Part
1 Els| due minute!” … s azok aztán bőröndöt, kalapokat, esernyőt
2 Els| érzi magán. A fiatalember aztán megkínálta a maga helyével,
3 Els| ebben a ketrecben! Akkor aztán a telt arcú hölgy azzal
4 Els| való, mi járatban van, s aztán közli egymással, mi hírt
5 Els| fegyvert ellenfele kezéből, aztán a mellének fogja szegezni
6 Els| meg senkit.~A szép hölgy aztán találgatta magában, hogy
7 Els| képezi; ezért a különállásért aztán megvannak neki a maga társadalmi
8 Els| kezdett el beszélgetni, s aztán elment valamerre, hogy nem
9 Els| felsőkabátja rajta volt.~Ennek aztán nagyon örültek, hogy megszabadultak
10 Els| polgártárs tétovázott.~– Aztán ott pipázni is lehet.~Ez
11 Els| beledugta az üres kráterbe; aztán fogai közé szorítá a csutoráját,
12 Els| mintha most is pipáznék! – S aztán csak megint szomorúan visszadugta
13 Els| címerével megajándékozza, s aztán rövid idő múlva főbe lője
14 Els| Azzal megtörlé a szemeit, s aztán nem volt semmi baj.~Az ügyvéd
15 Els| Csak a sírig, hercegnő, ott aztán elválunk. Ön bizonyosan
16 Els| megszabadítására, amikor aztán egy pincér segítségével,
17 Els| földönfutót kézrekeríteni; mire aztán kölcsönös magyarázatok folytán
18 Els| neki, hogy alázszolgája! S aztán körülnézett, hogy hol találna
19 Els| kérem alássan.”~Amiért aztán a szép dandy részéről egy
20 Els| jó volna tudni.~Manassé aztán leült az üresen hagyott
21 Els| üldözője még közel van. Egyszer aztán eltűntek a veres foltok
22 Els| ott lesz…~Ezen az eszmén aztán valami olyan földöntúli
23 Els| eltakarni heves szívdobogását.~Aztán csakugyan azt hivé, hogy
24 Els| menni a vetturino mellett, s aztán egy nappal hamarább ott
25 Els| észrevétlenül kiszállnánk, s aztán hagynók a bőröndeinket magukban
26 Els| nem bántanak ezek soha.~– Aztán ketten vagyunk férfiak,
27 Els| indult.~– Elment már! – szólt aztán, benyitva a teremben várakozóhoz,
28 Els| Vergato felé.~Távolléte alatt aztán felvilágosítá a hercegnőt
29 Els| tiltja az emberölést – még aztán többet is hozzátett, mint
30 Els| ezt az embert először.~És aztán kereste az összefüggést
31 Els| Hanem a kopár hegy lejtőjén aztán elkezdődnek, mint egy római
32 Els| ujjatlan ködmönke is; s aztán egy ilyen sor tündéri fehér
33 Els| két – cane tedescót!~– Hát aztán tovább? – kérdé Gábor úr
34 Els| nagylelkűen az ügyvéd.~A hercegnő aztán hallgatózva figyelt, hogy
35 Els| pénznemekről beszélnek.~Egyszerre aztán egy hang azt mondá: „andiamo!,
36 Els| mindannyian felkerekedtek, s amint aztán a szabadba kiléptek, rögtön
37 Els| elfogottért, tegye le érte.~Aztán kis idő múlva, mintha szükségét
38 Els| csendet semmi sem zavarta meg aztán, csak a korcsmáros horkolása,
39 Els| kést az asztalra. Amiért aztán a szőke szépség bosszúsan
40 Els| gerincessé vagdalt kenyeret, s aztán különféle palackokat.~–
41 Els| megkóstolta a tűzitalt. Dormándyné aztán csak nem engedhette, hogy
42 Els| szentek a hitetlenek fölött.~Aztán hozzáfogott a beszerzett
43 Els| átadta és átvette. Akkor aztán Manassé elővette az olasz
44 Els| bőrét, mint egy kesztyűt, s aztán úgy töltik meg hússal.~Gábor
45 Els| az erős pálinkától.~Mire aztán Manassé még egy pohárkával
46 Els| széthúzott ajkak mondják ki, s aztán igyekezz kimenekülni a túlsó
47 Els| vagyok, összecsókolnak – s aztán fölteszik a számlára a csókot;
48 Els| feltámadás nagy ünnepélyén, s aztán elzokogni a panaszát az
49 Els| szándékát ügyvédjének, aki aztán azzal vigasztalta meg, hogy
50 Els| tudta titkolni. Zimándy úr aztán elment egy kis kémszemlészetre.~
51 Els| Dehogy vagyunk! – mondám; s aztán elpanaszoltam neki, hogy
52 Els| csak kívántam. Most már aztán csak „szemesé a vásár” –
53 Els| jegyet a magad számára is, s aztán légy vezetőnk.”~– Ön meghítta
54 Els| monumentális épületekre. S aztán elvezette őket abba a templomba,
55 Els| az evangelista kezével, aztán a tengerbe dobva, a hullámok
56 Els| lehangjegyezte az egész melódiát, s aztán otthon Bécsben betanította.
57 Els| a föld felé irányozva. S aztán a nőszerzetek változatos
58 Els| lágy gyapotkendővel, és aztán megcsókolja; a kincstárnok
59 Els| menet után tóduló tömeg aztán, mint a zuhatag ragadta
60 Els| saját karjára csavarta, s aztán megölelte a feloldott gonosztevőt.~
61 Els| ismerte azokat.~S mikor aztán azt hitte a hercegnő, hogy
62 Els| pápa miséjét.~A hölgyek aztán nem hagytak békét Gábor
