Part
1 Els| utasoknak szól; a vonat ki nem kászálódik innen fél
2 Els| automatából érző szívű ember lett, ki a hölgyek számára frissítőül
3 Els| úgy a csereajánló hölgy, ki már most átellenese lett
4 Els| hálátlanok. Az idegent, ki hozzájuk szívességgel közelít,
5 Els| kerevetébe, ingerülten ejtve ki e zúgolódást:~– Óh, milyen
6 Els| hölgy pedig kíváncsian dugta ki a fejét a kocsiablakon,
7 Els| de ez maga egy lángész, ki húszéves korában már egyike
8 Els| azt nem akarja, hogy őt, ki előtt tegnap még nagyságos
9 Els| tantaluszi kínokat állhatott ki. Elővette időszakonkint
10 Els| szentszék ítélete egyúttal ki fogja mondani az asszonyra,
11 Els| az ítélet az ő fejére is ki van mondva. Abban a perben,
12 Els| válóperének nevezett.~Ő is ki van már tiltva a világból,
13 Els| el.~– Te! A Jézust hagyd ki a diskurzusból; mert az
14 Els| kalauz őfelőle nyitotta ki a kocsiajtót, s ő aggódva
15 Els| egy cifra dobozkát húzott ki oldalzsebéből, s felnyitva
16 Els| asztalkendővel nyakában rohan ki a vagonját felkeresni; akkor
17 Els| Hanem azért dehogy törte ki a nyakát! Nincs gyávább
18 Els| nagysád, hogy nem rabolnak-e ki bennünket, úgy sokkal valószínűbb,
19 Els| valószínűbb, hogy akkor rabolnak ki, ha nagy málhatömeggel utazunk,
20 Els| világon.~Mindenki tudta, hogy ki az a hercegnő speciális
21 Els| annyit mondott, sietett ki a teremből egy vetturinót
22 Els| egy vetturinót fogadni, ki mind a négyüket elszállítsa
23 Els| még eddig minden utazó, ki látogatóba jött, beleütötte
24 Els| színvonalán áll, s kerülnek ki közülök tudósok, akiket
25 Els| Langyos tavaszi lég volt, ki lehetett nyitni a kocsiablakokat.
26 Els| ötvenmillióval többet adunk ki, mint más nemzet, s ez száz
27 Els| egy-egy kiváló felkiáltásból ki lehetett venni, hogy pénznemekről
28 Els| Csak hatan – igazítá ki a hercegnő. – Én látom őket.~–
29 Els| a korcsmáros horkolása, ki, amint vendégei elmentek,
30 Els| Csakugyan megölik-e, ha ki nem váltja valaki?”~Az ég
31 Els| elnevetve magát Manassé. – Ah, ki keresne brigantikat a jámbor
32 Els| kiszabadítani, míg Manassé kívülről ki nem emelte az ajtót a sarkából.~–
33 Els| méltó utálattal fejezik ki a késő bánatot az elkövetett
34 Els| beszédeket, s látta, hogy seprik ki az inasok a babérkoszorúk
35 Els| a brigantik szavát lesik ki, s nem is álmodják, hogy
36 Els| széthúzott ajkak mondják ki, s aztán igyekezz kimenekülni
37 Els| találta, az mondá:~– Most már ki vagyok békülve Olaszországgal.~ ~
38 Els| bírni a közelben – egészíté ki mosolyogva Manassé a frázist. –
39 Els| önkénytelen kíváncsisággal dugta ki a fejét a kocsiablakon,
40 Els| szépség, azon reményét fejezé ki, hogy talán még valahol
41 Els| előkelő úr Magyarországból, ki szintén első emeleti szállást
42 Els| közelébe jutni azt a férfit, ki vakmerő homlokkal azt meri
43 Els| megtartja azt, amit kimond: ki még az ellenségén sem áll
44 Els| beletévedek a katakombákba; soha ki nem találok belőle.” Utoljára
45 Els| nagy zavarból szabadítá ki a hölgyeket; most már tökéletes
46 Els| gyermeteg kedélyű hölgy, ki folyvást kolostori légkörben
47 Els| vizsgálta kísérője arcvonásait, ki őt karján vezette. A szokott
48 Els| reggel bemegy, este jön ki belőle, s meg nem pihent
49 Els| tizenharmadik az „angyal”, ki Szent Gergely lakomáihoz
50 Els| sírját. Manassé Blankát, ki, hogy el ne tépjék tőle,
51 Els| feloldást.~A pápa választja ki a szertartást végrehajtó
52 Els| s a bíbornok választja ki a szabadon bocsátandó gonosztevőt.~
53 Els| megkegyelmezett orgyilkos volt, ki politikai fanatizmusból
54 Els| hercegnőt. Hanem azt, hogy ki lesz a kegyelmet osztó bíbornok,
55 Els| kérdé tőle:~– Nem fáradt ön ki, hercegnő?~– Új erőt nyertem –
56 Els| szalmaszálon át szürcsölék ki, mire megkondultak a harangok
57 Els| megmásíthatatlan nézetét fejezte ki, hogy ő már „kerékbe van
58 Els| Manassénak köszönhetik, ki azt a nagy befolyású francia
