1-500 | 501-502
Part
1 Els| őket, s átszállították, most már szolgálatkésszé, beszédessé,
2 Els| telt arcú hölgy azzal a még most jól illő, kellemes, kettős
3 Els| csereajánló hölgy, ki már most átellenese lett annak az
4 Els| közleni való újdonságot – most! 1848 március végén! Amikor
5 Els| mosolygott. A társalgás most már kezdett érdekkel bírni.~–
6 Els| el volt szánva rá, hogy most mindjárt kicsavarja a fegyvert
7 Els| hegyét.~– Jól van. De már most egyet megenged ön. A hitestárs
8 Els| tudom, hogy a római kúria most egy eddig szokatlan kölcsönkötéssel
9 Els| szőke hölgy érdekelten, s most már a szép szobor is egész
10 Els| rejtélyes szubjektum, aki most vele utazik, valamikor megölt
11 Els| akinek köszönhetik, hogy most egy kényelmes helyen ülnek,
12 Els| tizenharmad magukkal, s már most megszólhatják kedvükre azt –
13 Els| ezek mind otthon vannak most is az ősi háznál, s gazdálkodnak
14 Els| emlékét szippantgatva, mintha most is pipáznék! – S aztán csak
15 Els| van? Én azt hittem, hogy most hozzák valami zárdából,
16 Els| ügyvéd folytatá a beszédét:~– Most azért megyünk Rómába, hogy
17 Els| bennük emberi érzés. Az idő most nekünk kedvez. A pápa a
18 Els| folytán. Ha valaha, úgy most lehet a szegény hercegnő
19 Els| annyira elvesztette ott most minden befolyását. – Mégis
20 Els| közül az egyik, a pogány, most is odafönn ül az imperiale-on,
21 Els| megfordították; ami elöl volt, az most hátul van; kérdez, kiabál,
22 Els| hogy kitörje a nyakát.~Most tehát megkapta, mégpedig
23 Els| siralomvölgyébe.~– Hol járunk most? – kérdezé a hercegnő az
24 Els| Valaha vár volt rajta, romjai most is láthatók, s benne magyar
25 Els| két magyar hazának (amiről most azt állítják, hogy eggyé
26 Els| Ennek az emlékére van most is a torockói házak ablaka
27 Els| Azért, mert az ott lakóknak most nagy örömük van – s abban
28 Els| eledelét: a sült árticsókát. Most volt annak éppen az évadja.
29 Els| van felőle győződve, hogy most fejedelmi munificentiával
30 Els| is csak egyfélét eszik. Most éppen az árucsóka hónapja
31 Els| szava adott alkalmat.~– Most bizonyosan vallatják a brigantik –
32 Els| Mondtam ugye, hogy brigantik! Most elviszik az Abruzzók közé (
33 Els| la piccola cenerentola”, most már csak szóló énekhangban,
34 Els| régi ellenségek?~– Éppen most itták meg a békepoharat.~
35 Els| magához hasonlót megeszi. Ha most úton nem volnánk, s ha egy
36 Els| mind sejtelmük sincsen. Ők most jönnek a boldog Magyarországról,
37 Els| Magyarországról, ahol még most a népcsoportok testvéresülési
38 Els| tökéletesnek találta, az mondá:~– Most már ki vagyok békülve Olaszországgal.~ ~
39 Els| mondta az Istennek: „Már most csináljunk ketten együtt
40 Els| A hajdankorban hatalmas, most aláhanyatlott városok félbehagyott
41 Els| rejtem el holttestemet.~Most egy fényesen kivilágított
42 Els| vitték a hegyek közé, s most váltságdíjfizetésig ott
43 Els| vele az denevérszárnyakon. Most egyszerre megtörtek a démonszárnyak,
44 Els| Sixtinába! Oh, az lehetetlen. Most! C, c, c, hhn!~Az olasz
45 Els| családjához járatos voltam. Most felkértem őt, hogy szerezzen
46 Els| amennyit csak kívántam. Most már aztán csak „szemesé
47 Els| Minthogy pedig a levelezés most a Romagna és Bécs közt sok
48 Els| szabadítá ki a hölgyeket; most már tökéletes toalettet
49 Els| hogy az is fogadást teszt most, és imádkozik.~Soha nehezebben
50 Els| éjszakáján erről álmodott.~S most már alakot tudott adni a
51 Els| és semmi adósság rajta. Most már nem félt tőle. A csodatevő
52 Els| erőt merített, hogy már most ő gondolt a hódításra.~A
53 Els| keresztül a Vatikán bejárásáig. Most már Blanka kényszerítve
54 Els| a hercegnő Manassétól.~– Most harmadszor hallom. Másodszor
55 Els| a századokat. Ez a menet most is ugyanaz, ami ezer év
56 Els| év előtt volt; ez alakok most is ugyanazok. A horizon
57 Els| miatt.~A Sixtus kápolnája most már teljes pompájában volt
58 Els| ércnél drágább fadarab, mi most oda van kitéve a vatikáni
59 Els| lefelé voltak fordítva, most egyszerre hegyeikkel ég
60 Els| van a dologban, hogy éppen most kaptam a pápai kúriától
61 Els| olvasott egyhamar. De már most nekem is készülnöm kell
62 Els| Hát csak hadd maradjon most a parádé. Köszönjük a szívességedet,
63 Els| nyögdécselő hangon, hogy most az ágyúzástól megint úgy
