Part

  1     Els|                senki sem olvasta volna el, s nem lett volna az olvasó
  2     Els|               jogos helyüket foglalták el benne; de azt mégis el kellett
  3     Els|       foglalták el benne; de azt mégis el kellett ismerniök, hogy
  4     Els|             vitatkozó szép hölgy pedig el volt szánva rá, hogy most
  5     Els|      szkeptikus sértő szándékát árulja el; arca olyan nyugodt maradt
  6     Els|     foglalkozik.~Az ifjú nem rejthette el mosolyát. Észrevette, hogy
  7     Els|        kiszállt, s a kalauzzal kezdett el beszélgetni, s aztán elment
  8     Els|             fiaihoz, hogy ők nem adták el egyiptomi kereskedőknek
  9     Els|           keresheti, hogy hová temesse el magát. Volna ugyan még más
 10     Els|                alá; addig hiába terült el szemei előtt az olasz paradicsomkert,
 11     Els|       tekinthetett rajta végig, ismeré el, hogy „Biz ez gyönyörű egy
 12     Els|               feltakarta; de te nagyon el voltál foglalva azzal, hogy
 13     Els|                szabad. Mármost gondold el azt a sorsot, ami erre a
 14     Els|         hercegnődnek igazán van szíve, el fogja dobni az egymillióját,
 15     Els|               Jézust is annyiért adták el.~– Te! A Jézust hagyd ki
 16     Els|              némi nyugtalanságot árult el. A kalauz őfelőle nyitotta
 17     Els|                hol a pokolban is marad el ilyenkor az a prókátor?”~–
 18     Els|           Talán az ön helyét foglaltam el, spectabilis?~Amire a polgártárs
 19     Els|           mondá Vajdárnak:~– Ez a hely el van foglalva.~A megszólított
 20     Els|                s onnan délnél hamarább el nem indul a vonat. Erre
 21     Els|             jesi úton semmi postakocsi el nem indul. Ezáltal lesz
 22     Els|           alkony homálya sem takarhatá el a szívből jövő fájdalmat
 23     Els|               aki védelmére kelhessen; el van temetve elevenen.~–
 24     Els|               meg, mert hajuk gondosan el van rejtve a kihímzett patyolatkendő
 25     Els|              közös cseréptálból költik el a „mensa ambulatoriá”-t,
 26     Els|     legkeservesebb pusztítást követett el rajtuk saját hazájuk e cím
 27     Els|             völgyek jöttek és maradtak el, aminőt Manassé leírt; titokteljes
 28     Els|               csizmát nem hord. – Hidd el nekem, öcsém, hogy mi magyarok
 29     Els|               a szentek nevére, jöjjön el az ablaktól a hercegnő!~–
 30     Els|              Nézni akarom, hová viszik el.~– Hisz az úgyis csak egy
 31     Els|           valakinek, hogy a rossz ómen el legyen távolítva, mind a
 32     Els|               kettőt. Azóta a táskámat el nem hagyták. Én a táskámat
 33     Els|   földindulásában torlaszokkal temetni el az utakat, amik Rómába vezetnek.~
 34     Els|               hamarább célnál lehetni. El nem árulta magát, hogy Blanka
 35     Els|          Manassé ez unalmas úton hozta el az útitársait; de gyorsan
 36     Els|               az ember.~Hanem a fő cél el lett érve. Azon nap estejére,
 37     Els|             reggelenkint, s oda rejtem el holttestemet.~Most egy fényesen
 38     Els|                 a férfi, azzal bocsátó el, hogy még okvetlenül találkozni
 39     Els|           völgy egyszerű lakóival majd el fog mosódni lassan emlékezetében
 40     Els|             Blanka leverten panaszolta el sikertelen jó szándékát
 41     Els|             majd sokkal kényelmesebben el lehet mindazt olvasni a
 42     Els|                szemébe; hanem azokat ő el tudta titkolni. Zimándy
 43     Els|          Manassé egy szóval sem árulta el, hogy tud valamit arról,
 44     Els|     töviskoronájával együtt. Azt küldé el a haldokló nőnek, s ez meggyógyult
 45     Els|            Manassé oly pietással mondá el a legendákat Blanka előtt,
 46     Els|              elkövetésére csábíttatott el: ez az elrejthető zsámoly
 47     Els|            golgotai jelenetet beszélik el, hangok, mikben a kínzott
 48     Els|        ellenállhatlan malaszttal tölti el az emberi kedélyt, mely
 49     Els|      ihletségnek. A mélaság azt árulja el, hogy a gondolatok túljárnak
 50     Els|                sem tudják, hol kezdjék el a bámulást; e halmazában
 51     Els|            taktikája mellett juthattak el ezúttal. Onnan egy pillantást
 52     Els|          ájtatos processió.~Ott vonult el szemeik előtt az egész világ!~
 53     Els|              Manassé Blankát, ki, hogy el ne tépjék tőle, két kézzel
 54     Els|          lépcsőzetes emelvény foglalja el, beárnyékozva aranyszövetű
 55     Els|                én nevem van írva. Dobj el engem: – s maradj »ilyen«
 56     Els|             egy császár a vállán hozta el gyalog és mezítláb Jeruzsálemből
 57     Els|                 melyik irányban hagyja el az utcát, s mikor a szeglethez
 58     Els|            szeglethez ér, merre fordul el. Lehet, hogy sohasem fogja
 59     Els|          legalább a hercegnő nem mehet el a parádéra.~Neki csak parádé
 60     Els|                a hercegnő nélküle ment el a benedictióra. De hisz
 61     Els|              lassan, csoszogva osonnak el az ajtaja előtt, s halkan
 62     Els|                akadálytalanul jutottak el a Szent Péter térig, ahol