63 Els| violaszín palástban jönnek elő, aztán kihoznak eléjük egy fadarabot,
64 Els| palotába.~Ez ajánlat ellen aztán az ügyvédnek sem lehetett
65 Els| fogja tölteni a napot.~Most aztán Dormándynénak még jobban
66 Els| visszatért a grófi családdal, s aztán a hölgyeket egymással megismerteté,
67 Els| kiengeszteli. Annak a megérkeztét aztán türelmetlenül leste Gábor
68 Els| ablakon át az utcára.~Egyszer aztán irtóztató néprivalgást hall
69 Els| cuppogtatott a vendéglős; s aztán megint elöl kezdte. – C,
70 Els| scudi. A szikrából láng, aztán lángoszlop lett; olyan,
71 Els| odaadta a maga lovait. A nép aztán maga ragadta meg a rudakat,
72 Els| értenek a nyelvünkön.~Ezért aztán megnyerte azt, hogy megcsípték
73 Els| alapította meg. A pápai kúriának aztán van egy titkos instrukciója,
74 Els| nem eszem halat.~Gábor úr aztán kitisztogatott szépen minden
75 Els| aranyrámába kifüggesztessék, aztán, ha szokott dohányozni őszentsége,
76 Els| Mind eléjük soroztattak. Aztán zarándokok, remeték, fapapucsban,
77 Els| nagykövetük távollétében; hanem aztán Blanka nem folytatta tovább
78 Els| a benedictiót!~Egy napon aztán, mikor a hercegnő azt mondá,
79 Els| kellett térni a hotelbe, s aztán készülni a színházba.~A
80 Els| elkártyázta a pénzét, s aztán tudja jól, hogy azt hiába
81 Els| türkőzék neki Gábor úr. Hanem aztán fejcsóválva tette hozzá: –
82 Els| teher is, viselni tartozik. Aztán ön abban a helyzetben van,
83 Els| városban a hercegnő ügyében; aztán meg azt is meg kellett tudni,
84 Els| előtte ott járt látogatóknak.~Aztán, hogy félne embertől – állattól
85 Els| arénában árnyék volt.~Manassé aztán odább tolta háromlábú napernyőjét,
86 Els| piros vásznon keresztül aztán valami oly bűvös hajnalpír
87 Els| nagy mesterétől szerzi be. Aztán egy kis öröm is vegyült
88 Els| északi passzátszéllel, s aztán megvárják a déli monszun-szelet,
89 Els| letaszító. – Hanem azontúl aztán kegyelemre ne számítson
90 Els| arra a helyre – ahol ült.~Aztán egy búcsúüdvözlet után futott
91 Els| fölvett vázlatot, melyért aztán sok magasztalást kellett
92 Els| ismét eljő.~Fölvezették aztán a pompásabbik szállására.
93 Els| Gábor úr visszahőkölt. Akkor aztán megmutatá neki a tenyerében
94 Els| egészen megnyugtatva; s aztán karját nyújtá Dormándynénak,
95 Els| Hordja ön el az asztalt, s aztán, kérem, maradjon künn, míg
96 Els| módon, ha elég szép-e.~S aztán még ő előzte meg a támadást.~–
97 Els| levesse magát. Némelykor aztán voltak olyan tiszta időközei,
98 Els| kettéhasítá valamennyit.~Aztán még egyszer megmutatta a
99 Els| befolyását a Vatikában: most aztán csak a két szélsőség huzakodik
100 Els| mibenállásáról.~A hercegnő aztán, amint közelebbről megtanulta
101 Els| összetenné minden erényeit, s aztán minden hibáit a tengerbe
102 Els| Az ítélet kimondása után aztán Manassé meg volt a hercegnőre
103 Els| néven? – Blanka lassanként aztán arra is rájött, hogy barátnéja
104 Els| Vegyünk búcsút tőle, s aztán hadd vigye magával a derék
105 Els| fogad el magánál. Lassanként aztán majd csak eltelnek az évek,
106 Els| csak lefonnyadtak maguktól. Aztán mind vénebb lesz. Nem fog
107 Els| szerető több a világon.~Mikor aztán felüdült, az orvos azt tanácsolta
108 Els| számára kéregetni.~Blanka aztán észrevette, hogy az egész
109 Els| pártfogónk, magyaroknak.~Ekkor aztán körülfogták, leültették,
110 Els| reducik. (Megtanulta később!)~Aztán az történt, hogy a lovait
111 Els| azt nem kaphatja meg, s aztán az asszony kétségbe van
112 Els| vagy egy emberfej!”~Most aztán megtudott Blanka olyan dolgokat
113 Els| futóhomokba belesüllyedett, s aztán érzi, hogy nyeli el lassanként
114 Els| lámpát. – Bebújt az ágyba, s aztán onnan dugta ki félve a fejét
115 Els| amit hallott, hanem este aztán alig várta, hogy hálószobájába
116 Els| így önmagától megégni, s aztán hamvaiból megint más emberré
117 Els| Osztozzunk meg igazságosan. – Aztán meg másért is. Ha ön nincs
118 Els| ifjút, s azért a kegyért aztán, amiért az őrjöngők minden
119 Els| ki jól kezeli a kést, s aztán ki tehet a megtörtént szerencsétlenségről? –
120 Els| mikor az álmodó sírni akar, aztán nem tud, csak a fulladozást
121 Els| a papiros sárkányokat, s aztán elvágtam a zsineget, hadd
122 Els| levegőbe, mint a sárkányokat, s aztán aki játszott velük, mikor
