1-500 | 501-506
Part
1 Els| jól ismerem. Neve Adorján Manassé.~– Ah! Kérem! Melyik a vezetéknév,
2 Els| ótestamentomi nevek iránt. Manassé apját Adorján Izraelnek
3 Els| dicsőség, melyet Adorján Manassé huszonkét éves korával szerzett
4 Els| nagybátyja ráhagyott?~Adorján Manassé széttörte a szelelni nem
5 Els| az ijedtség elképedésévé. Manassé lépett fel a vagonlépcsőn.~
6 Els| hatalmat? Azt jó volna tudni.~Manassé aztán leült az üresen hagyott
7 Els| minden utazója aludt, csak Manassé maradt ébren.~Egy percben
8 Els| meg Fra Diavolo – szólt Manassé. – A rossz emberektől mindenütt
9 Els| ütött! Szerencséje, hogy Manassé barátom szép udvarias felszólítására
10 Els| mutatványokkal állok elő; hát te, Manassé, miféle komédiára vállalkozol?~–
11 Els| ön talán tőlem e nevet?~Manassé nagyon elkomorodott.~– A
12 Els| szárnymozdulatot – mondá Manassé, előre leszállva a vagonból,
13 Els| egy esetet kivéve –felelt Manassé. – De az kettőnk között
14 Els| elhagyta az oltár előtt.~Manassé arcán még az alkony homálya
15 Els| bosszúállás volna – felelt Manassé nyugodt hangon.~– S ahonnan
16 Els| jöttek és maradtak el, aminőt Manassé leírt; titokteljes csendes
17 Els| Ez árticsóka! – mondá Manassé.~– Látom, hogy árticsóka.
18 Els| olyan gazdag – jegyzé meg Manassé.~– Meg azért, hogy csizmát
19 Els| zűrzavara volt odalenn, amiből Manassé szavát vélte néhányszor
20 Els| kacagásra váltak, amire Manassé szava adott alkalmat.~–
21 Els| cserbokrok közül a danoló. – Manassé az!~– „Ő” visszajött! –
22 Els| ugyan mit hozhat a hátán?~Manassé egy vállra vetett fustélyon
23 Els| figyelmeztetésre semmit; amint Manassé a közelbe ért, hirtelen
24 Els| önkénytelen elnevetve magát Manassé. – Ah, ki keresne brigantikat
25 Els| tudta kiszabadítani, míg Manassé kívülről ki nem emelte az
26 Els| sarkából.~– Gábor úr – monda Manassé –, ez nagy könnyelműség
27 Els| enyelgett Gábor úrral Manassé.~– Hát ugyan hol járt? –
28 Els| mi is imádkozni – mondá Manassé Gábor úrnak.~Dormándyné
29 Els| elég pogány rítus volt. Manassé elővett a zsebéből egy lapos,
30 Els| jelent, mint pálinkát inni.~S Manassé még oly vakmerő volt, hogy
31 Els| és átvette. Akkor aztán Manassé elővette az olasz sonkát,
32 Els| erős pálinkától.~Mire aztán Manassé még egy pohárkával töltött
33 Els| mert a te börtönöd az!~Manassé azért választotta az Appennineken
34 Els| kedves álomtól.~Adorján Manassé nagy lemondást tanúsított,
35 Els| ajándékozott napok voltak.~Manassé tetteté, mintha az ő részén
36 Els| olyan nagyon kínálkozik. Manassé Florenztől a legegyenesebb,
37 Els| utazók nem járnak ezen.~Manassé ez unalmas úton hozta el
38 Els| Azon nap estejére, melyre Manassé ígérte, eljutottak a világvárosba.~
39 Els| egészíté ki mosolyogva Manassé a frázist. – Hosszabb ideig
40 Els| palazzo Cagliari – jegyzé meg Manassé minden emfázis nélkül.~Blanka
41 Els| is fogja meglátni soha.~Manassé nemsokára csengetett a kalauznak.
42 Els| ariánusom áll előttem.~– Manassé! – szólt ijedten a hercegnő.~–
43 Els| VIII.~Manassé még aznap délután meglátogatta
44 Els| légáramlat jár a Vatikán körül.~Manassé egy szóval sem árulta el,
45 Els| független nőnek tekinteni. Manassé úgy közelített Blankához,
46 Els| meglehetősen megjavította.~Manassé két dolgot került nagyon,
47 Els| tőle. Ez az edessai kép.~Manassé oly pietással mondá el a
48 Els| kell.~Mikor elmondá előtte Manassé a szent lándzsa történetét
49 Els| reggel eljött védenceiért Manassé. Sietni kell, hogy a sixtini
50 Els| rohamok környezik ilyenkor.~Manassé odatekintett; de nem Gábor
51 Els| másikat is látóvá ne tegye.~Manassé látta is jól, ami Gábor
52 Els| a királyi terembe csupán Manassé hadvezéri taktikája mellett
53 Els| körülfogják Szent Péter sírját. Manassé Blankát, ki, hogy el ne
54 Els| szabadon, mindenki tudta már, s Manassé előre figyelmezteté rá a
55 Els| kárpitjai közül kilépett.~Blanka Manassé karjára támaszkodott. Mikor
56 Els| gyilkos megölni! – súgá oda Manassé Blankának.~Az áldozat maga
57 Els| volt fordulva Blanka és Manassé felé, addig nem láthattak
58 Els| hazavezette a hercegnőt Manassé, azt kérdé tőle:~– Nem fáradt
59 Els| forrón, erősen megszorítá Manassé kezét. Senki sem volt jelen.
60 Els| foglak elbocsátani!”~És Manassé elérté a kézszorítást, és
61 Els| adhatnak egymásnak, akkor Manassé ezzel a szóval: „Gyönyörű
62 Els| kimerültnek látszik.~Az értük jövő Manassé nagyot nevetett rajtuk.~–
63 Els| viaszgyertyák az oltáron.~Amint Manassé előre megmondá: ma már sétálni
