.~– Csak már a lovadat is el ne vitte
541     Mas|                     a más lovát elvenni! Hát már most menjünk gyalog, ki
542     Mas|                       hogy a torockóiak most már a város alatt lesben állnak,
543     Mas|                   ezüsthüvelyű kardját, amit már nem lehetett elvitatni.~
544     Mas|                kedvére megcsókolgatá.”~– „De már ez hazugság, cigány!” –
545     Mas|              öregeket hiába ösztönözte; azok már el nem téríthetők a maguk
546     Mas|                megfordítva kezdte. Először a már ismeretes piac megtartását
547     Mas|                     házasság harmadik évében már egy Adorján Bélával és egy
548     Mas|                     azt hitte, hogy ismeri ő már abban a járást jól. Nagyon
549     Mas|                     akkor vette észre, mikor már összeszidta valaki, hogy
550     Mas|                     hisz a helyek sem voltak már a régiek), s nagy dolgába
551     Mas|               hivatalok elnevezésein sem tud már eligazodni, annyi új világot
552     Mas|                   sors valami régi ismerőst, már nyílt az ajtó, s aki eléje
553     Mas|                   grácia volt.~Manassé ugyan már most jobban szerette volna,
554     Mas|                      volt odahaza három nap, már hívatták Károlyfehérvárra.~
555     Mas|                      nagyon elparasztosodtam már. Még azt hittem, hogy az
556     Mas|                  mégis tartozik valamivel.~– Már most csak azt szeretném
557     Mas|                      folyamodást megírom; de már magam nem megyek vele sehová,
558     Mas|                kérdezzék, hogy leszolgálta-e már a bakaesztendőket.~Azonban
559     Mas|                    48-ban fegyvert fogtam.~– Már nem tudom – szólt a barátságos
560     Mas|                  elintéztem a dolgomat; most már nemcsak a munkásaimat viszik
561     Mas|                   szegény Manassé gyerecske! Már hogyan vinnének el téged
562     Mas|                      első ákombákját.~Ez meg már éppen olyan biztatás volt,
563     Mas|                      jókedvre hangolta! Csak már itt volna az az idő, amikor
564     Mas|                    könyörög, hogy vegye fel! Már csak azért is érdemes elmenni
565     Mas|                      hercegasszony is sírjon már egyszer, ne csak a parasztasszonyok!~
566     Mas|                 avandzsírozott. A másodikban már „virtikli” minőségre emeltetett (
567     Mas|                      a dolgát, a negyedikben már őrmester volt. Itt azután
568     Mas|                   ákombákomot, de verset írt már atyja születésnapjára, s
569     Mas|                hadparancsnok is közbevetette már magát érte, s annak sem
570     Mas|               dolgozik, mint a külföldi.~Itt már nem tudott Blanka segíteni
571     Mas|                   egy heroina. Nem soká tart már.~– Csak egy évig. Akkor
572     Mas|                     fogja találni. A grófnő (már csak maradjunk annál, hogy
573     Mas|               befolyással. De az apellatánál már itthon voltunk, „Ausztriában”.
574     Mas|                  voltunk, „Ausztriában”. Itt már a grófnő igaz barátainak
575     Mas|                    el ne utasíts magadtól.~– Már meggondoltam – szólt Blanka
576     Mas|                   leszállított munkabér – az már a westfáli fekete kenyér!~ ~
577     Mas| ajándék-burnótszelencéig, sőt a legutolsónak már nem jut egyéb, mint egy
578     Mas|                     Mondd el, rendben vagy-e már az olaszaiddal?~– Ma kapták
579     Mas|              negyvenezer ökörnek a bőrét meg már tartozik az állam visszaadni
580     Mas|                      is kárpótlást fizet. Ez már azonban csak bagatell! Cagliari
581     Mas|                   föl Vajdár bosszúsan. – De már, corpo di Bacco! Egészen
582     Mas|              százalék akár ide, akár oda.~De már ennél a szónál Vajdár homloka
583     Mas|                      Cagliari herceg egyszer már igazán özvegy legyen.~–
584     Mas|                    talán féltékeny vagy? Azt már nem bocsátom meg. Mit akarsz
585     Mas|                     is elmondom neked. (Most már nem a „márkinőnek”, hanem „
586     Mas|                     üresen van hagyva. Mikor már valamennyi megelőző ajánlat
