1-500 | 501-628
Part
1 Els| embernek kell elférni.~– De mi első helyre váltottunk
2 Els| vissza az elhagyott vagonhoz, de alig talált bele; mert azalatt,
3 Els| a birtokát.~– Köszönöm, de elkésünk – csak két perc
4 Els| helyüket foglalták el benne; de azt mégis el kellett ismerniök,
5 Els| elutasította volna a delnő, de ez a vágás meglepte.~– Par
6 Els| vagonban megcserélt helyekre; de az sem lehetetlen, hogy
7 Els| valakihez, aki erősebb.~– De az a kötelék eltéphető,
8 Els| életnek volt már okozója. De hát miért engedte át a vidám
9 Els| szemmel, hallgató ajkakkal. De az ifjú férfi nem láthatott
10 Els| szegezni a hegyét.~– Jól van. De már most egyet megenged
11 Els| hiszem – felelt rá az ifjú, de feleletében nem volt az
12 Els| önök?~– Nem ellenségek; de ellenlábasak.~– Zsidó ez
13 Els| befolyásuk van. Kevesen vannak, de összetartanak; nem terjeszkednek,
14 Els| összetartanak; nem terjeszkednek, de nem is engednek.~A szép
15 Els| természetes eszű székely lófők; de ez maga egy lángész, ki
16 Els| nagyobb, mint együtt ama négy. De nem akarom nagyságtokat
17 Els| építményeket hiszik romba dönteni. De úgy látszik, hogy egyiket
18 Els| észrevételt tenni, hogy „de talán a hölgyek meg is neheztelnek,
19 Els| kaszámat?~– Ej, ej, ej! De gonosz szemed van; mindent
20 Els| fátyolát is feltakarta; de te nagyon el voltál foglalva
21 Els| nem lesz baj ránézve.~– De igen nagy baj lesz ránézve.
22 Els| felelt az –, s utánakaptam.~– De majd utánaugrottál. – Hát
23 Els| magát régi barátnéjával; de a szép Cyrene valaki által
24 Els| kegyébe fogadja a herceget. De én meg vagyok felőle győződve,
25 Els| volna, ha úgy végződnék, de éppen itt a bökkenő. Az
26 Els| rendes körülmények között, de mikor ezzel a Cagliarival
27 Els| csiklandja a torkomat!~– De sok bajod van a füsttel.
28 Els| akkor nyert ügyünk van. De félek, hogy máris magunkkal
29 Els| kerekes ketrecben. – Ej, de meleged van, hogy izzad
30 Els| tenni, élve eltemetni.~– De hát ne engedje magát.~–
31 Els| mérgében dörmögve, hogy „de ugyan hol a pokolban is
32 Els| megyünk, s ott sok a templom – de Isten egy sincs!~A hölgy
33 Els| tréfás calembourgh-ján.~– De ugyan hová lett az a másik
34 Els| amit előre kifizetett; de már köszöni, nem kell semmi;
35 Els| Rómába, ott templom sok van! De Isten egy sincs.” Ennek
36 Els| Rómába utazik.~– Oda tartok, de nem ezen az úton. Málháimat
37 Els| Ez az út fáradságosabb, de fölséges részletei vannak,
38 Els| hegyeken át utaznánk magunk!~– De nem lehet-e a rossz emberektől
39 Els| speciális rossz embere, de Gábor úr még illusztrálni
40 Els| illusztrálni is akarta a tételt.~– De hisz az ne próbáljon a hegyek
41 Els| folytatják az utat tovább.~– De mégis nem előzhet-e meg
42 Els| kivéve –felelt Manassé. – De az kettőnk között nem fordulhat
43 Els| V.~– De hát hol van az a világrész,
44 Els| hogy valaki szeret ottan. De így mondják azt mások. Nevezetes
45 Els| tatár, kuruc, labanc, oláh; de legkeservesebb pusztítást
46 Els| városában nincsen csapszék. – De nem untatják még önt nagyon,
47 Els| árticsóka. Hercegnek való étel. De hát az én parasztgyomrom
48 Els| olyan gazdagok volnánk. De hát mi vagyunk a civilizáció
49 Els| rablókat feltartóztatni.~– De csak valami baja ne legyen
50 Els| hercegnő. – Én látom őket.~– De ugyan, a szentek nevére,
51 Els| úgyis csak egy pogány!~– De útitársunk.~A távozó csapat
52 Els| az ablakon kitekinteni.~– De ugyan mit hozhat a hátán?~
53 Els| a szomszéd kőbányából.~– De hát hol járt ön velük?~–
54 Els| Szabad volt ugyan bemenni; de nem lehetett, mert az ajtót
55 Els| bátorsága azt visszautasítani.~(De hát rossz lelkekkel van
56 Els| menekülni a börtönéből.~De holnap, holnapután vagy
57 Els| Florenztől a legegyenesebb, de a kéjutazóktól legjobban
58 Els| mintha nem Olaszországon, de köves Arábián vezetne át
59 Els| hozta el az útitársait; de gyorsan és biztosan. Estefelé,
60 Els| tartottuk önök számára; de ugyanekkor még egy másik
61 Els| nevet.~„Conte Benjamino de Vajdár”.~Blanka balját feldobbanó
62 Els| Rómában templom van sok, de Isten egy sincs!” Olyan
63 Els| férjének ne csak hitvese, de szeretője is legyen!”– aki
64 Els| még három jegyet kapni; de azt is hátul! C, c, c; leghátul