 63     Els|          minden furakodás nélkül érték el a fönntartott francia tribünt,
 64     Els|      Valamennyi úrhölgy között ő hozta el magával a legszebb gyémántokat:
 65     Els|               Ez a könnycsepp jegyezte el őket egymásnak. Vagy az
 66     Els|        tudhatja. – Jó lesz sietni, míg el nem szárad az a pálmalevél!~ ~
 67     Els|                 Csak röviden mondhatom el, signore, mert százfelé
 68     Els|               Hát akkor hogy mondom én el azt a szép latin orációt,
 69     Els|             kérvénybe is beírtam, amit el akartam mondani.~– Az nagyon
 70     Els|           vették át, és így minden cél el lett érve, s ez mégis az
 71     Els|       lélekjelenlétét, hogy még azt is el tudta mondani odahaza, hogy
 72     Els|                 Azon vette észre, hogy el sem tudja kezdeni. Háromszor
 73     Els|                csak négy szobát foglal el a hotelünkben! C, c, c!
 74     Els|          intézkedéseket ne fogadjon ön el mástól, mint ügyvédemtől,
 75     Els|     Találkozott vele?~– Nem. De holnap el fog jönni. Előre is önhöz
 76     Els|               csak a fehér haja árulta el az életkorát, de simára
 77     Els|            Blanka, hogy ön nem fogadta el gondoskodásomat. Ez nem
 78     Els|                  az ellenem dőlt volna el. Ön nem azt tette; ön a
 79     Els|          föltétele az, hogy ön fogadja el az én intézkedéseimet, amikkel
 80     Els|    ellenségeskedésnek minden látszatát el kell távolítanunk magunktól.
 81     Els|             négyszobás szállást foglal el, amíg Cagliari hercegnek
 82     Els|            kellemetlenséget háríthatok el, meghozom ez áldozatot.~
 83     Els|               önnek tetszeni, bocsássa el, s fogadjon mást. Ne legyen
 84     Els|                idegeit zsibbadás állta el. Hát ebből már fegyvert
 85     Els|             jóakaratára legyen utalva.~El kellett hallgatnia. Égő
 86     Els|            üres szójárás. Én nem tépem el, csak fölcserélem a köteléket
 87     Els|         prókátorokat nem eresztünk be. El kell közöttünk intézni a
 88     Els|   szeméremérzetből.~– S ne felejtse ön el szavaimat. Én önt nemcsak
 89     Els|                     XVI.~Alig távozott el a herceg, midőn egy levelet
 90     Els|           emlékezett rá, hol hajította el a kitépett lapokat a tarka
 91     Els|               azt a föladatot – amit ő el sem tud kezdeni.~Hisz egy
 92     Els|             Valami édes szédülés állta el idegeit, mámor, gyönyörérzet
 93     Els|           Éppen az ellenkezőjét árulja el vele: hogy őt kereste; hogy
 94     Els|             jóvá nem teszi. Ez különít el engem és maroknyi híveimet
 95     Els|                levelet soha.~– Olvassa el, kérem.~És azzal odanyújtá
 96     Els|              még jobban szeretem.~– Ha el akarja ön azt érni, hogy
 97     Els|               fél, aki önt üldözi, úgy el legyen öntől taszítva, hogy
 98     Els|                e szót kimondta előtte, el fog tűnni az ön közeléből
 99     Els|           gulyáshúst enni. Ugyan vigye el a szegény Dormándynét is
100     Els|                gondja alatt. Éppen így el vannak választva az istállók
101     Els|             fejét.~Még ez sem rontotta el a hercegnő étvágyát. Nagyon
102     Els|              az arcáról, hogy nem hisz el tőle a hercegnő semmit,
103     Els|              világ, hercegnő: s higgye el nekem, hogy ez az utolsó
104     Els|                  Caro Beppo. Hordja ön el az asztalt, s aztán, kérem,
105     Els|           Vajdárt semmi, hogy beszélje el, mit tud még.~S Blanka oly
106     Els|            majd határtalan dühöt árult el, majd meg a vezeklésig menő
107     Els|        herceget rávenni, hogy felejtse el haragját, nevetségessé tételét,
108     Els|           kigyulladt. Jó színész volt: el is tudott pirulni, mikor
109     Els|           semmit. Mindezt nem fogadnám el cserébe egy nyájas, jó szava
110     Els|                   Ugyan kérem, olvassa el ön ezt a levelet, és magyarázza
111     Els|        Vakmerősége még most sem hagyta el. Tökéletes gonosztevő volt.
112     Els|              is odaadták, hogy olvassa el. Az el akart ájulni.~– Pokoli
113     Els|          odaadták, hogy olvassa el. Az el akart ájulni.~– Pokoli gondolat!
114     Els|         Bizonyosan.~– Azért rohant hát el innen olyan furibundusan.~–
115     Els|               arról beszél. Úgy rohant el, hogy csaknem megfogták
116     Els|        valamely oly bűntettet követett el, aminek több esztendei fogság
117     Els|               egy korridor választotta el, s azoktól sokat megtudott,
118     Els|                 Gábor úr nem költözött el a vendéglőből a hercegnő
119     Els|                kalandokat híreszteltek el, amiknek nem volt ugyan
120     Els|              magával, mégsem hagynálak el tégedet érette.~A hercegnő
121     Els|            sorsát. Ott zárt fal keríti el az emberiségtót, vasrácson
122     Els|          edényekben.~E karzat bejárata el volt zárva: legalább a hercegnő
123     Els|         lakosztálya felől határozottan el. A hajdani csarnokboltozat
124     Els|               márványkandalló foglalta el, kőfaragványain, bronzrácsozatán
125     Els|             Zimándy úr miért határozta el magát arra a nagy áldozatra,