64 Els| hölgytársaságban fogja tölteni a napot.~Most aztán Dormándynénak még
65 Els| fegyvert. Bátyám álmai ezek, s most ébren nem nézi meg?~– Hüh,
66 Els| akkori borszesztől kapta most ezt a migrént. Haragudott
67 Els| hercegnőre is, amiért az egy most eléje toppant idegen asszonnyal
68 Els| választott hölgyek csak most kezdtek letelepülni, míg
69 Els| egy szentszobor helyén most egy emberpiramid emelkedik,
70 Els| loggia felé van fordulva most.~Ez egy páholyszerű oszlopcsarnok
71 Els| Ilyen még nem volt!~– Hanem most azután, bátyám, sietve hajtsa
72 Els| hangzott: „Nem szabad!”~Ez most duzzog.~Pedig, ahogy a szobaleány
73 Els| Ugyan, ki alkalmatlankodik most? Már a nyelvén volt Gábor
74 Els| nagyon is szabad!” annak, aki most belépett. A szép Dormándyné
75 Els| járt ön, hogy nem volt ott; most megmaradt a szép karperece,
76 Els| reménységünk őszentségében van most. A válóper ez alapon sok
77 Els| akkor a herceg vesztett. Ő most az idézésre nem jelenhet
78 Els| Itt a nép megkövezné – „most”. Tehát ítéletet nyerhetünk
79 Els| ez az izé, signore, amit most lenyeltem? – „Cardi!” Bogáncs!
80 Els| eset és ilyen idők vannak most, s ezért siettünk olyan
81 Els| terembe lépő majordomus most már elkezdett rangjuk szerint
82 Els| a hátratétel érzete, s most már magában igen kicsiny
83 Els| miknek hímporos virágfürtjei most törnek elő lombkoronáik
84 Els| keresztyén hitet felvette volna, most mi volnánk a rómaiak, hisz
85 Els| Gábor úr kijelenté, hogy ő most ebben a mulatságban részt
86 Els| hogy igen kemény héjuk van. Most haragjában keresztes háborút
87 Els| Holnap elöl kezdhetem. Már most a perokmányainkat nyomozom,
88 Els| lakáscím.~Azt pedig már most azon a helyen, ahol egyszer
89 Els| úrias aplombbal.~A herceg most is igen szép ember volt;
90 Els| kegyelem útjához folyamodott, s most nem mint két harcoló fél
91 Els| az övék. Cagliari herceg most nem a feleségét jött reklamálni –
92 Els| meg, kedves Blanka, hogy most a helyzet kulcsa az én kezemben
93 Els| önnek szilárd elveit. Én önt most nem azon a sárga üvegen
94 Els| rajzolni, arra nem gondolt most. Gyermekjátékot játszott.
95 Els| között, kiket e helyen, hol ő most ül, a szent keresztyénség
96 Els| látta, mint aminőt ő áll ki most, midőn a maga szörnyetegeit
97 Els| festő odafenn a karzaton! Most is ott ül a képrámája előtt,
98 Els| tilalmat vethetett volna rá.~Most a férfi is föltekintett.~–
99 Els| leányát. – Pedig az ő helyzete most erősebb. A kúria ügyeit
100 Els| játszik rajtuk, ahogy akar. Most nevetni kellett azon, hogy
101 Els| kinek keze oly hideg volt most, mint a jég. – N’en parlons
102 Els| XVIII.~Blanka úgy volt most, mint mikor egy gyermeknek,
103 Els| a töltött fegyverét. Az most maga kívánja, hogy bárcsak
104 Els| félelem lankadtakká tette, most az elbizakodottság egy kis
105 Els| betegnek készülő gyermek; most olyan étvágya volt, mint
106 Els| mire az nagyot bámult. –Ah! Most elfeledtem, hogy az olaszok
107 Els| laknom.~– Azt hiszem, hogy most egyelőre huzamosb ideig
108 Els| széke mögött álló inasra.~Most a hercegnő egyszerre megváltoztatta
109 Els| ne jelentsen be senkit.~Most tehát egyedül maradtak.
110 Els| együgyű mesékkel.~– És már most érteni fogja a hercegnő,
111 Els| engedte csalni magát, s most mindjárt a levegőbe röpítik. –
112 Els| vártak rá!~Vakmerősége még most sem hagyta el. Tökéletes
113 Els| létezett, akadályt nem képez.~Most azután egyenesen a mellének
114 Els| Elgondolkozott azon, ami most itt történt.~Hogy egy férfi,
115 Els| veszély fenyegeti. Rómában „most” az orgyilok nagyon olcsó.
116 Els| befolyását a Vatikában: most aztán csak a két szélsőség
117 Els| Manasséval is találkozhatik.~– Most már kérni fogom önt, siettesse
118 Els| esztendei fogság a büntetése.~Most már mindent megértett Blanka.~
119 Els| meglehet, hogy úgy van.~– Ezen most csak két mód van segíteni –
120 Els| legyen keresztapám.~Blanka most már látta, hogy ez egészen
121 Els| ott hallotta, hogy ezt most fejezte be a hajdani jó
122 Els| küldte a grófnak, s hogy most egész lélekkel hozzáfogott
123 Els| szenvedéstől szabadít meg. Most már nem üldözheti senki.
124 Els| jól tették, igazuk volt.~Most már azt is kitalálhatta,
125 Els| örök városban. És szeretett most már egyedül maradni; és
126 Els| átköltözött a mellékpalotába, s most már a kőfalon keresztül
