1-500 | 501-558
Part
1 Els| Magyarországon.~– Ő maga egy Zboróy Blanka grófnő. A családot jól ismered.
2 Els| az ember utánalásson. – Blanka grófnőt, amint a zárdából
3 Els| is keresztülélte. Mikor Blanka grófnőt elvette, igen közel
4 Els| hazaküldeni a herceg, hogy Blanka grófnőt feleségül vette;
5 Els| mert ritkaság és drága. Blanka pedig irtózott a hozzákötött
6 Els| albumába rajzolna valamit.~Blanka egészen félrehárítá a fátyolt
7 Els| azt föl ellene? – kérdé Blanka hevesen.~– Hisz az bosszúállás
8 Els| akadályokkal elállva, amikben Blanka üldözői okvetlenül megfogják
9 Els| sarkára taposnak. S addig Blanka ügyvédjével még a napfényes
10 Els| El nem árulta magát, hogy Blanka titkából tud valamit, s
11 Els| Manassé minden emfázis nélkül.~Blanka önkénytelen kíváncsisággal
12 Els| kegyelmességednek leírva.~Blanka alig vetette le útiköpenyét
13 Els| Conte Benjamino de Vajdár”.~Blanka balját feldobbanó szívére
14 Els| s aranyat a hírnöknek.~Blanka hercegnő egész lényét remegni
15 Els| Máriára szóltak a harangok.~Blanka letérdepelt, és imádkozott.~ ~
16 Els| VII.~Blanka hercegnő azért imádkozott
17 Els| első napjaiban történt. Blanka egész tervet készített magában
18 Els| mint odahaza – Bukarestben!~Blanka leverten panaszolta el sikertelen
19 Els| segít neki a menekülésben!~Blanka úgy tapasztalá, hogy mentül
20 Els| pietással mondá el a legendákat Blanka előtt, mint aki tudja szeretni
21 Els| csodaerejét magyarázták, s midőn Blanka térdet hajtott a sokszor
22 Els| sóhajtottak fel a szent szűzhöz.~Blanka azt könyörögte az égi királynétól,
23 Els| Vatikán bejárásáig. Most már Blanka kényszerítve volt vezetője
24 Els| közönség elhagyta a Sixtinát, Blanka gyászfátyolán keresztül
25 Els| talpig hitetlen pogány.~Blanka pedig arra gondolt, hogy
26 Els| hercegnő egyedül marad!~Blanka nem is álmodott ily lehetőségről;
27 Els| mely még mindig légió.~Blanka és kísérői a királyi terembe
28 Els| kárpitjai közül kilépett.~Blanka Manassé karjára támaszkodott.
29 Els| vétkes háttal volt fordulva Blanka és Manassé felé, addig nem
30 Els| nejére és gyermekeire sem. – Blanka sokáig fog álmodni a szörnyű
31 Els| erőt nyertem – felelé neki Blanka.~És akkor forrón, erősen
32 Els| visszajönnek, azok mind üresek.~Blanka kihajolt az ablakon, s nézte
33 Els| benn ülő férfival, kiben Blanka Manassét ismerte fel.~Szíve
34 Els| senkit.~Egy könny odahullott Blanka szeméből Manassé arcába,
35 Els| üdvviadal a közönség részéről.~Blanka szép volt, de az a perc,
36 Els| kezdeményezéshez a szelíd Blanka lelkében minden erély és
37 Els| amit a vendéglős elmondott.~Blanka jómaga még csak sejtelemmel
38 Els| örökkévaló emberek” lettek.~Blanka reszketett az elfogulástól,
39 Els| kinyújthatja, hogy megáldjon.~Blanka a boldogságtól sírt.~A világ
40 Els| XIV.~Blanka hercegnő megtette Rómában
41 Els| távollétében; hanem aztán Blanka nem folytatta tovább az
42 Els| s több effélét, amikre Blanka mind nem tudott felelni.
43 Els| csalhatatlan szó: „Hungarie”.~Blanka pedig abban találta gyermekes
44 Els| nap ellen; úgy dolgozik.~Blanka irigykedett erre az emberre.
45 Els| a Cagliari-palota állt. Blanka mindennap látta ezt a néma
46 Els| uram; ne fáradjon – kérlelé Blanka. – Eltalálok a szobámhoz
47 Els| Ezüsttálcán hozd, Beppo.~De Blanka rá se nézett a jegyre. Tudta,
48 Els| mielőtt tudná, hogy mi az.~Blanka türelmetlenül várta az ügyvédét,
49 Els| úr? – kérdé eléje sietve Blanka.~– Semmit, semmit, éppen
50 Els| én tudok valamit – szólt Blanka –, nézze meg azt a névjegyet
51 Els| várta, hogy egyedül maradjon Blanka, s előkeresse azt, amit
52 Els| együtt. Itt hallotta meg azt Blanka, hogy Manassé hol fogadott
53 Els| melyben meglátogathassa. Blanka azt válaszolta, hogy a herceget,
54 Els| nyújtá.~A herceg jobbjával Blanka kezét szorítva meg, a baljában
55 Els| hagyta magát vezettetni Blanka szobájába, mely elég díszes
56 Els| Igen sajnálom, kedves Blanka, hogy ön nem fogadta el
57 Els| választhatta volna ön, kedves Blanka; ha azon a szomorú emlékű
58 Els| És azt tettem-e? – kérdé Blanka nemes szemrehányással.~–
59 Els| Elfogad-e ön atyjának?~Blanka közel volt hozzá, hogy még
60 Els| Gondolja meg, kedves Blanka, hogy most a helyzet kulcsa
61 Els| meghozom ez áldozatot.~Blanka, kinek kedélye nagyon is
62 Els| tehát nagyon örülök, kedves Blanka, hogy ön ezen óhajtásomnak
63 Els| feljegyeznivalója körülöttem.~– Kedves Blanka! Az ember sohase látja a