126     Els|            elítélt nő). Ő sem fogadott el látogatást. Nem bocsátott
127     Els|             előkelő prelátusokat fogad el magánál. Lassanként aztán
128     Els|                tizenhárom nap nem jött el, azt hiszi, hogy tán el
129     Els|                el, azt hiszi, hogy tán el is feledte. Dehogy feledte!
130     Els|              börtönnel pedig olyan jól el vagyok látva holtig, hogy
131     Els|             Vaccino mellett kocsijával el akart hajtani, egy nagy
132     Els|                szoknunk. Holnap jöjjön el hercegnő a Szent Ágota-templomba
133     Els|               s aztán érzi, hogy nyeli el lassanként a föld, és nem
134     Els|              mond az egyik. – „S vegye el, ami van!”– mondá rá a másik.~
135     Els|           azért imádkozott, hogy vegye el az Isten azt a feje fölött
136     Els|           rontja le, sem a szabadságot el nem árulja. Aki nem akar
137     Els|             napokban. Azok most nagyon el lehetnek foglalva igen nagy
138     Els|              megvakult; egy perc múlva el is repült. Olyan dörgéssel,
139     Els|                a hölgy keblétől, ahova el volt rejtve. Hát a fantomok
140     Els|               van ön, hercegnő! Higgye el! És valóban én vagyok az,
141     Els|               mily kegyetlenül taszító el magától. Az nagyszerű csapás
142     Els|               fecsegésből. Nem mondtam el mindent. Egyszerre elfogott
143     Els|        Hazamegyek. Különben itt alszom el. Ha többet akar ön megtudni
144     Els|               éjszakát! Ne felejtse ön el a kulcsot éjszakára benne
145     Els|                filiszteusokat kergette el. Nem tartozik-e neki hálával
146     Els|           törvény, félig önmaga ítélte el magát, ez a megjelenés volt
147     Els|            komornyikjának, hogy menjen el ** grófnőhöz, és mentse
148     Els|           változását érzi.~– Ne hívjam el az orvost? – kérdé a komornyik,
149     Els|               s valami stanzát kezdett el rajta pengetni.~Abban a
150     Els|               be a palotába; kit fogad el ön; ki hagyja itt látogatójegyeit.
151     Els|               zavarodva.~– Aztán ezért el ne kergesse ön a cselédjeit,
152     Els|              tegnapi látogatás csaknem el lett árulva – ezáltal, ni.~
153     Els|                Ah! Hát itt hagytam ezt el? – És én mennyi pofont kiosztottam
154     Els|                rejt, amit sohasem hagy el magától.~A hercegnő nemes,
155     Els|                könyv nélkül.~– Játssza el nekem, kérem!~Azzal helyet
156     Els|                a nép koszorúkkal temet el, s a papok kanonizálni fognak! –
157     Els|              mégsem fogja odaadni, míg el nem veszti. Én azt az ígéretet
158     Els|                vissza nem élek; senkit el nem árulok, vendégeimmel
159     Els|       udvarmesterénél; s nem árulja az el egyiket a másiknak?~– Nagyon
160     Els|              kinyílik. Azt ne felejtse el magával hozni. Onnan azután
161     Els|               elárulja. Mikor ön aztán el akar tűnni, akkor engem
162     Els|           legjobb barátját sem fogadja el. Mások meg a hónapok bizonyos
163     Els|               maga vendégeket fogadjon el.~– Én mégis olyan baljóslatú
164     Els|                isten, a karpereceit is el fogja veszteni, ha velünk
165     Els|            tűzzel játszik, ne felejtse el, hogy a szél nagy úr!~–
166     Els|              ide Rómába nem jöhetnek-e el? Azzal a néppel, mely az
167     Els|                szemérmetességgel rejté el arcát legyezője mögé.~A
168     Els|              csak azért nem felejtette el, hogy mindig ezen „gondolkozott”.
169     Els|              ajtók mellett, hogy senki el ne árulhassa. Önmaga hímezte
170     Els|               a parlamentbe! Ne menjen el a parlamentbe! Ne menjen
171     Els|       könyörgött Blanka. – Halasztassa el a mai beszédét. Tartsa azt
172     Els|           elfoglalni a karzaton.; hogy el ne veszítsék a beszédje
173     Els|               elég szíve nem felejteni el semmi büszkeséget, és nem
174     Els|               Adorján Manassé nem megy el a szép Cyrene álarcos báljába?~
175     Els|               lehet ott! Én sem megyek el!”~Az órák huszonnégyet ütöttek.
176     Els|                   hogy elébb hajította el a kész jelmezt a lomtárba,
177     Els|              Megkötözték?~– Nem fogták el, hanem vállaikra emelték,
178     Els|               hisz a hercegnő, olvassa el a hírlapokat. Ők magasztalják
179     Els|          északon kel fel, mégsem hinné el azt senki; hanem sietne
180     Els|    lehetetlenség az is, amit Blankának el kellene hinni, hogy egy
181     Els|            majd elvonul.~De nem vonult el.~A Cagliari-palota előtt
182     Els|               Szodoma alatt, és nyelné el pokol tüze az ártót és ártatlant.~
183     Els|       uraságokkal.~– Tehát készítse ön el a teafőző eszközt.~– Azt
184     Els|                igazán megharagudott.~– El fogom kergetni valamennyit,
185     Els|                 csak a teát készítette el magának a hálószobájában,
186     Els|  meggyilkoltatását?~– Nem a kéz követi el a gyilkosságot, hanem az
187     Els|             szívét mély fájdalom lepte el egyszerre.~Tehát mégis eljött