64 Els| mondja hangosan – csitítá Manassé. – Ez Palestrina zeneműve
65 Els| franciskánusok templomában.~Manassé nem vitatkozott vele tovább.~
66 Els| követ által kieszközölte.~Manassé is megtudott annyit, hogy
67 Els| ebben megint igaza volt.~Manassé megértette a dolgot, s szépen
68 Els| már a szívét, piros lett. Manassé sietve jött fel hozzá.~–
69 Els| megnyugvására szolgált, hogy ezúttal Manassé elmaradt a hercegnétől,
70 Els| Dormándynéval; mert amint Manassé visszatért a grófi családdal,
71 Els| rögtön kálvinistává lesz.~Manassé ezalatt bemutatta a górfnőnek
72 Els| elhelyezkedniök; Gábor úrnak átengedé Manassé a legjobb pozíciót, tudniillik
73 Els| koronája minden köveinél.~Manassé nem a pápát nézte, hanem
74 Els| odahullott Blanka szeméből Manassé arcába, amint egymásra tekintettek.
75 Els| mondá Gábor úr, amikor Manassé annyira utat tört előtte,
76 Els| hol lakik az az ördöngös Manassé!~(„Én tudom!” – mondá magában
77 Els| hol lakik az az ördöngös Manassé.~(„Én tudom!”)~Alig is várta,
78 Els| módon jutott ő ehhez.~Mikor Manassé kíséretében a Sixtina pompáját
79 Els| hallotta meg azt Blanka, hogy Manassé hol fogadott szállást, s
80 Els| végigforgatott minden lapot. Manassé lakásának címe nem volt
81 Els| s ledobja maga mellé.~– Manassé!~Az ijedség, az öröm kiszabadítá
82 Els| vonzódásban, mely őt ide hozta.~Manassé mosolygott.~– Nem engem,
83 Els| visszaajándékozza a váltóit, mint mikor Manassé odaadta a kitépett papírfoszlányokat
84 Els| volt följegyezve. Ha azt Manassé meglátta, vajon mit gondolhatott,
85 Els| megszerette Rómát – mondá Manassé, festményét folytatva. (
86 Els| az arénában árnyék volt.~Manassé aztán odább tolta háromlábú
87 Els| azért, amit az szenvedett? Manassé ujjai között összegyűrődött
88 Els| mérgezve azon ember által: és Manassé mégis azt mondhatta: „Mi
89 Els| akik – azt nálunk keresik.~Manassé visszanyújtá a levelet a
90 Els| nevetni kellett azon, hogy Manassé leghitelesebb diplomáciai
91 Els| Blanka megtudta e névből hogy Manassé még mindig ott lakik azon
92 Els| hangos lélegzetroham volt!”~Manassé reszketett; pedig verőfényes
93 Els| dilettáns festő szeme elől.~Manassé odaállt a háta mögé, s nézte –
94 Els| a lépcsőkkel összekötik.~Manassé utánanézett, míg alakját
95 Els| tündér lakójába!~Hanem azért Manassé mégis összerakta az otthagyott
96 Els| hogy merre utazott a neje Manassé kíséretében.~A Colosseumban
97 Els| mindent megértett Blanka.~Manassé oly bizonyítékot tart a
98 Els| amiből nincs feltámadás.~És Manassé nem akarja e rettentő bosszút
99 Els| ítélet kimondása után aztán Manassé meg volt a hercegnőre nézve
100 Els| azért a tudósításért, hogy Manassé még itt van.~– A másik esély
101 Els| midőn azt tudta meg, hogy Manassé ki van ragadva a halálveszélyből.
102 Els| megtört minden erélye – Manassé a jázminbokrok között.~Hisz
103 Els| szívével?~Hátha Adorján Manassé nem megy el a szép Cyrene
104 Els| azon gondolkozott, vajon Manassé hangja is azok között van-e.~
105 Els| lekapott az asztalról. Csak Manassé nem jön még.~Igaz! Hiszen
106 Els| Cagliari-palotát kerülöm.~Adorján Manassé”~Térdre omlott a levéllel. –
107 Els| láthatja ezt a jelenetet Manassé. Milyen festői tanulmány
108 Els| Kicsiny kis padlásszoba volt Manassé lakása, de tisztán tartva.
109 Els| hang: felszökött térdéről. Manassé állt előtte.~Odarohant hozzá,
110 Els| figyelmeztetve.~Már ott motoznak!~Manassé azután odament a kandallóhoz,
111 Els| itt maradhatni! – szólt Manassé. – Én magam is azt hiszem.~–
112 Els| Blanka elővette tárcájából Manassé levelét, amit az Caldariva
113 Els| levélhez? – kérdé megütközve Manassé. – Érintkezett ön ezzel
114 Els| után ne érintse az öné.~S Manassé a gyertya fölé tartá a levelet,
115 Els| Megteszem – jó barátném.~Manassé még ezt a szolgálatot is
116 Els| őt ma délelőtt hordozta.~Manassé fölsegíté őt a kocsiülésbe;
117 Els| odatérdelve az első ülés vánkosára Manassé karjába kapaszkodott, így
118 Els| ül rajta, és hová megy.~Manassé előmutatta nekik a menlevelet,
119 Els| nekem Rómából elfutnom?~Manassé csodálkozva tekinte rá.~–
120 Els| két kezével belefogózott Manassé karjába.~
121 Els| XXXI.~Manassé a bérkocsit megállítá a
122 Els| Vacsorával várt rájuk.~Manassé rávette Blankát, hogy ma
123 Els| foglaltak a bejáratnál. Manassé meghúzza magát egy kőkocka
124 Mas| Én? Téged?~– El – szólt Manassé, tűrve a csókot.~– Nem igaz! –
125 Mas| nevettek mind a ketten. Manassé magához akarta szorítani
126 Mas| Volt is hová!~Aztán, amint Manassé felállt a kormánypadról,