64 Els| akit maga mellett talál.”~Blanka idegeit zsibbadás állta
65 Els| akarom, hogy ő boldog legyen.~Blanka nem hitte volna, hogy jöhessen
66 Els| legkitanultabb színjátszót. Blanka ismerte már őt jól. – Lehetetlen,
67 Els| titkáromat.~– Hozzám? – kérdé Blanka megdöbbenve.~– Egyedül önhöz.
68 Els| Ha tudná a herceg – mondá Blanka reszketve – az okot, amiért
69 Els| járt itt őkegyelmessége.~Blanka, ígéretéhez híven, titokban
70 Els| a Borgiák szülőföldje!”~Blanka felháborodott a levél olvastára.
71 Els| vette; a kényszerítés, hogy Blanka személyesen értekezzék vele. –
72 Els| levelű akantuszok között.~Blanka azt mondta Dormándynénak,
73 Els| óriási terjedelmű arénán.~Blanka azt mondá társnéjának, hogy
74 Els| hódolat önkénytes adója.~Blanka nekiindult egyedül a karzatokra
75 Els| szavak, a fogalmak.~Mikor Blanka a legfelső karzatra fölért,
76 Els| szédületesebbé teszi a mélységet.~Blanka elábrándulva bámult alá
77 Els| papírfoszlányokat a hercegnőnek. Blanka félénken rejté azokat vissza
78 Els| emberalakban vétkezett!~Blanka összeborzadt az ifjú kitörésén.
79 Els| nincsen-e valami próbaköve? Blanka olyan hátra ült a mellvéden,
80 Els| embert a helyéről. S mi neki Blanka? Egy álomkép! – És az álomkép
81 Els| reggel meglátogatott – monda Blanka. – Nagyon kegyes volt. –
82 Els| kis öröm is vegyült belé: Blanka megtudta e névből hogy Manassé
83 Els| lesz.~– Köszönöm! – monda Blanka, egész forró kezét nyújtva
84 Els| helyen valami hibát ejtett Blanka, s kérte Manassét, hogy
85 Els| XVIII.~Blanka úgy volt most, mint mikor
86 Els| jegyet. Vajdár Benőé volt.~Blanka nem ráncolta össze szemöldeit;
87 Els| bizonyítják, hogy nem az.~Blanka nevetett.~– Mint ahogy a
88 Els| súgá ravasz mosollyal Blanka, mire Gábor úr visszahőkölt.
89 Els| fel van adva a reggeli.~Blanka máskor annyit szokott enni,
90 Els| Hadd jöjjön be!~Azért Blanka nem zavartatta meg magát
91 Els| széket ez úrnak! – mondá Blanka a bérszolgának – s mintha
92 Els| beszélje el, mit tud még.~S Blanka oly merész volt, hogy egy
93 Els| között nincs helye a gúnynak.~Blanka sietett a rossz hatást jóvátenni
94 Els| kötelessége – az a herceg.~Blanka egymásba csapta tíz ujjait,
95 Els| utcában egyedül találkozni!~Blanka azt mondta Beppónak, hogy
96 Els| Nézze ön ezt a levelet.~Blanka a ma reggel kapott névtelen
97 Els| Most már mindent megértett Blanka.~Manassé oly bizonyítékot
98 Els| Manassétól kapta kölcsön.~Blanka, amily mértékben tanulta
99 Els| XX.~Eddig Blanka csak vendég volt a sors
100 Els| becsét azzal mind a kettőnek Blanka előtt!~– Én tehát a hercegnő
101 Els| Egyszer tréfából azt mondta Blanka a szép Dormándynénak:~–
102 Els| hogy legyen keresztapám.~Blanka most már látta, hogy ez
103 Els| arany évdíjat adni Zboróy Blanka hercegnőnek (ki címét megtartandja),
104 Els| nevezetesen az, hogy Zboróy Blanka szüntelen Rómában tartozik
105 Els| Nem szabad szeretned!”~Blanka meghajtott fővel fogadta
106 Els| sikertelen áhítozás lesz. Blanka üvegfalú házban lakhatik.~
107 Els| remeteség” lett ezentúl Blanka menedéke, ahol napjait egyedül
108 Els| vehetné nekik rossz néven? – Blanka lassanként aztán arra is
109 Els| egyetértést észrevette, amikor Blanka még nem is álmodott felőle.
110 Els| fény megaranyoz mindent!~Blanka lapokat sem járatott. Mit
111 Els| gondoskodott a nyári malária. Blanka megkapta a váltólázt s azzal
112 Els| világ arculata Rómában; Blanka mit bánta azt. Neki még
113 Els| sem szokott elmulasztani.~Blanka arcán szokatlan izgatottság
114 Els| oltáregyesület” számára kéregetni.~Blanka aztán észrevette, hogy az
115 Els| reduci”-k.~Mit tudta azt Blanka, hogy mik azok a reducik. (
116 Els| között éles kést tartott. Blanka azt várta, hogy meg fogják
117 Els| volna a kocsiban? – kérdé Blanka.~– Akkor a római mártírok
118 Els| nevezeteset talál rajta?~Blanka kissé különösnek találta,
119 Els| Szent Ágota-templomban.~Blanka után alig csukódott be az
120 Els| emberfej!”~Most aztán megtudott Blanka olyan dolgokat is, amikről
121 Els| az a másik kettő megeszi.~Blanka mentül tovább haladt e rettentő
122 Els| remeket.~Mikor végigolvasta Blanka valamennyi hírlapot, akkor
123 Els| van!”– mondá rá a másik.~Blanka azért imádkozott, hogy vegye
124 Els| bennlakót ingerlik és gúnyolják.~Blanka, ha ura volna e palotának,
125 Els| láthatatlan másvilágból.~Ezt Blanka hallja nemegyszer, de csaknem
126 Els| a Sappho-kép, hogy mikor Blanka éppen lefeküdni készült,