188     Els|               meg, ha idejött! Vesszen el a többivel együtt, ha ezt
189     Els|          járnak. Egy lámpát helyezzünk el a fürdőszoba ajtajába, hogy
190     Els|          megtörtént; több viasztekercs el lett osztva annyifelé. Az
191     Els|                befogták a száját, hogy el ne árulja menekülésüket,
192     Els|             Aztán megint ott vonaglott el egy rémült nő, ki kétségbeesett
193     Els|               észrevehető időköz telik el, s nem jön a kandallóból
194     Els|               külön isteneteknek, hogy el nem jöttetek a meghívásomra.
195     Els|         üldözöttek merre menekülhettek el. S még megtalálhatják az
196     Els|          megrettent. De még nem futott el. Tovább hallgatózott.~–
197     Els|             fürdőszobán át!~Azt hitte, el van veszve.~De mégis tovább
198     Els|             Maxima üregeibe kódorgatta el. Az rettenetes kijárás volt.~–
199     Els|              ha elfutottak is Rómából, el fogják mondani, hogy a Trevi-kút
200     Els|            őrajta állnak bosszút.~Neki el kell menekülnie a palotából,
201     Els|                menekülnie a palotából, el Rómából, hová emberi ítélet
202     Els|       orgyilkos tiszteletére.~Most már el volt határozva Blanka, hogy
203     Els|               egy rejtekajtó választja el tőlük.~** grófnőt sietett
204     Els|               három veszedelmes betűt.~El lehet gondolni, hogy az
205     Els|            kertet alapítani szegődött. El is költözött délig.~Félt
206     Els|               lehetett megnyerni, hogy el ne szökjenek.~Korábban az
207     Els|              Kire mi rá van mérve, azt el kell viselnie. – Ha mi nem
208     Els|                őszentsége ma nem fogad el senkit. Ismét visszatámolygott
209     Els|              hogy mikor a csizmadiának el kell menni a háztól, akkor
210     Els|               az alsó világítást vette el, s így éppen csak az oly
211     Els|         cittando Scalcagnato. – Jöjjön el az ablaktól. – Megmutatom
212     Els|           cipőt készítsen utána? Vigye el megnyugodva.~Blanka egész
213     Els|               vitatkozó tömegek lepték el az utcát. Saját lakása előtt,
214     Els|            valaki ily izgalmas időkben el legyen ítélve halálra.~Most
215     Els|             óriás alakja feketén ütött el a lángoló égtől; mint az
216     Els|            soha. Nem a baj elől megyek el, hanem a bajba bele. Nekünk
217     Els|            ellensége van. Még az éjjel el kell hagynia Rómát. Az most
218     Els|     munkabérrel fölér, hát azt magától el ne utasítsa. Tőle tudtam
219     Els|              és csókjaival ne halmozza el azokat.~– A legszükségesebbeket
220     Els|             legszükségesebbeket rakjuk el egy kis útitáskába – figyelmezeteté
221     Els|               téren; de nem bocsátotta el. Oka volt Blanka szökésének
222     Els|               önnel. Csak innen vigyen el. Menlevelem is van; cselédnek
223     Mas|             egy átlátszó lap választja el: a víz színe. S e kettő
224     Mas|              mondta azt: „Eredj! Hagyj el engem!” Ha azt mondta volna
225     Mas|               asszony, mint én vagyok, el tudna csábítani, hogy ne
226     Mas|    üvegharanggal! Tehát kísértsük meg, el tudnálak-e csábítani. Én?
227     Mas|           meglássuk, hogy merre hajlik el a – delejtű? – Tehát hunyd
228     Mas|          között jártok, ne mulasszátok el magatokkal vinni a jámbor
229     Mas|           többé templom; s titkaitokat el nem árulhatja, mert azokat
230     Mas|             mely nemzetek sorsát dönti el! Nem tudtok semmit abból,
231     Mas|           rongyos koldusok; hol hagyta el ez meg az a jó barát a fél
232     Mas|          elcsábítottalak? Én? Téged?~– El – szólt Manassé, tűrve a
233     Mas|          fénynek hittem? Nem veszett-e el a hitem az emberi alakok
234     Mas|                fogalmakat. A földet ők el fogják veszíteni. De az
235     Mas|              galambnál, mert nem repül el. Hazugság minden rossz,
236     Mas|                nagy kőre, ott költötte el a mannáját, s aközben haragosan
237     Mas|               hangon, suttogva kezdett el nekik kegyes oktatásokat
238     Mas|                egy puskát sem sütöttek el benne; a bécsi már az volt,
239     Mas|              lakosságot, hogy temessük el magunkat Budavár romjai
240     Mas|      kastélyhoz, melyet azért neveztek el ekként, mert az egész park
241     Mas|                haja lebontottan omlott el körüle. Háta mögött egy
242     Mas|      repülősavas fiolát, s úgy kezdett el Blankának előterjesztéseket
243     Mas|              Fusson ön! Fusson! Hagyja el azt az embert! Azt a démont!~–
244     Mas|              elszunnyadjon.~– Vegye ön el arcomról a kezét; szivarszag
245     Mas|              megér harminc ezüstpénzt, el fogja dobni érte – a börtöne
246     Mas|              van.~Ezt a hírt nem bírta el Manassé; csak leroskadt
247     Mas|                  Mi már mind a nyolcan el vagyunk veszve, ha az ország
248     Mas|          cselédemre bíztam, hogy vigye el Torockóra. Őt nem fogják
249     Mas|                 amíg a katolikus hitet el nem hagyta. Hanem ennek
250     Mas|         testvéremet kiszabadítani, aki el van fogva! S hátha még Áron
