Part

 1     Els|      megyek Rómába, mert az egy halott város; mindenkié – és senkié
 2     Els|         hogy ez ránk nézve mind halott kincs. „Ugyan, édes ellenfelem –
 3     Els|           akinek egy szavától a halott szentté lesz, s az élő ember
 4     Els|        figyelmeztetve, hogy aki halott, az járjon Istennel.~Ezért
 5     Mas|     fejét valami rég ott heverő halott. Ez arc barna, mint a szattyán,
 6     Mas|       hogy el is temesse.~Úgyis halott volt már. Annak egy nappal
 7     Mas|     magához.~Mégsem ő az! Nem a halott.~– Óh, ne halj meg te! Ne
 8     Mas| hullajtó~      Koporsó födele.”~Halott van a háznál!~Blanka az
 9     Mas|   háznál!~Blanka az egész éjt a halott mellett virrasztá át. Ez
10     Mas|     élve maradt.~Az új fülkét a halott számára a családtagok maguk
11     Mas|     Megtettük kötelességünket a halott iránt, most tegyük meg kötelességünket
12     Mas|      maradni; aki helytállt, az halott lett.~S a lovas csapat nem
13     Mas|    holttestekben lakni, s ő már halott? S ha hazajön, mi fog történni
14     Mas|        behunyt szempillákkal.~A halott keze keblén volt összetéve,
15     Mas|       mérgeztél meg. – Még mint halott is rosszat teszek veled.
16     Mas|      meg őtet. – Tíz perc múlva halott vagyok. – Kezem, lábam nem
17     Mas|       napra mélyebben süllyed a halott, reménye nélkül a feltámadásnak:
18     Jeg|      ember veszett el; nem mind halott, de harcképtelenné lett