123 Els| legközelebbi Róma leégésig.~S aztán lanyhán vonogatott a vállaival,
124 Els| kandallón túli üregbe. S aztán a főnix ismét a helyére
125 Els| hálóköntösöstül beleveté magát, és aztán aludt sokáig, és álmodott
126 Els| sámsoni erejének titkát, s aztán – vágja le a hosszú haját.
127 Els| megverik az osztrákokat. Aztán bezárkózott, s meggyújtotta
128 Els| kell elmondanom vezeklésül. Aztán nem is illik rám a nevem.
129 Els| Tudja mit? Cseréljünk! Aztán híjon ön engem Blankának,
130 Els| úgy meg volt zavarodva.~– Aztán ezért el ne kergesse ön
131 Els| ezerféle illatszer egyesülve.~Aztán egy pohár vizet töltött
132 Els| táncoló bajadér.~Blanka aztán belesült a zenébe.~– Ah,
133 Els| biztosította magát; mert az esetben aztán az udvarmesterem lelkiismeretes.~
134 Els| komornáját elbocsátja, s aztán kizárja a szobájából, s
135 Els| maga elárulja. Mikor ön aztán el akar tűnni, akkor engem
136 Els| börtönökből a gonosztevőket, s aztán csináltak egy olyan szabadságot,
137 Els| ezüstcsillagokat. Mikor aztán néha e nehéz kérdés után
138 Els| annak dúlt arca megdöbbenté aztán.~A hercegnő odarohant hozzá,
139 Els| meg fogja őket győzni!~S aztán kezet szorított mind a három
140 Els| Az ismeretlen utáni vágy?~Aztán elgondolkozott róla, hogy
141 Els| keresztülásni a börtöne falait!~Aztán valahányszor feltámadó büszkesége
142 Els| Hisz ő is ott lesz.~Akkor aztán hasztalan vitatkozott vele
143 Els| villanni a levegőben, s aztán egy vérsugárt magasra felszökni.
144 Els| Rakjon több fát a tűzre, s aztán menjen a szögletszobába,
145 Els| lábhoz a fegyvert”.~És aztán nyergében felállva, elkiáltja
146 Els| Mi a népé vagyunk!”~És aztán engedi magát lováról leemeltetni
147 Els| térnek!~Valaki onnan kívülről aztán segítségére jött a cselédjei
148 Els| magának a hálószobájában, s aztán elzárkózott a magányába,
149 Els| azok között van-e.~Egyszer aztán, mintha kettévágták volna
150 Els| most a csendet hallgatta.~S aztán úgy tetszett neki, mintha
151 Els| egyre közeledő. Egyszerre aztán felhangzott a jégeső kopogása
152 Els| választotta magának; hanem aztán elcsüggedt minden erélye,
153 Els| keresztülbocsátom itt önöket. – És aztán arra gondolt, hogy menjen
154 Els| a célra valók.~A márkinő aztán megtanította arra is, hogy
155 Els| magukkal dühös küzdelem közt.~Aztán megint ott vonaglott el
156 Els| medence helyére fordult. – Aztán csend lett.~Blanka a lámpafénynél
157 Els| két táncoló pár!~Egyszer aztán elvonták figyelmét a csapóajtón
158 Els| tovább hallgatózott.~És aztán a későbbi szavakból megtudta,
159 Els| hírlapok is megérkeztek aztán. Jó dolguk volt most a szerkesztőknek.
160 Els| helyecske volt az; hanem aztán a kilátás abból az ablakból
161 Els| s nevetni kezdett. – De aztán hirtelen ajka elé tette
162 Els| Colosseum homokjában, amit aztán egy ájtatos hivő topographice
163 Els| Szegény lyánka!~Mikor aztán hazaért a palotájába, első
164 Els| hordozzák a viselőjüket.~És aztán elgondolkozott rajra, hogy
165 Els| lerajzolja a nedves homokról, s aztán megörökítse az arcot festményben,
166 Els| nyakába boruljon; hanem aztán meggondolta halotti lételét –
167 Els| ölelkezni két holt embernek! S aztán csak a kezét nyújtá neki.~–
168 Els| halálra hűti magát, s az aztán…~Nem mondta végig. Az akarta
169 Els| hanem van védelmi szer. – S aztán kihúzta kabátja zsebéből
170 Els| zseblámpás, azt meggyújtotta. Aztán elmentek a hercegnő hálószobájáig.~–
171 Els| engem is agyonverjenek, s aztán, mikor mindenki elfutott,
172 Els| fölé tartá a levelet, s aztán égve a kandallóba veté.~–
173 Els| hogy én kerestem? – kérdé aztán tőle Blanka.~– Egyik okom
174 Els| ide, és éppen ez órában. Aztán határozzon sietve, mert
175 Els| Nagyon jól. Köszönöm.~– Ön aztán utazik délnek, én pedig
176 Els| utazom északnak, s egyszer aztán közöttünk lesz a földgömb! –
177 Els| mint a lemenő nap, s akkor aztán egyszerre sötét lesz. Arra
178 Els| kell venni az útiköpenyt. Aztán még egyszer kezet szorítani,
179 Mas| Nézzük, mit tanultam tőle? Aztán majd meglássuk, hogy merre
180 Mas| laknak, ahol zöld a világ.~S aztán nem fognak benneteket kínozni
181 Mas| fejét, és megcsókolta őt.~És aztán a szemébe mosolygott édes,
182 Mas| az előbbi helyéről.~Erre aztán hangosan nevettek mind a
183 Mas| Megyek innen!~Volt is hová!~Aztán, amint Manassé felállt a