251     Mas|                asszony, hogy hagyjalak el téged! Ugye, teneked is
252     Mas|           térve, egész regényt mondott el Blankának arról a kastélyról,
253     Mas|       tisztességes házi sipkával látta el homlokát.~Úgy, hogy mikor
254     Mas|              Blankának nevetni.~– Csak el akartalak ijeszteni, de
255     Mas|                Blanka előtt a veszélyt el tudta takarni, s úgy sikamlott
256     Mas|         meghallani. Majd ha ez egyszer el fog aludni, akkor beszéljünk
257     Mas|        bokrétát a kalapom mellett, még el sem hervadt; ezt is ott
258     Mas|             Hát akkor nem is jutunk mi el a Leányka-kőhöz!~– Ejnye,
259     Mas|            Semmi okos nemzet nem viszi el a bányászait a csatatérre.
260     Mas|               volna! Aztán ki olthatja el azt a tüzet, ahol minden
261     Mas|                 ugyan derék sereg, aki el hagyta fogni a két vezérét!
262     Mas|              Sorsot húztunk, ki menjen el közülünk. Simon bátyád neve
263     Mas|         Felek-hegy magaslatáról messze el lehetett látni a holdsütötte
264     Mas|             kezét, s kérte, hogy dugja el a bunda alá, mert megfázik;
265     Mas|              melyet a patak választott el az úttól. Itt a völgy lápján
266     Mas|             szerencsétlenül járhatunk. El kell fogadnunk a meghívását,
267     Mas|         micsoda nagy dolgot nyert most el. Soha ebből a fajból Ciprianu
268     Mas|         lefekhessék.~Ciprianu háza jól el volt rendezve vendéglátáshoz;
269     Mas|                aludni, mikor legjobban el van fáradva. Szokatlan volt
270     Mas|            Majd meg a szobatársné kezd el álmában nyöszörögni, zokogni;
271     Mas|            Csak egy deszkafal választó el Manassétól, ki egy ágyon
272     Mas|                  Nem. – Nem bocsátalak el! – Egész hazámat megfürösztöd
273     Mas|               Magadról… Nem bocsátalak el Tégedet, míg meg nem áldasz
274     Mas|         El-Bethelben?~– S nem eresztem el „Őt”, míg meg nem áld; miként
275     Mas|              Öcsém, már benne vagyunk. El ne áruljuk az asszony előtt.~
276     Mas|                szent asszony, ne áruld el, amit hallottál tőlem; s
277     Mas|       fennsíkot egy kokojszás foglalta el. Az egy ingovány a hegymagason,
278     Mas|               Blanka csak akkor sápadt el az ijedtségtől, mikor ez
279     Mas|              egy meredek bércfal állta el az utat, s annak a lábában
280     Mas|                sadduceusoknak fogadnak el.~– Majd látni fog egy eredeti
281     Mas|               alászállás után jutottak el az első pihenőig.~Egy völgykatlanba
282     Mas|                  Ugyan kit vehetnék én el? – felelt duzmadtan a legény.~–
283     Mas|           legalább a szolgádat bocsásd el velünk vezetőül; az úgy
284     Mas|              brachot” hálaimáit mondja el sorba.~– Hát te nem imádkozol
285     Mas|            sérelem, amit a szombatoson el lehetett követni.~Matuzsálem
286     Mas|         hálaadó dicséretet zengedezett el onnan a magasból az Úrhoz, „
287     Mas|                X.~A bérctetőről messze el lehetett látni. Északnak
288     Mas|                  Mi terved van?~– Nézz el csak arra Monasteria felé
289     Mas|              felé szekérúton mehetnénk el; de az is el van most előlünk
290     Mas|      szekérúton mehetnénk el; de az is el van most előlünk zárva.
291     Mas|               a fölkelő tábor foglalja el, s mi e tábor mellett fogunk
292     Mas|             tartunk a Balyika várában. El van készítve minden az ottidőzésre.
293     Mas|               Az utadat ellenség állja el. Kapsz jó lovat, kardot,
294     Mas|             hiszem, hogy valaki nagyon el van már fáradva; jól fog
295     Mas|              építészet pillérei állnak el a falaktól, amiknek ormozata
296     Mas|                mongol hordái pusztíták el, s akkor a sziklafolyosóban
297     Mas|         kellett előreléptetni, melyből el levén fogva a víz, csak
298     Mas|            mely aztán zsilipként zárta el a patakot. E kapunak legalább
299     Mas|              széles, tömör kőfal zárja el; gigászi rendszerben rakott
300     Mas|               magyar főpapról nevezték el, ki tekintély és mecénás
301     Mas|                hajdani lakói mindennel el voltak látva.~– Mi úgy vagyunk
302     Mas|           ország ellen. Hogy hullottak el bajtársai egyenként az egyenetlen
303     Mas|          mindig az én lelkem kárhozzék el a sok görbe igazságmondástól.~–
304     Mas|          börtöne mellett lopva osonjak el, s menjek lakodalmat ülni,
305     Mas|                Balyika-várat hagyjátok el kora hajnallal. Ittlétünket
306     Mas|         létéről kevesen tudnak; az jól el van rejtve itt a sziklák
307     Mas|           tábor csendesen. Felőle mind el lehetett volna lopni azokat
308     Mas|               reggel fénye.~– Hopp! De el is aluvám! – mondá az öreg,
309     Mas|               Aztán Manasséval kezdett el versengeni, mégpedig oly
310     Mas|               akit megsiratnak, hordja el csak a naplopót, a gonosztevőt.
311     Mas|               mivelünk! Vesztünk volna el mind a heten, csak te maradtál
312     Mas|             csendesség lett körülötte. El van-e itt temetve?~A kakas