59 Els| áll a népszabadságnak, s ki a Szent Péter templom loggiájáról,
60 Els| pasziánsz kártyát, azt rakta ki a paplanára, s amint az
61 Els| égre kiált; mely nem irtja ki a szomszédot, nem épít várakat,
62 Els| óriási nagy, hogy annak, ki egy keretétől a másikra
63 Els| jelenlevőknek, s nem zár ki belőle senkit.~Egy könny
64 Els| oly óriási kiáltásban tört ki hogy azt semmi tenger utána
65 Els| Vajon hová fognak leszállni? Ki lesz a boldog halandó, akinek
66 Els| tudniillik Manasséé volt, ki az állvány szarufájára hágva,
67 Els| Blankának. – S ezzel ismét ki lett víva egy újabb üdvviadal
68 Els| hogy megköszönje azt annak, ki merész kézzel közvetítője
69 Els| eregetve tajtékpipájából ki az ablakon át az utcára.~
70 Els| kopogtattak az ajtón. Ugyan, ki alkalmatlankodik most? Már
71 Els| kíváncsiság meg is gyógyította, ki is engesztelte. Azért, hogy
72 Els| addiót”, hanem szaladt ki a szobából.~– No, lássa
73 Els| derék Beppo Comincio volt, ki egy kis ketrecet ütött fel
74 Els| nyújtá fel a hercegnőnek, ki azonban a véletlent égi
75 Els| ha azt akarja ön, hogy ki legyek engesztelve, mondja
76 Els| köszönöm – nem eszem levest. Ki nem állhatom a sárgarépa
77 Els| instrukciónak nem létezettnek mondja ki a házasságot; hanem egyúttal
78 Els| egyúttal halálítéletet is mond ki. Az a fél, amelyik az ítéletre
79 Els| Uram, ön elfeledi, hogy ki előtt beszél?~– Ez „ad hominem”,
80 Els| semmisnek nyilatkoztatja ki az egész házasságot, s mind
81 Els| valami hidegséget sugároz ki a női társaságban, ahol
82 Els| megjelenik. Amíg ítélete ki nincs mondva, addig vádlott –
83 Els| palota ablakain a vastáblák ki vannak nyitva, s az egész
84 Els| alakított udvarba látni.~Vajon ki tette a kísértetek palotáját
85 Els| hercegnőnél bejelenteni, ki maga jő ki eléje az előszobába,
86 Els| bejelenteni, ki maga jő ki eléje az előszobába, s kezét
87 Els| önnel Rómába, jelölt volna ki az ön számára oly ügyvédet,
88 Els| kegyelem és az áldás soha.~– Ki tudja? Sokszor következett
89 Els| egy fiúval, őt választanám ki. Én szeretem, tisztelem
90 Els| búcsút vett.~Alig húzta ki a lábát, midőn jött Gábor
91 Els| lényegét, s azzal elégíté ki Gábor urat, hogy felkérte,
92 Els| kelepce!~Kitől jöhet ez? Ki van az ő legmélyebb titkaiba
93 Els| oly rémületet egy sem állt ki, midőn a carcerek tigriseit
94 Els| látta, mint aminőt ő áll ki most, midőn a maga szörnyetegeit
95 Els| elhallgatózott az isteni némaságban. Ki volna oly vakmerő lefesteni
96 Els| elnézi, hogy emelkednek ki az ecsetvonások nyomán a
97 Els| levelet.~Ah, hogy gyulladt ki az egykedvű arc a levél
98 Els| Manassét, hogy igazítsa ki.~Az ifjú kezébe vette az
99 Els| enyelgést a vendéglős irányában, ki eléje sietett azzal az örvendetes
100 Els| Mikor javában szedegeti ki az ezüstvillácskával az
101 Els| aki mindaddig gróf, amíg ki nem sül, hogy nem az.~–
102 Els| A móring nem fizettetnék ki, hanem a herceg azon összegtől
103 Els| mutatni ellenfelének, hogy ki mer lépni sáncai közül,
104 Els| térden azon fejedelem elé, ki hónapok előtt ajtót zárt
105 Els| ítélje meg a hercegnő maga, ki ismeri jól a herceget.~–
106 Els| hangját egy nyomorult iránt, ki szemeit az elérhetetlen
107 Els| ujjait, ami azt is fejezhette ki, hogy fölöttébb meg van
108 Els| ilyenformát is fejezhetett ki, hogy „Óh, te országos gazember!
109 Els| névtelen levelet, amit előbb ki kellett simítania a térdére
110 Els| aki azt maga elé idézte.~– Ki tanította önt erre? – kérdé
111 Els| mondhatta önnek! – Tudom, ki az! – Bosszút fogok állni
112 Els| palotából, s egy házat fogadtak ki. Nekem izentek, hogy ha
113 Els| vendéglőlakással – de nem állhatom ki Rossi grófot, akit mindennap
114 Els| gondolt; de egyet se jelölt ki, mint bizonyosat.~– Én már
115 Els| Zboróy Blanka hercegnőnek (ki címét megtartandja), s azonkívül
116 Els| csak éppen a napot vették ki belőle. Járhat, amerre tetszik;
