Part

 1     Els| csapódott bele.~Azzal megtörlé a szemeit, s aztán nem volt semmi
 2     Els|          sugár az egyik „Saulus” szemeit felvilágosítja, lehetetlen,
 3     Els|          egy nyomorult iránt, ki szemeit az elérhetetlen után meri
 4     Els|        Sappho-képre emelte fel a szemeit: az szállt-e alá?~Erre a
 5     Els|         s megtörlé két kezével a szemeit. Csoda ez mind.~– Ébren
 6     Els|        vonogatott a vállaival, s szemeit kéjesen lehunyta félig,
 7     Els|   kapocsra beszorítá, behunyta a szemeit, hogy ne lássa, ami nem
 8     Mas|        felvetve hozzá nagy sötét szemeit.~– S én oda viszlek, ahová
 9     Mas|        reszketve maga elé tartá, szemeit holdkóros elbámulásra mereszté,
10     Mas|         Blanka nem tudta többé a szemeit nyitva tartani, amire különben
11     Mas|           A kidugott fő lehunyta szemeit, és ezt mormogó:~– Min haólám,
12     Mas|      egyszerre fölnyitá megint a szemeit, Áron szemébe nézve, s most
13     Mas|   testvér bámulva hallgatott, és szemeit lehunyta, ahogy ima alatt
14     Mas|       tekintete – akkor lesüti a szemeit, és elkomolyodik; vagy átugorja
15     Mas|       Ejh, ilyen veresre sírni a szemeit!~A szép hölgy nevetni kezdett,
16     Mas|         a szemei delejezték az ő szemeit, annak az ajkai kényszeríték
17     Mas|         Tódor, ki a megyei orvos szemeit kiszúrta, s úgy eresztette
18     Mas|         vére lángra gyulladt, és szemeit már elhomályosítá a könny,
19     Mas|    asztalnál ülő alak, üvegfényű szemeit rámeresztve dadogá nehezen