127 Els| oly világosan hallá azt Blanka, hogy ijedtében elejté a
128 Els| igyekezett magával elhitetni Blanka, hogy álom volt az, amit
129 Els| Ez Sappho nevetése volt.~Blanka csak nézett rá merően. Gondolta,
130 Els| máglya, mint azelőtt. – Blanka azt hitte, hogy fölébredt.~
131 Els| egy másik asszony előtt.~Blanka egy kereveten hevert a kandalló
132 Els| tenyereit a tűz felé tartva.~Blanka önkénytelenül a Sappho-képre
133 Els| dúdolna. Talán kacag is néha.~Blanka meg volt felőle győződve,
134 Els| profundis ad te clamavi Domine!”~Blanka összetapogatta a karját,
135 Els| nagyon fogjuk szeretni.~Blanka félve húzta maga alá lábait,
136 Els| cselszövényre, én írtam önhöz.~Blanka rábámult nagy szemeivel
137 Els| itt van Rómában: festő.~Blanka összehúzta keblén hálóköntöse
138 Els| ő bír ezzel a varázzsal. Blanka szédült e tekintet előtt.
139 Els| Caracalla hídjáról a mélységbe.~Blanka arca elhalványodott a rémülettől.
140 Els| azt a fiatal útitársat.~Blanka felugrott a helyéből, s
141 Els| ráütött a kis papucsával Blanka kezére, mellyel az az üveg
142 Els| nevethetünk rajtuk ketten. Haha!~Blanka azon vette magát észre,
143 Els| selyemöltöny is. A nevetés ragadós. Blanka nem állhatott neki ellent.~–
144 Els| főnix ismét a helyére hullt. Blanka a kulcsot beletolta a madár
145 Els| XXIII.~Blanka igyekezett rendbe szedni
146 Els| puskapor-fogyasztó darabokat adtak; s Blanka a színpadi lövöldözésektől
147 Els| készült valahova? – kérdé Blanka.~– Ide.~– Tudta, hogy várom?~–
148 Els| és valami csiklandó öröm.~Blanka elszedte vendégétől a mantilt
149 Els| délsugártól izzó egyik románcát.~Blanka meghívta őt a teaasztalhoz.
150 Els| szép piros. Énrám meg a Blanka név. Tudja mit? Cseréljünk!
151 Els| Blankának, én meg önt Rozinának.~Blanka olyan furcsának találta
152 Els| pénzt? – kérdé elbámulva Blanka.~– Ön elfeledte már, hogy
153 Els| aranyára ne engedjen rátalálni!~Blanka nem tudott rá mit mondani,
154 Els| lett árulva – ezáltal, ni.~Blanka átnyújtá a márkinőnek az
155 Els| felhőt támasztva maga és Blanka közé, mely annak arcpirulását
156 Els| Ah, be meleg ez a víz!~Blanka felugrott.~– Mindjárt hozok
157 Els| Lehet bátran.~S mire Blanka visszatért, egy velencei
158 Els| rajzgyűjteményt, melyben Blanka akvarelljei voltak.~– Ön
159 Els| felelte rá, hogy „Nem eladó!”~Blanka olyan tehetetlennek érezte
160 Els| mellékterembe, és nem tért vissza.~Blanka utánament, megnézni, mi
161 Els| ezt egy férfi látja így!~Blanka a bámulattól ügyetlenül
162 Els| mondá a táncoló bajadér.~Blanka aztán belesült a zenébe.~–
163 Els| tenni egy férfit – suttogá Blanka.~– Ha ők kínoznak minket,
164 Els| Azzal odaakasztá a kezét Blanka karjába, s úgy tért vissza
165 Els| Rozina”?~– Nem fogadok, „Blanka”, mert elhiszem.~– Én pedig
166 Els| birtokomban van az, amit „Blanka” óhajt, azt fogadás nélkül
167 Els| vendégem leend.~– Önnek – „Blanka”?~– Akár holnap, ha szívesen
168 Els| udvarmesterem lelkiismeretes.~Blanka nevetett.~A márkinő sietett
169 Els| nevét a felismerhetlennek.~Blanka arca elébb a kíváncsiság
170 Els| fölséges tréfa volna ez!~De Blanka arcára már nem tért vissza
171 Els| tablójához uralkodó képnek?~Blanka felelet helyett azt kérdezé:~–
172 Els| közülök, azt kitöröljük.~Blanka végigolvasta. Csakugyan
173 Els| áll az „éj királynéja”.~Blanka úgy találta, hogy ez a cselszövény
174 Els| titokteljes stranierát?~Blanka ebben az egész tervben nem
175 Els| ön ezeket a hírlapokat?~Blanka olvasóasztaláról egy csoport
176 Els| XXIV.~Blanka az első meglepetés pillanatától
177 Els| helyéhez juthasson az ember.~Blanka félórával az ülés megnyitása
178 Els| van dugva a dolmánya alá.~Blanka annyira megrettent ez embernek
179 Els| többen is jönnek utána. Blanka azt mondta, hogy marad,
180 Els| sietséggel ugrott ki kocsijából Blanka, s a kapustól Rossiék után
181 Els| vele.~A kapus csöngetett. Blanka felsietett a lépcsőkön.
182 Els| Ez már a harmadik.~És Blanka ismét összekulcsolt kezei
183 Els| ma idehaza! – könyörgött Blanka. – Halasztassa el a mai
184 Els| féltsem benne az életemet.”~Blanka sohasem fogja azt a mosolygó
185 Els| dobszó, semmi puskalövések.~Blanka utoljára is megnyugodott
186 Els| Lehetséges-e az, hogy Zboróy Blanka saját meggyilkolt alakjában
187 Els| a komornyik kopogtatott. Blanka elrejté jelmezét, s sietett
188 Els| Jól van, jól! – mondá Blanka, kikapva kezéből a hírlapcsomagot,
189 Els| Mariára harangoztak ismét.~Blanka letérdepelt imádkozni imazsámolyához.~
