Part

 1     Els|    Szerencséje, hogy Manassé barátom szép udvarias felszólítására
 2     Els| engem vezess, mint hazámfia, barátom; aki magamban sehova oda
 3     Els|      Hadd mondjam önnek: „jó barátom”, s ön nekem: „jó barátném”.~–
 4     Els|       Köszönöm.~– Tehát, „jó barátom”? Nem tudom, említettem-e
 5     Els|   hogy segítsen rajtam? – Jó barátom!~– Megteszem – jó barátném.~
 6     Els|   nem az övé.~– Köszönöm, jó barátom. Lássa ön, már azokat a
 7     Els|      a föld alatti útról, jó barátom?~– A vasbányámról beszéltem,
 8     Els|     nem fogunk-e elkésni, jó barátom? – aggódék Blanka.~– Legyünk
 9     Els|   nehezedett a szívére.~– Jó barátom. Én most menekülök Rómából. –
10     Els|       Isten önnel, kedves jó barátom!~– Isten önnel, jó barátném!~
11     Mas|        Legokosabb lesz, édes barátom, ha megfordítod a kocsirudadat,
12     Mas| kellett.~– Tudod mit, fiatal barátom – mondok én neked két dolgot.
13     Mas|    vagyoni helyzete is.~– De barátom! Zboróy Blanka grófnő az
14     Mas|   Nem az. Az enyim.~– No, de barátom; én jogigazgatója vagyok!
15     Mas|     mondta neki hogy „kedves barátom”.~– Nagyon örülök, hogy