Part
1 Els| Polgártárs! Sohse hevítse ön fel a vérét! Nem oráció
2 Els| Caium Smucium vocant.” Amíg ön kapacitált, addig én fel
3 Els| merész okoskodás.~– Ah, ön tehát azt hiszi, hogy egy
4 Els| saját poharában? Ezt kívánja ön egy hitvestől?~A szép hölgy
5 Els| már most egyet megenged ön. A hitestárs nemcsak szerető
6 Els| vonulhasson, azt kérdezve tőle:~– Ön Rómába utazik? (Mintha eszmetársulás
7 Els| nem látták többé.~– Ismeri ön ezt az urat? – kérdé a szőke
8 Els| hozzájuk olyan jó volt.~– Ön közelről ismeri ezt az embert? –
9 Els| Ah, mi azt hittük, hogy ön elveszett – mondá a szőke
10 Els| kötelességeit hölgyek irányában. Ön tudhatja, hogy önt a hercegnő
11 Els| prókátor?”~– Meddig akar ön még üldözni, uram? – szólt
12 Els| hercegnő, ott aztán elválunk. Ön bizonyosan a mennybe megy,
13 Els| eresztenek.~– Miért esküdött ön az én elvesztésemre?~– Mert
14 Els| én elvesztésemre?~– Mert ön maga úgy akarta. Csináltam-e
15 Els| nyílt kártyával játszom-e ön előtt?~– Kényszeríteni akar
16 Els| előtt?~– Kényszeríteni akar ön, hogy elhagyjam e kocsit,
17 Els| fölösleges hely.~– Mit akar ön velem?~– Azt, amit ön választani
18 Els| akar ön velem?~– Azt, amit ön választani fog. Vagy olyan
19 Els| kérdezte tőle:~– Talán az ön helyét foglaltam el, spectabilis?~
20 Els| kegyelmességtektől búcsút veszek.~– Ön kiszáll itt? Hisz azt hallottam,
21 Els| Hisz azt hallottam, hogy ön is Rómába utazik.~– Oda
22 Els| testvérek leszünk. Mi neve az ön nővérének?~– Anna.~– Ön
23 Els| ön nővérének?~– Anna.~– Ön kölcsönadja nekem e nevet,
24 Els| fog nevezni. Nem sajnálja ön talán tőlem e nevet?~Manassé
25 Els| Igen. Én félek tőle.~– Ön fél?~– Félek, hogy egyszer
26 Els| belekötött e tárgyba.~– Ön azt mondá, fél, hogy ezt
27 Els| eset lehet az az egy.~– Ön közelről ismeri azt az embert?~–
28 Els| őt helyét elhagyni, mikor ön szembelépett vele?~– Nem.
29 Els| gyávaságig meghunyászkodott ön előtt.~– Mert tudja, hogy
30 Els| van temetve elevenen.~– S ön nem használja azt föl ellene? –
31 Els| nyugodt hangon.~– S ahonnan ön jön, ott az emberek nem
32 Els| az a világrész, amelyből ön jő? Ahol az emberek egymást
33 Els| jegykendő.~– Ah, tehát az ön holdszigetének a leányai
34 Els| elmaradni!~– S miért nem megy ön abba a szép völgyhazába,
35 Els| Gábor úr.~– Hát nem siet ön a segélyére? – kérdé a hercegnő,
36 Els| Pistojába, rögtön tegyen ön jelentést a hatóságnál,
37 Els| kőbányából.~– De hát hol járt ön velük?~– Szabad felmennem
38 Els| elpirult.~– Ejh, polgártárs, ön, úgy látszik, hogy megérezte,
39 Els| csakugyan a haláltól mentett ön meg bennünket – az éhhaláltól –
40 Els| pisztolyra mennénk.~– Az ön pisztolyaival ugyan fölöttébb
41 Els| lehetünk.~– De hát hogy jutott ön ezekhez? – kérdé mind a
42 Els| alakja.~– S hogyan hálálta ön meg neki ezt a szívességet? –
43 Els| aztán légy vezetőnk.”~– Ön meghítta őt, hogy legyen
44 Els| túljárnak a látottakon.~– Ön többször is hallotta már
45 Els| kérdé tőle:~– Nem fáradt ön ki, hercegnő?~– Új erőt
46 Els| felkészülhet a hercegnő.~– Ön is eljön?~– A grófnőt elkísérem
47 Els| leányával együtt, akiben ön igen rokonszenves alakot
48 Els| a szobából.~– No, lássa ön – szólt Gábor úr Dormándynéhoz
49 Els| után. – Milyen jól járt ön, hogy nem volt ott; most
50 Els| karperece, amit bizonyosan ön is elhagyott volna.~– Prózai
51 Els| No hát, ha azt akarja ön, hogy ki legyek engesztelve,
52 Els| engesztelve, mondja meg ön nekem, de egész maga valóságában
53 Els| Rómába jöttünk. Azt tudja ön, hogy nekem is tisztában
54 Els| bontható fel.~– Ne beszéljen ön halálról, mikor az ember
55 Els| A table d’hôte-t érti ön, vagy a házasságbontó okokat?~–
56 Els| bűnbánó állat.”~– Ügyeljen ön! A szomszédja koccintani
57 Els| nősülhet meg többé.~– Uram, ön elfeledi, hogy ki előtt
58 Els| levelet kapott Manassétól.~– Ön elmondá ez úrnak, hogy bennünket
59 Els| van. „Táblabíró úr! Amíg ön a katakombákban jár, a föld