65 Els| agyonnyomnak tíz-tizenkét asszonyt. De a Sixtinába! Oh, az lehetetlen.
66 Els| Mindenütt jelen lehetünk.~– De hát hogy jutott ön ezekhez? –
67 Els| ezeket a jegyeket: Tessék! – „De hiszen te bűvész vagy!” –
68 Els| efféle haszontalan ürügyeket; de utoljára categorice elfogtam: „
69 Els| amely talán boldogság, de mégiscsak egy halálon keresztül
70 Els| teljesült óhajtás emléke; de a költészet, ami azokat
71 Els| helyette másikat készítettek; de az igazi „pólyás gyermek”
72 Els| Híva volt. A Golgotára. De mégis segített a benne bízó
73 Els| meg abban a pillanatban; de Mária fiának négy csepp
74 Els| blazírt) egykedvűségnek, de mégsem rokona az ihletségnek.
75 Els| ilyenkor.~Manassé odatekintett; de nem Gábor úr arcára, hanem
76 Els| Gábor urat úgy besugározta, de azok nem voltak szent sugarak.~
77 Els| leteszik az oltárvánkosra.~De az a fadarab az igazi kereszt
78 Els| amilyet nem olvasott egyhamar. De már most nekem is készülnöm
79 Els| arccal járt-kelt mindenütt, de holnap már le kell vetni
80 Els| öröméről le kell mondania. De hozzá volt szokva, hogy
81 Els| odanyújtá búcsúra a kezét. De azután kikönyökölt az ablakba,
82 Els| Meghalásról szó sincs; de legalább a hercegnő nem
83 Els| megrettent egyszerre.~– De hisz elkéstem már; ünnepélyhez
84 Els| rokonszenves alakot fog megismerni, de oda nem kísérhetem önöket,
85 Els| ment el a benedictióra. De hisz őt csak nem híhatta,
86 Els| mikor be volt kötve a feje.~De még annál nagyobb bántalom
87 Els| öltözni karddal, panyókával.~– De halkan lépegessünk, mert
88 Els| tornagyakorlat volt az. – De megvolt érette a jutalma.
89 Els| óriási tért csak végigéri, de nem tölti meg; a drága keretben –
90 Els| másiknak kell fölemelkedni! De találkozniok, egyesülniök
91 Els| részéről.~Blanka szép volt, de az a perc, melyben a bűnbocsánat
92 Els| pillanatra elfeledve a capitano de la guarda nazionalé-t –
93 Els| összefonva fölötte, imádkozott.~De sokszor elringatá álomba
94 Els| engesztelve, mondja meg ön nekem, de egész maga valóságában miben
95 Els| különlakást engedi meg, de a sacramentum maga csak
96 Els| szeparációra, ha nem is a thoro, de a mensa.~– Ugyan ne fecsegjen
97 Els| akarja venni a kedvesét.~– De hát miért akarja éppen azt
98 Els| hogy ezt odaadja másnak.~– De hát akkor minek jöttünk
99 Els| hercegnő teljhatalmazottja. De bizony csak kaphatnám nyolc
100 Els| ami őutánuk soroztatik; de csak nem jött. Egyenruhás
101 Els| Serenissima principissa de Cagliari! Nobilis domina
102 Els| Cagliari! Nobilis domina vidua de Dormand! Egregius dominus
103 Els| Dormand! Egregius dominus de Zimand!~A megnevezés után
104 Els| és domborművekkel rakva, de ezek iránt már mostoha lesz
105 Els| vigasztalást ad annak; de az imádkozó mégis aggódva
106 Els| érzékeinek helyes felfogásában: de a mosolygó ajk jóságos szavaiban
107 Els| összevissza hebegett valamit (de azt senki se tudja, hogy
108 Els| ön előtt minden ajtó.”~– De hát lehetséges volna az,
109 Els| udvarias volt a hercegnő iránt, de azt még sohasem tette, hogy
110 Els| csak egy előszoba volt, de már az is hercegi fényűzéssel
111 Els| Ezüsttálcán hozd, Beppo.~De Blanka rá se nézett a jegyre.
112 Els| Pontiustól Pilátushoz küldöttek; de a folyamodásunknak semmi
113 Els| mondá magában a hercegnő. – De nem mondta senkinek.)~–
114 Els| Találkozott vele?~– Nem. De holnap el fog jönni. Előre
115 Els| szolgálaton kívül volt helyezve, de ezt csak, ha lépcsőn járt,
116 Els| árulta el az életkorát, de simára borotvált arca piros
117 Els| egyszerűséget szeretem.~– Azt tudom. De ön Cagliari hercegnő; s
118 Els| derék tabuláris fiskális –, de aki, megbocsásson ön a hasonlatért,
119 Els| alávetve a változásnak, de a kegyelem és az áldás soha.~–
120 Els| kovácsoltak volna ellene!~– De lássa ön: én védem önt,
121 Els| teremteni egy alvilágot. De legyen ön meggyőződve felőle,
122 Els| sóhajtott róla titokban, de imáinak, könnyhullatásainak
123 Els| tőle az ön utasításait, de ettől az embertől soha!~–
124 Els| elutasítani ellenszenvből de nem szabad megbosszulni
125 Els| Én önt nemcsak szabaddá, de boldoggá is akarom tenni. –
126 Els| önnel kötött házasságát, de ugyanakkor kegyencéhez akarja
