Part

501     Mas|               én Manassé öcsém. Hát az én erődítményeimet a Székelykövön.
502     Mas|              majd megmutatom nektek az én ágyúimat is.~– Ágyúkat?
503     Mas|               de bejönni velem csak az én híveimnek szabad.~Azok nagy
504     Mas|            nagyon komoly dolog, s hogy én nemhiába küldtem azt a nagy
505     Mas|                 ha neki nem tetszik.~– Én tudok még olyan felhőt,
506     Mas|              Már mondám: Torockó.~– De én azt mondom: Torda.~– Ami
507     Mas|                 Torda.~– Ami ellen meg én tiltakozom.~– Döntsön a
508     Mas|               Annát.~– Kedveseim, most én is elhagylak titeket.~–
509     Mas|               fogják megtámadni. Ez az én fegyverem.~– Mit akarsz
510     Mas|            elérté e tekintetet.~– Hisz én magam is megkísértém már
511     Mas|           felelt rá a parancsnok. – De én nem hiszek benne. A szentgyörgyiek
512     Mas|               Ki mozog itt?~– Hát csak én.~A hangról könnyű volt ráismerni
513     Mas|                nótáját, amíg ő ebédel; én meg azt mondtam, hogy nem
514     Mas|               nem akarok muzsikálni az én hazám ellen.~Szegény cigány!
515     Mas|             hogy felakasztat. Bánom is én, ha összetöret is; még ha
516     Mas|                de mégsem muzsikálok az én hazám ellen.~– No, ne búsulj,
517     Mas|            hozzám, s ejtsd a csutát az én számba, hadd rágom meg bagónak.~–
518     Mas|          fölkavarják a cukrot. Ismerem én Diurbanut nagyon jól. Majd
519     Mas|            Ugyan szép lesz. Bizony, ha én lettem volna a Krisztus,
520     Mas|       frigylevelet, amit a te néped az én népemmel kötött – s ajánlom
521     Mas|                Most már elhiszed, hogy én vagyok az?~Manassé vállat
522     Mas|           ember lehet a világon? Ez az én napom ma. És Torockó éjszakája. (
523     Mas|           akarok lenni hozzád. Amíg az én csapataim látszólagos támadást
524     Mas|               bezörgetni akkor, amikor én a torockói fegyveres népet
525     Mas|              előtt Zboróy Blankát – az én hatalmamban. Hogy mi történik
526     Mas|                leguggolnál ide hozzám, én ki tudnám bontani a fogaimmal
527     Mas|              akkor te is kihúzhatod az én térdeim alól a rudat, ami
528     Mas|        farkasgúzsban tart, aztán akkor én is felszabadulok. Ülj le
529     Mas|               Ha visszajön a Diurbanu, én hirtelen a lába közé szaladok,
530     Mas|                 te elveszed a kardját, én a pisztolyait; s aztán kitörünk
531     Mas|             Mit akarsz most? Várj, míg én kimegyek az udvarra s körülnézek;
532     Mas|              az egyik, aki megijed. Ha én az én népemnek egy szóval
533     Mas|           egyik, aki megijed. Ha én az én népemnek egy szóval megmondom
534     Mas|              megígértették velem, hogy én is elmegyek; aláíratták
535     Mas|                el rajta. Ez a levél az én cine mintyém. Megígértem,
536     Mas|            elmentem! Dávid is odajött; én vittem oda. Akkor megígértem
537     Mas|           olyan szegény leánynak, mint én vagyok – most meg már megcsókoltad
538     Mas|              testvéri csók, mint ahogy én tudom? Ha ezt úgy tudnák
539     Mas|                 Ne beszéljünk erről. – Én három évig fogok födetlen
540     Mas|             Végezzünk el mindent most. Én el akarlak benneteket felejteni.
541     Mas|             onnan. Ne ókumlálj tovább. Én is megtaláltam a hegedűmet.
542     Mas|           keresd fel a Diurbanu lovát; én meg megyek a mezőre, s felkeresem