117 Els| tartozik követni az ő férjét. Ki vehetné nekik rossz néven? –
118 Els| egy-egy csipkedő célzására, ki e jó egyetértést észrevette,
119 Els| emeltessen hamvainak. – Ugyan ki tudakozódnék a gazdagok
120 Els| nyíltak, s onnan bámult ki a világba, míg estére a
121 Els| nem, de a dallamot szintén ki lehet venni, amit énekel.
122 Els| ágyba, s aztán onnan dugta ki félve a fejét a függönyök
123 Els| Finiguerra műhelyéből került, ki először használta a kalapácsot
124 Els| lehetséges, ha a zárja előbb ki van nyitva. A csapóajtónak
125 Els| Dionysios-fülön keresztül hallgatá ki egykor egy szerelemféltő
126 Els| meg szoktak adni, csaljam ki tőle a veszedelmes hamisítványokat.~
127 Els| szorítania a kezeit, hogy ki ne törjön belőle valami
128 Els| egy megfizetett gazember, ki jól kezeli a kést, s aztán
129 Els| jól kezeli a kést, s aztán ki tehet a megtörtént szerencsétlenségről? –
130 Els| palatini romokat rajzolja, ki fogják kiáltani, hogy kém,
131 Els| fogják kiáltani, hogy kém, ki a város erődítéseit rajzolja
132 Els| kandalló küszöbére nyújtá ki melegedni.~– E két sors
133 Els| kidobtam én őket Rómából? Ki a Cagliari-palotából! És
134 Els| tudta meg, hogy Manassé ki van ragadva a halálveszélyből.
135 Els| Ma játékszere annak, ki vele vétkezik, s holnap
136 Els| ifjúval, mint Delilah; csalja ki belőle édes csábbal sámsoni
137 Els| grófnőhöz, és mentse ki, hogy ma nem mehet vele
138 Els| naplót visznek arról, hogy ki jár be a palotába; kit fogad
139 Els| palotába; kit fogad el ön; ki hagyja itt látogatójegyeit.
140 Els| értesíti a kapust, hová ment ön ki kocsin; hol szállt le; kivel
141 Els| is kikémlelik!~– De hát ki vesztegeti rájuk a pénzt? –
142 Els| nem rettennek pénzt adni ki azért, hogy a sziklában
143 Els| inashoz, az inas a kapushoz. Ki járt itt? Ki volt a hercegnőnél
144 Els| a kapushoz. Ki járt itt? Ki volt a hercegnőnél az este?
145 Els| tudva, hogy nem találhatják ki.~– De a tegnapi látogatás
146 Els| kezdenem a kölcsönzést, hogy ki ne bocsássam az obligóból. –
147 Els| tárgy egy festő ecsetjének, ki a terem egyik zugából, a
148 Els| azután hogy állítanának ki kémeket minden ajtóhoz,
149 Els| lejobban kérdezősködni, hogy ki látta a titokteljes stranierát?~
150 Els| Cagliari-palota csillárjai ki fognak ragyogni a piacra,
151 Els| az, hogy van „egy” ember, ki abból a holdbeli szigetből
152 Els| arcok, s azok között egy, ki mindjárt a kocsival szemközt
153 Els| portás kérte, hogy szálljon ki, mert többen is jönnek utána.
154 Els| Alig hajtatott azonban ki a parlamentépületből, rögtön
155 Els| lázas sietséggel ugrott ki kocsijából Blanka, s a kapustól
156 Els| kellett tartani.~Az inas, ki a lámpákat behozta a terembe,
157 Els| abban, hogy elébb mondta ki e szót, „Nem megyek!”, hogy
158 Els| Valóban az, hercegnő.~– S ki a gyilkos?~– Azt megláthatjuk
159 Els| egy átkozott orgyilkost, ki a nép legjobb barátját megölte,
160 Els| lépéssel elkövetett lesz. Soha ki nem tudna békülni önlelkével,
161 Els| cifrázat, melyen keresztül ki lehetett látni.~Késő őszi
162 Els| vállakon emelve – a szörnyeteg, ki meggyilkolta nemzete legbecsületesebb
163 Els| egész sokaság, s egy némber, ki oly boldog volt, hogy egy
164 Els| gonosztevők arra bujtogatnak, hogy ki kell rabolni a gazdagok
165 Els| történik az utcán, a kapun ki ne próbáljon menni senki.~
166 Els| vagy túlhangozva révedezett ki a szoborkép lírájának üregéből;
167 Els| volt burkolva.~– Oltsa ön ki a tüzet, hadd menjek be
168 Els| extincteurömet.~– Nem oltom ki. Nem akarom, hogy ön most
169 Els| bennünket.~– Én? Hogyan?~– Oltsa ki a tüzet a kandallóban, s
170 Els| asszony furfangos találmánya, ki börtöne keresztülfúrásán
171 Els| első kardot ő választotta ki.~Blankának a szívét mély
172 Els| minden ruganyossága lelkének, ki volt kezéből véve a fegyver.~–
173 Els| vonaglott el egy rémült nő, ki kétségbeesett erőfeszítéssel