127 Els| démonok testére vannak szabva.~De hátha ez a levél maga is
128 Els| Mondhatnám, hogy igen, de nem mondom, mert nem igaz.
129 Els| Jézus mondta, az ember; de Jézus az Isten „Fölméne
130 Els| amit önmaguk szenvedtek; de ha szerettek valakit, megbocsáthattak-e
131 Els| mint a családi bú?~Jobban! De azért az alapgondolat mégis
132 Els| Ha tiltva is a bosszú; de a védelem kötelesség azok
133 Els| összetette kezeit ölében.~– De hát, Istenem! Én nem viselek
134 Els| árnyéknak elhomályosítani! – De kezébe adhatok önnek egy
135 Els| kezébe vette az iralt – de úgy reszketett a keze, hogy
136 Els| ágyúkereszttűzbe rohanni; de egy asztalt, amely azokkal
137 Els| beszélnénk.~Ez metaphysice áll, de physice nem. Az olasz a
138 Els| szöveget ugyan nem érti meg, de a melódiát fel tudja fogni;
139 Els| Cagliari-palotába szállok; de remélem, ez nem tesz annyit,
140 Els| természeti lehetetlenség volt. – De nem! Hol venné magát az
141 Els| tőlem, ami után törekszem, de a szenvedély mindenre jogot
142 Els| lepve e fölfedezés által; de ilyenformát is fejezhetett
143 Els| hátul egy nagy anyajegy?” – „De van!” – „Hozd ide; te az
144 Els| asztalra vetve a levelet.~– De kinek lehetne érdekében –
145 Els| nélkül.~– Mit bánom azt! – De ugyan mi oka lehetne Caldariva
146 Els| önnek ragaszkodása által. De hazudni nem tudok. Oktalan
147 Els| elvált nőt feleségül venni; de nem olvasta tovább, ahol
148 Els| Bosszút fogok állni önön is! – De annak, aki önt erre megtanította –
149 Els| gyűlöletével. Így van az jól.~De az eltaszított azzal fenyegetőzött,
150 Els| állni nemcsak a földön, de még alvó porában is, aki
151 Els| Itt ez az ellenbírálat.~De hogyan lehessen őt figyelmeztetni?
152 Els| vissza lehet még jönni, de az emberek megvetéséből
153 Els| ő veszedelmes titkából. De azt bizonyosan kitalálhatja,
154 Els| azt a derék urat, Rossit, de hiába, a korcsma csak korcsma!”
155 Els| római vendéglőlakással – de nem állhatom ki Rossi grófot,
156 Els| örömest együtt laknám vele; de egyik sem. Ő mindig békíteni
157 Els| volt ugyan semmi alapja, de amiket annál könnyebben
158 Els| hercegnő ezerféle okot gondolt; de egyet se jelölt ki, mint
159 Els| házastársak elválasztattak; de úgy, hogy a hercegnőnek
160 Els| be volt csapva a koporsó. De egyúttal oly módon, hogy
161 Els| öröm nem kísérthetné többé. De meghagyták neki az egész
162 Els| Csak egy örömtől foszt meg; de ezer szenvedéstől szabadít
163 Els| pedig egymást szerették. De hát jól tették, igazuk volt.~
164 Els| hogy még nőt, jó barátot, de még egy háziállatot sem
165 Els| tiltva, hogy szeressenek, de hogy az életben gyönyörködjenek:
166 Els| Tivoliba vagy a Monte Marióra. De ezt is meg kellett előbb
167 Els| Marión töltse a nappalt; de éjszakára vissza kell térnie
168 Els| látogat meg, még csak hagyján, de a templomban sem látni önt
169 Els| Bocsásson meg a grófnő; de egészen magamon kívül vagyok
170 Els| helyreigazgatva az öltönyredőket –, de az már nem lesz nagy baj.
171 Els| érvágással gyógyítani.~– De hát mért kell ennek így
172 Els| magának egyet. Ne egyet, de kettőt: a két szélsőségből,
173 Els| kedvese ellen van feldühítve, de azt nem kaphatja meg, s
174 Els| bűnbak” bír ugyan szarvakkal, de azok nem öklelésre valók.
175 Els| másiknak a porrá töretését!~De ő nem kívánt semmit, csak
176 Els| faragvány, hanem festmény; de oly csalódásig hű utánzata
177 Els| még csak látni kellene; de a Sappho-szobor még másképpen
178 Els| Néha csak egyes akkordok; de többször egész románctöredékek,
179 Els| bas-relief. A szókat nem, de a dallamot szintén ki lehet
180 Els| Blanka hallja nemegyszer, de csaknem mindig este. És
181 Els| rosszabb fogságba zárják. De maga meg volt felőle győződve,
182 Els| föld alatti lejtőin át, de oly világosan hallá azt
183 Els| következnek a látérzék mímelései.~De még azzal nem érte be a
184 Els| észrevehető árnyalatával; de azért e fehér arc mégis
185 Els| gemmákkal kigombozva.~– De hát ha ön nem jön hozzám,
186 Els| ismét bezárni a csapóajtót. De ez csak úgy lehetséges,
187 Els| szobájában megszakítja a csendet; de azok szomorú hangok! Egy-egy
188 Els| énekelni. Azt már megértettem: „De profundis ad te clamavi
