Part

501     Mas|                 aki nagyon szeretett a Blanka néni szép köntöséhez ragaszkodni,
502     Mas|           félcigányt”, azt a Lányit, a Blanka nénéd tiszteletére, aki
503     Mas|                vala egy csomó dohányt.~Blanka tapsolt jókedvében. Hisz
504     Mas|               se Zenóbia nem érkeznek. Blanka minden óranegyedben kiküldött
505     Mas|              hogy kik jöttek meg, mint Blanka. Egyszerre örömsikoltással
506     Mas|                bocsássátok.~Késő volt. Blanka már künn volt az előtornácban,
507     Mas|                Az egyiken ült Zenóbia.~Blanka lerohant hozzá, s megragadá
508     Mas|             Hát Dávid hol van? – kérdé Blanka.~Ekkor Zenóbia megszólalt.~–
509     Mas|            Dávid bátyám! – sikolta föl Blanka. – Mi történt Dávid bátyámmal?~
510     Mas|                                  XXIX.~Blanka az ijedtségtől elveszté
511     Mas|             erőszakkal a sírást, arcát Blanka ölébe temetve.~– Sándor! –
512     Mas|                   El! El! El! – rebegé Blanka, kezét eltaszító mozdulattal
513     Mas|                kis házikónkba! – mondó Blanka.~– Hová? A te menyegzői
514     Mas|               meg, aki mindent elmond.~Blanka leült az ágy szélére, s
515     Mas|          födele.”~Halott van a háznál!~Blanka az egész éjt a halott mellett
516     Mas|                elkezdé a saját maga és Blanka történetét elmondani a család
517     Mas|         rettentő kísérteteket, amiktől Blanka megszabadult, elmondá a
518     Mas|             megtörténtek regéit.~Sokat Blanka is csak most tudott meg
519     Mas|             égi csoda van mégis benne! Blanka megtudta belőle, hogy annyi
520     Mas|           benne a kártyalapra föltéve.~Blanka csak most tudta azt meg,
521     Mas|                egy szép májusi délután Blanka, Anna, Manassé és Áron haladtak
522     Mas|                legyőzted! – biztatá őt Blanka.~– Az Róma volt – ez pedig
523     Mas|       gondolathoz hozzászoktam – szólt Blanka, koszorút fonva sárga virágú
524     Mas|              hogy itt maradunk – monda Blanka. Ő már asszony volt, szófogadóbb.~–
525     Mas|            iszonyú tekintet, hogy Anna Blanka elé veté magát, mintha testével
526     Mas|             dologra gondoltunk? – súgá Blanka Anna fülébe.~– Egyre! –
527     Mas|             Hová akarsz menni? – kérdé Blanka ijedten, kinek e percben
528     Mas|              győzelmet ütközet nélkül. Blanka fájdalomteljesen tekintett
529     Mas|           ismerősöm.~Ez hazugság volt, Blanka megnyugtatására kigondolva,
530     Mas|               büntetése nem maradt el.~Blanka megszorítá Manassé kezét.~–
531     Mas|                fájdalmas sóhajt, mikor Blanka homlokát megcsókolta.~Testvére,
532     Mas|              az útfélen ülve várták őt Blanka és Anna. Ott vártak rá az
533     Mas|             Cagliari hercegnőt, Zboróy Blanka grófnőt, akinek a zárdában
534     Mas|                osztva a gondozás terhe Blanka és Anna között.~Anna valóságos
535     Mas|              gyermeknek élt.~Így aztán Blanka egész ügyvivői nyugalommal
536     Mas|             hajlama művésznek avatott, Blanka üzleti számadást vezetett,
537     Mas|              nincs.~– Óh! – kiálta fel Blanka, s odasimul Manasséhoz,
538     Mas|            ahová téged visznek – monda Blanka.~Ezen aztán nevetett is
539     Mas|             elviszik háborúba? – szólt Blanka.~– Attól ne tarts. Ha belekeverednék
540     Mas|             oda is vele megyek.~– Nem, Blanka! Te itthon maradsz mivelünk.
541     Mas|     reménytelenül – és panasztalanul.” Blanka elérté azt, s sietett lecsókolni
542     Mas|               aki őt kitartóan üldözi.~Blanka tudta jól, hogy ki az, s
543     Mas|               kényszerű elválás ideje, Blanka annál erősebb szívvel viselte
544     Mas|               venni a kenyérnek valót. Blanka pótolta azt az elmúlt évek
545     Mas|        külföldi vas behozatali vámját.~Blanka egyszer csak azt vette észre,
546     Mas|           külföldi.~Itt már nem tudott Blanka segíteni magán.~Hisz még
547     Mas|              képes volt semmivé tenni.~Blanka e tollvonásban is felismerte
548     Mas|             van. – S közben igyekezett Blanka kezét megcsókolni. – Csókolom
549     Mas|                Csókolom a szép kezeit.~Blanka pedig elvonta tőle a kezeit.~–
550     Mas|    parancsoljon ön velem, uram – szólt Blanka, kettévágva az ömledezést. –
551     Mas|               ifjasszonyhoz” – hahaha!~Blanka elbámult. Mi akar ez lenni?~–
552     Mas|           forintot kell hoznom Adorján Blanka asszonyságnak au comptant.~–
553     Mas|      Lombardiába, s élhet grófi módon.~Blanka egészen el volt kábítva
554     Mas|             érvelésemet hagyta helybe.~Blanka arca lángvörössé gyulladt
555     Mas|               Már meggondoltam – szólt Blanka nyugodtan. – Elkészültem
556     Mas|              az én kincseimet! – szólt Blanka, átölelve két karjával a
557     Mas|               és társai otthon voltak.~Blanka egész Kolozsvárig eléje
558     Mas|              és gyümölcsözik. Manassé, Blanka boldogságát sokszorozzák