190 Els| De, jó lesz – mondá neki Blanka.~– Cudar világ van odakünn –
191 Els| Sappho lírája egyre zengett.~Blanka felkapta a mandolint a kerevetről,
192 Els| leányainak felvidítására!~Blanka arcára csapta kezeit.~–
193 Els| mit csinálnak? – kérdezé Blanka elbámulva.~Oly nagy volt
194 Els| be, hideg jön be – mondá Blanka.~Pedig nem a hidegtől, hanem
195 Els| jönni.~Mikor egyedül maradt Blanka, elkezdett zokogni. A rémület
196 Els| inas.~– Már jön a néptömeg.~Blanka sáljába burkolta magát (
197 Els| inkák kiveszett faja.~És Blanka ráismer ama rettenetes főre,
198 Els| Ilyen légy, ha felnősz!”~Blanka zsibbadni érzé minden tagját.
199 Els| s a riadalból kiveheté Blanka, hogy a gyilkost és fertelmes
200 Els| természetesebben és álarc nélkül.~Blanka valami oly kimondhatatlan
201 Els| lovagló vezérben megismeri Blanka a rendőrfőnököt.~Tehát ő
202 Els| rossz szenvedélyek ellen.~És Blanka látta az ablakából, hogyan
203 Els| undorító látvány volt, hogy Blanka nem nézhette tovább. – Elfutott
204 Els| XXVI.~Blanka csak most vette észre, hogy –
205 Els| valahol – az asszonyságokkal.~Blanka most már igazán megharagudott.~–
206 Els| jajveszékeltek legjobban.~Blanka elfeledte őket megszidni.
207 Els| tivornya hangjait (s azt csak a Blanka hálótermének megfelelő helyiségből
208 Els| szoborkép lírájának üregéből; s Blanka azon gondolkozott, vajon
209 Els| susogás nem volt többé.~Blanka most a csendet hallgatta.~
210 Els| szünetet! – „Megjött az úr!”~Blanka kitalálta, hogy mi az.~A
211 Els| kandallóban még izzott a parázs. Blanka ott ült, és a tűzbe bámult.~
212 Els| csapóajtó felvonul a főnixszel.~Blanka bizonyos volt erről. Nem
213 Els| fel rejthetlen diadallal Blanka. – A kloakán keresztül!
214 Els| hadd fussanak a patkányok!~Blanka fogta az extincteurt, s
215 Els| meleg és hideg víznek. Blanka annyit tudott, hogy erre
216 Els| hosszú.~– Siessenek! – mondá Blanka lázas izgatottsággal, s
217 Els| fürdőszoba ajtajáig jutott.~És Blanka látta egy halálriadaltól
218 Els| aki nem tud lábra állni.~Blanka szívszakadva leste: hát „
219 Els| ott ragyog ismét a helyén.~Blanka eléje lép a kárpit mögül.~–
220 Els| kierőszakoljam az átbocsátást.~Blanka szívére nyomta kezét, s
221 Els| perc múlva ő is eltűnt.~Blanka sietett a fürdőszobába a
222 Els| fordult. – Aztán csend lett.~Blanka a lámpafénynél elolvasá
223 Els| alatt volt a kulcslyuk.~Blanka megállt hallgatózni. A hálószobában
224 Els| veszély leleményessé tesz. Blanka egy hajtűt dugott bele a
225 Els| bíbornokokra! Le a pápával!”~És Blanka veszedelmes kíváncsisággal
226 Els| csaknem előgetett neki.~És Blanka arra gondolt, hogy miért
227 Els| vendégeket, se a ház kincseit.~Blanka hallott olyan beszédet,
228 Els| scoperto!” (Fel van fedezve!)~Blanka megrettent. De még nem futott
229 Els| egyhamar nem adja vissza.~Blanka azzal a megnyugvással térhetett
230 Els| nyomulni a Quirinale felé. Blanka láthatta őket ablakából.~
231 Els| kormányra jutását követelték.~Blanka ** grófnőhöz akart menni;
232 Els| nép átkozódásai közepett. Blanka látja ablakaiból, hogy másznak
233 Els| tegnapi érdemeinek!~Ez is Blanka szeme láttára történt.~A
234 Els| tolja előre a kerekeket.~Blanka látja, hogy állítják azt
235 Els| Most már el volt határozva Blanka, hogy Rómát elhagyja mindenáron.
236 Els| megakadályozva a bemenetelt – hanem Blanka tudta azt jól, hogy a kloáka
237 Els| karjai közé vetette magát.~De Blanka oly kétségbeesetten tudott
238 Els| Vatikánba, s személyesen szól Blanka mellett. Látogassa meg őt
239 Els| Látogassa meg őt másnap ismét.~Blanka ezen az éjszakán is aggódva
240 Els| látogatás határidejénél meghagyá Blanka az inasának, hogy fogasson
241 Els| nagyon megörült az inas.~Blanka tehát legegyszerűbb öltözetét
242 Els| búcsúszava a hercegnőhöz.~Blanka kisírt szemekkel tért vissza
243 Els| adni elő, amit majd megtud Blanka nemsokára. Az ő kétségbeesett,
244 Els| XXVIII.~Blanka megfogadta a bérkocsis utasítását (
245 Els| meredek. Minden jól van.~Blanka bámuló zavarral nézett a
246 Els| Az atelier meglátható.~Blanka megnyugtatva érzé magát.
247 Els| lakójának fogalma sincs.~Blanka merengve dőlt az ablak párkányára,
248 Els| ragyogó arccal mutatott oda.~Blanka valóban meg volt lepetve
249 Els| legtökéletesebb példája e földön.~Blanka a legtisztább gyönyört érezte
250 Els| majd a hercegnőre, amiből Blanka megérthette, hogy a polgártárs