127 Mas| szigetedben.~Most tehát Manassé beszélt.~– Ahol az én kis
128 Mas| forgó őrtüzével, azt mondó Manassé Blankának:~– A mi beteg
129 Mas| oldalára Blanka, a másikra Manassé.~A levél természetesen hamarább
130 Mas| neve a gazdának? – kérdé Manassé.~– Az a tulajdonsága. Egész
131 Mas| IV.~Manassé igen jól okoskodott, mikor
132 Mas| emberektől vámot.~Amint Manassé Blankát az „Angol királynő”-
133 Mas| többi elment honvédnek.~Manassé szörnyű nagy lármára nyitott
134 Mas| lehetett gorombáskodni.~Manassé ismerte mind a hármat.~Amint
135 Mas| volt akkor nagyobb bajuk. Manassé aztán eligazította köztük
136 Mas| Az volt az irodafőnök.~Manassé Zimándy úr után tudakozódott.~
137 Mas| meg a választ; mikor látta Manassé, hogy sehogy se megy a dolog,
138 Mas| mellett azt is megtudta Manassé, hogy ami levelet ő küldött
139 Mas| sem baj – gondolta magában Manassé.~Másnap még az olajlámpák
140 Mas| kocsisra.~– No, mi baj? – kérdé Manassé. – Útlevél kell? Passzus?~–
141 Mas| Ugyan miért? – kérdé Manassé.~– Hát azért, mert a nagyságos
142 Mas| szállni a kastélyba – mondá Manassé.~– Akkor meg éppen megkövetem;
143 Mas| ajtó következett. Blanka és Manassé azalatt állottak a folyosón,
144 Mas| szólt beköszöntve hozzá Manassé.~Gábor úr pedig gondosan
145 Mas| Ezt a hírt nem bírta el Manassé; csak leroskadt a pamlagra.~–
146 Mas| Adorján-uradalom birtokosa.~Manassé eltakarta arcát kezeivel;
147 Mas| bolondot akarsz most csinálni?~Manassé fölkelt a pamlagról, s nyugtalanul
148 Mas| Két bátyámat! – kiálta fel Manassé indulatosan.~– Bizony kettőt.
149 Mas| Erdélybe akarok menni! – kiálta Manassé indulatosan.~– No, de ne
150 Mas| magát jól, amikor elhagyja.~Manassé mélyen felháborodva tekinte
151 Mas| cinizmus már undorító volt Manassé előtt.~– Elég, uram. Az
152 Mas| hozzá a nagyságos asszony.~Manassé otthagyta, és kiment a parkba.~
153 Mas| volt háta mögött, hanem Manassé.~Az ifjú gyöngéden kezébe
154 Mas| mohón, szívéhez szorítva Manassé kezét. – Menjünk! Menjünk!
155 Mas| öntudatosan Blanka, s odasimulva Manassé keblére, reszkető hangon
156 Mas| divatja) elég volt az útra. Manassé régi ismerős e tájon. Amely
157 Mas| ezt az erdélyi kastélyt.~Manassé még a gunyhók történetét
158 Mas| véren sem jöttünk keresztül.~Manassé segített Blankának nevetni.~–
159 Mas| vérnek és a lángnak, s csak Manassé gondos figyelme volt az,
160 Mas| megszólítani.~Azonban csalatkozott Manassé. Amint a gyaloghídra lépett (
161 Mas| nélkül! Hol az igazság?~Manassé bosszúsan fordult az alkalmatlankodó
162 Mas| szétterpesztett lábakkal Manassé előtt, mintha birkózni híná.~
163 Mas| elbámult, midőn azt látta, hogy Manassé csakugyan ölre kap ezzel
164 Mas| bátyám!~– Én vagyok biz az, Manassé öcsém – szólt a tömzsi emberke
165 Mas| tovább menni.~– Mondok egyet, Manassé öcsém, igyunk ahajt előbb
166 Mas| amíg velem nem iszol elébb.~Manassé ismerte a bátyját; tudta,
167 Mas| beszéljünk róla; tudod?~Manassé meg volt hatva a kérges
168 Mas| No, hát ebből lesz sok.~Manassé súgva kérdé Árontól:~– Te
169 Mas| Hová? Bátya! – szólt Manassé.~– Megyek a két bátyámért
170 Mas| háznál); hármasba fogta őket. Manassé mellette ült, s a hátsó
171 Mas| esztendeig.” – Ezt mondod te, Manassé öcsém, ugye? Könnyű neked
172 Mas| ne lármázz olyan nagyon! (Manassé még egy szót se szólt.)
173 Mas| hát velem olyan nagyon.~Manassé pedig még egy szót sem szólt,
174 Mas| magától felébredt Blanka. Manassé odament hozzá; beszélt neki
175 Mas| melletti szobában Áron és Manassé.~Mindenki lepihent az Úrban.~
176 Mas| érteté ajkait, és túlfelől Manassé, megcsókolhatók egymást.
177 Mas| Istennel! – sóhajta fel Manassé.~– Miként Jákób El-Bethelben?~–
178 Mas| kificamítja csípőcsontodat!~Azzal Manassé is a deszkafal felé fordult.
179 Mas| mikor Blanka fölébredt.~Manassé azzal örvendezteté meg,
180 Mas| Manassénak:~– Nézd csak, Manassé! Siess! Milyen furcsa bohó
181 Mas| furcsa bohó állat van itt! Manassé sietett is aztán.~A tréfás
182 Mas| amint Áron bosszús arcára s Manassé összevont szemöldeire tekintett,
183 Mas| megjelentek az ajtóban Blanka és Manassé.~– Hát mi közöm nekem mindezekhez? –
184 Mas| Kétkedél-e benne? – szólt Manassé, kezét a hölgy kezének ujjaival
185 Mas| hagyott benne, amennyitől Manassé „megihassa utána szerelmét”,
186 Mas| felelt rá Áron bátya.~Manassé megkönnyülten lélegze fel.~
187 Mas| alszunk.~Ebből megértette Manassé, hogy a veszély körös-körül
188 Mas| nem szokott tréfálni. Ő Manassé bátyja. S Blanka Manassét
189 Mas| Blanka rendelkezett.~– Egyet Manassé kalapja mellé! Egyet teneked.