127 Els| Minthogy a gróf, a nagykövet, most nekünk is pártfogónk, magyaroknak.~
128 Els| engedték tovább menni. Még most is reszket az ijedségtől.~
129 Els| Ágota-templomba reggeli misére. Most pedig mondja meg a véleményét
130 Els| soldi vagy egy emberfej!”~Most aztán megtudott Blanka olyan
131 Els| szétbomlott alkatrészeire, s most az oroszlán és a kígyó marakodnak
132 Els| vezérek szét nem verték őket, most Rómába menekültek mind.
133 Els| Úgy képzelte, mintha az most egy gőzhajó gépkamarájába
134 Els| barátjai házát a napokban. Azok most nagyon el lehetnek foglalva
135 Els| rá merően. Gondolta, amit most lát, hall, az mind csak
136 Els| előtte az odaálmodott alak, most már a lobogó tűz fényétől
137 Els| volt felőle győződve, hogy most álmodik. Nem is kísérté
138 Els| barátja ezeket kiváltotta, s most magánál tartja. Ezeknek
139 Els| hatalommal bír fölötte, most itt van Rómában: festő.~
140 Els| elfutottak Rómából, hogy ide már most csak a legközelebbi ostromló
141 Els| a Cagliari-palotából! És most magunk maradtunk benne ketten,
142 Els| állhatott neki ellent.~– És most mienk az egész ház! – mondá
143 Els| figyelmeztette a saját veszélyére; most már eljött tudatni vele
144 Els| derült, változatos óra. Most nevetett hónapok óta először.~
145 Els| kívül egy élő lélek sincs most. Az a tudat, hogy ketten
146 Els| ellentállni.~– Fecseghetünk most minden bohóságot – mondá
147 Els| ezért az otthoniak között! Most ez mind ingyenbe esett!
148 Els| hangulatot felhasználni.~– Most már képzeljen ön negyven
149 Els| Olvassa ön, hogy mik történnek most Rómában!~– Ah! „Rozina”!
150 Els| Jegyezze ön fel a naptárába. – Most már sietek haza. A színháznak
151 Els| mondja, hogy „Nem eladó!”~Most már a hírlapokat sem olvasta
152 Els| megölelt és megáldott.~Most itt áll, vad, sötét szemeivel
153 Els| olvasóasztalra.~Bizony bánta is most, akármi újság van a világban.
154 Els| többi cselédjét ne híjja most hercegnő, azok mind lenn
155 Els| hercegnő, azok mind lenn vannak most az utcán, s együtt táncolják
156 Els| álcás úr és asszonyság éppen most sereglett össze. Ha kinyitjuk
157 Els| legszörnyűbb eszméje, hogy ha ő most ott volna abban a másik
158 Els| gyermeke is félt közelíteni.~S most éljent ordít neki az egész
159 Els| hirdeti, hogy ők azok.~Aha! Most abbahagyják a táncot! Most
160 Els| Most abbahagyják a táncot! Most másforma dáridó következik.~
161 Els| XXVI.~Blanka csak most vette észre, hogy – még
162 Els| asszonyságokkal.~Blanka most már igazán megharagudott.~–
163 Els| az elítélt gonosztevőket; most azok álltak a mozgalom élére!~…
164 Els| nekik, hogy menjenek már most aludni, s akármi történik
165 Els| különös nagy kedvében volt most. A hangközlő üreg a szomszéd
166 Els| susogás nem volt többé.~Blanka most a csendet hallgatta.~S aztán
167 Els| ki. Nem akarom, hogy ön most bejöjjön hozzám.~– Nem hallja,
168 Els| Mind megtörtént. De már most a baj megvan. A halál torkában
169 Els| gyilkosaival poharat koccintottak, most koccintsák össze velük a
170 Els| De ne tegyen ön nekem most szemrehányásokat, hanem
171 Els| mulatni a világ leányaival!~És most azokért, akiknek nevető
172 Els| bűne, állatok erénye!” – az most ezekért a nőkért széttépett
173 Els| aminőknek káprázatos sora most végigvonult előtte.~Az egész
174 Els| futását. Ő a bátor. A hős!~Most már a vendégek száma elfogyott,
175 Els| Puskalövések hangzanak közbe.~Most kilépett a sötét üregből
176 Els| XXVII.~Nem volt most idő az ábrándozásra. A palota
177 Els| politikai vak szenvedély vezeti most, hanem tiszta szívből jövő,
178 Els| odaküldhetne. Ha volna is: azok most elő nem jönnének még az „
179 Els| Cselédei közül, akinek most igen nagy a bátorsága, az
180 Els| hullani a mesterséges zárba. Most azt a saját kulcsával sem
181 Els| vezette az üldözőket, s most ezek mindaddig, míg a dögletes
182 Els| gondolni sem lehetett rá, hogy most az utcán valaki kocsival
183 Els| visszhangozta, mennydörögve követelé most a harcot és a radikális
184 Els| fel a dioscur szobor körül most is, amik akkor.~Délfelé
185 Els| Már alkonyodni kezdett.~Most nehézjármű gördülése hallik.
186 Els| megérkeztek aztán. Jó dolguk volt most a szerkesztőknek. Háromszor
187 Els| orgyilkos tiszteletére.~Most már el volt határozva Blanka,
188 Els| Dolgozik folyvást titokban, most már nem a ribellione, hanem
