Part

501     Mas|              Áron? Ha utoléri az a kő?~– De utoléri bizony, s ha eltalálja,
502     Mas|            kétfelé törülve a bajuszát.~– De az indokolatlan kegyetlenség –
503     Mas|                    egy kis fűlopásért.~– De, öcsém, nem füvet lopni
504     Mas|                 kikémlelni?~– Mit-e? Né, de hegyes az én Manassé öcsém.
505     Mas|                 monda Áron Manassénak –, de bejönni velem csak az én
506     Mas|               szóltak ők, csak nevettek.~De mikor már maga az, hogy
507     Mas|           összetörtünk, semmivé tettünk. De azért senki se hiszi közülünk
508     Mas|           feladata marad a hegyi harc.~– De a hegyek között nincs már
509     Mas|                 megüti érte a bokáját!~– De hát mi bajunk nekünk Torockóval? –
510     Mas|                kaptunk tőlük a vasból.~– De fiaik ott szolgálnak Bem
511     Mas|              szolgáltak nekünk a vasból. De nem ez a fő ok. Torockó
512     Mas|                 aki őt sohasem bántotta. De uraim! Ez a háború! Ezt
513     Mas|               hogy menjen, amerre küldi. De azt már nem parancsolhatja
514     Mas|          csapatját érted?~– Igen. Azt.~– De Ciprianu maga és mind a
515     Mas|              szomjazza a bosszú poharát; de még a nyelvét nem érintette
516     Mas|                   Már mondám: Torockó.~– De én azt mondom: Torda.~–
517     Mas|             harctéren dicsőséget aratni, de a végeldöntésnél mindig
518     Mas|                  visszaveri megtámadóit; de másnap, harmadnap jönni
519     Mas|                felelt rá a parancsnok. – De én nem hiszek benne. A szentgyörgyiek
520     Mas|                fiatal életedet, Manassé. De hát így is, úgy is el kell
521     Mas|                 akik nagyon bámultak rá; de látva, hogy fegyvertelen,
522     Mas|                 s onnan az erdőbe jutni; de hát nem azért jött ő ide,
523     Mas|                 egy-egy gömbölyű ablaka; de a pinceajtó fölött már csak
524     Mas|               mondtam, hogy nem húzom.~– De hát mért nem?~– Azért, mert
525     Mas|               hegedűmet összetöreti is – de mégsem muzsikálok az én
526     Mas|                hadd rágom meg bagónak.~– De tüzes lesz a vége.~– Úgy
527     Mas|                  kiszabadítalak innen.~– De magadat se szabadítod meg,
528     Mas|       pecsétnyomós gyűrűt viselsz.~– No, de látod, engem nem koncoltatott
529     Mas|            meghalsz te, Manassé, még ma. De hát úgy kell neked. Nem
530     Mas|             ölhetsz. Erre készen vagyok. De még azzal Torockót nem foglaltad
531     Mas|             Velem egy emberrel kevesebb! De te a torockói völgyből nem
532     Mas|              Egészen büszke volt bele.~– De már most drágán adjuk el
533     Mas|            fogják megtámadni Torockót.~– De már támadják is. Nem hallod
534     Mas|    fegyvertüzelés kezdett felhangzani.~– De nem fognak győzni, nem fogják
535     Mas|           Mondanék valamit.~– Mondjad.~– De megrúgsz érte.~– Hát ne
536     Mas|                  torockóiakon van a sor. De azok védik magukat, és emberül,
537     Mas|               puskatüzelésből kivehetni.~De hátha csakugyan hátulról
538     Mas|             cigány kicsiny emberke volt, de minden porcikája vas.~Manassé
539     Mas|           fegyveres alak állta el útját.~De azt az alakot nem ölte meg
540     Mas|              esküszöm, hogy tied leszek. De lásd, addig nem vehetlek
541     Mas|                felülöltött kabátjával.~– De siessünk ám, mert hátha
542     Mas|                Négy puszta fal; nem rom, de sohasem volt rajta tető,
543     Mas|           tetszik, rögtön abbahagyta. – „De szép templom lesz belőle!” –