189 Els| hajdíszét és mórikálását; de én folyvást önt nézem, amíg
190 Els| ahogy ön, én is úgy tennék. De csupa gyöngeség vagyok.
191 Els| a fiatal festő számára. De én egyiket sem választottam.
192 Els| keresztüldobja őt a falon. De vajon csakugyan vétek-e
193 Els| mert az is erőbe kerül.~De azért lehet, hogy jó szíve
194 Els| a templomba felkészülni; de még nagyon eleven volt emlékében
195 Els| annak keresztelték önt.~– De én csak ez alatt ismerem
196 Els| még azt is kikémlelik!~– De hát ki vesztegeti rájuk
197 Els| hogy nem találhatják ki.~– De a tegnapi látogatás csaknem
198 Els| Lámpa ég minden szobában.~– De siessen visszajönni; mert
199 Els| úr, s a nő a rabszolga. – De minden rabnak első és örök
200 Els| kedvem van, mint még soha! – De még akkor is csillogott
201 Els| kérdé Blankától.~– Nincs; de tudom azt könyv nélkül.~–
202 Els| könnyen is adhatja, „Rozina”; de mégsem fogja odaadni, míg
203 Els| tête-à-tête-re, mint a mostani – de ellenben nem is azt akarom,
204 Els| messziről gyönyörködnöm.~– De vajon önnek a vendégei nem
205 Els| fölséges tréfa volna ez!~De Blanka arcára már nem tért
206 Els| azon ott akar ön lenni? De hisz az délelőtt lesz.~–
207 Els| hisz az délelőtt lesz.~– De meglehet, hogy a grófnő
208 Els| nehezen sikerült kiűzni, de megtörni nem, ide Rómába
209 Els| forrong, számítottak önök; de hát arra számítottak-e,
210 Els| visszavonuló ellenfélnek!). De eltávozta után nem gyújtá
211 Els| kiöntött egy egész üveg eau de Cologne-t; kifüstölte vele
212 Els| csak egyszer szeretnek, de az örökké tart – aki arra
213 Els| ismerős.~Rövid ismeretség, de elfelejthetetlen.~Annak
214 Els| állt befogva a kapu alatt.~De neki nem volt többé elég
215 Els| kész, csak fel kell venni; de a szív, amit annak be kell
216 Els| börtön legyen a nőkre nézve – de a rabnak első kötelessége
217 Els| vitatkozott vele a józan ész: de hát miért lesz ott? Miért
218 Els| valaha nagyon jól megnézte?~…De hátha az a valaki nem lesz
219 Els| gyújtson-e benne tüzet.~– De, jó lesz – mondá neki Blanka.~–
220 Els| körülfogták. Rossi kiszállt; de alig lépett az első lépcsőre,
221 Els| voltak téve a vastáblák, de minden tábla közepén volt
222 Els| hitte álom ez; majd elvonul.~De nem vonult el.~A Cagliari-palota
223 Els| Én terítenék, hercegnő; de nincs itt a komornyik. Az
224 Els| Én felhoznám, hercegnő; de a szakács nincs sehol. Az
225 Els| mozgalmat. Mind megtörtént. De már most a baj megvan. A
226 Els| vigalmat a mai napra?~– De ne tegyen ön nekem most
227 Els| az én bajom; megtehetem. De mit nyernek önök vele? Az
228 Els| ablakait nem verik be. De amint az ön jelmezes vendégei
229 Els| jött, asszonytól: futásra. De vannak vendégeim között
230 Els| egész terem sötét volt, de az ajtóból kiderengő lámpafényben,
231 Els| Márkinő! A meghívást köszönöm; de én a Cagliari-palotát kerülöm.~
232 Els| az övébe át nem jöhetnek. De hátha észreveszik a menekültek
233 Els| fedezve!)~Blanka megrettent. De még nem futott el. Tovább
234 Els| Azt hitte, el van veszve.~De mégis tovább hallgatózott.~
235 Els| egy föld alatti alagútig; de ez a palota levezető csövei
236 Els| találnak egyebet patkányoknál.~De mi lesz, ha megint visszatérnek?
237 Els| nem bűnös, se nem gazdag.~De soká mégsem maradhat titokban,
238 Els| grófnőhöz akart menni; de gondolni sem lehetett rá,
239 Els| lövések megtízszereződnek. De már ez örömrivalgás, már
240 Els| karjai közé vetette magát.~De Blanka oly kétségbeesetten
241 Els| szomszédban kótogó alattomos zajt; de annál még nagyobb veszedelem
242 Els| padlásszoba volt Manassé lakása, de tisztán tartva. Egyszerű
243 Els| elismerésre méltó tehetség”, de eszményíteni a szépet: az
244 Els| polgártárs, s nevetni kezdett. – De aztán hirtelen ajka elé
245 Els| polgártárs most nincs itthon. De amikor és ahol kell neki
246 Els| Éppen lábára fog illeni!~– De hát hogy tudja ön, hogy
247 Els| egész homlokáig pirult.~– De nincs nálam pénz, hogy kifizessem.
248 Els| volna valami kellemetlenség, de mert gyalog jött, a kezében
249 Els| keresztül megszökteté.”~Nem sok. De elég arra, hogy valaki ily
250 Els| Hátha megtámadják.~– De kell, hercegnő. Itt csak
251 Els| nesz nem maradt utánuk.~– De én itt nem merek maradni –