587     Mas|                   tett volna vetélytársaira, már harcképtelenné volt verve
588     Mas|                     ott?~Délután négy órakor már nőttön nőtt a zűrzavar.
589     Mas|                    és kiéhezve.~Némely ezred már egy hét óta nem látott egy
590     Mas|                      A töltényeiket ellőtték már, s az ádáz tusában a teraszok
591     Mas|                      utolsó sorát énekelték, már fenn voltak a falon. Manassé
592     Mas|                     Arra is készen vannak.~S már közel volt a catalauni tömeggyilkoláshoz
593     Mas|                   csatatér.~Harcról nem volt már többé szó, csak menekülésről.
594     Mas|                      megcsókol, ott megéget! Már eddig is a „Madonna delta
595     Mas|                   megjavította, a holnapután már letörüli a lapról; de annak
596     Mas|                     álmodol csodadolgokat.~Ő már benne volt ez álmokban.~
597     Mas|                     gyümölcs megérett a fán, már akkor Manassé és társai
598     Mas|                     rálátni.~– Márkinő tudja már, hogy engem Bécsből kiutasítottak.~–
599     Mas|                  olyan könnyen.~– Beszélt ön már a herceggel?~– Nem, és nem
600     Mas|                    világított az útján. Most már kezében volt a kulcs, mely
601     Mas|                     holttestekben lakni, s ő már halott? S ha hazajön, mi
602     Mas|                      hajtatott.~A színháznak már régóta vége. A szép Cyrene,
603     Mas|                 dobütést is be akarta várni, már hazajöhetett.~Nem jött haza.
604     Mas|                  készen vagyok az útra, most már mehetünk falatozni.~Ezt
605     Mas|                 izenettel.~(Vajdár elutazott már.)~Az ezüst vállzsinóros
606     Mas|                    Mintha ott látta volna őt már függni az éjlámpa helyén,
607     Mas|                 lassan hervadt a sír felé.~– Már a tavasszal elmehettem volna –
608     Mas|                   míg te meg nem jössz. Most már csak a falevelek hullására
609     Mas|                 elhagyni többé.~– Visszaadom már a gyermekeidet – mondá egy
610     Mas|                 visszatérne és én nem volnék már itt, hogy kezedet könnyeimmel
611     Mas|                   jobban a mennyhez tartozik már, mint a földhöz.~– Elaludtam
612     Mas|                    beléjük rossz lelket.~Itt már keserves panaszra fogta
613     Mas|                   oda toloncozzák haza.~Erre már a düh és rémület tört ki
614     Mas|                  felsőbb parancs intézkedett már; a bellebbezett annak a
615     Mas|                    lesz a „szülői” ház.~Erre már oly dühbe jött, hogy magát
616     Mas|                    érte egész váratlanul! Ez már aztán igazi földi gondviselés!
617     Mas|                     előbb megházasodjék. Itt már szépen megélhet.~Vajdár
618     Mas|             énbelőlem az ördögöt kiűzze, aki már bennem lakik. Meg van romolva
619     Mas|                Valakit meg kell marnom! – Te már ne félj a harapásomtól.
620     Mas|                  csináltak belőlem, és mikor már nem tudtak mással ártani
621     Mas|                    szobába lépéskor meglepte már valami egzotikus maró fűszerillat,
622     Mas|                  iratok felé fordítá. Kezeit már nem bírta megmozdítani.
623     Mas|                vagyok. – Kezem, lábam nem él már. – Belül égek, kívül fagyva
624     Mas|                      a diákok is megérkeztek már, akik énekelni fognak, s
625     Mas|                előrement fényes alaknak, aki már azóta az Úr zsámolya előtt
626     Jeg|                   játszik, annyira határosak már a meséssel, hogy némi igazolással
627     Jeg|                  hogy „Es ist nur ein Gott!” már fanatikus provokáció, s
628     Jeg|           megsemmisülésre.~A tízéves gyermek már be van tanítva felekezetének
629     Jeg|                      látni, a Keresztesmezőn már végiglebegtek a nap elősugarai,
630     Jeg|                    Lajos.~Felvinctől Enyedig már minden lépten-nyomon találkoztunk
631     Jeg|                    Az oláhok félénkebb része már a hegyek visszhangja által
632     Jeg|                vágómarha-szállítmányt, akkor már nem volt rá szükség, újra
633     Jeg|                       ahol saját szavaiként, már délben fél egykor minden