251 Els| utána? Vigye el megnyugodva.~Blanka egész homlokáig pirult.~–
252 Els| XXIX.~Blanka tapasztalá, hogy nagyon
253 Els| a lábtyűkészítéshez is. Blanka úgy érzé, hogy ezek a cipők
254 Els| tudósítás volt.~„Zboróy Blanka hercegnő, Cagliari herceg
255 Els| halálra.~Most már érthette Blanka a palotája előtt csoportosuló
256 Els| borzalomnak ajtó, kapu van nyitva!~Blanka kétségbeesetten térdelt
257 Els| termen, folyóson, lépcsőn.~Blanka a piacra néző ablakokhoz
258 Els| Istenem! Mi ez? – töprengett Blanka, és nem volt, aki megnyugtassa.~
259 Els| voltak.~– Mi ez? Mi ez?~Blanka visszatért belső termeibe,
260 Els| ifjú.~– Szóljon ön! – mondá Blanka, felmutatva az égre. – Ég
261 Els| mellét veri, és térdepel.~Blanka egy ijedelmétől már megszabadult.~–
262 Els| szólt újra megrémülve Blanka. – Lakásomra rablók akarnak
263 Els| Van önnél fegyver? – kérdé Blanka.~– Fegyver nincs, hanem
264 Els| járnak gyertyával! – szólt Blanka a fedett karzat boltíveire
265 Els| hálószobájáig.~– Hallja ön? – súgá Blanka, a kandalló érclapja mögötti
266 Els| nem merek maradni – szólt Blanka, ki e jelenet alatt reszketett
267 Els| sorai mondják. Íme, nézze.~Blanka elővette tárcájából Manassé
268 Els| Olvasta ön ezt? – szólt Blanka a hírlapot mutatva neki,
269 Els| fel volt írva, hogy Zboróy Blanka hercegnő is ott lesz. Én
270 Els| kerestem? – kérdé aztán tőle Blanka.~– Egyik okom az volt rá,
271 Els| ragadós. Kivált a megölteké.~Blanka esedezve kulcsolta össze
272 Els| Ember vagyok – és rossz.~Blanka szótlanul roskadt egy kerevetre.~–
273 Els| Valóban így! – rebegé Blanka, s odanyújtá neki a kezét
274 Els| Várjon kérem, míg átöltözöm.~Blanka átment a toalettszobába.
275 Els| már az volt – mártírium. Blanka nézte őt a tükörből amíg
276 Els| aki elébb hozzájutott.~Blanka vezetője karján a bérkocsiig
277 Els| kocsis mellé kapott fel.~De Blanka sem maradt a hátulsó ülésben,
278 Els| elkésni, jó barátom? – aggódék Blanka.~– Legyünk nyugodtak. Amíg
279 Els| mondani.~– Én sem! – szólt Blanka nevetésre hajló hangon. –
280 Els| ki lehet esni a kocsiból.~Blanka megfogadta szót, s mind
281 Els| bocsátotta el. Oka volt Blanka szökésének tanúját egy helyre
282 Els| magas, mint egy emberalak. Blanka pedig útjába áll a közeledőknek.~
283 Els| alaknak; az pedig egy nő.~Blanka messziről ráismer az öltözetre.
284 Els| grófné hintaja is előgördült, Blanka kilép a sötétből s eléje
285 Els| fedi.~– Én vagyok Zboróy Blanka, a hercegnő; a szerencsétlen.~–
286 Els| dörmög rá a bérruhás férfi. Blanka rátekint, s úgy rémlik,
287 Els| sietett a hintót elérni.~Blanka utánafutott. Meg volt rettenve.
288 Mas| Nem igaz! – mondá gyorsan Blanka, s épp olyan gyorsan arcul
289 Mas| visszatartsa, akkor rászedte őt Blanka; maga szökött oda a helyére
290 Mas| csábképem, hercegasszony!~Blanka a két kezében tartott kormánykerék
291 Mas| átcsúszunk minden akadályon.~Blanka a fejét rázta.~– Mi a másik?~–
292 Mas| kalauzzal a magyar határig.~Blanka a tenyerébe tapsolt.~– Az
293 Mas| írtak; az egyik oldalára Blanka, a másikra Manassé.~A levél
294 Mas| társnak, és horkolni kezdett.~Blanka oly édesdeden aludt a hevenyészett
295 Mas| a sekrestyén keresztül. Blanka utánanézett az ajtó hasadékán
296 Mas| hogy nincs-e elfáradva.~Blanka nevetett:~– Ugyan mitől?~
297 Mas| ilyenkor egészen „närrbös”.~Blanka kérte, hogy vezessék őt
298 Mas| kivert ajtó következett. Blanka és Manassé azalatt állottak
299 Mas| megigazította magát: már nem az!) Blanka!” – s akkor aztán elkezdett
300 Mas| aztán elkezdett zokogni. Blanka odament hozzá, megcsókolta
301 Mas| devant les domestiques”.~S Blanka kénytelen volt franciául
302 Mas| a szívem érez ön miatt – Blanka.~– Énmiattam? Mivel okoztam
303 Mas| látni. Dieu et Jesus Maria.~Blanka mosolygott.~– De ettől ne
304 Mas| tüzet a kályhában. – Ah, Blanka! Ha még nem késő, ha még
305 Mas| Nem is lehet – szólt Blanka angyali nyugalommal –, aki
306 Mas| eszem, nincs nyugodalmam.~Blanka délcegen fölemelte fejét,
307 Mas| két cseléd meg se mukkant.~Blanka várta barátnője homlokára
308 Mas| szivarszag érzik rajta.~Blanka aztán nem nyúlt hozzá többet.~
309 Mas| nem lehet vele beszélni.~Blanka szánakozva tekinte rá. Sajnálta
310 Mas| ismered. Az egyik az, hogy Blanka hercegnőt elszöktetted magaddal
311 Mas| Legyen ön szíves Zboróy Blanka grófnőnek ügyeit elintézni
312 Mas| is.~– De barátom! Zboróy Blanka grófnő az én kliensem.~–
313 Mas| hangon, hogy méltóztassék Blanka grófnő ügyeit minél előbb