252 Els| s a katonák prédikálnak. De haza kell mennem, mert otthon
253 Els| boldogságom nem volt az – de most szerencsétlenség fenyegeti,
254 Els| hogy úgy járok, mint Rossi… De megkísértem. A példa ragadós.
255 Els| védelmezni az egész világ ellen; de saját magam ellen nem. –
256 Els| társalkodónője csatlakozhatnék.~– De hisz ** grófnő ma reggel
257 Els| híni fel az öltözködéshez; de most az sincs itt. Nem tudom
258 Els| kocsis mellé kapott fel.~De Blanka sem maradt a hátulsó
259 Els| amelyen ő ide jutott.~– De hát mit beszélt ön a föld
260 Els| nem lehetett kifogás.~– De énnekem úgy tetszik, hogy
261 Els| enged maga után tudakozódni. De valószínű, hogy olyan hirtelen
262 Els| most menekülök Rómából. – De szabad-e nekem Rómából elfutnom?~
263 Els| hogy Rómában tartozik élni; de nem az, hogy Rómában tartozik
264 Els| paradicsom dicsőségéért – de hogy miért szenvedjen ön
265 Els| nevetésre hajló hangon. – De mégis úgy üt valami itt
266 Els| megállítá a Colosseum téren; de nem bocsátotta el. Oka volt
267 Els| Nem mondták egymásnak, de tudták.~S ugyan mi gátolja
268 Els| látta volna már ez arcot, de nem jut eszébe, ki az; annyi
269 Mas| számára, a feltámadást. De az én képem lett volna a
270 Mas| te parancsolsz nekem.~– De hát nem történt-e meg számtalanszor
271 Mas| ők el fogják veszíteni. De az ég kulcsait mindig bírni
272 Mas| a hús és vér fellázadt. De a szellemek megmaradnak
273 Mas| tulajdonsága. Egész nap fecseg.~– De ez igen rossz tulajdonság.~–
274 Mas| a törvényszékre tanúnak. De könnyebb lett volna azt
275 Mas| szóra jegyezték a mondásait. De két egyforma szó nem fordult
276 Mas| mityi nófiti”, ez a végszó, de annak sem akad gazdája.~
277 Mas| estelizni. A gazdát is kínálták, de az világért meg nem kóstolt
278 Mas| szavakat nem értette senki, de a hang, a mosolygás, a cuppantás,
279 Mas| vámőrök megsebesültéről, de amint végül azt mondó, hogy „
280 Mas| törekedett beavatni magát, de amint a legelső „k”, „g”, „
281 Mas| nemcsak a háznál nincsen, de sőt Budapesten sem kapható.
282 Mas| Az út jó volt: nem vas, de acél; egész hónapon át nem
283 Mas| a lováról a csengőket.~– De mi éppen ide akarunk szállni
284 Mas| mert nem tud aludni tőlük.~De bármi óvatosan igyekezett
285 Mas| Blankának, hogy be lehet menni; de az arcáról lehetett látni,
286 Mas| hosszú nyakú üvegcséből eau de Cologne-t csepegtetett az
287 Mas| Maria.~Blanka mosolygott.~– De ettől ne féljen ön. Én nem
288 Mas| tisztelem is.~– Bocsásson meg! De most olyan nagyon szenvedek.
289 Mas| a barátnéjának a fejét, de még jobban a szívét. – A
290 Mas| Nem szökött. Űzték.~– De veled jött, s ez a hiba.
291 Mas| bolondot tett akkor.~– Tudom, de azt előre megmondtam, hogy
292 Mas| fél mint emisszáriusokat. De már most hova innen? Ha
293 Mas| házasságát Cagliari herceggel. De hogy jusson be most Erdélybe?
294 Mas| Hát ez a te dolgod lesz. De bezzeg megörülnek a testvéreid,
295 Mas| elvesztette, amint Rómát elhagyta; de a püspök nagybátyja hitbizománya
296 Mas| végy tőle, hanem fuss!~– De én Erdélybe akarok menni! –
297 Mas| Manassé indulatosan.~– No, de ne kiálts olyan nagyon,
298 Mas| Manassét is megkínálta vele; de annak nem kellett.~– Tudod
299 Mas| eddigi vagyoni helyzete is.~– De barátom! Zboróy Blanka grófnő
300 Mas| Nem az. Az enyim.~– No, de barátom; én jogigazgatója
301 Mas| el akartalak ijeszteni, de te nem ijedtél meg.~Pedig
302 Mas| átnyalábolja mind a két karjával – de azért nem mentek egymással
303 Mas| az arcára Áron nem felet, de másfelet, s elégülten mondá
304 Mas| három éjjel a vámdutyiban.~– De hát, hogy tudtad, bátyám,
305 Mas| ujjából.~– Én nem szomjazom.~– De jóféle székely ital ám:
306 Mas| meg éppen nem szomjazom.~– De én addig egy tappot sem
307 Mas| egykettő, bing-bang!”~– De én nem bánom, akárhogyan
308 Mas| Leányka-kőhöz!~– Ejnye, de szigorú vagy! Hiszen tudod,
309 Mas| erősen tartják magukat; de most jött a hír a főparancsnoksághoz,
310 Mas| neked onnan a külföldről! De lettél volna csak idehaza!
311 Mas| sárból, ha belelépett!” De most a szabadságról van
312 Mas| nem maradhatott a sarkán; de hát nekünk véneknek lehetett
313 Mas| hagyta fogni a két vezérét! De csak ne lármázz olyan nagyon! (