184 Mas| ide ülsz az én lábaimhoz; aztán ide teszed a fejedet, úgy
185 Mas| hogy a szemedbe lássak. Aztán most te kísértsd meg, hogy
186 Mas| ahogy én teszem azt.~S aztán reggeltől napestig nem édes
187 Mas| erőszakos rántást tett, s aztán odaveté magát az ifjú keblére,
188 Mas| a másik csókja.~…S most aztán súghatta a nő: „Ed io sono
189 Mas| szénát fekhelynek.~Ebben aztán megállapodtak.~Triesztben
190 Mas| átöltöztek isztriai póroknak, s aztán a legelső albergóban találtak
191 Mas| semmi, csak rőzse a tűzre, aztán meg friss moha fekhelynek.
192 Mas| szörnyű eledel láttára, amire aztán a gazda azt mondá, hogy „
193 Mas| megvetik az idegen barbárok; s aztán motyogott magában; ez az
194 Mas| kövek, a kövek meg a kövek…~Aztán csak kibékült megint magától,
195 Mas| nem értette senki.~Mikor aztán a vendégek alunni készültek,
196 Mas| novemberi éjszakák hidegek) , s aztán magukra hagyta őket, maga
197 Mas| mutatóujját, hogy ebből aztán egy szót sem szabad ám odább
198 Mas| ám odább mondani.~Mikor aztán a kalauz elaludt, nem hallgatott
199 Mas| reggelire a maga fejtét inni. Aztán még ki tudja, hogy „róre
200 Mas| akkor nagyobb bajuk. Manassé aztán eligazította köztük a dolgot.~–
201 Mas| púpos, nem csináltad.~Ezért aztán összeszidták mind a ketten,
202 Mas| ágyszalmájában zörgő egereivel, s aztán a fiastyúk feljövetelekor
203 Mas| migrénnek és idegességnek; aztán olyan szókat csinált belőlük,
204 Mas| álltak.~A szelíd paraszt aztán megigazította, odasietve
205 Mas| jó ideig tartott.~Mikor aztán az inas ijedésre meredt
206 Mas| görcs, melle fuldokolt; aztán visszaesett fekhelyére,
207 Mas| rémülten kiáltva – „herc… (aztán megigazította magát: már
208 Mas| az!) Blanka!” – s akkor aztán elkezdett zokogni. Blanka
209 Mas| irtózatosnak.~A repülősótól aztán monsieur Belzebub kezdett
210 Mas| beszéljünk most énrólam! – szólt aztán szelíden, s leült a szép
211 Mas| penészszaga van mindennek. Aztán még az egérszag meg a kenderszag!
212 Mas| szivarszag érzik rajta.~Blanka aztán nem nyúlt hozzá többet.~
213 Mas| mozdulatot tenni.~Egyszer aztán megint felugrott fektéből,
214 Mas| szemeiről az álmot.~A két cseléd aztán futott a szúnyogot elfogni,
215 Mas| készlettel.)~E megnyugtató tényre aztán mégiscsak elaludt. Holnap
216 Mas| fejét) a falba háromszor, s aztán a két kezével a hajába markolt,
217 Mas| Mikor tavasszal itt járt, s aztán visszafelé térve sétált
218 Mas| megszoríthassa az öccse kezét.~Aztán Blankához fordult:~– Hát
219 Mas| megtette a kívánságát, s adott aztán az arcára Áron nem felet,
220 Mas| hogy ma Úrnapja vagyon? Aztán ez a délesti isteni tiszteletre
221 Mas| tiszteletre hívó harangszó. Aztán tudod, hogy két székely
222 Mas| hát abból veszekedés lesz. Aztán azt nem szabad ennek a gyönge
223 Mas| drága bálványom? Onnan aztán csak egy ugrás a Székelykő,
224 Mas| hazámat védni.~– Én is oda.~S aztán megcsókolták egymást.~–
225 Mas| hasadék szállója. Onnan aztán gyalog tovább madárlátta
226 Mas| azokat előadni.~Egyszer aztán, mikor vette észre, hogy
227 Mas| Magad is velük mentél volna! Aztán ki olthatja el azt a tüzet,
228 Mas| Nem lehetett azt eloltani. Aztán nem is olyan háború ez,
229 Mas| aranyosszékiekkel. Akkor aztán a mi kis szigetünk itt maradt
230 Mas| mind a ketten. Már most aztán az oláh atyafiak azzal fenyegetnek
231 Mas| nem nekünk szólt az – s aztán elkiáltó magát kürtnél magasabb
232 Mas| véleményre a békétlenkedőket, s aztán a tanórkapun keresztül kijött
233 Mas| sietett kinyitni a kaput, s aztán szétverni az ebeket az udvaron,
234 Mas| amikor elfelejtették.~Blanka aztán törte rajta a fejét, hogy
235 Mas| felegyenesedett, a mellére ütött, aztán megint nagy izmos tenyereit
236 Mas| kurta bajuszát rángatta, s aztán úgy szétvetette a lábait,
237 Mas| hogy „holnap” van már. Aztán rákezd az egész tyúkól kodácsolni.
238 Mas| Ne hagyj itt! Ölelj meg!” Aztán reszketve nyög, mint egy
239 Mas| tölgyfalap volt közöttük. Akkor aztán elaludtak.~Az „Úr” pedig
240 Mas| a mokány paripát; hanem aztán, mikor a délceg Zenóbiát
241 Mas| keresztet vetett magára. Aztán súgva mondá:~– A szent szűzre
242 Mas| meglepni magát a lovaglóktól, s aztán felrebbenve meg leszállva
243 Mas| itt! Manassé sietett is aztán.~A tréfás fenevad erre a
244 Mas| lovainkat legelni hagyjuk, s aztán megitatjuk.~– Miből? Itt