189 Els| visszatámolygott a kocsijához.~Most azután csak egy eszméje
190 Els| kérdőjelt a hölgy arcán. – Ő most nincs itthon. Az atelier
191 Els| Cittadino Scalcagnatónak a feje most egyszerre kinőtt a válla
192 Els| baj se lesz. A polgártárs most nincs itthon. De amikor
193 Els| mindig az inasom fizet. S az most otthon maradt.~– Nem tesz
194 Els| Egész Róma az utcán volt most. A nap olyan melegen sütött,
195 Els| hogy ezek a cipők amiket most felhúzott, olyanok, hogy
196 Els| el legyen ítélve halálra.~Most már érthette Blanka a palotája
197 Els| templomokba!~Nem kellett most már semmi más, csak a templom!~
198 Els| csak a templom!~Nem kellett most már semmi vendetta, hanem
199 Els| Senkinek sem jut eszébe most, hogy más ura is van, mint „
200 Els| S ez nagyon jókor jött most. Azon az éjszakán, melyen
201 Els| felöltöny nélkül járkál most a kertjében; a novemberi
202 Els| bírt a férfi e nő fölött. Most már, hogy a karjába ölthette
203 Els| nem volt olyan erős.~– S most ugyanazok, akiket ön megszabadított,
204 Els| veté.~– Hogyan jött hát ön most ide, ha nem tudta meg, hogy
205 Els| boldogságom nem volt az – de most szerencsétlenség fenyegeti,
206 Els| el kell hagynia Rómát. Az most nem könnyű feladat. A kijáratokat
207 Els| hogy kiváló személyek innen most kijuthassnak. Én ezt a tervet
208 Els| fel az öltözködéshez; de most az sincs itt. Nem tudom
209 Els| önnek a művészetéből, ha most hazamegy?~– Füst és pára.~–
210 Els| csekély feladat; azokhoz most mind körmenettel járt a
211 Els| szavaikat; magyarul beszéltek.)~Most egy magas pontra jutottak
212 Els| összhangban vannak egyesítve. S most mindezt még az égi fény
213 Els| szívére.~– Jó barátom. Én most menekülök Rómából. – De
214 Els| nem hitszegés-e az, amit most teszek?~– Nem! Önre csak
215 Els| elszöktetésének a terhe. Most pedig jól megkapaszkodjék
216 Mas| parancsoltam magamnak.~– És most?~– Most pedig te parancsolsz
217 Mas| parancsoltam magamnak.~– És most?~– Most pedig te parancsolsz nekem.~–
218 Mas| világban, nem történik-e most is, hogy a férfi elhagyja
219 Mas| fogva megfogózott benne.~– Most én ülök a kormányhoz. Te
220 Mas| a szemedbe lássak. Aztán most te kísértsd meg, hogy hogyan
221 Mas| te holdbeli szigetedben.~Most tehát Manassé beszélt.~–
222 Mas| egész világom.~– Akkor még most csak rabom vagy. S abban
223 Mas| fájt a másik csókja.~…S most aztán súghatta a nő: „Ed
224 Mas| rendőrbiztosnak, ahogy az most szokás; attól megtudjuk
225 Mas| kalauz. Kipróbált csempész. Most is azt hiszi, hogy csempészeket
226 Mas| legbátorságosabb hely volt most.~A magyar hadsereg még Győr
227 Mas| is.~– Bocsásson meg! De most olyan nagyon szenvedek.
228 Mas| dicsekvés volt.~– Ne beszéljünk most énrólam! – szólt aztán szelíden,
229 Mas| barátnéjának a fejét az ölébe. Az most elkezdett reszketni, s panaszkodott,
230 Mas| megadná magát az álomnak.~Most életveszéllyel járt volna
231 Mas| annak, mint a feje.~És neki most ennél a háznál kell tölteni
232 Mas| emisszáriusokat. De már most hova innen? Ha meg akarsz
233 Mas| herceggel. De hogy jusson be most Erdélybe? A magyar seregeket
234 Mas| leroskadt a pamlagra.~– Már most csak hallgasd tovább! –
235 Mas| birtokot a te nevedre íratták. Most te vagy az egész Adorján-uradalom
236 Mas| kezeivel; talán sírt.~– S most te odapottyansz közéjük
237 Mas| milyen bolondot akarsz most csinálni?~Manassé fölkelt
238 Mas| eddig volt rá egy okom, van most rá kettő. A két testvéremet
239 Mas| iratokat. – Átkozott dolog! – Most át kell öltöznöm, mert ha
240 Mas| lehullatlanul, csak hogy most már lila színűek, s a rőt
241 Mas| jól, hogy az az élet, amit most kezd, a másik kettőnél még
242 Mas| alkalmatlankodtak neki hízelgéseikkel. Most, hogy érzik, tudják, mi
243 Mas| a birtokos úrnő fogadja most a vagyonvesztett, aláhanyatló
244 Mas| olyan tiszta, mint a fény.~Most újra eszébe jutott az.~Visszafordult.
245 Mas| ölték meg; barlangvárában most is ott van kőasztala, kandallója,
246 Mas| már üresre ásták belülről. Most is ott küzdenek a bányarémmel
247 Mas| ők mind a két tengeren, s most ott álltak a kellő közepében
248 Mas| ember gondolta volna, hogy most minden jegyszedő az átrobogó
249 Mas| Egészségedre legyen. Már most én is iszom. S mondd vissza.~–
250 Mas| helyen megyünk végig, ami most is tele van virággal. Ha
251 Mas| csakhogy nem egyszerre.~Most trombitarecsegés vonta félre