190 Mas| kettővel kétfelé hajtották ő és Manassé a gallyakat, a harmadikat
191 Mas| ezeket a dockákat?– kérdé Manassé a bátyjától.~– Gondoskodik
192 Mas| másik ékszere is megvan Manassé ereklyéi közt: a pitypang-nyaklánc
193 Mas| az öléből ette az árpát.~Manassé eközben felvezette a lovakat,
194 Mas| történetet, bátya – mondá Manassé, midőn bizonyos volt már,
195 Mas| a másik percben aludt.~…Manassé aztán azon volt, hogy találjon
196 Mas| XIII.~Manassé elővette a tárcáját, s annak
197 Mas| velem, ki ellenem?~Öcséd, Manassé”~Mikor ezt megírta, a tárcából
198 Mas| órai nehéz fáradság után Manassé elérte a Muntye fennsíkjának
199 Mas| Az egyiket megrángatta Manassé, hogy bejelentesse magát
200 Mas| tárcát.~– Ne te ne! Hisz ez a Manassé pugyillárissa! Hát ennek
201 Mas| aligha hozzám nem írta a Manassé gyerek.~S hozzáfogott, hogy
202 Mas| a falakat.~– Hol vagyok? Manassé!~Kiáltására a fehér kakas
203 Mas| kérdése volt hozzá:~– Hol van Manassé?~Hiszen már erre készen
204 Mas| elébbi kérdést:~– Hol van Manassé?~– Hát hiszen, drága gyémántom,
205 Mas| Hát hiszed már most, hogy Manassé ott fog bennünket várni
206 Mas| XV.~Mikor Manassé benyitott a Monasteria ajtaján,
207 Mas| néhányat személyesen ismert Manassé. Azok nem ügyeltek a belépőre.
208 Mas| aprópénze, s kiment váltani. Manassé nem sokat gondolkozott,
209 Mas| önárulás lett volna, ha Manassé annál az asztalnál, ahol
210 Mas| kártyát. A kalugyer osztott; Manassé esett neki „ostorhegyre”.
211 Mas| egymás után „forpászoltak”.~Manassé fizetett minden „javítást”
212 Mas| utolsó kártyát is fizette.~Manassé még akkor sem futott meg.
213 Mas| bankóval tetézett tányér után.~Manassé azonban szépen megfogá a
214 Mas| kiálta föl:~– Ez itt Adorján Manassé!~Egyszerre felugrált minden
215 Mas| megannyi ököl emelkedett Manassé felé; csak a kalugyer csapta
216 Mas| elkapni előlük a véres koncot.~Manassé pedig könnyűvérű otthoniassággal
217 Mas| Szent atyám! – monda Manassé a kalugyernek. – Nem volna
218 Mas| kalugyer hozott neki pipát; Manassé rágyújtott, és játszott.~
219 Mas| szándékosan elnyeresse; de Manassé az ellenkezőt tette. Irgalmatlanul
220 Mas| Brodsitzer”-eknek. Csak Manassé és a vezér kapaszkodtak
221 Mas| vezér kapaszkodtak össze. S Manassé egyre nyert, a vezér meg
222 Mas| abból a pálinkából – mondá Manassé, s amint megkóstolta, letette
223 Mas| leszek én akkor – mondá Manassé, s amíg a vezér nagy figyelemmel
224 Mas| tologatva előre, ezalatt Manassé kiverte a pipáját, újra
225 Mas| Még ezt a „mausit” – mondá Manassé, egy marék olvasatlan pénzt
226 Mas| is rá.~– Tartom – mondá Manassé. – És még a saját fejemet
227 Mas| fölveték a kártyákat – megint Manassé nyert.~Ellenfele olyan méregbe
228 Mas| aztán nem lehetett játszani.~Manassé bezsebelte a pénzt. Rablónak
229 Mas| csak tudok valamit – szólt Manassé, fölülve szintén az asztalra
230 Mas| kérdezni: hogy a hátibőr párja?~Manassé pedig csak nyugodtan harangozott
231 Mas| ágyúkkal és lovassággal.~Manassé fölkacagott.~– Ez a jeltűz
232 Mas| vetett egész a koronájáig.~– Manassé! Ha most hazudtál!~– Ismersz,
233 Mas| benneteket – szólt nevetve Manassé, amíg a harang alatt ágyat
234 Mas| mondtam! – dörmögé vissza Manassé.~A vezér rögtön haditanácsot
235 Mas| tovább. Abban az esetben, ha Manassé vakmerő kísérlete rossz
236 Mas| a ketten.~– Ha most csak Manassé egyszerre elénk lépne a
237 Mas| emberhez illő.~De bizony Manassé csak nem lépett eléjük a
238 Mas| Vajha ne egyedül jönne Manassé vissza! Hanem a két bátyjától
239 Mas| megalkudni? Kiegyezkedni? Ha csak Manassé térne is vissza egymagában;
240 Mas| aprószentek számára.~(Oh, az a Manassé bizony már azóta idekerülhetett
241 Mas| volna erre.~(Hajh, csak Manassé volna itten; majd könnyen
242 Mas| kezdődik az előadás.~(És ha Manassé elő nem jön, ha délig, ha
243 Mas| szegény asszonnyal?)~– Az a Manassé gyerek bizonyosan valami
244 Mas| mint egy álomjelenet. – Manassé és testvérei.~Áron felszökött
245 Mas| senki se vagyok? – mondá Manassé. – Nekem nem jut belőle?~–
246 Mas| szók alatt odaborult Áron Manassé lábaihoz, és átölelte annak
247 Mas| Mindhárman lovon jöttek idáig. Manassé biztosítá Áron bátyját,
248 Mas| lovagoltak előre; Áron és Manassé kissé hátramaradtak.~– Most
249 Mas| parancsolat– szólt oda nevetve Manassé.~Azzal Blanka egy csókot
250 Mas| ismét.~Áron bátya pedig Manassé háta mögött maradt, s onnan
251 Mas| még össze nem kerültem.~Manassé nevetve vágtatott Blanka
252 Mas| Ez a mi otthonunk – súgá Manassé Blankának.~S az a túlvilági