245 Mas| kristályzuhatag, ellepve a medencét, s aztán túlömölve rajt. A bőséges
246 Mas| elő a sziklanyílásból, s aztán alább omolva, szikláról
247 Mas| építtetne magának egy házat, s aztán elnézné azt a csodaforrást
248 Mas| fehérre volt meszelve, s aztán vörös festékkel irombára
249 Mas| fövényt a klepsidrából, s aztán megint a Siván hónap Sabbath
250 Mas| gyerekei mind „mamzerin”.~– Hát aztán mivel töltitek itt az egész
251 Mas| Min haólám, wead haólám.~S aztán egyszerre fölnyitá megint
252 Mas| ég zörög. Hallgass rám, s aztán eredj vissza imádkozni,
253 Mas| felsegítette Blankát a nyeregbe, s aztán a kantárt tartó oláh legénnyel
254 Mas| nevét:~– Vaszilie!~És akkor aztán rákezdé a „shófer”-t.~Szerencse,
255 Mas| meg akart ijedni; hanem aztán a te szemedbe nézett, s
256 Mas| egy szekér négy lóval. És aztán tizenkét bágyoni lovas legény. –
257 Mas| szoktak. A borévi hídnál aztán már otthon vagyunk. Odáig
258 Mas| valót szedett. Utoljára aztán az a gyermeköröm várt rá,
259 Mas| egyet a bogyóból. Akkor aztán Blankának is meg kellett
260 Mas| nehéz tölgyfa kaput, mely aztán zsilipként zárta el a patakot.
261 Mas| zsilipet megnyitották. Olyankor aztán a sziklafolyosó felső részébe
262 Mas| jókedvéből megcsókolja valaki.~És aztán nem mert arról a szép bokorról
263 Mas| sajnálom megtépni.~Áron aztán, kertész ember módjára,
264 Mas| fektették pallónak; azon aztán Blanka sértetlenül vehette
265 Mas| barlangba; az összeboruló rózsa aztán ismét zárt kaput képezett
266 Mas| rövidebb hegyi úton. – Így aztán csak a jobb kezének a hüvelykujja
267 Mas| tovább Blanka.~Áron bátya aztán fogta Marcit, elvitte török
268 Mas| percben aludt.~…Manassé aztán azon volt, hogy találjon
269 Mas| én…~Mindenemet reáhagyom…~Aztán ne mutasd előtte, hogy miattam
270 Mas| külső mellzsebébe dugta.~Aztán odahajolt csendesen Blanka
271 Mas| megkötötte egy fához, s aztán gyalog ment a kis tornyos
272 Mas| sikerült sehogy, a másiknak aztán békét hagyott. Kénytelen
273 Mas| Utánanézett.~Az udvarra kilépve aztán látta, hogy nincs ottan
274 Mas| hozzáfogott, hogy olvassa.~Mikor aztán végigolvasta, csak odacsapta
275 Mas| személy föl ne ébredjen reá.~Aztán Manasséval kezdett el versengeni,
276 Mas| azt hitte, rém! Lidérc.~Aztán lassanként magához tért.
277 Mas| kődobálás zöreje is elnémult, s aztán sírbolti csendesség lett
278 Mas| mozdulatlanul az égre. Egyszer aztán e szobormereven álló alak
279 Mas| s nem látható sehol.~S aztán minő áldott megnyugvás tért
280 Mas| bántani fogja őt.~Mikor aztán meglátta őt Áron, egyszerre
281 Mas| édes mézem!~Áron bátya aztán elmondott mindent, amit
282 Mas| üldözött igazságot, s akkor aztán a legnagyobb bajok és szorongattatások
283 Mas| én köszörülő hangomat.~S aztán megtanította a maga zsoltárára.~
284 Mas| odadobott a tányérba, s akkor aztán neki is osztottak kártyát.
285 Mas| a nyolcasra.~A kalugyer aztán kivágott maga elé „két sántát”.~
286 Mas| különböző színből.~Ez meg aztán „levágja” a királyokat is
287 Mas| besepré a kasszát.~Most aztán egyszerre minden ember a
288 Mas| szerencsém. Majd beszélhetünk aztán, ha rákerül a sor, idejöttöm
289 Mas| saját fejemet is vissza.~Aztán fölveték a kártyákat – megint
290 Mas| kétfelé repeszté. Tovább aztán nem lehetett játszani.~Manassé
291 Mas| Maradnak még otthon öten. Aztán, hogy a szentgyörgyi várig
292 Mas| bizton teljesülni szokott.~S aztán követelte magában a sorstól,
293 Mas| Dárius király asztalánál, aztán „körülültük, semmi sincs”!~
294 Mas| kimondtam az ajánlatot. Hanem aztán rájöttek, hogy az igen alkalmas
295 Mas| Torockóra nálunk nélkül, s aztán felszólítani a várost, hogy
296 Mas| útja.~A borévi hídon túl aztán már kezdődik a torockói
297 Mas| pirult miatta. Ő magyarázta aztán Blankának azokat, a földbe
298 Mas| költői hasonlatokat.~Egyszer aztán a Hármas hámort elérve,
299 Mas| tűzrőlpattant menyecskefelesége; aztán még egy csoport apróbb-nagyobb
300 Mas| s azzal kínálta meg. S aztán mentül jobban hajtotta róla,
301 Mas| elhatározását. E két hét. Aztán jön hat hét a válóperre.
302 Mas| adják alább. Ez már nyolc. Aztán még a háromszori kihirdetés.
303 Mas| lelkünk? – mondá Anna, s aztán kezét az asztalon átnyújtva
304 Mas| magyar irodalom a világon.) Aztán a hímzeteket kutatta föl.