252 Mas| mellett kert is volt, az most zöldségeskertül volt kiadva
253 Mas| erősen tartják magukat; de most jött a hír a főparancsnoksághoz,
254 Mas| mondá az öccsének:~– No, most már elmúlt az Úrnapja, öcsém,
255 Mas| sárból, ha belelépett!” De most a szabadságról van szó,
256 Mas| Akkor azt is ott fogták. Már most ott vannak mind a ketten.
257 Mas| vannak mind a ketten. Már most aztán az oláh atyafiak azzal
258 Mas| de hát mit kényeskedel most? Mit válogatsz a parasztnak
259 Mas| halálban? Egyenlőség van most. Hiába kiabálsz, szidsz,
260 Mas| kiabálsz, szidsz, rugódozol; én most viszlek Torockóra, s minthogy
261 Mas| munkára való jelszavakat.~Most egy falu következett; a
262 Mas| között, onnan ugattak alá. Most egy lövés hangzott az éjszakában
263 Mas| mikor magukra maradtak –, de most olyan idő van, amikor elfelejtették.~
264 Mas| fogadta az adományt. Gondolta, most már neki is gazdaságot kell
265 Mas| micsoda nagy dolgot nyert most el. Soha ebből a fajból
266 Mas| jércével együtt ajándékba. Most már nyugodtan alhatunk a
267 Mas| Manassénak:~– No, öcsém, most már csak megmondom neked,
268 Mas| Ciprianu, akinek a házában most megháltunk, mind egész háza
269 Mas| felrebbenésétől is megijedek.~Az út most egyszerre megkönnyült. A
270 Mas| mesgyékben fedett az áfonya, most érő piros és kék, édes bogyóival.
271 Mas| azt mondá Blankának:~– Most itt a „csodakútnál” pihenőt
272 Mas| fektéből. – Tudod-e, hogy most megölted az apámat, s fölgyújtottad
273 Mas| férfiak föl tudtak fogni.~– Most már gyorsan a lovaitokhoz! –
274 Mas| hangját hallom.~– S neked még most sem szabad idegen asszonyi
275 Mas| verébnél.~– Látod pedig, most szép darab pénzt szerezhetnél;
276 Mas| szemeit, Áron szemébe nézve, s most már kérdőleg, követelőleg
277 Mas| öregnek, hogy egy tévelygőt most kelepcébe ejthetett.~– No,
278 Mas| házainkból kiűztetek; megfizet most nektek az Úr miértünk; áldassék
279 Mas| Vagy egy hiten vagyunk-e most is? Megünneplitek a szombat
280 Mas| Tisztelem én azt nagyon. – Hanem most arról van szó, hogy az oláhság
281 Mas| Megtanultuk már, öreg. Hanem ezzel most nincs segítve rajtunk. Nekünk
282 Mas| forint.~– Hát ha te minket most elvezetsz arra az útra,
283 Mas| shófer”-t.~Szerencse, hogy most oláhul beszélt a megszólított
284 Mas| a társaság.~– Mit fogunk most tenni? – kérdezé aggódva
285 Mas| Pedig az út neheze még most jön.~– Mi terved van?~–
286 Mas| mehetnénk el; de az is el van most előlünk zárva. A Székelykőre
287 Mas| három följárás bizonytalan.~Most halld meg, hogy mi az én
288 Mas| akkor egy zöld gally.~– Most álljunk meg egy szóra, bátya.
289 Mas| sziklái és mélyedései még most is egymásba illenek, a háromezer
290 Mas| volt. A hatalmas Traján-út most is ott domborodik a zöld
291 Mas| sziklaoldalba; ezt az utat most egy magyar főpapról nevezték
292 Mas| mintha attól félne, hogy most mindjárt kijön az a nagyúr
293 Mas| a háza, aki elfoglalja. Most az enyém.~De mennyire meg
294 Mas| látva.~– Mi úgy vagyunk most itt – mondó Blanka –, mint
295 Mas| majd gondolok ki valamit. Most tedd le magadat, és add
296 Mas| végtelen szeretetében – most tűzlángokat, vérfürdőt vigyek.~
297 Mas| gyémántom, mind arról beszéltem most egyfolytában.~Blanka e pillanatban
298 Mas| Olyasmit érzett, mintha most mindjárt meg kellene halnia.~–
299 Mas| tanítvány volt.~– Hát hiszed már most, hogy Manassé ott fog bennünket
300 Mas| az, amelynek tagjai csak most nemrég kerültek össze, s
301 Mas| ki akart belőle adni.~Már most az tökéletes önárulás lett
302 Mas| a guberniumnál. De annak most őrá semmi gondja sem volt,
303 Mas| maga kártyáit, amik már most ingyen jártak.~Akkor azután
304 Mas| be nem rekeszti a harcot.~Most azután jött a döntő kérdés: „
305 Mas| azzal besepré a kasszát.~Most aztán egyszerre minden ember
306 Mas| Engem nem kerget senki. Most „färbl geht vor”. Előbb
307 Mas| mívelt férfiak között vagyok. Most pedig „lássunk azután, amiből
308 Mas| csapott büszke haraggal.~– Ha most kard volna az oldaladon,
309 Mas| mesterséged volna, mint most. De hát minek az a nagy
310 Mas| elvehetjük erőhatalommal is. Most már hárman vagytok a kezünkben.
311 Mas| koronájáig.~– Manassé! Ha most hazudtál!~– Ismersz, hogy
312 Mas| ijesztő modora alá.~– Ha most nem mondtál valót, Adorján,