314 Mas| melyet már senki sem szed le.~Blanka e hosszú úton sétálgatott
315 Mas| hogy elrettentsék maguktól.~Blanka maga is asszony volt. Melyik
316 Mas| és titkolni a szenvedést. Blanka meg tudta azt ítélni, hogy
317 Mas| visszaborzad.~És mégsem érzi Blanka, hogy fájna szívének valami.
318 Mas| többé! – szólt öntudatosan Blanka, s odasimulva Manassé keblére,
319 Mas| tarisznyát vigyen magával, így Blanka még azt sem vehette észre,
320 Mas| gondos figyelme volt az, hogy Blanka előtt a veszélyt el tudta
321 Mas| előtt, mintha birkózni híná.~Blanka csak elbámult, midőn azt
322 Mas| arcára vaj egy fél csókot.~Blanka megtette a kívánságát, s
323 Mas| menyasszony-fogadó verset.~Blanka mosolygott a jó Áron tréfáján,
324 Mas| hoznak is eléd, édes ángyom?~Blanka sejtelemteljesen nyújtá
325 Mas| szemekkel, mikor azt látta, hogy Blanka szemébe könny gyűl.– Egy
326 Mas| a hosszú kezű, s átvéve Blanka útitáskáját, nagy gyorsasággal
327 Mas| esetebédet az utasoknak. Blanka kiment hozzá a tűzhely mellé,
328 Mas| éjjel akarnak útra kelni.~Blanka igen helyesnek találta azt.~
329 Mas| tovább madárlátta ösvényeken.~Blanka megszokta már az éjjeli
330 Mas| tesznek egy nagy kalodát.~Blanka megnyugodott benne, hogy
331 Mas| megállt, magától felébredt Blanka. Manassé odament hozzá;
332 Mas| hold nem sütött ide le; Blanka nem tudta többé a szemeit
333 Mas| Milyen szép! – mondá Blanka hátratekintve. Ő nem tudta
334 Mas| Mireánk lőttek? – kiáltá föl Blanka.~– Ne féljen, ángyikám;
335 Mas| párbeszéd oláhul folyt, s abból Blanka nem értett semmit. Ciprián
336 Mas| történik velünk? – kérdé Blanka.~– Semmi baj – felelt neki
337 Mas| van, amikor elfelejtették.~Blanka aztán törte rajta a fejét,
338 Mas| amit máskor tudni szokott.~Blanka annyit tudott meg, hogy
339 Mas| akart csókolni Blankának. Blanka nem engedte azt, hanem magához
340 Mas| nagy dolgot csinált ebből!~Blanka nem érté, mit beszélt, de
341 Mas| megint nagy izmos tenyereit Blanka felé cirógatásra forgatta –
342 Mas| nagylelkűséggel odanyújtá Blankának.~Blanka mosolygott, és szívesen
343 Mas| minta pazsuránk volna.~Blanka nevetett. Tudta is ő, hogy
344 Mas| árva volt a kísértete! Blanka ki volt fáradva; alig várta,
345 Mas| benyílóban volt két ágy; azokba Blanka és Zenóbia feküdtek, s a
346 Mas| nyög, mint egy haldokló.~Blanka szeméből mind kiment az
347 Mas| ágyon feküdt Áronnal. Ha Blanka a deszkafalhoz érteté ajkait,
348 Mas| megcsókolhatók egymást. Blanka egyre nyugtalankodni hallá
349 Mas| deszkafal felé fordult. Blanka is. Csak kétujjnyi tölgyfalap
350 Mas| mindenki talpon volt már, mikor Blanka fölébredt.~Manassé azzal
351 Mas| folytatni, hanem lóháton, aminek Blanka úgy örült, mint a gyermek.~(
352 Mas| baraboly; olyan étkek, amiket Blanka először ízlelt életében,
353 Mas| erre nagy szükség lesz. Blanka úgy vette észre, hogy az
354 Mas| vegetarianu”.~Majd megtudja Blanka azt is, hogy mit tesz ez.~
355 Mas| áruljuk az asszony előtt.~Blanka nevetett az örömtől, mikor
356 Mas| Mikor az erdő szélébe értek, Blanka megszólítá társnéját.~–
357 Mas| az övé? – kérdé elbámulva Blanka.~– Nagy darab szegénység!
358 Mas| kenyeret terem, maga szántja! Blanka gyönyörét találta ebben
359 Mas| elöl lovagolt, nyomában Blanka. A két férfi messze hátul
360 Mas| sárkányait csendesen felvonta.~Blanka pedig gyermeteg örömmel
361 Mas| áttörhetlen bozót terült.~Blanka kíváncsi mosolygással nézett
362 Mas| hántotta a fiatal fenyőfát.~Blanka csak akkor sápadt el az
363 Mas| hívja. Egy „magyar zsidó”.~Blanka kétkedve tekinte Manasséra.~
364 Mas| erdélyi szombatosok”-nak.~Blanka rejthetlen kíváncsisággal
365 Mas| s megint visszahúzódik.~Blanka hitetlenül rázta a fejét,
366 Mas| felszelni a komoly csemegéből.~Blanka azt mondá, hogy ő inkább
367 Mas| szökellve a völgybe alá.~Blanka örömében tapsolt a szép
368 Mas| jöttek elő valahonnan, s mind Blanka fejét dongták körül, ő pedig
369 Mas| amiben az éjjel aludtál?~Blanka azt hitte, hogy ez csak
370 Mas| medre képezett előttük.~És Blanka mindebből nem értett semmit.~
371 Mas| egyszerre.~– Jézus! – kiáltá föl Blanka. – Ide kell bemennünk! –
372 Mas| hívására megjelentek az ajtóban Blanka és Manassé.~– Hát mi közöm
373 Mas| házára tört idegenek ellen.~Blanka ez iszonyú átkozódástól
374 Mas| Gyerünk! – mondá Áron megfogva Blanka kezét, s kivezette őt a
375 Mas| megszólított kedvéért, s Blanka nem értheté az átok szövegét;