305 Mas| akar látni előbb.~Egyszer aztán visszadöbben. A lélegzete
306 Mas| arcát annak az arcához, s aztán vitatkoztak egymással, hogy
307 Mas| kiderültek, elmosolyodott, s aztán hidegvérrel szólt tovább.~–
308 Mas| megölelt, megcsókolt, s aztán öklét feltartott hüvelykujjával
309 Mas| dogma annak a kútfeje; most aztán megtudta, hogy ami azt az
310 Mas| értékükben méltányolni tud. Aztán a leghívebb, a legszeretőbb
311 Mas| álomtündér.~Jó egy óra múlva aztán Anna ébreszté fel őt.~–
312 Mas| jobban értenek. Találtak aztán ki a számára valamit, ami
313 Mas| számadást csinálok.)~Következett aztán (a munkanapok végén) az
314 Mas| orgona karzatát a tanulók. Aztán belépnek a családos férfiak
315 Mas| a hosszú hófehér sorban aztán feltűnik egy-egy fényalak.
316 Mas| sóhajtott fel Blanka. – S aztán még hat hét a válóperig!~
317 Mas| nézve; az újra összekelésre aztán nem kell engedély.~– Hát
318 Mas| hogy „mondódott”.~Ennek aztán Blanka nagyon örült.~– Volna
319 Mas| rajta az ígéretet.~Akkor aztán elkezdett alkudni.~– Inkább
320 Mas| várakozási időt.~Blanka aztán olyan szépen kérte.~– De
321 Mas| Zenóbia szerelmi idilljét; aztán meg azt is, hogy ebben a
322 Mas| Minden bizonnyal az volt.~Aztán megcsókolta Blanka kezét,
323 Mas| lehet aludni felőle.~Mikor aztán a hercegnél hivatalba lépett,
324 Mas| nagy politikai fordulatok aztán fölforgattak minden eddig
325 Mas| inkább a római események – aztán Rómába szólíták a herceget,
326 Mas| ilyen eredményért.~Hanem aztán önmaga elrontotta megint
327 Mas| a fűző selyemzsinórt, s aztán a földre taposott bálruha
328 Mas| rávert bilincsből s akkor aztán válaszolhat arra a kérdésre,
329 Mas| figyelmét fölhívni. Annak aztán megint nem ő lesz az oka,
330 Mas| együtt protestánssá, hogy aztán mi is megesküdhessünk?~–
331 Mas| rettenetes varázsmondat.~Aztán csábító mosollyal dűlt oda
332 Mas| melyik lesz erősebb! – S ha aztán „egy nevet” talál ön felolvasni
333 Mas| sietett tőle menekülni.~S aztán hajtatott – nem a hadügyminisztériumhoz,
334 Mas| kegyteljesen nyújtának felé, s aztán sietett megfogadni az utasítást.~
335 Mas| az óraállvány ajtaját, s aztán elkezdett nevetni.~Nevetésére
336 Mas| tetszhalottan maradt ott, aztán fölocsúdott, a holtak mezején
337 Mas| maga is beletorkoskodik. S aztán odaül mellé. Talán ha a
338 Mas| egy pakulár felesége. Aki aztán maga könyörög, hogy tegyék
339 Mas| halottak lasjtromába! Akkor aztán hadd éljen, ha el van temetve.~
340 Mas| legkevélyebb fogsz lenni. Aztán gondolj rá, hogy van egy
341 Mas| megcsókolta a kis kulcsot, s aztán Vajdár ajkaihoz értette
342 Mas| hálófőkötője a nyakában. Azzal aztán kezdődött a drága mulatság.
343 Mas| szolgálhatok a részletekkel.~És aztán elmondott néhány eseményt
344 Mas| teljhatalmát Vajdárra, s aztán hajtatott Caldariva márkinő
345 Mas| midőn kezet csókol neki, s aztán el nem ereszti, míg közelében
346 Mas| Páccs! Abban a pillanatban aztán a herceg is megtudta, hogy
347 Mas| homlokát, s onnan elkezdve aztán végtől végig csókolta őt,
348 Mas| székely góbé családnevét, s aztán mosolygó arccal járjon-keljen
349 Mas| fizetése kétharmadát, s aztán egyharmadából kell neki
350 Mas| beleszúrjon ez ujj hegyébe, s aztán a kigyöngyöző vércseppet
351 Mas| átadják; megvendégeltetnek, aztán felállítják a magas szálfát
352 Mas| ismét tűzveresség az égen; s aztán találgatta magában: „Ott
353 Mas| öklét.~Blanka rábámult, s aztán elnevette magát.~– Én Dávidra
354 Mas| fönntartására. Az összegyűlt pénzt aztán odaadják az iskola szükségeire.
355 Mas| Hétfőn reggel kezdődik aztán az igazi menyegzői ünnepély.
356 Mas| kölcsönösen egymásnak küldenek. S aztán a harangszóra megindul a
357 Mas| zsolozsmája fogadja őket, s aztán az egyház embere tart nekik
358 Mas| vége a menyegzőnek. Ami aztán következik, az egy darab
359 Mas| hímezte selyem nyakkendőt; aztán jön a két násznagy körmönfont
360 Mas| mint a szeme világát”. Erre aztán a fiatal leányok a menyasszonyt
361 Mas| vőlegényének. – A nyoszolyók aztán bevezetik őt a vőlegény
362 Mas| paradicsomában találta magát. S mikor aztán az aranycsipkés főkötőt
363 Mas| szerelmes hangon férjének.~Aztán hozzáültek a lakomához.~
364 Mas| senkitől, vele született. Mikor aztán belemelegszik a nótába,
365 Mas| együtt játszik a hegedűvel; aztán a lábai is, amit elmuzsikál,
366 Mas| zavarta ki.~A félcigányt aztán átengedték a táncteremnek,