313     Mas|                 az látta, hogy nemzete el fog múlni, ha itt legyőzetik;
314     Mas|                általános érdek foglalt el minden figyelmet, arról
315     Mas|           ráérünk beszélni. Ne rontsuk el vele a mulatságot. Engem
316     Mas|                 färbl geht vor”. Előbb el akarom nyerni a pénzeteket.
317     Mas|              rosszul számítasz.~– Sőt, el akarom nyerni a tieteket.
318     Mas|                 mármost ráérünk. Mondd el, hogy miért jöttél ide?
319     Mas|               s Torockót ne pusztítsuk el.~– Ily éleseszű férfiú,
320     Mas|               fekhetem le alunni; mert el vagyok fáradva.~– Zárjátok
321     Mas|               dörömbözni, hogy kezdjék el már a darabot; s azt hiszi,
322     Mas|          legnagyobb csodát te követted el benne, midőn bátyáidat ide
323     Mas|            hátramaradtak.~– Most mondd el hát, hogy mik történtek? –
324     Mas|               közéjük, s nem rontottam el a mulatságukat. Kérdeztek,
325     Mas|          szénmaradványai közt vezetett el. Tábornak nyoma sem volt
326     Mas|               különszerű életével, jól el van rejtve szem elől, semmi
327     Mas|             melyben némelyik hámor úgy el van mélyedve már, hogy a
328     Mas|       üdvözölte, azt versben cselekvé. El is pirult miatta. Ő magyarázta
329     Mas|                völgy katlanát foglalja el sűrű gyümölcserdők közé
330     Mas|            mellékszobácskába, ahol már el volt készítve Blanka számára
331     Mas|                 élő állattól nem fogad el egyebet, csak a mézet. Kenyerét
332     Mas|           Vasthi királynő azzal veszté el koronáját, hogy férje, Ahasvér
333     Mas| felcikornyázottak; és egyetlenegy hang el nem árulta az egész asztal
334     Mas|              egyetlen vendég előtt ezt el kell titkolni – amíg lehet.~
335     Mas|         rosszat tudsz felőle, ne mondd el azt nekem!~– Te most is
336     Mas|            ágai a síremléket, takarták el arcát.~– Ő engem megölt.
337     Mas|    hazaszeretet minden törvénye szakít el egymástól minket. Én nem
338     Mas|             van okod őt gyűlölni, tűrd el az ittlétét, ahogy a többiek
339     Mas|             állhatta meg, hogy gyöngén el ne nevesse magát. A nővér
340     Mas|               az embert; nem pusztítod el nyomorultul! Mert az »énnekem«
341     Mas|               ne öld meg, ne pusztítsd el”. És akkor megölelt, megcsókolt,
342     Mas|                ölöm meg, nem pusztítom el őt, mivelhogy az a te szívednek
343     Mas|           baját viszont nem panaszolja el neki, nem engedi a homlokát
344     Mas|             egész hajnalig nem aludtak el; mindig volt egymásnak mit
345     Mas|               látta, egy makkot dugott el a csőrével; abból nőtt a
346     Mas|           pünkösdi népünnep alkalmával el fogják vezetni Blankát a
347     Mas|               mind; hogy miként látták el magukat szuronyos lőfegyverekkel,
348     Mas|            minden tagja munkában tölti el a napot, s jól megszolgált
349     Mas|        tekintélyes családjai foglalják el. A legelső pad magával az
350     Mas|               termelik és készítik azt el! Egyszerű, öneszükből feltalált
351     Mas|            Áron bátyáit, hogy menjenek el vele tanúkul a lelkészhez.
352     Mas|                az igazat sem árulhatta el, hogy mit látott és olvasott
353     Mas|             Azt akarod, hogy táncoljam el az igazi székely táncot!~
354     Mas|            rajta.~– Hamis a zúzád! Már el akarod velem járatni! Pedig
355     Mas|           megmondám, hogy nem táncolom el, míg lakadalom nem lesz
356     Mas|           kitalálnia, hogy az beszélte el Blankának Dávid és Zenóbia
357     Mas|                hölgy addig nem ereszté el Áron bátya karjait, míg
358     Mas|       érzelmeit ebben a pillanatban.~– El sem olvastad, mit írtál
359     Mas|              nő jellemének megértésére el kell némely előzményt mondanunk.~
360     Mas|              már az kellett neki, hogy el is temesse.~Úgyis halott
361     Mas|                a halottat, hogy hagyja el a sírboltot, s kezdjen el
362     Mas|              el a sírboltot, s kezdjen el egy új életet az Isten szabad
363     Mas|     császárvárosban csakúgy nem maradt el a farsang, mint más esztendőben.
364     Mas|             önnek a tanácsára vettem-e el?~– Akkor még nem ismertem
365     Mas|               a nő él, addig sorsunkat el nem fordíthatjuk.~– És meddig
366     Mas|              Lássa ön, én nem bocsátom el őt olyan könnyen a szemem
367     Mas|           kegyetlen szívű. Azt hittem, el fognak szökni együtt más
368     Mas|              novemberben.~– Nem jutott el hozzám. Én még a december
369     Mas|              nő, Rosina!~– Ne rémüljön el! Én nem tettem semmit. Én
370     Mas|                   Jupitert riasztottam el velük az imént. (A herceget
371     Mas|                bukott komédiás, futhat el a színpadról; a fölséges
372     Mas|          részéről csak egy lovas esett el.~A márkinő nem akart hinni
373     Mas|         részéről csak egy huszár esett el. Ellenfeleik szerteszét
374     Mas|             Akkor aztán hadd éljen, ha el van temetve.~A szép Cyrene
375     Mas|      Kolozsvárt elhagyták, indultak ők el, a hegyi utakon. Éjjelre