174 Els| szép Cyrene is hátra van. Ki lenne az ő társa más?~A
175 Els| megszabadításért. – Fogd ezt a levelet! Ki vagy vele fizetve, úgy hiszem!~
176 Els| mindehhez nincs semmi köze!~Este ki volt világítva a város a
177 Els| Ha már lezuhant a kard, ki emlékeznék az elvágott fonálról. –
178 Els| Scalcagnato lakházát?~– Ki ne ismerné signore Scalcagnato
179 Els| roppant ügyességet fejtett ki.~– Stt! Semmi kérdés! Mindent
180 Els| küldje meg. Ezzel fizesse ki a bérkocsist a piacon; ne
181 Els| herceg elvált felesége, ki a Cagliari-palota egyik
182 Els| Akkor a világ ég! Nézzen ki a hercegnő a Quirinale felé!
183 Els| rohantak egymást feltaszigálva ki a karzatról. Semmi nesz
184 Els| maradni – szólt Blanka, ki e jelenet alatt reszketett
185 Els| hagyok.~– Ön sem állhatja ki többé ezt a rettenetes Rómát?~–
186 Els| határozzon sietve, mert az idő ki van szabva. Én önt ki akarom
187 Els| idő ki van szabva. Én önt ki akarom innen szabadítani,
188 Els| Én ezt a tervet gondoltam ki az ön számára. – Önnek mindenesetre
189 Els| vigye. – Jól terveztem-e ezt ki?~– Nagyon jól. Köszönöm.~–
190 Els| ember szétzúzott aggyal megy ki a világból, senki sem retten
191 Els| félreeső utcákon vitte őket. Ki kellett kerülni a templomokat,
192 Els| kocsit, s akarták tudni, ki ül rajta, és hová megy.~
193 Els| térünk le, ahol könnyen ki lehet esni a kocsiból.~Blanka
194 Els| arcot, de nem jut eszébe, ki az; annyi bizonyos, hogy
195 Els| parancsoláshoz szokott tekintet néz ki e bérszolga mezből.~Neki
196 Mas| se pagoda; nem nyúlnak ki belőle münstertornyok, minarék,
197 Mas| a másikra, nem árnyékot. Ki kérdezősködik a la Fornarina
198 Mas| Palma Giovine a szeretőjét, ki hívebb volt hozzá, mint
199 Mas| engedélyt. Arannyal minden zárt ki lehet nyitni.~Az idegen
200 Mas| a te szíved melege érzik ki e képekből. Lesz belőle
201 Mas| közönséges embernek azt mondják: »Ki a sekrestyeajtóba, eklézsiát
202 Mas| jóvá tenni kell a nőnek, ki engem oda követ; úgy, ahogy
203 Mas| a földi uralkodó volt, ki itt hagyta koronáját, aki
204 Mas| szólhassak hozzád, azt nem bírom ki. S hogy te ezt a szép kis
205 Mas| és szerettek.~S nem ölte ki hadjárat a hajdani lakókat;
206 Mas| nyelvet, világosan azt fejezé ki, hogy mit parancsolnak a
207 Mas| maga fejtét inni. Aztán még ki tudja, hogy „róre mityi
208 Mas| amit külső viszontagság ki nem bírt fárasztani.~– Akkor
209 Mas| szép úrnő már tudta, hogy ki jön őt látogatni, mert az
210 Mas| melegnek kell lenni. Oltsák ki a tüzet a kályhában. – Ah,
211 Mas| elvezették Zimándy úr szobájáig, ki az épület túlsó szárnyában
212 Mas| utazást, lelkem?~– Azt mondtad ki, amire gondoltam! – szólt
213 Mas| is van annyi esze, hogy ki tudja kálkulálni, hogy aki
214 Mas| hogy két székely testvér, ki egy kulacsból ivott, s ha
215 Mas| betakart, hogy alig látszott ki belőle.~Hanem azért a mindent
216 Mas| velük mentél volna! Aztán ki olthatja el azt a tüzet,
217 Mas| lássa György, hogy húzza ki a saruját a sárból, ha belelépett!”
218 Mas| fegyvert? Minek állítottunk ki egy nemzetőr zászlóaljat?”
219 Mas| kiegyezést. Sorsot húztunk, ki menjen el közülünk. Simon
220 Mas| Simon bátyád neve jött ki. Az átmene az ellentáborhoz
221 Mas| tűzhelyen még nem aludt ki a tűz, a friss gyaluforgácstól
222 Mas| felé cirógatásra forgatta – ki lehetett venni olyasmit,
223 Mas| volt a kísértete! Blanka ki volt fáradva; alig várta,
224 Mas| megszólal álmában magyarul, ki ébren egy szót sem akart
225 Mas| választó el Manassétól, ki egy ágyon feküdt Áronnal.
226 Mas| oldalbordáinak kellett elviselni, ki, midőn megsokallta végre,
227 Mas| rögtöni lökéssel buggyant ki a barlang torkából az üde
228 Mas| Eressz be az ajtón!~– Nyisd ki, ha tudod.~Áron pedig tudott
229 Mas| körül, hogy a bennlevők ki nem vehették tőle egymást,
230 Mas| a magunk ünnepe, amikor ki sem szabad mennünk a házból.