314 Mas| ellentáborhoz fehér zászló alatt. De azonban ott fogták, s nem
315 Mas| beszélek a hozzám beszélőkkel; de ha harapnak, én is harapok.
316 Mas| megtisztelték, fejét vették; de hát mit kényeskedel most?
317 Mas| Rómában is torlaszharcot. – De ugyan ne veszekedjél hát
318 Mas| hogy megfogózzék a lőcsben. De te azért semmit se félj!
319 Mas| Körülötte öt más hasonló, de kisebb mérvű házikó. Túl
320 Mas| öblegető hang. Különös jó faj. De Ciprianu nem ád belőle senkinek,
321 Mas| Dáko-Romaniát szeretnék, de a demokráciát nem. Eszük
322 Mas| is volt, kissé nyirkos, de sima; sebesebben lehetett
323 Mas| Igazat is mondott Áron, de nem „egyszerre”. Mert Ciprián
324 Mas| hasonlított az olaszhoz, de amiből azért ő egy szót
325 Mas| mikor magukra maradtak –, de most olyan idő van, amikor
326 Mas| Blanka nem érté, mit beszélt, de az oláh oly elevenen tud
327 Mas| egy „szónak” pedig, hej, de sok özvegy, árva volt a
328 Mas| nemzeties meg van tartva náluk; de a finomság és bőség mutatja
329 Mas| keresztülviszed a tűzön: … de az én kis szigethazámat
330 Mas| hogy nyaknak neveztessék; de már amilyen, olyan; ezúttal
331 Mas| különös oka van haragudni. De a te bálványod az első pillanatra
332 Mas| kicsavarta kezéből a fegyvert.~– De nem történhetik-e meg rajtunk,
333 Mas| engem egy kanál vízben; de a te Blankádért keresztül
334 Mas| volt már az őszi dértől, de amint feljött a nap odáig,
335 Mas| hozzájárulhatatlannak látszik az; de itt a „Mikus bán” várromjai
336 Mas| Erdélyben egész községszámra; de elszórva is laknak köztünk,
337 Mas| Itt nincs víz.~– Nincs. De nemsokára lesz. Azért csodakút
338 Mas| hogy ez csak tréfabeszéd; de amint Áron bosszús arcára
339 Mas| kunkorogva szanaszéjjel, de gyorsabban azok sem menekültek,
340 Mas| a többi oláh kunyhóknál, de Ciprián lakával nem vetekedett.
341 Mas| volt az ajtón kívülről, de volt rajta egy lyuk, azon
342 Mas| Rebekát.~– Jó is volna, de nem engedi az öregapám,
343 Mas| már elmondtam háromszor, de ő elmondja hétszer. Én nem
344 Mas| azt mondták: „ad haólám” – de az igazhivő két örökkévalóságot
345 Mas| püspökök megégették Husztot – de Calvinus megégetteté a Szervétet,
346 Mas| egy tisztátalan személy!~De már erre a szóra elhagyta
347 Mas| az ajtóig kísérte őket, de a küszöbön keresztül nem
348 Mas| Az alku hamar megvolt; de gazda nélkül volt kötve.~
349 Mas| Min haólám, wead haólám!” De már azt nem várta be a társaság.~–
350 Mas| szekérúton mehetnénk el; de az is el van most előlünk
351 Mas| Lövöldözni is fognak ránk, de nagyon messziről; semmi
352 Mas| fáradságot.~– A munka nehéz lesz; de mikor a bajt érzi az ember,
353 Mas| egy faja az arbutusnak; de nagy ritkaság. E tájon kívül
354 Mas| magas a barlang kapuívezete, de az első falon túl jön egy
355 Mas| bőrködmönének nem ártott az meg; de Blankának és Manassénak
356 Mas| elfoglalja. Most az enyém.~De mennyire meg volt lepetve
357 Mas| fölfelé haladó folyosó nyílik, de melyen már csak meggörnyedve
358 Mas| Nikita szerelmét viszonozni. De ezt csak azért tette, hogy
359 Mas| a híres rablót elfogják. De Balyika kivágta magát a
360 Mas| felelt rá őszintén Áron –, de hát szorultságból az ember
361 Mas| egyetlenemnek. Mentsd meg innen, de ne hadd elveszni a világban.
362 Mas| vezetni, mint rajta ülni, de az erős akarat legyőzi az
363 Mas| a reggel fénye.~– Hopp! De el is aluvám! – mondá az
364 Mas| az Isten hallhassa meg, de amaz alvó személy föl ne
365 Mas| távolban is meghallja azt, de a közel lakó asszony föl
366 Mas| sem művésze az éneklésnek; de érzés volt benne és igazság,
367 Mas| szintén hegyhasadékban van; de kissé furfangos az útja,
368 Mas| vállára súlyosodni; pedig de sok „vaskenyeret” fölhordott
369 Mas| nekem az én zsoltárom! – De veled megosztom, drága virágszálom.
370 Mas| Porlik-barlangban?~Blanka nem felelt rá; de megkísérté „hinni”!~
371 Mas| jöhessen.~Egy igen tágas, de alacsony teremben tíz-tizenkét
372 Mas| szolgáltak a guberniumnál. De annak most őrá semmi gondja
373 Mas| diadallal kiálta föl:~– De íme a jutalma annak, aki
374 Mas| szándékosan elnyeresse; de Manassé az ellenkezőt tette.
375 Mas| fitymálva a butykost. – De rossz kis vutki! Majd én
376 Mas| pénzt. Rablónak nevezték; de respektálták. Ha ott próbálta