544     Mas|                az úr egyistenvalló volt, de egyszer megneheztelt a hitfelekezetére,
545     Mas|                  hitvallásúvá lesz. Úgy, de református templom nem volt
546     Mas|              nincs is ebben az ötletben, de logika van, s jellemzi a
547     Mas|                  a vadsóska levelei alá.~De a cigány meglátta már. Mikor
548     Mas|               Vígy ki innen a hátadon.~– De nem vágsz le azzal a bolond
549     Mas|                hátán egész Gyertyánosig. De az úr maga akarta, hogy
550     Mas|             volna.~– Az övé volt.~– Jaj, de bolond vagy te, Manassé,
551     Mas|          Manassénak jó hosszú lába volt, de azért az apró cigányt nem
552     Mas|               van, mindjárt elveszi más; de ha én felrúgok, az én banyám
553     Mas|                 őt?~– Kezem között volt. De amit neked megfogadtam,
554     Mas|                Manassé, mint egy szobor.~De annál kevésbé hallgatott
555     Mas|                  a történetből kihagyni. De nem illett az ő elbeszélésébe
556     Mas|                  a peánai hős amazon is. De amint az meglátta ezt a
557     Mas|               kedvére megcsókolgatá.”~– „De már ez hazugság, cigány!” –
558     Mas|                  barna. S nemcsak barna; de néha kék is. Minden esős
559     Mas|               föl a tüzes gyárvezetőben; de még a hajdani festőművészt
560     Mas|           klenodium egy iparvállalatnál.~De még ebben a számokkal vesződő
561     Mas|               amilyent Daedalus épített; de Manassé azt hitte, hogy
562     Mas|                 valamivel kevesebbel is, de hát a véletlen ma különösen
563     Mas|                 a kihallgatási teremben; de hát ő kívánta a jó szerencsét,
564     Mas|                   A folyamodást megírom; de már magam nem megyek vele
565     Mas|             kicsúszni, ki törődött vele? De Adorján Manasséra „valakinek”
566     Mas|                sántítva kullogjon félre; de Adorján Manassé kifeszíti
567     Mas|             kezét nyújtá Anna húgának.~– De hátha elviszik háborúba? –
568     Mas|                 menni akarsz, hát eredj! De én a Bélát meg az Ilont
569     Mas|                  enyémek. Nekem adtad.~– De Istenem! Hogy én egy egész
570     Mas|                Béla nemcsak ákombákomot, de verset írt már atyja születésnapjára,
571     Mas|            Nemcsak ösztönszerű sejtelem, de sok rendbeli tapasztalás
572     Mas|       Megrendelést? Bizony megrendelést! De még mekkora összegig! Nem
573     Mas|          rokonság bírt nagy befolyással. De az apellatánál már itthon
574     Mas|     ezeregyéjszakai regének is túlzás.~– De hát hogy lehet ez? – kérdezé
575     Mas|         bizonyosan kenve a grófok által. De a felső bíróság tanult emberekből
576     Mas|                  el a birtokjogát.” Úgy, de a grófnő nem egy keresztyén
577     Mas|                  ha nem grófnő is többé, de azért még mindig büszke
578     Mas|      elszörnyedve csapta össze kezeit.~– De grófnő, ön elveszt fél milliót.~–
579     Mas|                 a szerződés megtartását, de azt nem teszi.~Azután van
580     Mas|               alázatosan köszönnek neki. De ő azt el sem fogadja.~Hanem
581     Mas|                  föl Vajdár bosszúsan. – De már, corpo di Bacco! Egészen
582     Mas|                 Ausztriában nem kapni.~– De hisz az nem igaz! Annyi
583     Mas|             százalék akár ide, akár oda.~De már ennél a szónál Vajdár
584     Mas|              mint a fűtött ház ablaka.~– De hisz azt lehetetlen, hogy
585     Mas|                 valók, hogy ne lásson.~– De hátha akad egy ember, aki