253 Mas| Sándor bátya, a népszónok, a Manassé által szerzett békességet
254 Mas| bátya, a legöregebb és Anna, Manassé ikernővére.~A két nőt nem
255 Mas| szabva. Rebeka megsúgta neki: Manassé előre megírta, hogy Blanka
256 Mas| értették meg e tekintetet: ő, Manassé és Áron bátya. Mert Szemiramisz
257 Mas| rosszat – mondá Anna –, de Manassé bizonyára megmondá neki,
258 Mas| hogy tudod te ezt, hogy Manassé hozzám így szólt. Egyedül
259 Mas| elhozhatta volna hozzád, amit Manassé beszélt.~– Hát nem tudod,
260 Mas| mindent kell tudni, amit Manassé tud, hiszen egy lelkük van.
261 Mas| mélyen felsóhajtott:~– Manassé szólt neked őfelőle?~– Én
262 Mas| lenni! – mondá a leány. – Manassé paradicsommá teszi rád nézve
263 Mas| összetalálkoznak vele. Csak Manassé hallgatott. A többieket
264 Mas| hagyja az magát vinni. Hanem Manassé bizonyosan találkozni fog
265 Mas| volt a menyasszonyi ruhám. Manassé útra készült; éppen egy
266 Mas| borultam, s azt mondtam neki: „Manassé, lelkem! Fogadd meg nekem,
267 Mas| Mert az »énnekem« fájna.” Manassé rám nézett – úgy, ahogy
268 Mas| lelkében e vallomás alatt Manassé alakja! Eddig csak felét
269 Mas| előtte az önuralom, mellyel Manassé a bosszúállást elutasítá
270 Mas| golyó keresztül nem járhat. Manassé a szerető nővérnek adott
271 Mas| alakuljon.~Hogy közleményeikben Manassé és Benjámin volt a két főalak,
272 Mas| őt Anna akarja látni, az Manassé leend.~Hanem azért mégis
273 Mas| népies mulatság ez.~Pedig ha Manassé közbe nem jön, ma és holnap
274 Mas| abban a házban, amelyről Manassé azt mondta, hogy az nem
275 Mas| pénzem?~– Hogyne volna.~– Manassé mondta?~Áron meg volt akadva.
276 Mas| Azt nem felelhette, hogy Manassé „mondta”, mert ez hazugság
277 Mas| hogy mit látott és olvasott Manassé tárcájában, mert akkor minden
278 Mas| intézve a szót:~– Tehát Manassé menyegzőjén poharat koccintunk
279 Mas| magáénak nyomatékot. Utánozta Manassé nevét a váltóján. Hiszen
280 Mas| váltókat, s nem lehet párbaj.~Manassé pedig kerülte őt e nap óta.~
281 Mas| jött Blanka vonzalmának Manassé iránt. Most azután más tervet
282 Mas| amit kerestek: „Adorján”.~– Manassé? – kérdi mohón a márkinő.~–
283 Mas| egy harmadik Adorján. – Manassé.~– Ah! Végre hát Manassé!~
284 Mas| Manassé.~– Ah! Végre hát Manassé!~A szép hölgynek összeszorított
285 Mas| jutáshoz. Ekkor Adorján Manassé éjjel felment a Monasteriába,
286 Mas| meg?~– Reggelre Adorján Manassé rábeszélte a felkelők vezérét,
287 Mas| az Adorján-testvéreknek s Manassé arájának; azok hazajutottak
288 Mas| rendezett be az ő számukra. Se Manassé, se Blanka nem tudtak arról
289 Mas| Mi van eladó?”~Ezalatt Manassé is kijött a felesége után.~–
290 Mas| kijött a felesége után.~– Manassé! – súgá Áron bátya. – Jer
291 Mas| bátyádat leemelni a lóról.~Manassé, mint akit szíven szúrtak,
292 Mas| Járj Isten hírével – monda Manassé.~– Neked pedig azt mondom,
293 Mas| Neked pedig azt mondom, Manassé, emlékezzél rá, amit a Monasteriánál
294 Mas| a hasonlatosság Dávid és Manassé arca között. A különbség
295 Mas| Különben olyan, mint mikor Manassé alszik.~És Blankának a lelkében
296 Mas| megcsókolni. Anna, Áron, Manassé tudják, hogy az első őt
297 Mas| a káprázat, hogy az maga Manassé, holtan, megölten, jégszoborrá
298 Mas| között e nevet hangoztatja:~– Manassé!~Férje gyöngéden odahajol
299 Mas| midőn arra gondol, hogy Manassé is így fekhetnék most ezen
300 Mas| összeállító a valót, hogyha Manassé azon az Isten őrizte éjszakán
301 Mas| azok!~– Áron bátya! – mondá Manassé. – Gondoskodjék róla, hogy
302 Mas| alkalmas, mint az ő kisöccse, Manassé.~– Mit akartok? – rivallt
303 Mas| indiánok állnak.~– Jól van, Manassé öcsém, azért nem szükség
304 Mas| helyeslő zúgással kezdé kísérni Manassé szavait.~– Már hiszen, Manassé
305 Mas| Manassé szavait.~– Már hiszen, Manassé öcsém – szólt Áron –, én
306 Mas| Isten hívő!” – feddé őt Manassé. – Mert te is azt a Jézust
307 Mas| némettel van dolga. – Jól van, Manassé. Szeretlek. Uram vagy; neked
308 Mas| is veletek leszek – monda Manassé.~S aztán szépen kezet szorítottak,
309 Mas| XXXII.~Manassé pedig, mikor a szomorú estebédet
310 Mas| bibliát, és odatette azt Manassé elé. Manassé pedig nem nyitá
311 Mas| odatette azt Manassé elé. Manassé pedig nem nyitá fel a bibliát,
312 Mas| Az egész világ alszik.~Manassé még mindig folytatta regéit.
313 Mas| felől. Csak hadd piruljon…~Manassé most odaért, hogy a Balyika-várban
314 Mas| Most azután azt is elmondá Manassé, hogy a Torockóról elfordított