376 Mas| tenni? – kérdezé aggódva Blanka.~– Istenre bízzuk magunkat –
377 Mas| hallgatta meg! – rebegé Blanka, s a kiállt kétségek után
378 Mas| nyeregből. Áron leterítette Blanka számára a bundát a gyepre,
379 Mas| ellenséget, akit azonban Blanka történetesen lefegyverzett;
380 Mas| Valamit talált bizonnyal.~Blanka azalatt, míg a férfiak a
381 Mas| jönnek a Leányka-kőig – mondá Blanka, s ledőlt pihenni és bokrétát
382 Mas| Messze van ide? – kérdé Blanka felugorva henyéltéből; nem
383 Mas| zsinegen meglelje, és mire Blanka odaér, eltávolítsa.~Úgy
384 Mas| kígyók? – kérdezé rögtön Blanka. Minden asszonynak ez lett
385 Mas| azon volt, hogy földicsérje Blanka előtt azt a felséges mulatságot,
386 Mas| helyet (Haynald).~Mikor Blanka e kis völgyben leszállt
387 Mas| megközelítették a barlangot.~Blanka futott elöl. Nem akarta
388 Mas| tréfálni. Ő Manassé bátyja. S Blanka Manassét is úgy ismerte
389 Mas| megvan a találási ösztön. Blanka az öröm sikoltásával rohant
390 Mas| bokorról egy ágat letörni Blanka. Csak állt előtte, mintha
391 Mas| Áron bátya nem hazudott.~Blanka felkacagott.~– Áron bátya!
392 Mas| gallyakat a pompás bokorról. Blanka rendelkezett.~– Egyet Manassé
393 Mas| fektették pallónak; azon aztán Blanka sértetlenül vehette be a
394 Mas| Áron? – kérdé enyelgőn Blanka.~– Ez eleitől fogva mindig
395 Mas| mennyire meg volt lepetve Blanka, mikor a belső ajtón belépve,
396 Mas| vagyunk most itt – mondó Blanka –, mint Cooper „Utolsó Mohikán”-
397 Mas| vannak a fejünk fölött.~Blanka, amint visszatértek a tűzhelyhez,
398 Mas| négy szál paticsfából meg Blanka sáljából még mennyezetet
399 Mas| illő, és szokás is. Amint Blanka végignyújtózott e fekhelyen,
400 Mas| mi lett? – kérdé tovább Blanka.~Áron bátya aztán fogta
401 Mas| tatároknál volt vele, ott Blanka szép csendesen elszunnyadt.~–
402 Mas| bizonyos volt már, hogy Blanka alszik.~– Magam sem – felelt
403 Mas| Aztán odahajolt csendesen Blanka fölé; egy csókot lehelt
404 Mas| Erre a zajra fölébredt Blanka.~Első pillanatra nem tudott
405 Mas| nagyot kukurékolt ülőjéről.~Blanka leszállt fekhelyéről, s
406 Mas| A barlang felé indult.~Blanka visszahúzta magát az ajtótól,
407 Mas| vége volt a mesemondásnak, Blanka fájdalmas, szívtót szakadt
408 Mas| beszéltem most egyfolytában.~Blanka e pillanatban oly mondhatlan
409 Mas| galambkám!~– Az ég – sóhajtó föl Blanka, s homlokát odanyugtatá
410 Mas| Áron bátya! – súgá neki Blanka. – Te az imént egy olyan
411 Mas| várni a Porlik-barlangban?~Blanka nem felelt rá; de megkísérté „
412 Mas| volna a Monasteriától!)~Blanka is úgy tett, mintha az érdekelné,
413 Mas| másvilágiak melódiáját.~Blanka szívét e pillanatban úgy
414 Mas| félbeszakadt a zsolozsma.~Áron Blanka által a nevét hallotta háromszor
415 Mas| jajgatásra mégis figyelmes lett Blanka, megállította a lovát, s
416 Mas| angyalom, mit szólsz hozzá?~Blanka szelíden viszonzá:~– Nekem
417 Mas| Áron.~– De mégis! – szólt Blanka. – Van egy ismerősöm, egy
418 Mas| oda nevetve Manassé.~Azzal Blanka egy csókot vetve ujjai hegyével
419 Mas| Manassé nevetve vágtatott Blanka után, s a hegytetőre fölérve,
420 Mas| XVIII.~Blanka egy új világot látott maga
421 Mas| kellett szóbeli magyarázat. Blanka önkénytelen bámulattal csapta
422 Mas| hogy kezeit csókolják. Blanka kezébe virágcsokrokat erőszakoltak
423 Mas| nem lehet? Azt megtudta Blanka később.~A nép áldása közben
424 Mas| könnyeitől voltak nedvesek.~Blanka meg volt lepetve; de kellemesen.
425 Mas| ahol már el volt készítve Blanka számára az utolsó részletig
426 Mas| úton jött Torockóra, melyen Blanka, annak legelső szüksége
427 Mas| ezt nem hozhatott magával.~Blanka azon csodálkozott leginkább,
428 Mas| Manassé előre megírta, hogy Blanka termete Annáéhoz hasonlít. –
429 Mas| büszkeségből utál akármi alakban.~Blanka ájtatos kegyelettel figyel
430 Mas| mogyoró.~És mégis, mikor Blanka mosolygó ajkaihoz vitte
431 Mas| te pedig tizenegy hétig.~Blanka elértette azt. A Székelykő
432 Mas| bejelentjük az esperesnek, hogy Blanka húgunk egyházközségünkbe
433 Mas| kedves virágszálunk.~Mire Blanka és Anna szerelmesen megölelték
434 Mas| szerelmesen megölelték egymást.~Blanka nem is lett rosszkedvű.~–
435 Mas| kérjen benne magának helyet.~Blanka elbámulva tekinte Annára.~–
436 Mas| éjjeli-nappali társad! – szólt Blanka, Annát szívéhez ölelve,
437 Mas| kedveseknek találja azokat Blanka. Nem győzi őket végignézni.