586     Mas|              hadjárat eltakar mindent.~– De megfordítva; egy vesztes
587     Mas|                 egyik fél, majd a másik. De sem az egyik fél, sem a
588     Mas|             Ahány ciprusfa, annyi sír. – De a föld alatt nem feküsznek
589     Mas|           parancsnok vitéz katona ugyan, de azért tudni fogja, hogy
590     Mas|                 indultak el az ostromra.~De ők nem azt az utat követték,
591     Mas|                mondák:~– Egy az Isten!~– De hát mit jelent ez?~– Az
592     Mas|             megtiltotta az emberölést.~– De ti katonák vagytok, csatatéren
593     Mas|              küldenek, meg tudunk halni, de embert ölni nem.~– De hisz
594     Mas|             halni, de embert ölni nem.~– De hisz akkor az ellenség öl
595     Mas|         Parancsolni lehet, hogy lőjenek; de csak lőporveszteség lesz;
596     Mas|               ágyúkat vontatott fel oda, de – csodálatos jelensége a
597     Mas|        holnapután már letörüli a lapról; de annak a neve, aki a kardvasat
598     Mas|            lemondani: az a kínszenvedés!~De hát egy ilyen pillanat egy
599     Mas|             vallás tiltja az emberölést; de egy esetet kivesz. Az emberölést –
600     Mas|              tudja állani jajszó nélkül; de a gúnyhahotája annak a népnek,
601     Mas|            tetszett, mintha azt olvasná. De oly mozdulatlan volt maga
602     Mas|                  kellett volna mondania; de biz azt csak elsírta az
603     Mas|               vett rajta az érzékenység.~De akinek arca fájdalmasan
604     Mas|       kivallatásra voltak előkészületei; de a kiutasítás ellen nincs
605     Mas|              védelem.~Tudakozódni akart. De a tanácsosnak semmi felvilágosítása
606     Mas|               végzetes tíz órát elverni. De az óramű sohasem felelt
607     Mas|               otthon voltam, jövendőmet! De ami rám nézve a legelviselhetetlebb,
608     Mas|              teremtést keblére ölelte –, de terád vártam. Nem hagyhattam
609     Mas|                meg, hogy ő visszatérjen, de ha mégis visszatérne és
610     Mas|             maradni, tovább menesztetik. De nem Nagy-Szebenbe, hanem
611     Mas|           Cayanne-be! Küldjenek gályára! De nem Torockóra. Azok közé,
612     Mas|                 teszek? Nem tudom még. – De az irtózatos lesz. – Felgyújtom-e
613     Mas|                 a legjobb férfit holttá? De megemlegessék azt a napot,
614     Mas|               téged is az én mérgeimtől. De visszafordulok azok ellen,
615     Mas|       lábnyomaimat sírkeresztek jelölik. De vannak emberek, akik mellett
616     Mas|               ölhettek meg többé senkit.~De Vajdárt még megölték.~Manassé
617     Jeg|                 véletlen, nem a vakeset, de valóban egymással küzdött
618     Jeg|            kifejezte: „One is the Lord”; de végre az is abbahagyta,
619     Jeg|              császár alatt előadták azt, de nem tetszett. A pápa azt
620     Jeg|                szájukba a kenyérfalatot, de meg nem rágják, le nem nyelik,
621     Jeg|             közölök a felszentelt rabbi. De az gyakran változik, hogy
622     Jeg|             keresztyén kezébe nem adják, de tartalmát elmondják minden
623     Jeg|            adatai az 1850-ben megjelent, de rögtön elkobzott „Das Schwarze
624     Jeg|        megmentettek között, csak sírtak, de nem mertek utánok tudakozódni,
625     Jeg|                  erdő is volt körülötte, de azt kiirtották.~60~Abrudbánya
626     Jeg|              vallásnak nyilváníttatott.” De az örömérzést csakhamar
627     Jeg|               lépésnyire az ellenséghez; de alig csatolták le az ágyúkat,
628     Jeg|             veszett el; nem mind halott, de harcképtelenné lett sebesült.~(