Part

 1     Els|        a templomajtón. Pedig se keze, se lába. Az imádat költészete
 2     Els|       nyújtva Manassénak, kinek keze oly hideg volt most, mint
 3     Els|     iralt – de úgy reszketett a keze, hogy csak fűrészvonalakat
 4     Mas|        ez. Se Rafael, se Canova keze nem fáradt abban, hogy láthatóvá
 5     Mas|        egy ember: két lába, két keze. Egészen bundába van öltözve.
 6     Mas|  bámulattal csapta egymásba két keze ujjait, felsóhajtva: „Istenem!
 7     Mas|     elfogta, s nem ereszté ki a keze közül. Egzekálták rajta
 8     Mas| fölöttük. Azt mondjuk: a végzet keze volt; annak méltóztatott
 9     Mas| valóságos nápolyi főnemes volt. Keze által a szép Cyrene-ből
10     Mas|   bizonyítékul. Cagliari herceg keze felszabadul a rávert bilincsből
11     Mas|  leánynak az imára kulcsolt két keze odafönn! Mentség az, hogy
12     Mas|  aggodalmad, édes bátyám. Isten keze szabad velünk. Mi a legvégsőre
13     Mas|        más ember az ember, ha a keze szabadon van, mintha meg
14     Mas|     érzi az magát, akinek a két keze szabad.~– No, már most húzd
15     Mas|      könyökölt.~Manassé a leány keze után nyúlt. Szíve jobban
16     Mas|         szempillákkal.~A halott keze keblén volt összetéve, s
17     Mas|        vagyok ölve. – A Borgiák keze messze elér. – Én őt megloptam;
18     Mas|        kezét a mellére. – Az Úr keze van rajtad. Térj Istenhez.