315 Mas| hova jutottál? – szólt Manassé, átölelve szerelmesét.~–
316 Mas| korán sietett lepihenni. Manassé is bevezette kedvesét kis
317 Mas| májusi délután Blanka, Anna, Manassé és Áron haladtak fölfelé.
318 Mas| és Áron haladtak fölfelé. Manassé rajztábláját és festőeszközeit
319 Mas| tudnám festeni! – sóhajta föl Manassé.~– Hisz a Colosseumot is
320 Mas| vigyázz! – kiáltá Áron után Manassé. – Valami mélységbe ne szédüljön.~–
321 Mas| Akkor aztán elereszté őket Manassé.~Hanem aztán mikor már javában
322 Mas| örömsikoltásával e nevet: Manassé!”, amíg csak odáig nem ért,
323 Mas| ijedtetek úgy meg? – szólt Manassé, nevetésre fogva a dolgot,
324 Mas| ijedtében.~A két hölgy aztán, Manassé karjaiba kapaszkodva, visszament
325 Mas| elmenekült alak kaszája hevert.~Manassé fölvette azt, s megnézte.~–
326 Mas| azok jó helyen vannak már, Manassé szárnyai alatt; hanem amint
327 Mas| kegyetlenség – zsémbelt rá Manassé – egy kis fűlopásért.~–
328 Mas| Mit-e? Né, de hegyes az én Manassé öcsém. Hát az én erődítményeimet
329 Mas| Bátya! – szólt nevetve Manassé. – Hogy hoztad azokat ide
330 Mas| már talán négyszázan is.~Manassé egyedül maradt az asszonyokkal.~
331 Mas| azoknak a gyermekeivel.~Manassé megölelte Blankát és Annát.~–
332 Mas| ponttal homlokán. Azt hitte, Manassé is oda megy, ahol a halál
333 Mas| fájdalomteljesen tekintett Manassé tiszta szemeibe, s e tekintetben
334 Mas| szerelemmel tele ragyogni!~Manassé elérté e tekintetet.~– Hisz
335 Mas| maradt el.~Blanka megszorítá Manassé kezét.~– Jól van. Tégy úgy.
336 Mas| úgy. Járjon veled az Úr!~Manassé nem fojthatott el egy fájdalmas
337 Mas| Csak te eredj nyugodtan.~Manassé torkát úgy elfojtá a keserv,
338 Mas| Sajnálom a fiatal életedet, Manassé. De hát így is, úgy is el
339 Mas| paradicsomban. Jó helyen leszünk.~Manassé elindult Szentgyörgy felé,
340 Mas| találkozott rendetlen csapatokkal Manassé, akik nagyon bámultak rá;
341 Mas| szerint, nem voltak kiállítva.~Manassé a legelső embert, akinek
342 Mas| egy szivar által, mellyel Manassé megkínálta, mikor a kastély
343 Mas| képezi a pincegádor tetejét.~Manassé felment a tornácra, s ott
344 Mas| irigységbe vágó tisztelettel.~Manassé kivette névjegyét a tárcájából,
345 Mas| állhat vele.~No, biz azt Manassé egészen rendében levő vendégfogadásnak
346 Mas| keressetek valahol egyet – nógatá Manassé a tétovázókat. Valamelyik
347 Mas| kerített egy istrángot, s azzal Manassé kezeit hátrakötözték.~–
348 Mas| zsebemből – monda az egyiknek Manassé. – Egy kis pénz van benne,
349 Mas| külvilágosság bejuthatott. Manassé egészen sötétben maradt.~
350 Mas| megszólalt valami a sötétből:~– Manassé!~– Ki mozog itt?~– Hát csak
351 Mas| cigányflegma éppen hozzáillett Manassé magasabb filozófi nyugalmához.
352 Mas| meglátod. Bizony meghalsz te, Manassé, még ma. De hát úgy kell
353 Mas| megrúglak! – förmedt rá Manassé haraggal.~– Rúgj meg hát,
354 Mas| énnekem abból a te cigárédból, Manassé. Engem előtted visznek!~
355 Mas| azért mégis rögtön ráismert Manassé.~S most már aztán tudta,
356 Mas| mint Vajdár Benjámin.~Azért Manassé nem vesztette el a hidegvérét;
357 Mas| szemközt.~– Nos, Adorján Manassé – szólt az alakos –, engem
358 Mas| mondják, Diurbanu vagy – szólt Manassé hidegen.~– S nem tudnád
359 Mas| régi ismerőshöz hasonlónak?~Manassé félrefordítá arcát, hogy
360 Mas| az egyik fáklyavivőt, s a Manassé által kezébe juttatott frigylevelet
361 Mas| elhiszed, hogy én vagyok az?~Manassé vállat vont, és füstfelleget
362 Mas| ujja hegyével megbökve Manassé mellét –, hogy az, aki újra
363 Mas| költözve.)~– Frázis! – dörmögé Manassé foga közül megvetően.~–
364 Mas| jut a te egész háznéped.~Manassé teste végtől végig borzongott
365 Mas| feleségnek föllobbant a düh Manassé lelkében; mást nem tehetett,
366 Mas| vérlázító volt.~– Jól van, Manassé. Ez is egy olyan adósságod,
367 Mas| örülj, Diurbanu! – mondá Manassé elhatározottan. – Mert abban
368 Mas| következni fog. – Jó éjszakát!~Manassé meg volt zsibbadva, minden
369 Mas| nem egy pihenő pontot.~– Manassé! – hangzott föl a pince
370 Mas| csak ide a földre elém.~Manassé megtette azt.~A cigánynak
371 Mas| már azzal a fogával ketté. Manassé ezalatt végigtekintett az
372 Mas| Egyszerre csak azt érezte Manassé, hogy a kötél lehull kézcsuklóiról.
373 Mas| engedi azt az Isten!~– Te, Manassé! Mondanék valamit.~– Mondjad.~–
374 Mas| rajta. Eleinte azt hitte Manassé, hogy ismét fáklyával jönnek
375 Mas| maga negyven emberével?~Manassé még ragaszkodott rendíthetlen