438 Mas| üldözze őt!~Anna észrevette Blanka arcán az önkénytelen indulatkifejezést,
439 Mas| Én ismerem őt jól – szólt Blanka, s nem bírta idegeiről eltiltani
440 Mas| összetett kezébe szorítva Blanka kezét, könyörgött neki oly
441 Mas| is szereted őt? – kérdé Blanka szánalommal és megrettenéssel.~
442 Mas| Szegény Annám! – suttogá Blanka, s eltakarta arcát e kép
443 Mas| feküdne köztetek! – súgá Blanka.~– Igaz! – mondá Anna, arcát
444 Mas| állna köztetek – rebegé Blanka, leülve Anna mellé s annak
445 Mas| eltűrik, és ne lásd meg!~És Blanka most még jobban gyűlölte
446 Mas| fenekéig, ahogy én ismerem!~Blanka nem állhatta meg, hogy gyöngén
447 Mas| ismered őt még?~– Nem – szólt Blanka elámulva.~– És lásd, mikor
448 Mas| Mennyire fölmagasodott Blanka lelkében e vallomás alatt
449 Mas| XXI.~Blanka boldogsága utópiáját találta
450 Mas| egészen beleköltözködni.~Blanka és Anna egész hajnalig nem
451 Mas| Hanem azért mégis fölébredt Blanka, mikor az első napsugár
452 Mas| mintha bealkonyult volna. Blanka szempilláit lecsukta az
453 Mas| voltak otthon a háznál, mikor Blanka és Anna hálószobájukból
454 Mas| közelít egy harcias csapat. Blanka és Anna a parkot átszelő
455 Mas| harci indulóját énekli.~Blanka tenyerébe tapsol; azt gondolja,
456 Mas| legrégibb az országban.~Blanka elbámult, mikor meglátogatta
457 Mas| kijövetkor aláhúzni.~Szerencsére Blanka nem nőtt olyan magasnak.~
458 Mas| ellenség előtt álltak, Blanka tiszteletére nagyszerű hangversenyt
459 Mas| XXII.~Blanka egészen új életmódot talált
460 Mas| napja, a vasárnap.~Ami után Blanka oly régen óhajtozott.~Egy
461 Mas| aranykönyvei tarták megörökítve.~Blanka most látja a torockóiakat
462 Mas| menyasszony büszkesége.~Blanka nem állhatta meg, hogy egy
463 Mas| olyan arany és olyan drága.~Blanka azt látta, hogy itt százan
464 Mas| gazdagságot? – Ezt kérdé Blanka Annától.~– Annak a tündérnek
465 Mas| ünnepélyes ájtatosság után Blanka felkérte Bertók és Áron
466 Mas| két hét! – sóhajtott fel Blanka. – S aztán még hat hét a
467 Mas| mondódott”.~Ennek aztán Blanka nagyon örült.~– Volna annyi
468 Mas| tárnáknak elkeresztelték Blanka nevére, s kocsikon kimentek
469 Mas| kimentek az átvenni. Maga Blanka is leszállt az aknába, új
470 Mas| kérni, amit meg ne tennék.~Blanka és Anna szaván fogták szegényt.~
471 Mas| kívánságod teljesüljön.~Blanka bátorságot vett magának
472 Mas| megrövidítem a várakozási időt.~Blanka aztán olyan szépen kérte.~–
473 Mas| írtál alá! – enyelgett vele Blanka. – Hátha halálítélet volt?~
474 Mas| volt.~Aztán megcsókolta Blanka kezét, s:azt mondá neki:~–
475 Mas| fehér lett, mint a fal.~Blanka arca az örömtől ragyogott.~
476 Mas| csak akkor kikerült Zboróy Blanka grófkisasszonyt.~Tudta előre,
477 Mas| az egészet. Lehet, hogy Blanka miatt nehezen kivihetőnek
478 Mas| cselszövényt. Nyomára jött Blanka vonzalmának Manassé iránt.
479 Mas| Egészen nagyra nevelni Blanka szívében azt a szenvedélyt,
480 Mas| időre az. Ön megkapta Zboróy Blanka levelét?~– Nem kaptam.~–
481 Mas| is utána azt, amit Zboróy Blanka tesz? Legyek önnel együtt
482 Mas| feleségül veszi. Zboróy Blanka grófnő, Cagliari hercegnő,
483 Mas| Benjámin –, hogy a szép Blanka e percben halva fekszik.~
484 Mas| S honnan gondolod, hogy Blanka is ez áldozatok közt volt?~–
485 Mas| akarom önnek idehozni Zboróy Blanka hercegnő holttestét. S az
486 Mas| gondolat hevíté, hogy ha ő most Blanka halálhírével fog menni a
487 Mas| támasztani.~– Rosina. Nőm; Blanka meghalt.~E szóra egyszerre
488 Mas| Erdélybe, s onnan Zboróy Blanka holttestével fog visszatérni (
489 Mas| akarom, mint ön, hogy Zboróy Blanka ravatala körül égjenek a
490 Mas| kell rendelni, hogy Zboróy Blanka ravatala körül gyújtsák
491 Mas| szakramentum őrzi. Ha Zboróy Blanka meghalna, testvérei kénytelenek
492 Mas| mintha álmodnál… Ha Zboróy Blanka elhagyja ősei hitét… megesküszik
493 Mas| kánonok el nem ismerik; Blanka abban az órában szabad volt,
494 Mas| kérdezé egyszer tőle Blanka.~– Állunk elébük! – kiálta
495 Mas| nagyon is fölemelve az öklét.~Blanka rábámult, s aztán elnevette
496 Mas| híják, hogy „vasat! vasat!”~Blanka ezen a népünnepen a torockói
497 Mas| számukra. Se Manassé, se Blanka nem tudtak arról semmit.
498 Mas| örömöt szerzett nekik vele! – Blanka álmai paradicsomában találta
499 Mas| visszaszállt rám! – súgá Blanka halk, szerelmes hangon férjének.~
500 Mas| érte őket? – szólt ijedten Blanka.~– Kiket?~– Akik még hiányoznak
1-500 | 501-558 |