376     Mas|             két ember a könyökével éri el egymást.~– Úgy van. Mintha
377     Mas|               asztalra.~– Minden útjok el volt zárva a Torockóra jutáshoz.
378     Mas|           beszéljünk arról; ne rontsuk el vele a mulatságot; majd
379     Mas|                koporsóját onnan vigyék el a családi sírboltba.~A herceg
380     Mas|            Majd a herceg orrát találta el.~– Mi baj van? Be lehet
381     Mas|             kezet csókol neki, s aztán el nem ereszti, míg közelében
382     Mas|                de a herceg nem bocsátá el.~– Igazat mondok önnek.
383     Mas|          Bécsbe.~– Óh! Bocsássa ön hát el a kezeimet!~– Mit akar ön,
384     Mas|            sorából kitörülve lenni. Ön el van telve keserűséggel mindazok
385     Mas|          sírással, nem addig, míg azok el nem múlnak. Ejh, ilyen veresre
386     Mas|                 s attól, amit én önnek el fogok beszélni, meggyógyul
387     Mas|           indokaim viperák. Ön egy nőt el akar veszteni, mert miatta
388     Mas|             pokolgépeik. Nem alszik ön el beszédemen?~– Hallgatok
389     Mas|        Hidegvérrel, érzéketlenül bánok el vele: akár egy anatóm. Nekem
390     Mas|       röppentyűkkel, ingadozni fog, ha el kell rendelni, hogy Zboróy
391     Mas|               egyharmadára, hogy adják el képtáramat, múzeumomat,
392     Mas|               kerüljön az! Mert higgye el ön nekem, Rosina, hogy az
393     Mas|             egy órával hamarább tűnjék el palotájából, mint azt a
394     Mas|   kiszámították; a tizenegy hétből hat el lett engedve. A consistorium
395     Mas|        akadályait a protestáns kánonok el nem ismerik; Blanka abban
396     Mas|           kösnyőt.~Dehogy árulta volna el előttük, amit éjszakánként
397     Mas|              vagy távolból – Torockóra el fog menni: lakodalmat ülni.~
398     Mas|               között.~De nem is maradt el a lakadalmáról egy magával
399     Mas|             azt, amíg éltük tart, soha el nem felejtik. Csak azután
400     Mas|               hóval az utakat. De hidd el, hogy megkerülnek; mert
401     Mas|        fiatalság nem tudom, hogy járja el a lakodalmon a „kufercest”,
402     Mas|            Misike mondott. Neki hozzák el lakadalmára azt az egy szál
403     Mas|                s nincs az a nóta, amit el ne húzzon rajta. Húzza vígan
404     Mas|               elmuzsikál, eldalol, azt el is táncolja – négy ember
405     Mas|                ugyan kérik, hogy járja el még egyszer. Úgyse tanulja
406     Mas|             egyszer. Úgyse tanulja azt el tőle senki.~– Ha az én szép
407     Mas|           Adorján Dávidot megölték.”~– El! El! El! – rebegé Blanka,
408     Mas|               Dávidot megölték.”~– El! El! El! – rebegé Blanka, kezét
409     Mas|           Dávidot megölték.”~– El! El! El! – rebegé Blanka, kezét
410     Mas|     legközelebb találnak, azon kezdeni el a vérbosszút. Mulasson minden
411     Mas|                vasból öntött arca, ami el nem árulja, ha valami fáj
412     Mas|              fizetett sírásó készítené el.~A ravatalt délután a templomban
413     Mas|               koporsót, azok helyezték el az örök hálófülkébe, nagy
414     Mas|            hogyan ölték meg. Hogy soha el ne múljon az emlékezete,
415     Mas|             Dávid bátyám harcban esett el. Mint becsületes katona,
416     Mas|             mint más. Még soha ünnepet el nem mulasztottam a templomba
417     Mas|                fog, fegyver által vesz el!”~– Bizony, nem tudom én,
418     Mas|           megjelenést sohasem felejtem el neked. Jobban tudod szeretni
419     Mas|       Monasteriában töltött éjt meséli el. Milyen tréfának való, elnevetni
420     Mas|             hogy a szuronyok villogása el ne árulja közeledtüket.
421     Mas|              megszállják, akkor a kapu el van zárva.~De nem tartják
422     Mas|        kapuikon belül. Egy kutyaugatás el nem árulja a közeledő veszélyt.
423     Mas|         gyakran váratlan rohammal lepi el, s özönvizet hoz az utcáira.
424     Mas|          Csupán a völgyben fogadhatják el a harcot.~Ok vannak háromszázan,
425     Mas|         küldött, hogy a hidat foglalja el. Későn érkeztek, Diurbanu
426     Mas|                a hetven olasz még csak el sem rekedt a harcban. Visszatérve
427     Mas|               Az utánuk érkező hölgyek el voltak ragadtatva a körülöttük
428     Mas|                fokozatosan halványítja el, a láthatár szélén esők
429     Mas|         Torockó. – A kedvesem arcképét el tudtam találni – de anyámét
430     Mas|           vadállati kifejezés sötétíti el arcát, mely azt, akire ránéz,
431     Mas|          harminclépésnyi tér választja el a hölgyektől. Újra feléjük
432     Mas|          hamarább levághatja, az viszi el. Ez is bizonyosan füvet
433     Mas|             lejutni.~– Isten! Fordítsd el a szerencsétlenséget! –
434     Mas|             bocsátva!~A következő perc el fogyja dönteni, hogy vajon
435     Mas|              üteg ágyút. Ha Gábor Áron el tudta látni a maga székelyeit
436     Mas|             ágyúkkal, mért ne láthatná el a druszája is a maga népét
437     Mas|             láttok, senkinek a világon el nem áruljátok; még Manassénak