376 Mas| fényözön. Az egész utca ég. Manassé tusakodva jár fel s alá
377 Mas| de minden porcikája vas.~Manassé elöl fogta az ászokgerendát,
378 Mas| művész, belecsimpajkodva Manassé kezébe. – Mit akarsz most?
379 Mas| Nincs mire várnom! – szólt Manassé, eldobva őt az útjából. –
380 Mas| előre.~Nem volt Adorján Manassé az többé!~Némulj el, emberszeretet
381 Mas| azt az alakot nem ölte meg Manassé; nem zúzta fejét a falhoz,
382 Mas| Maradj ott, ahol vagy!~Manassé (még a vadállat) megragadta
383 Mas| rohant egymást taposva.~Manassé a kiáltozásból e szavakat
384 Mas| Zenóbia, s aztán megfogta Manassé kezét, s fölvezette őt a
385 Mas| megijeszteni. – Aztán odatette Manassé mellére a kezét, s azt súgá
386 Mas| súgá neki: – Hanem tudod, Manassé, minden megijesztéshez két
387 Mas| Téged adlak nekik vissza, Manassé. Téged, élve. Ez az oláh
388 Mas| mellvédfalára könyökölt.~Manassé a leány keze után nyúlt.
389 Mas| látom.~S aztán megfogva Manassé két kezét, mindig közelebb-közelebb
390 Mas| rablom meg a te nődet!~Erre Manassé két kezébe szorítá a leánynak
391 Mas| olyan dölyfös ember vagy, Manassé, mint a bátyáid. Nem akarod
392 Mas| az ujjamról. Ráismersz-e?~Manassé elborult arccal mondá:~–
393 Mas| Hogy aztán elvehesselek.”~Manassé összerázkódott a borzasztó
394 Mas| XL.~Manassé, mint egy megbűvölt, mint
395 Mas| látta, nem hallotta azt.~– Manassé! Uram! Kővé váltál! – rikácsolt
396 Mas| míg ránk nem esik a ház.~Manassé eszméletéhez tért. A kastély
397 Mas| mert hátha visszajönnek!~Manassé hagyta a muzsikust szaladni,
398 Mas| jellemzi a keménynyakút.~Manassé belépett a puszta templomba,
399 Mas| onnan kivonszolni.~Mikor Manassé e meztelen négy fal közé
400 Mas| magányában oly elfogulást érzett Manassé szívében, melynek meg kellett
401 Mas| hoz a hátán.~– Nesze hát, Manassé, itt van neked Diurbanu!~
402 Mas| hátáról a cigány élő terhét Manassé lábaihoz.~A földre dobott
403 Mas| ablakon ki akart ugrani. Manassé megdermedve bámult a lábainál
404 Mas| rikácsolá kínfojtott hangon.~Manassé karjait összefonva állt
405 Mas| menedék volt most ránézve.~Manassé csendesen ingatta fejét:~–
406 Mas| Segítsd őt felkötni – szólt Manassé a zenésznek.~– Melyik fára? –
407 Mas| jó. Parádét csapunk vele.~Manassé felemelte karjainál fogva
408 Mas| Majd én vezetem – szólt Manassé, kivéve a cigány kezéből
409 Mas| hanyatt esett – a szelétől. Manassé kiereszté kezéből a kantárt,
410 Mas| Jaj, de bolond vagy te, Manassé, ha még háborúban sem mered
411 Mas| Mit csinálsz? – förmedt rá Manassé. – Csak nem akarsz zeneszóval
412 Mas| kedvéért teszem ám én azt, Manassé, hanem azért, hogy a torockóiak
413 Mas| nem lehetett megcáfolni.~Manassé tehát engedte, hogy győztes
414 Mas| sincs! – nyugtatá meg őket Manassé.~Azok nagy diadallal kísérték
415 Mas| diadalmenet az Adorján házáig ért (Manassé két karjára emelve vitte
416 Mas| székely furfangosságba.~Manassé meghagyta az öreget a maga
417 Mas| történtekről hallgatott Manassé, mint egy szobor.~De annál
418 Mas| elhitték neki. Valamennyiben Manassé volt a mítoszi hős, Sámson,
419 Mas| helyet és módot. – „Hát amint Manassé, miként Sámson a filiszteusokat,
420 Mas| megadta magát, s arra Manassé fogta a szép menyecskét,
421 Mas| bátya ágyúival elijeszteni.~Manassé nagyon jól látta ezt a balhelyzetet
422 Mas| maguk hadviselése után.~Manassé e fiatalokból alakított
423 Mas| el tudják azt árusítani.~Manassé pedig megfordítva kezdte.
424 Mas| öntői.~Azután utánalátott Manassé, hogy a feladatot megértő
425 Mas| munka célszerű felosztását. Manassé többeket kiküldött közülük
426 Mas| tudja, hogy mit akar elérni. Manassé mindenütt ott volt maga.
427 Mas| nem az ő hivatása volt. Manassé gyártott ekevasat, akit
428 Mas| szökevényekül fognak tekintetni.~Manassé Új-Telepéből a munkások
429 Mas| hatra.~Ez nagy csapás volt Manassé fiatal vállalatára; egyszerre
430 Mas| amilyent Daedalus épített; de Manassé azt hitte, hogy ismeri ő
431 Mas| Alig mondta ki magában Manassé, hogy bárcsak hozna eléje
432 Mas| volt – Cagliari herceg.~Manassé ugyan nem kívánt a jó sorstól
433 Mas| annál forróbban szorítá meg Manassé kezét. Az csak állta.~–
434 Mas| aztán a dolga sietni kifelé.~Manassé nem örült ennek a pártfogásnak.
435 Mas| korlátain; ami nagy grácia volt.~Manassé ugyan már most jobban szerette
436 Mas| szemébe mosolyogva, szelíden.~Manassé elég nagy restelkedést érzett
437 Mas| elvált feleségét nőül vette Manassé.~Akárhogy történt; ügyét
438 Mas| hátirattal.~– Lehetetlen! – szólt Manassé elcsodálkozva. – Hisz énnekem
