Part

 1     Mas|           érkezett a házhoz. Olyan csendesen lopózik be ide a vendég.~
 2     Mas|            valaki, azután is olyan csendesen beszélt, mintha félne, hogy
 3     Mas|         duplapuskának a sárkányait csendesen felvonta.~Blanka pedig gyermeteg
 4     Mas|         volt vele, ott Blanka szép csendesen elszunnyadt.~– Sohase hallottam
 5     Mas|           lehetőnek tartok.~Míg ti csendesen alusztok az Úrban, én elmegyek
 6     Mas| mellzsebébe dugta.~Aztán odahajolt csendesen Blanka fölé; egy csókot
 7     Mas|     lángolva. Aludt az egész tábor csendesen. Felőle mind el lehetett
 8     Mas|         vontató bivalyok kérődztek csendesen.~
 9     Mas|         Mit szólsz?~Vajdár halkan, csendesen felelt.~– Én csak gondolni
10     Mas|         folyvást a nyeregben ülve, csendesen odabeszélt Blankához:~–
11     Mas|            esküszó fölött őrködik. Csendesen alusznak kapuikon belül.
12     Mas|          lerázta magáról a port, s csendesen bandukolt tovább, oláh hegyjárók
13     Mas|         mint egy nappali kísértet, csendesen úszva a földön, az utca
14     Mas|     elindult a puszta templom felé csendesen.~Jó messze van az a kastélytól,
15     Mas|            van fordulva, elkezdett csendesen röhinteni, lábával kaparta
16     Mas|         volt most ránézve.~Manassé csendesen ingatta fejét:~– Nem, Vajdár
17     Mas|            tenni.~– Csak maradj te csendesen – csitítá őt a márkinő,
18     Mas|           fiúk!~Most aztán Manassé csendesen ingatva a fejét tagadólag
19     Mas|        felelni, csak fejét ingatta csendesen, s megszorongatá a kezét