543     Mas|                 Hát aztán minek menjek én oda tehozzád?~– Szabadíts
544     Mas|           hallod, nehéz dög vagy te az én gyönge csontocskáimnak.
545     Mas|            utol nem éred te azt. Odáig én el nem cepelhetlek, ha a
546     Mas|                A te véged nem az, hogy én megöljelek. – Aki „Káint”
547     Mas|                hétszer átkozott az! Az én kezem halálcsapásától megőriz
548     Mas|          semmivé tettél. Nem öllek meg én; s nem engedlek megölni
549     Mas|         visszafelé toporzékolt.~– Majd én vezetem – szólt Manassé,
550     Mas|               Miért nem engedted, hogy én fogjam a fejét! Jaj, jaj,
551     Mas|             fejét! Jaj, jaj, jaj! Majd én bolond leszek neked máskor
552     Mas|          tisztesség kedvéért teszem ám én azt, Manassé, hanem azért,
553     Mas|        lövöldöznek, pedig kár volna az én gyönge testemért.~– Hát
554     Mas|            mindjárt elveszi más; de ha én felrúgok, az én banyám csúf,
555     Mas|             más; de ha én felrúgok, az én banyám csúf, mint egy boszorkány;
556     Mas|            ügye rendbe van hozva!~– Az én katonaszolgálati ügyem? –
557     Mas|              mikor hazament, hogy „No, én szépen elintéztem a dolgomat;
558     Mas|        alacsonyabb, mint a másik.~– Az én vállam?~– Hát persze hogy
559     Mas|           hanem a felcseré.~– Csakhogy én ahhoz nem folyamodhatom,
560     Mas|              Azt „szabad”.~– Ez nem az én erkölcstanom.~– Hát ugyan
561     Mas|               kalapácsot a fegyverrel, én, az ő vezérük, el nem maradok
562     Mas|             óta elfelejtettem.~– Akkor én nyakamba kötöm a kis Bélát
563     Mas|         maradnak, ahol szent a béke.~– Én nem bánom; oda is vele megyek.~–
564     Mas|            menni akarsz, hát eredj! De én a Bélát meg az Ilont nem
565     Mas|              adtad.~– De Istenem! Hogy én egy egész évig ne lássam
566     Mas|               tekintet azt mondá: „Hát én hány virágnyílást, hány
567     Mas|                Egyik nap te, másik nap én. Az első ibolyát is beletesszük
568     Mas|              címezzen engem grófnénak, én vasárusné vagyok. A kezemet
569     Mas|                comptant.~– S mit adjak én ezért?~– Egy ív papirost,
570     Mas|                annak az erejénél fogva én vettem kezembe a védelmét.~–
571     Mas|     végrendelete igen világosan szólt. Én a kitérés által elvesztettem
572     Mas|         birtokjogát veszítse el.”~– És én kitértem a római katolikus
573     Mas|                emberekből áll. Azok az én védelmemnek adtak igazat.
574     Mas|              védelmemnek adtak igazat. Én bebizonyítottam nekik, hogy
575     Mas|        végrendelet. S a törvényszék az én érvelésemet hagyta helybe.~
576     Mas|             annyi milliója, amennyiért én aláírjam azt, hogy az a
577     Mas|            istentagadók szektája? Hogy én ezeknek az embereknek, akik
578     Mas|                hogy engem tovább is az én ügyemben képviseljen. –
579     Mas|          szempontból tekinti a dolgot. Én azt ilyen könnyen el nem
580     Mas|             könnyen el nem intézhetem. Én beszélni fogok előbb a grófnő
581     Mas|                S megtartom helyette az én kincseimet! – szólt Blanka,
582     Mas|               részesítsen benne?~– Hát én felvilágosítlak felőle.
583     Mas|                 Ostoba! Azt hiszed, az én főkötőmről van szó? Ez a
584     Mas|            pénzbe megy.~– Nem rablok-e én Cagliari herceg számára