377 Mas| mesterséged volna, mint most. De hát minek az a nagy harag?
378 Mas| nem kell: a békességet.~– De azt, amit te kínálsz nekünk,
379 Mas| kivonult. Merre? Azt nem tudom. De megtörténhetik, hogy te,
380 Mas| a ragyogó sztalaktitet.~De nem a tündérépítmény szépségén
381 Mas| szavának, ahogy emberhez illő.~De bizony Manassé csak nem
382 Mas| bátyjától is kísérve!” – De hát szabad-e egyszerre olyan
383 Mas| magáért nem szokta tenni, de íme, szerettei veszedelmét
384 Mas| helye a Tordai hasadék; de a legnagyobb csodát te követted
385 Mas| a malom felé kerülni.~– De nincs az útban valami „ugrató”? –
386 Mas| balázsfalvi határozatot?~– De már annál igazán nagyobbat.~–
387 Mas| angol paripákat vesznek, de fele saját pénzük volt,
388 Mas| tartozom Ciprianu leányának.~De már erre a nagy jajgatásra
389 Mas| mézem! – dörmögé Áron.~– De mégis! – szólt Blanka. –
390 Mas| a pulykanyomos világon, de se örményben, se zsidóban,
391 Mas| volt, a székelyé szakállas.~De e kopár szirt lábánál, mint
392 Mas| Blanka meg volt lepetve; de kellemesen. Ő egy fájdalmaktól
393 Mas| csakúgy voltak, mint másnak. De a szeretet volt közöttük
394 Mas| Csak a csontja meg a bőre; de az eltörhetlen csont és
395 Mas| rosszat – mondá Anna –, de Manassé bizonyára megmondá
396 Mas| elbámulva tekinte Annára.~– De hát hogy tudod te ezt, hogy
397 Mas| mondani, lehet azt megtenni; de nem lehet azt – érzeni.~–
398 Mas| nem mehetek oda, ahová ő. De ő jöhet oda, ahol én vagyok.~–
399 Mas| adhasson. Ahhoz nincs hitem. De hiszem, bizonyos vagyok
400 Mas| maradhatott a győztes!~– De lásd, én sem vagyok háladatlan
401 Mas| annak rossz vége lenne. De ők nem mennek utána a világba,
402 Mas| találni: mindennapi dolog; de testvért találni: a sors
403 Mas| férfira nézve bohó semmiségek, de miket egy másik nő teljes
404 Mas| talál is rájuk vigasztalást, de a maga baját viszont nem
405 Mas| meggyógyítják. Boltja nincs, de azért mindent megtalálni
406 Mas| Ismeri a pompát, a fényűzést, de azt mind maga állítja elő;
407 Mas| Szeret jól élni, vigadni; de egyetlen csapszéke nincsen;
408 Mas| eisenwürzeli települők; de most a legtisztább, a leghibátlanabb
409 Mas| emberek számára építették; de amint odabenn az egyszerű
410 Mas| számára ruhát szabni, varrni – de ezt mind nem engedték neki.
411 Mas| végtelenül unalmas feladat; de egy költői kedélynek valódi
412 Mas| ragyognak a művész remekétől, de népe rongyos és szurtos.
413 Mas| imaház falai meztelenek, de népének arca ragyog a boldogságtól;
414 Mas| népviselet remekét tüntetnék föl; de a homlokára tett párta még
415 Mas| értem; ezt maga készíti; de hol veszi ezt a rózsával
416 Mas| civilizáció ideálja kifejezve.~– De ha a torockói férfiak asszonyaik,
417 Mas| megvásárolnod itt Torockón.~– De én nem tudom, hogy van-e
418 Mas| takarékosan bánni.~– No – de csak egyet kérjetek, mert
419 Mas| Komoly annak, aki járja; de aki nézi, mindig kacag rajta.~–
420 Mas| Megfordult, s megszaladt. De a két asszonycseléd elfogta,
421 Mas| aztán olyan szépen kérte.~– De mikor, látod, azt már nekem
422 Mas| Nagy bolondság volt tőlem! De még nagyobb tőled, hogy
423 Mas| ígértem, hát meg vagyok fogva. De látod, Salométól sem volt
424 Mas| fejét kérte ajándékba.~– De hisz én nem kérem tőled
425 Mas| Ezt kell meghódítani.~– De rögtön velünk kell jönnöd
426 Mas| bolondságot csináltam mai nap. De hát a te kedvedért még azt
427 Mas| zalatnai napok története.~De Blankának még nem beszélt
428 Mas| tarthatott unitárius titkárt.~De átesküdött volna ő már akár
429 Mas| megtudná is, megbocsátana érte; de meg hitte is, hogy az sohasem
430 Mas| is van titkosrendőrség. De hát utoljára is nem tudott
431 Mas| álnév alatt elrejtőznek, de nekünk a hivatalos hír elég
432 Mas| Mayer bankár mondaná ezt! De egy Cagliari herceg!~– Én
433 Mas| ezt szintén megteszi.~– De hát mit kíván ön? Csináljam
434 Mas| gondolatom is teljesül. De ha nem úgy lesz, akkor majd
435 Mas| Macbethnek, Borgia Lucrétiának?~– De hát hogy akar ön erről bizonyos
436 Mas| írásjegyekkel vannak fogalmazva.~De a herceg mégis fölkelt az
437 Mas| mondá a szép Cyrene.~De még milyen regény!~Dumas „
438 Mas| és urak (vagy németek; de urak).~S a szép Cyrene (