367 Mas| magasra ugrik az öreg, s aztán nem folytatja a táncot,
368 Mas| megölte az én apámat, s aztán az én bátyáim megölték a
369 Mas| akkor hozok, azzal lesz aztán minden tartozás leróva közöttünk.~–
370 Mas| délceg lovagok elindulnak.~S aztán meg emlékezett rá, hogy
371 Mas| lehetne annak a két tengernek.~Aztán helyet adott a másik három
372 Mas| nem is vették fel; akkor aztán Zsakó uram fog parancsolni.~
373 Mas| leszek – monda Manassé.~S aztán szépen kezet szorítottak,
374 Mas| találni – de anyámét sohasem.~Aztán mégis megkísértette hozzáfogni.~
375 Mas| ő pedig csak „civil”.~– Aztán a feleségemre vigyázz! –
376 Mas| egyistenvalló szavamra mondom.~Akkor aztán elereszté őket Manassé.~
377 Mas| elereszté őket Manassé.~Hanem aztán mikor már javában volt a
378 Mas| furfangon jár az esze. – Erre aztán összecsapta a rajztékáját,
379 Mas| hogy mit tegyen. Egyszerre aztán megindul a két hölgy felé.~
380 Mas| hölgy is hátratekintett, s aztán mind a kettő elkezdett futni.
381 Mas| eldobta ijedtében.~A két hölgy aztán, Manassé karjaiba kapaszkodva,
382 Mas| belecsapott egy kőhalmazba, s aztán por- és kavicsfelleget rúgva
383 Mas| nagy titoktartásra.~Akkor aztán elvezette őket Áron bátya
384 Mas| rejteget sáncai mögött.~És aztán féktelen jókedvvel tértek
385 Mas| asszonynak valamit.~Azok aztán körülcirógatták, megengesztelgették;
386 Mas| Erre az emlékeztetésre aztán egyszerre elhalt a nevetés
387 Mas| zuhognak szakadatlanul.~Aztán egy vasút maradványai tűnnek
388 Mas| elkezdett villámlani, s akkor aztán a torony ablakain s a tető
389 Mas| lehetett megközelíteni. Jön aztán a legutolsó megsemmisítő
390 Mas| Sokat tanakodtunk róla. Aztán abban állapodtunk meg –
391 Mas| másik szívének szegezi, aztán mindegyikünk mond egy nevet,
392 Mas| amire legutoljára gondolt, s aztán az lesz legutolsó szava.
393 Mas| mindenkire leigézőleg hatott. Aztán meg dologban is voltak;
394 Mas| kell az urat kötözni, s aztán becsukni a pincébe, amíg
395 Mas| embert megkötözni. Mikor aztán kettő vállalkozott rá, nem
396 Mas| tétovázókat. Valamelyik aztán kerített egy istrángot,
397 Mas| mondd, hogy olvassák el. Aztán egy szivart gyújts meg a
398 Mas| meg az országút.~– Akkor aztán felpofozott, s farkasgúzsba
399 Mas| volna, ügethetett volna aztán utánam Pontius Pilátus!~
400 Mas| ráismert Manassé.~S most már aztán tudta, hogy a cigánynak
401 Mas| meggyalázás nyomait arcáról, s aztán elfojtá dühét, és mosolygott.~
402 Mas| egymás szívének szegezi, s aztán megszabadítja egymást ettől
403 Mas| oroszlán tőrbe jutott, s aztán köteleit elrágcsálta egy
404 Mas| van, mintha meg van kötve. Aztán, ha a te kezedet kiszabadítom,
405 Mas| engem farkasgúzsban tart, aztán akkor én is felszabadulok.
406 Mas| talpon állt. A kezeiről aztán olyan könnyen lehúzta a
407 Mas| kardját, én a pisztolyait; s aztán kitörünk a pincéből s meglátjuk,
408 Mas| harmadik, negyedik dördülés. És aztán egyszerre négy. Azok Áron
409 Mas| tarthatja vissza őket.~És aztán mi következik?~S rövid időköz
410 Mas| gazdája meg a pokolnak! Akkor aztán török előre, amerre embert
411 Mas| szólt akkor Zenóbia, s aztán megfogta Manassé kezét,
412 Mas| már kit megijeszteni. – Aztán odatette Manassé mellére
413 Mas| hiszem, hogy Dávidot látom.~S aztán megfogva Manassé két kezét,
414 Mas| el ne múljék onnan soha.~Aztán dacosan felvetette a fejét,
415 Mas| vele, hogy ne éljen! Hogy aztán elvehesselek.”~Manassé összerázkódott
416 Mas| a gyalázatos haláltól, s aztán az ő pokoli hatalmába keríti
417 Mas| épületekbe menekülni, amikor aztán dologba kerül onnan kivonszolni.~
418 Mas| és lapulevelek bozótjában aztán könnyű volt észrevenni az
419 Mas| lőpor, nem sülne el.~– Hát aztán minek menjek én oda tehozzád?~–
420 Mas| Szabadíts meg.~– Hát aztán nem köttetsz farkasgúzsba?~–
421 Mas| Kezedbe adom rögtön.~– S aztán, ha ide adtad, nem ütsz
422 Mas| fogva a nyakába kötött; így aztán egészen a termetéhez illett.~
423 Mas| termetéhez illett.~Akkor aztán leszállt a lábatörötthöz.~–
424 Mas| églakók minden seregét.~– Hát aztán hová lovagoljak veled?~–
425 Mas| a gazda, ha szidják. Hát aztán minek vigyelek oda?~– Mert
426 Mas| beégjen. Ott leteszesz, és aztán elszaladsz Gyertyánosra,
427 Mas| dörmögé magában a muzsikus, s aztán nekiiramodott a lovaglásnak.