313 Mas| eljátszottad az életedet, mint hogy most éjszaka van. Ha hazudtál,
314 Mas| mondtak ki mind a ketten.~– Ha most csak Manassé egyszerre elénk
315 Mas| darabot; s azt hiszi, hogy most mindjárt fölhúzzák a függönyt,
316 Mas| hallgatott volna. Ott van, ni! Most itt vagyunk a Dárius király
317 Mas| magát: nevetett.~– S ha most innen a mélyből visszapillantunk
318 Mas| tekintet ez! A nap éppen most bukkanik ki az átelleni
319 Mas| pazsuránk van.~Blankának még most sem magyarázták meg, hogy
320 Mas| Elég, ha Áron értette.~Most azután volt nagy vigasság
321 Mas| Manassé kissé hátramaradtak.~– Most mondd el hát, hogy mik történtek? –
322 Mas| elővezetteté, azt mondta: „Most bizton maradhattok felőlünk
323 Mas| bámuló tekintettel.~(– No, most hadd látom, hogy tudsz igazat
324 Mas| és székely nyilak hegyeit most is feltúrja még az ekevas;
325 Mas| Annáéhoz hasonlít. – Tehát ő most Anna öltönyeit viseli.~És
326 Mas| akart sietni Blankának; most már ő is elértette a példálózást.~–
327 Mas| mondd el azt nekem!~– Te most is szereted őt? – kérdé
328 Mas| Blankának a képre mutatva, mely most is immortelle-koszorúval
329 Mas| mert tudják, hogy én még most is szeretem, nem dobják
330 Mas| és ne lásd meg!~És Blanka most még jobban gyűlölte azt
331 Mas| vallásos dogma annak a kútfeje; most aztán megtudta, hogy ami
332 Mas| fogadalmat emelte hitágazattá. – Most már imádta őt az asszony.~
333 Mas| Anna ébreszté fel őt.~– Most van nálunk hajnal, kedves.~
334 Mas| lángsugár a Székelykő fölött, s most már Anna vánkosaira sütött
335 Mas| patakának megáradt habjait.~Most azután az a kis sziklaöböl
336 Mas| eisenwürzeli települők; de most a legtisztább, a leghibátlanabb
337 Mas| tarták megörökítve.~Blanka most látja a torockóiakat először
338 Mas| kell tenned, amire kérünk.~Most már Áron megszeppent. Igazi
339 Mas| nagyon természetes. Hát már most én mit csináljak?~– Jer,
340 Mas| egész valcert végignézi.~Most a zenekar a francia négyes
341 Mas| ellenségnek.~Ez ember őt most üldözheti az egész világon
342 Mas| vonzalmának Manassé iránt. Most azután más tervet főzött
343 Mas| amíg elvált felesége él.~Most már nem volt elég, hogy
344 Mas| összetörje azt az asszonyt, most már az kellett neki, hogy
345 Mas| Mi hiúsítá meg mindezt? Most ki van ránk mondva az ítélet.
346 Mas| fülébe:~– Tudja ön, hol van most az az asszony?~– Nem tudom –
347 Mas| azok a körülfekvő erdők most tele vannak kányákkal, héjákkal!~–
348 Mas| halálról beszél előtte.~– Még most csak gondolok – szólt a
349 Mas| vette észre a hatást, s most már úgy tett vele, mint
350 Mas| szidni, nem őtet, pedig most megérdemelné, mert a márkinő
351 Mas| késő az idő, ő már álmos, most hagyjon mindent szerteszét
352 Mas| tenyerével megfordítva, most pedig kegyteljesen nyújtának
353 Mas| levelek kulcsát.~– Ah! – Most egyszerre villogni kezdtek
354 Mas| urak).~S a szép Cyrene (most majd azt írtam: „Európa”)
355 Mas| kisasszonyával táncolt.~S azok most – a kút fenekén!~Hisz mégis
356 Mas| ők” közöttük vannak-e?~Most egy új tudósítás következik.~
357 Mas| oszoltak.~– Lehet-e, hogy most csak megtámadják Torockót?~–
358 Mas| a körmei közül! Hát már most kiben bízzék még az ember?~
359 Mas| haza, s igyál szódavizet! Most jégbálvány vagyok. Ez a
360 Mas| életnedvet. Ha megharapnék most valakit, meghalna tőle,
361 Mas| hogy ez a két ember talán most a lopott boldogsággal mámorig
362 Mas| Vajdár néma maradt.~A delnő most változtatta a hangját, az
363 Mas| másra.~– Mi az a más?~– Eh, most ne beszéljünk arról; ne
364 Mas| mulatságot; majd reggel.~– Én most akarom hallani.~– De vajon
365 Mas| hercegnő holttestét. S az most nehéz feladat lesz. Galícián,
366 Mas| akinek a zsebében arany van. Most egyelőre átadom a tárcámat,
367 Mas| hazahozandó szép hulla még most piros arccal és ragyogó
368 Mas| a „maneseit”. Képzelmét most az a gondolat hevíté, hogy
369 Mas| gondolat hevíté, hogy ha ő most Blanka halálhírével fog
370 Mas| támadt gyönyörű medúzakép.~Most már lehetett bátorsága a
371 Mas| ön kedvenckéje, Benjámin. Most olvasta a hadügyminisztériumhoz
372 Mas| tengersima maradhat, mint most. De az én homlokom redőiben
373 Mas| millióval rendelkeztem; most csak féllel. Romagnában
374 Mas| jöttek, akik félretolnak, s most csak fél millióm van egy
375 Mas| köteleztem le magam iránt, most beérjem egy fakó zsurnaliszta