231 Mas| onnan belülről.~– Naftali! Ki van itt? Ki háborgat engem?~–
232 Mas| Naftali! Ki van itt? Ki háborgat engem?~– Két idegen
233 Mas| függönykével. A lyukon dugta ki a fejét Matuzsálem, úgy,
234 Mas| Mintha sírboltajtón dugná ki a fejét valami rég ott heverő
235 Mas| bundát a gyepre, hogy pihenje ki magát; annak pedig előbbvaló
236 Mas| bátya. Ha te úgy csináltad ki a tervet, hogy a Tordai
237 Mas| Tordai hasadékon átjussunk ki az Aranyoshoz, akkor te
238 Mas| tartok, hogy ő nem állja ki ezt a nagy fáradságot.~–
239 Mas| szóra.~Azért mégsem esett ki a gyermeknevelő szerepből.~–
240 Mas| magyar főpapról nevezték el, ki tekintély és mecénás a botanikus
241 Mas| azt a mulatságot találta ki egyes-egyedül, hogy a vadrózsáról
242 Mas| Ez a kérdés majdcsak hogy ki nem pattantotta azt a titkot,
243 Mas| közvetítő orákulomot gondolt ki.~– „Annak” a molnárnak tudtára
244 Mas| keverve a valót a költöttel) ki tudta rakni. Hogyan védte
245 Mas| asszonyt itt tartani. Gondolj ki már te is valamit! Ne csak
246 Mas| lesz, bátya, majd gondolok ki valamit. Most tedd le magadat,
247 Mas| mondá Áron –, hanem gondolj ki valami tréfát holnapra az
248 Mas| azon volt, hogy találjon ki valami újat holnapra, valami
249 Mas| Amit erőszak, fenyegetés ki nem vihet, jó szó, engesztelő
250 Mas| keseregsz.~Ha Isten velem, ki ellenem?~Öcséd, Manassé”~
251 Mas| csak te maradtál volna meg! Ki szabadít meg, ki tart meg,
252 Mas| volna meg! Ki szabadít meg, ki tart meg, ki oltalmaz meg
253 Mas| szabadít meg, ki tart meg, ki oltalmaz meg téged ama halálos
254 Mas| látott egy férfialakot, ki két hosszú karját összekulcsolt
255 Mas| nagy kópé az! Azt gondolá ki, hogy útba ejtsük a „Porlik-barlang”-
256 Mas| én földön mászó eszemmel ki nem található módon engemet,
257 Mas| hogy a Tordai hasadékot ki alkotta. Neptun-e, vagy
258 Mas| figyelmet, arról lévén szó, hogy ki „teszi a cupászt”?~Erre
259 Mas| egyforintost négyfelé elvágni, ha ki akart belőle adni.~Már most
260 Mas| gusztálással”: Aminthogy „ki is vágott” két királyt.~
261 Mas| pénzeteket. Az a kérdés, hogy ki ád „vizit”?~Azzal a magával
262 Mas| hát essél kétségbe. Nézz ki az ablakon amarra a nyugati
263 Mas| kísérlete rossz véget ér, az is ki lesz nyomozva, hogy ő Áron
264 Mas| kettő; egy szót mondtak ki mind a ketten.~– Ha most
265 Mas| Áron. – Egy dolgot mondánk ki mind a ketten; azt tartjuk,
266 Mas| nap éppen most bukkanik ki az átelleni sziklatorony
267 Mas| árt? – kérdé Áron bátya, ki rosszat kezdett sejteni.~–
268 Mas| kezdett sejteni.~– Találd ki.~– Hogy fegyvereinket lerakjuk,
269 Mas| csak. Ezzel szabadított ki mindnyájunkat a halálveszélyből.
270 Mas| Afölött nem egyezhetünk ki Áron bátyámmal, hogy kiket
271 Mas| hogy a teteje nem látszik ki, csak a kürtőjéből fellövellő
272 Mas| közül magasra emelkedik ki az egyistenvallók tornya
273 Mas| álmodta, ilyenné színezte ő ki a paradicsomot. Elzárva,
274 Mas| háromágú vízsugárban szökik ki a sziklából, nagy néptömeg
275 Mas| vallásos fogadalom. Áron bátya, ki vele szemben ül, észreveszi
276 Mas| csak azután nyilatkoztatom ki, hogy híve akarok lenni
277 Mas| hajnal, kedves.~Akkor villant ki az első lángsugár a Székelykő
278 Mas| értenek. Találtak aztán ki a számára valamit, ami egészen
279 Mas| a finn pusztákról, vagy ki tudja honnan szeszélyében
280 Mas| asszonycseléd elfogta, s nem ereszté ki a keze közül. Egzekálták
281 Mas| kell jönnöd a szobánkba. Ki tudja, mikor kapunk megint
282 Mas| meg.~Ő maga választotta ki számára, akit nőül vegyen:
283 Mas| való szép ifjú alak válik ki a tétlen vendégtömegből,
284 Mas| kérdést alárendelt.~Menyegzője ki volt már tűzve Annával,
285 Mas| a márkinő agyából került ki, hogy megfordítsák az eddigi
286 Mas| azután más tervet főzött ki. Egészen nagyra nevelni
287 Mas| növendéke (állítólag leánya), ki félévi ragyogás után a művészi