428 Mas| orrlyukaiból forró gőzt lövellve, s aztán, hogy azt látta, hogy az
429 Mas| mindent, ami szenvedés. És aztán élj addig, amíg átkozott
430 Mas| kantárszárat. – Te üsd hátul.~Aztán Vajdárnak szólt ismét németül.~–
431 Mas| arra elmegy a ló.~Amint aztán kiterelték az utcára a csökönyös
432 Mas| utána, mint a nyúl.~Egyszer aztán elővette a hegedűjét, s
433 Mas| belőle.~A torockói népnek aztán szép fehér kenyere van,
434 Mas| hogy mérget eszik.~Mármost aztán a westfáli munkás jobb szeretné,
435 Mas| készíteni akar; s mikor aztán minden teljes folyamatban
436 Mas| piacot és vevőt; s mikor aztán megy pompásan minden, mint
437 Mas| két gyermeknek élt.~Így aztán Blanka egész ügyvivői nyugalommal
438 Mas| mindenki előtt a főcél.~Egyszer aztán, mikor nagyon jól ment minden,
439 Mas| bennlevő valakinek volt aztán a dolga sietni kifelé.~Manassé
440 Mas| háromszor aláhúzva, s aztán megbiztatta Manassét, hogy
441 Mas| választ a legrövidebb időn.~És aztán karon fogva kísérte ki Manassét
442 Mas| úr elnevette magát. Erre aztán Manassé homlokon csapta
443 Mas| majd útnak igazítom.~Mikor aztán menni készült, a barátságos
444 Mas| visznek – monda Blanka.~Ezen aztán nevetett is meg sírt is.~
445 Mas| tiszti rangra jut, s akkor aztán rajta áll, hogy mikor tegye
446 Mas| helyetek van itten miközöttünk. Aztán nem is mehetsz. Ha Manassé
447 Mas| beletesszük majd a levélbe. S aztán meg majd a kis Béla első
448 Mas| akár lelkét megmérgezzék.~Aztán hosszas, folytonos szenvedés
449 Mas| vasgyár virágzott.~Egyszer aztán bekövetkezett az a csoda,
450 Mas| azonnal átveheti. Akkor aztán, ha egyszer kezében lesz
451 Mas| ön, amit akar!~Gábor úr aztán egybehívta a családtagokat,
452 Mas| csupa tréfa volt!~Mikor aztán azt hitte, hogy tökéletesen
453 Mas| Azok egymásra néztek, s aztán Annát és Áront küldték ki,
454 Mas| azt el sem fogadja.~Hanem aztán este, színház után ellátogat
455 Mas| hallanak-e meg valamit? Aztán visszajön, s ismét elfoglalja
456 Mas| górcső alatt megszámlálja; s aztán mit is veszt azzal a hiányzó
457 Mas| a renoméját kockáztatni. Aztán annyifelé eloszlik. Valami
458 Mas| nem Iát rajta semmit. S aztán minden ember szemére való
459 Mas| felbontják, felolvassák, s aztán a szekrénybe ismét visszateszik,
460 Mas| helyére visszatéve, akkor aztán az eddigiek megrostálásával
461 Mas| szállhatták azt meg.~Most aztán megtudta, hogy mi van ott.~
462 Mas| mondja, kézbe a fegyvert, s aztán: „Előre, fiúk!”~Az egész
463 Mas| érkeznek! Tüzet, fiúk!~Most aztán Manassé csendesen ingatva
464 Mas| merre hátrafelé. Egyszer aztán a zivatar irányt változtatott;
465 Mas| és tölts magadnak kávét… Aztán tégy bele egy kanálka hashist…
466 Mas| levelet átnyújtá Manassénak. Aztán a pusztán maradt tenyeréből
467 Mas| előtt, irattárát elégette, aztán felvágta ütőereit, és kikérdezhetlen
468 Mas| megbetegedett, és meghalt.~Aztán egy harmadik bíró fogott
469 Mas| Hadd fusson az is! – Hanem aztán fusson.~A rettenetes bűnpert
470 Mas| Bécset.~Egy szép reggel aztán Vajdár meghívást kapott
471 Mas| mondá magában Vajdár, s aztán gondolt valamit.~Kikönyökölt
472 Mas| pénztár előtti tolongásban aztán sikerült neki elosonni kísérője
473 Mas| e hangot meghallotta, s aztán – elkezdett nevetni.~Olyan
474 Mas| szöktess el magaddal; s aztán járjunk együtt a világban,
475 Mas| melegét érezhette rajta: „Aztán okos légy!”~Vajdár megcsókolta
476 Mas| viasztekercset letette maga elé.~És aztán várt, és találgatta magában,
477 Mas| s sietett a hintajához, aztán hajtatott haza.~Mikor az
478 Mas| ezt a felindulást is. – S aztán kétszer-háromszor megvonogatva
479 Mas| Ez volt a fogadás.~Arra aztán a beteg leány megölelte
480 Mas| egész váratlanul! Ez már aztán igazi földi gondviselés!
481 Mas| azzal, akit üldözött! És aztán lássa őt mindennap boldognak!~– „
482 Mas| azzal, amiben dolgoztak, s aztán elhajítottak. – Kérlek,
483 Mas| kezére; megcsókolá azt.~És aztán halkan rebegé e szót:~–
484 Jeg| küldött. E követek mellé aztán a megye költségén jogvégzett
485 Jeg| kitörésére, aminek érdeme aztán közte s a pesti fiatalság
486 Jeg| sikerrel elterjesztette, míg aztán erőhatalommal meg nem akadályozták
487 Jeg| Tizenegy évvel későbben aztán Sedannál az öntött acélágyúk
488 Jeg| bécsi lap is németül. Mikor aztán vége felé a hadjárat alatti
|