439 Mas| elnevette magát. Erre aztán Manassé homlokon csapta magát a
440 Mas| katonaszolgálati ügyem? – szólt Manassé elbámulva. Valami olyan
441 Mas| olvasott ki:~– „Adorján Manassé úr, a torockószentgyörgyi
442 Mas| megmenekült.”~– Mit szól ön ehhez?~Manassé most kezdte észrevenni,
443 Mas| lélekkel megesküszik rá, hogy Manassé mint megkötözött fogoly
444 Mas| kellemetlenségnek teheti ki magát.~Manassé most kezdett eszmélni, hogy
445 Mas| XLV.~Manassé azon kezdte, mikor hazament,
446 Mas| szóra.~– Óh, te szegény Manassé gyerecske! Már hogyan vinnének
447 Mas| kullogjon félre; de Adorján Manassé kifeszíti a két vállát,
448 Mas| hadseregnél az olyan embert, mint Manassé, meg tudják becsülni. Egy
449 Mas| mindig nyugalomba léphet.~Manassé kezét nyújtá Anna húgának.~–
450 Mas| Aztán nem is mehetsz. Ha Manassé távozik, az Új-Telepet neked
451 Mas| mindennap Torockóról egy levél Manassé számára, amikre ő is tartozott
452 Mas| levelek. Mindennap. Mindennap.~Manassé, egyszer sem kapott ez idő
453 Mas| hozzá.~Ott találták Blankát Manassé dolgozószobájában, körülrakva
454 Mas| az a zászlóalj, melyben Manassé szolgált; ők tartalékul
455 Mas| lehetett e helyről belátni.~Manassé most is őrmester volt. A
456 Mas| polgári hangzású nevét.~Manassé puskája csövére támaszkodva
457 Mas| gép nem jön őt összezúzni.~Manassé tétlenül bámulhatta az előtte
458 Mas| arról a fennsíkról, melyen Manassé zászlóalja tanyázott.~Manassé
459 Mas| Manassé zászlóalja tanyázott.~Manassé elnézte a hosszú küzdelmet,
460 Mas| a másik csapatjait onnan Manassé visszatérni nem látta. Amely
461 Mas| felváltó völgyben.~Ekkor Manassé zászlóalja kapott parancsot,
462 Mas| vetett fegyverrel megindult. Manassé volt az első szárnyvezető;
463 Mas| tovavonult egy időre a harc; Manassé és társai akadályozatlanul
464 Mas| minden lépcsője egy hulla! Manassé vigyázott rá, hogy meg ne
465 Mas| eleven sövényei között.~Manassé társainak a ciprusok alján „
466 Mas| halmot kellett megtartaniok.~Manassé egy letört koronájú ciprusfának
467 Mas| hadsor Manasséra néz.~És ha Manassé a fejét tagadó intésre fogja
468 Mas| mozdulna, leül a földre.~Manassé felnézett a lőporködtől
469 Mas| már fenn voltak a falon. Manassé volt a legelső.~„És az egész
470 Mas| vitézség érdemrendével mellén! Manassé szomorúan mosolygott. –
471 Mas| Tüzet, fiúk!~Most aztán Manassé csendesen ingatva a fejét
472 Mas| elbámulva a parancsnok.~Manassé fölemelte az öklét az ég
473 Mas| vegyül a mennydörgés közé.~Manassé zászlóaljának is menekülnie
474 Mas| nádvessző, mellyel megcsúfolták.~Manassé megállt e kép előtt, és
475 Mas| ember vagyok! – kiálta fel Manassé. – Nem tudok hozzád felemelkedni!”~…
476 Mas| hashist” szokták tartani.~Manassé jó ideig várt, utoljára
477 Mas| parancsolsz velem? – szólt Manassé.~Erre kapott választ.~–
478 Mas| hogy azt félelem látni.~Manassé pedig ezt olvasá az átnyújtott
479 Mas| megérett a fán, már akkor Manassé és társai otthon voltak.~
480 Mas| Ki ez a szép fiú? – kérdé Manassé Blankától.~A nő kedélyesen
481 Mas| egészen jól érzi magát.~Manassé bejött hozzá.~Anna keblére
482 Mas| betakartad az ő bűneit. – Szólj, Manassé: haragszol-e azért, hogy
483 Mas| álmodtam? Igaz lehet-e ez így?~Manassé nem tudott neki felelni,
484 Mas| kezét tartó kezet.~– Ugye, Manassé – rebegé a beteg leány –,
485 Mas| mintha én még hallanám azt?~Manassé némán inte. S az ő fejbólintása
486 Mas| helyet adsz neki énmellettem.~Manassé félrefordítá a fejét.~–
487 Mas| Torockóra „haza”.~Tehát Manassé átka teljes mértékben kitöltetett
488 Mas| is azt nyitá meg előtte.~Manassé jött rá szemközt.~Ah, minő
489 Mas| megölje mind a két embert.~Manassé hangja, midőn választ adott,
490 Mas| ágyban feküdt. Előtte állt Manassé, ki sebzett homlokára jeges
491 Mas| borítékot rakott.~– Hagyd el, Manassé – szólt Vajdár, felkelve
492 Mas| elhajítottak. – Kérlek, Manassé, ne hallgass rám. – Meg
493 Mas| vagyok tele. Eredj tőlem.~Manassé lefektette őt az ágyába,
494 Mas| koporsó elférjen benne – szólt Manassé, mikor hozzáfogtak.~– Akkorára.~–
495 Mas| írószerek után keresgélni Manassé íróasztalán. Kénytelen volt
496 Mas| nagyon régen történt! – Manassé rég lefegyverezte bosszúját
497 Mas| nyirkos őszi reggel volt.~Manassé azt mondá a szolgájának,
498 Mas| aligha meg nem akar halni.~Manassé sietett rögtön a szobájába.~
499 Mas| nem bírta megmozdítani. Manassé hirtelen kinyitotta az ablakot,
500 Mas| hebegé a tehetetlen alak. Manassé pedig, arcát kendőjével
1-500 | 501-506 |