288 Mas| Csak az volt a kérdés, hogy ki volt ez a „mindenki”?~Mikor
289 Mas| Én oka nem vagyok.~– Hát ki?~– A római kúria, mely megtiltotta
290 Mas| hiúsítá meg mindezt? Most ki van ránk mondva az ítélet.
291 Mas| hadügyminisztériumnak.~– Ki küldi azt?~– Olyan hű emberek,
292 Mas| átkötött iratcsomagot vett ki belőle.~A herceg tetteté,
293 Mas| sírboltot nyitottak volna ki előtte, s annak a kísértetei
294 Mas| a kísértetei emelkedének ki eléje.~A szép Cyrene vette
295 Mas| maradtak élve. Egy anya, ki egy lándzsadöféstől tetszhalottan
296 Mas| azzal, hogy testvérének adta ki. Benedeken egy kiirtott
297 Mas| mondta rá: „Sajnálom, de ki tehet róla?” (Hiszen akik
298 Mas| Pedig Benjámin maga is ki volt fáradva a munkában.~
299 Mas| kultúrának egyik végőre ki lett tőrühe hosszú időkre
300 Mas| likőrt. Én hadd szívjam ki addig a magam mézét e rettenetes
301 Mas| Találjon egy parasztlegényre, ki őt a mészárlásból azzal
302 Mas| sietett a márkinő a még ki nem betűzött sor talányát
303 Mas| az ördögöt tagadom meg. Ki hagyta őket siklani a körmei
304 Mas| előjeleit érzem. Valakin ki kell töltenem bosszúmat.
305 Mas| az éjviola-márkinő elé, ki azt teletölté pezsgővel.~–
306 Mas| adtad. Tehát mármost még ki is házasítsam, ugye? Erre
307 Mas| Piquant! Interessant! Csak ki vele. A márkinők szokva
308 Mas| hadjáratból, ahogy azt ember ki nem gondolhatná, ha ördög
309 Mas| pedig korbáccsal kergeti ki a házából. Ha bizonyossá
310 Mas| élvsóvár ember volt, aki hamar ki tudott alkudni a balsorssal.
311 Mas| a vid-táncnak fejleszti ki, ami csak a kezeket lepi
312 Mas| tőlem hallani: meghoztam.~– Ki mondta azt önnek?~– Az én
313 Mas| márkinőben forrott a méreg.~Ki akarta szabadítania kezeit
314 Mas| nem az a frivol szerető, ki a bársonykéz arccsapására
315 Mas| holttestét, ez az ítélet ki van mondva. Négy fal között
316 Mas| est fait.” Talán az, aki ki tudta adni a parancsot,
317 Mas| kettőt küldjek oda, hogy ki eddig olyan társaságban
318 Mas| zsurnaliszta szubvencionálásával, ki elveimért papirosfegyverrel
319 Mas| volt annak az embernek, ki a rombolás, a kártevés vágyában
320 Mas| azt követelik, hogy térjen ki a római egyház kebeléből,
321 Mas| a „fűzőre”, hogy varrják ki igazi torockói divat szerint
322 Mas| jókedvéből ez a sóhajtás zavarta ki.~A félcigányt aztán átengedték
323 Mas| Sándor testvér. – Ne menj ki, ne bocsássátok.~Késő volt.
324 Mas| néma volt; hanem Anna, ki nyomában jött, felsikoltott,
325 Mas| testvér egyenként szólingatta ki onnan. A vigadó násznépnek
326 Mas| templomból az egész város kísérte ki a koporsót a birgejig. A
327 Mas| s elmondá a sokaságnak, ki volt az, akit eltemettek;
328 Mas| gerjedtek, egyszerre tört ki valamennyi ajkán az elfojtott
329 Mas| bátya nem is kérdezte, hogy ki az. Tudta könyv nélkül is,
330 Mas| sorsunkat. Ha ő velünk van, ki bánthat minket? S ha őt
331 Mas| minket? S ha őt elhagyjuk, ki oltalmaz meg minket?~A sokaság
332 Mas| véghez körös-körül. A lávától ki kívánhatná, hogy irgalmat
333 Mas| A Jehova Isten! Az Úr, ki Szenakhérib táborát összetörte,
334 Mas| rendszeres ellenállást fejtenél ki ellenfeleinkkel szemközt?~–
335 Mas| aminőt száz okos sem húz ki. Mikor legjavában folyik
336 Mas| fölvezetést” éppen nem zárja ki. A góbénak mindig furfangon
337 Mas| földész, azt egyik sem mondta ki.~– Bohók, ti! – Szénatolvaj
338 Mas| visszhangjával rémítve az üldözöttet, ki vissza nem mer tekinteni
339 Mas| bátya komoly zsémbelésére, ki szigorú arccal figyelmezteté
340 Mas| árul el. A másik lovag, ki meglehetős távolban kíséri,
341 Mas| hamvainak volt az szánva, ki a III. légió centuriója
342 Mas| írás, hogy az ősrégészek ki ne találhassák belőle, melyik
343 Mas| hogy a vénasszony dugja ki a fejét.~– Nincs itthon! –
344 Mas| templomajtóban fegyveres őr állt, ki a jövevény nevét kérdezte.~– „
345 Mas| segédcsapatokat is tízezrével ki tudta dobni.~– Nem is kívánja