438     Mas|               fogadásukra, hogy semmit el nem árulnak abból, amit
439     Mas|                arckifejezése urat árul el. A másik lovag, ki meglehetős
440     Mas|             mutat: azon az órán maradt el, melyen a láng óraművét
441     Mas|               Egy alaktalan árny suhan el a lovagok mellett. Csak
442     Mas|          kultúrának tanújelei. Azok is el vannak rombolva. A vízvezeték
443     Mas|                 Utasítást.~– Zengedezd el.~– Folytatnunk kell a harcot
444     Mas|             kiszúrta, s úgy eresztette el az erdőbe, élve rohadt meg;
445     Mas|                a háború! Ezt nem ütjük el mesemondásokkal meg babonával.
446     Mas|          vasárnapi mulatságok maradtak el. Ahelyett az egész férfinép
447     Mas|             nem adtak a kezébe puskát.~El voltak szánva az utolsó
448     Mas|           utolsó emberig harcolva esni el, mielőtt városuk utcáját
449     Mas|            harcias áramlat sem ragadta el. Ő valódi, őszinte békefilozóf
450     Mas|               sem zavart meg ez a hír. El voltak rá készülve. A kaszákat,
451     Mas|            elfogadni, hogy rejtőzzenek el az ő védelme alatt a Csegezi
452     Mas|                 s e tekintetben mindaz el volt mondva, amit ajk kifejezni
453     Mas|     hazugságnak a büntetése nem maradt el.~Blanka megszorítá Manassé
454     Mas|                 Manassé nem fojthatott el egy fájdalmas sóhajt, mikor
455     Mas|         Manassé. De hát így is, úgy is el kell azt vesztened. Mindnyájan
456     Mas|            megszólítá, hogy vezesse őt el a vezér szállásáig; amit
457     Mas|            úrnak; mondd, hogy olvassák el. Aztán egy szivart gyújts
458     Mas|                szivarodat, hát ne dobd el a csutáját; te járhatsz,
459     Mas|            Azért Manassé nem vesztette el a hidegvérét; égő szívarát
460     Mas|           azzal Torockót nem foglaltad el. Ott minden ember fegyvert
461     Mas|            helyéből.~– No, hát kezdjük el ezt a te jégkeménységedet
462     Mas|               De már most drágán adjuk el az életünket! – hencegett
463     Mas|               mindez? – Nem késhetik-e el a támadással Zenóbia? Talán
464     Mas|               Manassé az többé!~Némulj el, emberszeretet hangja! Essél
465     Mas|               egy fegyveres alak állta el útját.~De azt az alakot
466     Mas|             hangzott a Székelykőről.~– El is hagyhatná már Áron –
467     Mas|                erdőégést azzal fojtják el, hogy ellenében egy másik
468     Mas|                minő erőszakot követtek el rajta. Ez a levél az én
469     Mas|                annak a csóknak a nyoma el ne múljék onnan soha.~Aztán
470     Mas|                esztendő vár. Végezzünk el mindent most. Én el akarlak
471     Mas|          Végezzünk el mindent most. Én el akarlak benneteket felejteni.
472     Mas|               lásd, addig nem vehetlek el, míg él az a másik, aki
473     Mas|          szabadító angyal álarca alatt el fogja őket szöktetni magával;
474     Mas|               nehezedett lelkére, hogy el volt kábulva alatta.~Még
475     Mas|                 s azt födette be vele.~El kell ismernünk, hogy pietás
476     Mas|                a sásbozótot hárítgatta el útjából.~A bukdácsoló alak,
477     Mas|               benne a lőpor, nem sülne el.~– Hát aztán minek menjek
478     Mas|              nem éred te azt. Odáig én el nem cepelhetlek, ha a Székelykövet
479     Mas|             kis planétának pisla fénye el sem látszik, hova az emberi
480     Mas|               paripa felriadva kezdett el körülfutni az épületben,
481     Mas|        elkárhozott torzképévé facsarta el.~A magával tehetetlen alak
482     Mas|               És mindezt németül mondá el neki, hogy a cigány előtt
483     Mas|              nagy tűzfellegek vonultak el; szikragomolyok, mikből
484     Mas|                  Csak már a lovadat is el ne vitte volna.~– Az övé
485     Mas|               senki, az ördög se veszi el többet.~Ez olyan indok volt,
486     Mas|                hogy feleúton találták. El voltak rá szánva, hogy Szentgyörgyig
487     Mas|                hitében, s nem rontotta el a dicsekedő örömét. Nem
488     Mas|           dicsekedő örömét. Nem mondta el neki, hogy ami megnyerte
489     Mas|        asszonyoké.~Azoknak sem mondott el mindent, ami vele történt.~
490     Mas|               egy vad lóra, hadd vigye el hírmondónak hívei közé.~
491     Mas|             hiába ösztönözte; azok már el nem téríthetők a maguk ősi
492     Mas|           parancsolat, akkor „kezdenek el” számítani, hogy mennyivel
493     Mas|              iparcikk, mint amennyiért el tudják azt árusítani.~Manassé
494     Mas|          célszerűen javított ekével is el lehet indulni világhódításra.
495     Mas|                ő ápolta, ő választotta el. Varrt, hímzett, kötött
496     Mas|               az az alkalmatlankodókat el szokta fogadni.~Azon a napon
497     Mas|            maguk panaszát élőszóval is el akarják mondani. (Különös,
498     Mas|           Márpedig ezt a sorsajándékot el kellett fogadnia, mert nem
499     Mas|        Erdélyországba; az ügye gyorsan el fog intéztetni; a hadikormányzóság
500     Mas|           nemcsak a munkásaimat viszik el katonának, hanem engemet