376 Mas| csináltam a falujából, s most én se tudjak máshoz nyúlni,
377 Mas| Nem! Nem! Azt, amit önnek most elmondok, nem hallotta még
378 Mas| én szívembe a te véred!~Most azután egészen közel hajolt
379 Mas| nő irtózott volna tőle.~– Most következik az a nő, akiről
380 Mas| sötétében megrohanja – s most – a napirendre tértünk volna
381 Mas| volna át fölötte. Azonban most egyszerre egy bolond ötlete
382 Mas| szemedet, és úgy hallgasd most, amit mondok, mintha álmodnál…
383 Mas| öröm és hálaadás napja. Még most is ünnep minden háznál. –
384 Mas| a vőlegényi háznál, mely most egyúttal menyasszonyi ház
385 Mas| menyasszonyi ház is. De a lakoma most még nem a házasulók gondja. –
386 Mas| nem a házasulók gondja. – Most a vendégek adnak „búcsúvacsorát”
387 Mas| a „tyúkverőre”. Nehéz ám most az utazás télvíz idején;
388 Mas| áldomásoznak.~Ritka példány! Most is nyári spencer van rajta,
389 Mas| férfié lehetett, míg aki most viseli, nem magasabb négy
390 Mas| megölték a te bátyádat. S már most ez ezután így fog menni
391 Mas| leányát, aki nekünk vendégünk most.~Anna visszafojtá erőszakkal
392 Mas| látod, mind a ketten. Már most behíhatsz hozzátok, s bemutathatsz
393 Mas| Kétségbeejté a rémgondolat, hogyha most e nőt a torockóiak itt találják,
394 Mas| menyegzői házadba?~– Az most üres, senki sincs benne.
395 Mas| elkészül számára a koporsó.~– Most már sírhattok, asszonyok.~
396 Mas| Manassé is így fekhetnék most ezen a szomorú ágyon; csak
397 Mas| testvérével.~Visszaemlékezett most már a Tordai hasadékban
398 Mas| kezében törve utat hazáig, hát most ő is ilyen néma utazója
399 Mas| tudjon a szétoszlásig. Ha most kimenne közéjük a hír, ahogy
400 Mas| kötelességünket a halott iránt, most tegyük meg kötelességünket
401 Mas| Elég volt az énekszóból; most hadd szóljon a fegyver.~
402 Mas| azt mondá családjának:~– Most, mielőtt lefeküdnénk, olvassunk
403 Mas| regéit.~Sokat Blanka is csak most tudott meg tőle. Eddig titkoltak
404 Mas| azt a hírt hozták, hogy most hajnalodik a hold a Székelykő
405 Mas| Csak hadd piruljon…~Manassé most odaért, hogy a Balyika-várban
406 Mas| kártyalapra föltéve.~Blanka csak most tudta azt meg, bár régóta
407 Mas| azt meg, bár régóta sejté.~Most azután azt is elmondá Manassé,
408 Mas| vulkán, mely azt kiokádta!~S most a lávaözön közepett áll
409 Mas| bérce visszhangzik már.~– Most már tudod, hova jutottál? –
410 Mas| járásnál a Kő szorosa.~S ha most rögtön tudósítaná is valaki
411 Mas| hetven dragonyos szétvert, most egy rendes ezerkétszáz főből
412 Mas| mit tudod te, hogy nincs-e most is védelmi előkészületem
413 Mas| hajdani falerődítményei még most is láthatók. Egy hosszú,
414 Mas| A vállára vetett kaszát most már leemeli, s jobb kezébe
415 Mas| féloldalt táncolva előre.~– Ha most megöltél volna egy embert! –
416 Mas| az. A mi madarunk. Nézd, most szállt le a torony ormára.~
417 Mas| keselyűk lakása van itt most.~A házomladékok lassanként
418 Mas| hadjárat be van fejezve, s most egész hadseregével kivonult
419 Mas| kielégíté, szomjazta azt; most, hogy jóllakott vele, bánja,
420 Mas| emberei rálövöldöztek miatta.~Most a taláros férfi szólt:~–
421 Mas| megbetegszik a mi népünk közül, az most a zalatnai református paphoz
422 Mas| csak a zápor verte a tetőt; most nagyot villámlott. Diurbanu
423 Mas| fegyvert adni. Lehettek most már talán négyszázan is.~
424 Mas| Blankát és Annát.~– Kedveseim, most én is elhagylak titeket.~–
425 Mas| annál a gondolatnál, hogy most utoljára látja azon szemeket
426 Mas| A tribunnal nem lehet most beszélni, mert most ebédel,
427 Mas| lehet most beszélni, mert most ebédel, s az sokáig tart –
428 Mas| ráálltak a békefeltételeire. Most is úgy lesz.~Hanem mikor
429 Mas| rögtön ráismert Manassé.~S most már aztán tudta, hogy a
430 Mas| szállongott az a légben.~– Most már elhiszed, hogy én vagyok
431 Mas| testvérednek a volt menyasszonya; most meg az enyém. Legalább ő
432 Mas| kemény megpróbáltatás ez.~Most már lehajtotta fejét, nem
433 Mas| két keze szabad.~– No, már most húzd ki ezt a husángot közülem.~
434 Mas| büszke volt bele.~– De már most drágán adjuk el az életünket! –
435 Mas| elkezdték a bosszú művét, most a torockóiakon van a sor.
436 Mas| került felül, hol a másik. Most egy erős dördülés vegyült
437 Mas| ahogy ellensége megmondta.~Most szállnak alá Zenóbia csapatai