346 Mas| van. Igaz. Topánfalván is ki volt adva a rendelet, hogy
347 Mas| hogy az ott lakó magyarokat ki kell irtani, s akire rá
348 Mas| egymásnak, hogy Tyok Tódor, ki a megyei orvos szemeit kiszúrta,
349 Mas| emberekké, s reggelre ott adta ki a lelkét.~– Mindezeknél
350 Mas| szólalt fel egy alak, ki eddig az oltárhoz támaszkodott –,
351 Mas| olyan felhőt, mely nem adta ki a jégesőjét.~– Hol lakik?~–
352 Mas| s azt a süvegébe veté.~– Ki húzza ki a sorsot?~A sziklák,
353 Mas| süvegébe veté.~– Ki húzza ki a sorsot?~A sziklák, sírkövek
354 Mas| ez a kis poronty, húzza ki ez.~– Hogyan! – kiálta föl
355 Mas| kiirtott család gyermeke húzza ki saját kezével a sorsot,
356 Mas| a száját.~Azután sietett ki a házból.~A piacon találta
357 Mas| hátrakötözték.~– Mármost vedd ki a tárcát a zsebemből – monda
358 Mas| Diurbanu antichambre-nek jelölt ki a hozzá követségbe jövők
359 Mas| a sötétből:~– Manassé!~– Ki mozog itt?~– Hát csak én.~
360 Mas| emberek. Hát még téged, ki egy Adorján vagy, s pecsétnyomós
361 Mas| elé.~– Hát nem találta azt ki a te éles eszed – folytatá
362 Mas| leguggolnál ide hozzám, én ki tudnám bontani a fogaimmal
363 Mas| szabad.~– No, már most húzd ki ezt a husángot közülem.~
364 Mas| eddig nem ízlelte a vért! Ki tarthatja föl azt? Áron
365 Mas| éjszaka beállhatott már. Ki tudja? A pincében tűzveres
366 Mas| széttekintve, hogy mivel törhetne ki. A külső tűzvilág izzóvá
367 Mas| gádorajtót már lábbal is ki lehet rúgni.~– Héj, uram,
368 Mas| legiszonyúbbika szabadult ki ketrecéből: nősténye segélykiáltását
369 Mas| kiáltozásból e szavakat vehette ki: „Meneküljetek! Háromezer
370 Mas| hogy van egy ördögi némber, ki a vad vérengzés közepette
371 Mas| mint egy álomjáró bámult ki a káoszba. Előtte füst és
372 Mas| csipkebokor hevítő szellemének, ki csodáit emberi szív és emberi
373 Mas| gondolat által hajtja végre; ki őt abban a percben megállítá,
374 Mas| éles esze és éles szemei.~Ki tudta számítani jól, hogy
375 Mas| Merre vonult a tábor?~– Ki erre, ki arra, ki meg erre-amarra?~–
376 Mas| vonult a tábor?~– Ki erre, ki arra, ki meg erre-amarra?~–
377 Mas| tábor?~– Ki erre, ki arra, ki meg erre-amarra?~– Végy
378 Mas| odáig. Csak innen vonszolj ki. Tartok tőle, hogy a torockóiak
379 Mas| te akadsz őrájuk.~– Vígy ki innen a hátadon.~– De nem
380 Mas| hogy iszonyú kínokat áll ki.~– No, csak arra gondolj,
381 Mas| ne félj, nem szakad az ki.~A tehetetlen ember végigkáromolta
382 Mas| akkor idekünn káromkodd ki magad, mert a maga házánál
383 Mas| fújtatott, s az ablakon ki akart ugrani. Manassé megdermedve
384 Mas| mutatóujjának, s a gyűlölt láng ki van oltva vele.~S maga a
385 Mas| szíveinket. Hajtsd végre! Találj ki számunkra mindent, ami szenvedés.
386 Mas| már most menjünk gyalog, ki hamarább odaér.~Siettek
387 Mas| jegygyűrűjével. Hadd kérdezze ki ezt a gyűrűt egyedül.~A
388 Mas| Sámson, Botond, Szent László, ki egymaga küzdött seregek
389 Mas| seregek ellen, vasajtókat tört ki, ászokgerendát forgatott
390 Mas| gőzkalapács; gyáraikból kerülnek ki a vashidak, a kristálypaloták
391 Mas| darab ilyen kenyeret sütött ki. Minden „kenyér” nyom egy
392 Mas| porosz kohászatnál képezzék ki magukat. Ilyen módon szándékozott
393 Mas| teljesüljenek.~Alig mondta ki magában Manassé, hogy bárcsak
394 Mas| őkegyelmességétől magától megtudhatott, ki, amint meglátta őt, az instans
395 Mas| ambó helyett ternót húztak ki neki.~Az a tábornok, akivel
396 Mas| aztán karon fogva kísérte ki Manassét még a várakozási
397 Mas| abból ilyenformát olvasott ki:~– „Adorján Manassé úr,
398 Mas| Diurbanut saját kezűleg elfogta, ki csak lova gyorsaságának
399 Mas| kellemetlenségnek teheti ki magát.~Manassé most kezdett
400 Mas| unokáját hagyták kicsúszni, ki törődött vele? De Adorján
401 Mas| helyen, ahol azt kérdik: „Ki az igazi férfi?” – a hesdádi
402 Mas| belőle – öt! Ötször virult ki az ibolya a haraszt közül,