585     Mas|              Kinek merje azt mondani: „Én nem kötöm fel ezt a kardot?”
586     Mas|               ő azt felelte a népnek: „Én vezetni foglak az égbe;
587     Mas|            isteni szív kell!~      ~– „Én csak ember vagyok! – kiálta
588     Mas|          szemek azt mondák neki:~„Majd én lenyújtom hozzád a kezemet!”~      ~
589     Mas|           magánál egész nap elfogadni. Én többször adtam a kérezkedő
590     Mas|             szellemet kiűzzék belőlük. Én a magamét nem adom oda olyan
591     Mas|             nem rázasz le a nyakadról. Én bizonyos akarok felőle lenni.~–
592     Mas|            botrány lesz? Ne félj tőle. Én beszélni akarok veled. Hogy
593     Mas|                te is olyan őrült, mint én vagyok. Álruhában, palotád
594     Mas|               üldözött szabadsághősök. Én adófizetőddé tudom tenni
595     Mas|            prestidigitateur. Mit tudom én, mit akarok veled beszélni?
596     Mas|              jutalomjátékod” van, hogy én is szerepeljek benne; ami
597     Mas|                hátára akasztott sípot. Én megszöktem előle a pénztárnál,
598     Mas|       egymással, hogy múljék az idő.~– Én készen vagyok az útra, most
599     Mas|               akartad így, bolondom. – Én nem tehetek róla!~
600     Mas|     Családunknak sietős dolga volt: az én menyegzőmhöz készültek. –
601     Mas|           komolyan: – Legyen ön itt. – Én adok önnek munkát. – Szerezze
602     Mas|             rebegé a beteg leány –, ha én nem érem is azt meg, hogy
603     Mas|                ha mégis visszatérne és én nem volnék már itt, hogy
604     Mas|               fogsz vele bánni, mintha én még látnám azt; úgy fogsz
605     Mas|             fogsz hozzá szólni, mintha én még hallanám azt?~Manassé
606     Mas|            szóval: „Megbuktál, és most én jót teszek veled!” – Azt
607     Mas|          balzsamában megfürösztesz is, én attól jóvá nem leszek. Nincs
608     Mas|               csak más irányt adott az én szörnyetegeimnek. Ah, ha
609     Mas|         haragodtól, megvéd téged is az én mérgeimtől. De visszafordulok
610     Mas|           vannak emberek, akik mellett én még fehér vagyok, mint a
611     Mas|              van. Nem szükség, hogy az én jelenlétem hírével szaporítsd
612     Mas|             tudom, hogy mit teszek. Az én dolgom az. Elmegyek innen.
613     Mas|         mindenki oda lesz a temetésen, én itthagyom a házatokat észrevétlenül.
614     Mas|            Borgiák keze messze elér. – Én őt megloptam; ő pedig megölt
615     Mas|    gyógyszereid közt semmit. – Ismerem én ezt a mérget. – Mint porzót
616     Mas|                hintik a papírra. – Nem én vagyok az első. – Egész
617     Mas|               találta ellenszerét. – S én azt hittem, hogy én csaltam
618     Mas|                  S én azt hittem, hogy én csaltam meg őtet. – Tíz
619     Mas|               téged holtáig szeretett, én azt ígértem, hogy ha valaha
620     Mas|           előtt térdel könyörögve: „Ha én megbocsáthattam neki, szegény
621     Jeg|       számítani, aminek korlátoltságát én magam legjobban elismerem.~
622     Jeg|             történt, 1702. november 17-én Rabutin osztrák tábornok
623     Jeg|            fogolyként élt, míg nov. 25-én sikerült neki nőruhában
624     Jeg|             vegytani alkotásnak vélik. Én Hunfalvy Jánost fogadtam
625     Jeg|                megfagyással küzdve, az én vezérletem alatt kirendeltek
626     Jeg|       beszállásoltuk magunkat Enyedbe, én az embereimet az erdőkre