439 Mas| azt mondta rá: „Sajnálom, de ki tehet róla?” (Hiszen
440 Mas| sebbel. Rettenetes gondolat. De hinni azt, hogy hátha az „
441 Mas| kívánom neki azt a sorsot. De azt igen, hogy mentse meg
442 Mas| Magyarpeterdig vezetteté.~– De hát bűvészek azok az emberek?
443 Mas| mint én, enyelgő kézzel, de halálra sújtó szóval, aki
444 Mas| hangján kezdett beszélni.~– De hát nem istentelenség-e
445 Mas| melyet már az ajkaihoz emelt, de nem tudott kiüríteni a kacagás
446 Mas| Kérem a januári illetményt, de rögtön.~– Rögtön-e? Talán
447 Mas| mindegy, mit tesz az asszony, de amíg az én nevemet viseli,
448 Mas| Én most akarom hallani.~– De vajon a grófnők akarják-e?~–
449 Mas| hogy érdekes-e.~– Érdekes! De nagyon erős.~– Ah! Piquant!
450 Mas| Szívesen elhallgatok.~– De nem! Vond vissza! Mondd,
451 Mas| beszéd.~– Lehet, hogy az, de való. A hadügyminisztériumhoz
452 Mas| A baj nem veszedelmes; de jól fogja tenni, ha egyszerre
453 Mas| rendelkezésére tartani. De nem adta neki vissza.~–
454 Mas| szabadítania kezeit erőszakosan; de a herceg nem bocsátá el.~–
455 Mas| megütött arcot.~– Azért igen. De hogy saját arcára veres
456 Mas| tengersima maradhat, mint most. De az én homlokom redőiben
457 Mas| érinté a herceg kezét.)~– De hogy arcul üssön egy nő
458 Mas| többé nem tartja fogva, de engemet igen; hogy kitörülje
459 Mas| polgárok között megjárja, de a Ferrarák utódainak asszonyok
460 Mas| ujja körül csavargatni.~– De én nem alázom meg magamat
461 Mas| lakjék, azt meg lehet szokni. De a hanyatlást – soha! Hogy
462 Mas| mozgalmakba Magyarországon.~– De hisz az ő birtoka csak egymillió. (
463 Mas| súlyosítja a vádat!)~– No de – még én nem vagyok az „
464 Mas| hercegnő hal meg. Igen, de a protestáns kánonok meg
465 Mas| akkor nemcsak őrá nézve, de rám nézve is köddé foszlik
466 Mas| Ezen még nevethetünk. – De hogyha megtörténik az, mit
467 Mas| küldtem volna, briliántom. De még vőfély által küldtem.
468 Mas| izenték, hogy eljönnek?~– De azt ám. A leány azt mondta,
469 Mas| volt valamennyi között.~De nem is maradt el a lakadalmáról
470 Mas| egyúttal menyasszonyi ház is. De a lakoma most még nem a
471 Mas| csak a bort adja hozzá. De azt sem ingyen. Minden ember
472 Mas| násznagy marad győztes; de csak úgy, hogy a vőlegény
473 Mas| sem szerzene Palestrina; de mégis nagyobb az a koszorús
474 Mas| befútta hóval az utakat. De hidd el, hogy megkerülnek;
475 Mas| Hiszen csak „félcigány” az.~De Blankának nagyon megtetszett
476 Mas| meghajlott kőrisfa vessző.~De azért hangot ád az, s nincs
477 Mas| melyiket tartsák nagyobbnak. De ha meglátták Lányi cigányt
478 Mas| cigány helyett muzsikált, de öt cigány helyett ivott.~
479 Mas| másik lábával maga elé rúg; de a sarkának nem szabad érnie
480 Mas| eljárni a maga táncát.~De alig guggolt le először,
481 Mas| neked semmivel többé, Áron; de a húgodnak és az ángyodnak
482 Mas| nem ismerik ezt a szót.~De a holtak lakhelye sem olyan
483 Mas| mennydörgő hangon Áron bátyjára; de úgy, hogy azt az egész sokaság
484 Mas| ahogy hősi népek szokták. De vérbosszút a harcban elesettért
485 Mas| pöröljük fel őket bosszúból. De hogy magunkat, családjainkat
486 Mas| meneteltől, ha beteg voltam is; de csak mégis jobban esik az
487 Mas| Máté állítja, hogy mondta, de Lukács és János nem emlékeznek
488 Mas| követnek, a halál követének. De értsük meg az izenetet,
489 Mas| szép reményekről beszéltek; de mióta az az ember megjött,
490 Mas| akkor a kapu el van zárva.~De nem tartják megszállva.
491 Mas| kis patak rendes időben, de hóolvadáskor rohanó hegyfolyam,
492 Mas| védelméről gondoskodtok; de a Székelykő védelmezése
493 Mas| mint a tatárok voltak.~– De akkor megvolt még a Székelyvár.
494 Mas| Kíváncsi volnék azt látni.~– De nem mutatom ám meg neked,
495 Mas| arcképét el tudtam találni – de anyámét sohasem.~Aztán mégis
496 Mas| ez az egész Székelykő!~– De mégis meg kell ígérned,
497 Mas| csakugyan lehetetlen eljutniuk. De Áron bátyára nézve nem volt
498 Mas| Áron az észrevett férfira; de az jól kiszámíthatja, hogy
499 Mas| indulatokból összekeverve; de oly iszonyú tekintet, hogy
500 Mas| mennyire megrémíté őket, de hogy kinek az arcvonásaira
1-500 | 501-628 |