Part

 1     Els|              ott kaphatom, a végórája ütött! Szerencséje, hogy Manassé
 2     Els|             Veronika-kápolnában; hogy ütött sebet azzal a római liktor
 3     Els|             volt, ki egy kis ketrecet ütött fel a szegletben, s ott
 4     Els|             mélységét – amit e szóval ütött valakin – nem a megaláztatás
 5     Els|           akinek óriás alakja feketén ütött el a lángoló égtől; mint
 6     Mas|              óra tizenkettőt és felet ütött, azt mondá az öccsének:~–
 7     Mas|            felegyenesedett, a mellére ütött, aztán megint nagy izmos
 8     Mas|         letűnt, s ami legnagyobb zajt ütött azon idő tájon Európában,
 9     Mas| parancsolnivalót.”~Ekkor az óra tízet ütött.~A márkinő olyan mozdulatot
10     Mas|              bejöttem. Akkor is tízet ütött.~A márkinőnek bohó kedve
11     Mas|               pedig ahelyett a kezére ütött negédesen.~– Megjöttél,
12     Mas|            asszony, aki tégedet arcul ütött, nem úgy, mint én, enyelgő
13     Mas|                       XXVII.~Az arcul ütött alak egy herceg volt. És