403 Mas| Blanka tudta jól, hogy ki az, s nem kockáztatott haszontalan
404 Mas| tanácsolta nekik Blankát ki nem ereszteni abból a sziklavölgyből,
405 Mas| tizenkétezer vaskenyeret sütöttek ki, leszállt az idei termelés
406 Mas| keresztyén felekezetbe tért ki, hanem egy pogányba, egy
407 Mas| aztán Annát és Áront küldték ki, hogy beszéljenek Blankával.~
408 Mas| Kevés massematta néz ki belőle; a gabona ára erősen
409 Mas| konkolymagot kever a rozs közé, ki veszi azt észre? S ez negyedfél
410 Mas| olyankor nemigen keresik, hogy ki miben halt meg.~– Ön nagyon
411 Mas| egy tüzérőrmestert emel ki legmagasabbra, ki tábornokhoz
412 Mas| tüzérőrmestert emel ki legmagasabbra, ki tábornokhoz méltó döntő
413 Mas| alkonyán összeszámítani, ki csinált a másiknak több
414 Mas| csoportban látni.~A hadsereg ki volt fáradva – és kiéhezve.~
415 Mas| mind az ő honfiaiból telt ki. Komoly, nyugodt, bátor
416 Mas| holttestén, s tovább énekelték: „Ki megvéd a kísértet ellen!”~
417 Mas| parancsolta, hogy irtsd ki a Midión népét; még az igavonó
418 Mas| elveszed tőlük az egy Istent, ki marad akkor velük?~Óh, ez
419 Mas| dárdaütése; mindazokat ember is ki tudja állani jajszó nélkül;
420 Mas| mintha hozzá volna nőve.~– Ki ez a szép fiú? – kérdé Manassé
421 Mas| Utoljára egy előkelő tábornok, ki maga is részt vett az egész
422 Mas| parancsszó kimondá, hogy a bűnt ki kell deríteni, tekintet
423 Mas| kriptaajtón keresztül szabadult ki; hová?~Ki nyitotta meg neki
424 Mas| keresztül szabadult ki; hová?~Ki nyitotta meg neki az ajtót?
425 Mas| közbenjáró, egy „médium”.~S ugyan ki tépne vasmarokkal pókfonalat?~
426 Mas| kimenekültek a hálóból (ki a partra, ki a tengerfenékre),
427 Mas| a hálóból (ki a partra, ki a tengerfenékre), akkor
428 Mas| kapus, se komornyik, akinek ki lehessen adni az utasítást,
429 Mas| lenni. Sohase állhatott ki maga körül társalkodónőt.
430 Mas| regula. Az a derék ember, ki most engem odalenn mennyen,
431 Mas| LI.~Vajdár sietett ki a színházból.~A kísérő biztosnak
432 Mas| mákony, mint a morfium! Vagy ki hagyta magát űzni onnan?
433 Mas| Kérte Blankát, hogy menjen ki velük a kertbe, s küldje
434 Mas| becsülését. – Nem taszítottad ki az ajtón. – Nem mondtad
435 Mas| az ajtón. – Nem mondtad ki az emberek előtt a rosszabbik
436 Mas| Igen. Torockóra. Ez a rend. Ki hol született, oda toloncozzák
437 Mas| már a düh és rémület tört ki ajkain.~– Küldjenek inkább
438 Mas| még holtában is megbocsát. Ki az ő képét még az Isten
439 Mas| feküdt. Előtte állt Manassé, ki sebzett homlokára jeges
440 Mas| neki:~– Lázban vagy, pihend ki magad.~Azzal magára hagyta
441 Mas| voltak azok. És mind a kettőn ki voltak törölve az aláírt
442 Mas| Még mint csontvázat is ki fognak hurcolni a sírból,
443 Mas| élet minden átkát.~– Dobj ki a szemétre. – S rúgj rajtam
444 Jeg| Egy szavahihető ember, ki 1849-ben Garibaldit mint
445 Jeg| nevezte magát. Talán ugyanaz, ki a Romagnában pusztított?”~(
446 Jeg| jelent meg Calderari ezredes, ki kora fiatalságától fogva
447 Jeg| rendőrségnél szolgált; azt küldte ki a kormány, hogy a gyilkosság
448 Jeg| nép részén áll, s kardját ki nem húzza ellene. A carabinieriknek
449 Jeg| észrevételei a fentebbiekre, ki azt az állítást cáfolva,
450 Jeg| európai hazájukban nem állták ki az üldöztetést, s kivándoroltak
451 Jeg| hírhedett erdélyi kancellár, ki a zsidó vallást az erdélyi
452 Jeg| szemléletem megerősítésére), ki azt vulkáni alkotásnak nevezi.
453 Jeg| képviselő, báró Kemény István, ki az adatokat a leghitelesebb
454 Jeg| esett el egy lovas őrmester, ki nagyon messze bevágott az
455 Jeg| félszázad „halálfőst” küldvén ki, azt az oláhok körülvették,
456 Jeg| 1000 forint jutalmat tűzött ki annak a hadcsapatnak, amelyik
457 Jeg| 100 lap.)~103~Az alelnök, ki az ügyet vezette, a tárgyalás
458 Jeg| egy kitűnő regényírónkkal, ki mint hírlapíró is híres
|