438 Mas| más hallgatnivalójuk volt most. Szentgyörgy utcáin ádáz
439 Mas| Manassé kezébe. – Mit akarsz most? Várj, míg én kimegyek az
440 Mas| szörnyetegnek.~Az elkezdett most reszketni.~– Maradj veszteg,
441 Mas| csoportját jelenti!” hát akkor most Torockónak vége volna. –
442 Mas| leánynak, mint én vagyok – most meg már megcsókoltad a homlokomat.
443 Mas| vár. Végezzünk el mindent most. Én el akarlak benneteket
444 Mas| udvaron a kis cigány. – Most mindjárt meggyúl a fejed.
445 Mas| pengetni.~– Diurbanu! – Most mondd már, hogy melyik a
446 Mas| embert.~Az pedig nem volt most ezen a világon.~Messze,
447 Mas| mint jótéteményt kéri ezt most tőle. Megalázva, megtörve,
448 Mas| kínozva, a halál menedék volt most ránézve.~Manassé csendesen
449 Mas| az ajtajánál, amelyeket most elpusztítottál, kolduld
450 Mas| XLIII.~– Hanem már most igyekezzünk haza.~– Csak
451 Mas| más lovát elvenni! Hát már most menjünk gyalog, ki hamarább
452 Mas| azért, hogy a torockóiak most már a város alatt lesben
453 Mas| valódi küzdelem még csak most kezdődik. – Mert azzal,
454 Mas| eltanultak, a termésvasat most is a hátukon cepelik föl,
455 Mas| aknalyukakból; kohóikban most is a patak vize segíti a
456 Mas| segíthetnek rajta.~Csakhogy ott most egészen új világot talált.~
457 Mas| patrónusok otthon vannak most, és gazdálkodnak. A mostaniak
458 Mas| volt.~Manassé ugyan már most jobban szerette volna, ha
459 Mas| tartozik valamivel.~– Már most csak azt szeretném kieszközölni,
460 Mas| nagyságos urat, s rátért, hogy ő most csak bányász s nem egyéb,
461 Mas| Mit szól ön ehhez?~Manassé most kezdte észrevenni, hogy
462 Mas| teheti ki magát.~Manassé most kezdett eszmélni, hogy mégis
463 Mas| szépen elintéztem a dolgomat; most már nemcsak a munkásaimat
464 Mas| fekszik abban. Különösen most, midőn ilyen válság állt
465 Mas| üdvözlő mondatot, járni most tanuló betűkkel, amik közül
466 Mas| az ügyvéd. – S a grófné most is olyan jó színben van. –
467 Mas| hogy ők ketten megcsalnak most egy harmadikat: Cagliari
468 Mas| szüleményeit.~– Ezt jól elintézted. Most hallgasd meg Jupiternek
469 Mas| nagyobbat szeretnék hallani.~– Most következik. Ugyanezen „financier”
470 Mas| alá. Beszélj úgy, mintha most is e helyzetben volnánk.
471 Mas| Azt is elmondom neked. (Most már nem a „márkinőnek”,
472 Mas| helyről belátni.~Manassé most is őrmester volt. A kortársak
473 Mas| hadigépe, a vontcsövű ágyú, most teszi le első próbáját.
474 Mas| helyén fogadalmi emléket! Most pedig, mikor húszezrével
475 Mas| mindenki a tájba.~Nem jutott most Manassénak saját sorsa eszébe.
476 Mas| akadályozatlanul szállhatták azt meg.~Most aztán megtudta, hogy mi
477 Mas| utolsó szava: „Óh, anyám!” És most valamennyinek egy anyja
478 Mas| ködében úszó tájképen végig.~Most egy parancsszó érkezett
479 Mas| utánunk érkeznek! Tüzet, fiúk!~Most aztán Manassé csendesen
480 Mas| kibékítse, szétválassza őket, most maga álljon az egyik harcoló
481 Mas| megtiltotta az emberölést!” – most azt kiáltsa: „Egy az Isten! –
482 Mas| emberölést – a hazáért. Most e lesújtó kérdés elé van
483 Mas| jöhetett el, mert annak most éppen examenje van.~Hja,
484 Mas| folyamodjék. Tudta jól, hogy az most számára a legrosszabb hely.~
485 Mas| akit megcsalni készül. Most kacagott, mikor meg volt
486 Mas| Talán rossz lélek? S most önből exorcisálják a démont.
487 Mas| szemközt. A parterre-en most engem az a rendőrbiztos,
488 Mas| regula. Az a derék ember, ki most engem odalenn mennyen, földön
489 Mas| időt ilyen lappalfákkal most nem töltheti; majd a vasútnál
490 Mas| viasztekercs világított az útján. Most már kezében volt a kulcs,
491 Mas| Én készen vagyok az útra, most már mehetünk falatozni.~
492 Mas| Blankát, míg te meg nem jössz. Most már csak a falevelek hullására
493 Mas| házhoz, ahol az arcképét most is immortelle-koszorú köríti,
494 Mas| egykori szobája. A véletlen most is azt nyitá meg előtte.~
495 Mas| ítélet volt az ő fején. Az most ráteheti a lábát az ő fejére,
496 Mas| eddig nőm maga végezte, s őt most e tehertől fel akarom szabadítani.
497 Mas| a szóval: „Megbuktál, és most én jót teszek veled!” –
498 Mas| Anna koporsója állítá meg.~Most látta, hogy mily végtelen
499 Mas| fertőzött rongyait. És ők most kacagnak rajtam. Kesztyű
500 Mas| Eredj családodhoz. Annak most nagy bánata van. Nem szükség,
1-500 | 501-502 |