60 Els| mindazok az emberek, akik az ön védencének pártfogói voltak,
61 Els| nem lehetetlen, akkor az ön védencének minden ellensége
62 Els| Holnapután már csukva lehet ön előtt minden ajtó.”~– De
63 Els| intézkedéseket ne fogadjon ön el mástól, mint ügyvédemtől,
64 Els| utánam tudakozódik, utasítsa ön ügyvédemhez; az az úr meg
65 Els| Nos, hát mi hírt hoz ön, ügyvéd úr? – kérdé eléje
66 Els| mondta senkinek.)~– No, ha ön nem tud semmi hírt, akkor
67 Els| sajnálom, kedves Blanka, hogy ön nem fogadta el gondoskodásomat.
68 Els| gondoskodásomat. Ez nem az ön rangjához méltó ellátás.~–
69 Els| szeretem.~– Azt tudom. De ön Cagliari hercegnő; s nevének
70 Els| viselni tartozik. Aztán ön abban a helyzetben van,
71 Els| ahol azokat leültesse, ha ön történetesen még akkor a
72 Els| máskint választhatta volna ön, kedves Blanka; ha azon
73 Els| szomorú emlékű napon, melyen ön házamat elhagyta, valamelyik
74 Els| Rómába, jelölt volna ki az ön számára oly ügyvédet, aki
75 Els| befolyásos helyeken. Ahelyett ön egy leánykori zárdabeli
76 Els| de aki, megbocsásson ön a hasonlatért, úgy találja
77 Els| ügyvédnek a választása az ön részéről egészen azt a színt
78 Els| színt adta a dolognak, hogy ön teljes atrocitással akar
79 Els| szemrehányással.~– Nem. Nem azt tette ön. És ez bizonyosan nem ügyvédének
80 Els| ügyvédének a tanácsa volt. Ez az ön saját nemes szívének a sugallata
81 Els| szívének a sugallata volt. Ön nem használta fel azt az
82 Els| ellenfeleim ültek; ha ez idő alatt ön sürgette volna, hogy legyen
83 Els| az ellenem dőlt volna el. Ön nem azt tette; ön a kegyelem
84 Els| volna el. Ön nem azt tette; ön a kegyelem útjához folyamodott,
85 Els| leányát. – Nos? Elfogad-e ön atyjának?~Blanka közel volt
86 Els| első föltétele az, hogy ön fogadja el az én intézkedéseimet,
87 Els| mindenki ismer. Ezáltal ön engemet sújt, mert magát
88 Els| hogy egymást sohase lássák. Ön ez ajánlatot, tudom, hogy
89 Els| hotelben rendelni meg az ön számára azon lakosztályt,
90 Els| örülök, kedves Blanka, hogy ön ezen óhajtásomnak engedett.
91 Els| gyanúja, mintha kémet akarnék ön körül tartani cseléd alakban.~–
92 Els| balgaság! Ha együtt utazott ön valakivel, az lehetett egész
93 Els| volna ellene!~– De lássa ön: én védem önt, egészen atyai
94 Els| egy alvilágot. De legyen ön meggyőződve felőle, hogy
95 Els| még a saját neje se. Amit ön éreztetett velem, azt fogom
96 Els| én éreztetni önnel. Ahogy ön leborult kegyelemért esdve,
97 Els| atyánk szent lábaihoz. Amint ön írt folyamodásában, azt
98 Els| atya és leány vagyunk.” S ön tapasztalni fogja, hogy
99 Els| igen természetesnek fogja ön találni, hogy nem az ügyvédéhez
100 Els| jogfeszegetést.~– Nem bánom, küldjön ön hozzám akárkit – szakítá
101 Els| szolgát; elfogadom tőle az ön utasításait, de ettől az
102 Els| gyűlölöm.~– Akkor azt gyűlöli ön, aki önnek legjobb barátja
103 Els| tisztelem ezt az ifjút. Érti ön? Tisztelem!~– Ha tudná a
104 Els| szeméremérzetből.~– S ne felejtse ön el szavaimat. Én önt nemcsak
105 Els| volt: „Hercegnő! Legyen ön óvatos. C. hercegnek pokoli
106 Els| hercegnek pokoli terve van ön ellen. Ő is meg akarja semmisíttetni
107 Els| eladni a feleségét. Eddig ön a herceg felesége, Caldariva
108 Els| márkiné lesz a felesége, ön pedig a szeretője. Vigyázzon
109 Els| pedig a szeretője. Vigyázzon ön. Ez a Borgiák szülőföldje!”~
110 Els| föltekintett.~– Hercegnő! Hol jár ön itt?~– Nem önt kerestem!~
111 Els| küzdött e feladattal.~– Ön rám ismert? Ily nagy távolból?~–
112 Els| albumából és elhajította.~– S ön találta meg a lapokat?~–
113 Els| fölött vitatkozni, amit ön vetett föl, s ami fölött
114 Els| azóta sokat töprengtem. Ön azt mondá egyszer, hogy
115 Els| mondá egyszer, hogy ahonnan ön jön, ott a bosszúállást
116 Els| gondolkoztam azon, amit ön mondott. Követtem azt, amit
117 Els| tényeket tartalmaz, amiket csak ön tudhat: a legelső gondolatom
118 Els| gondolatom az volt, hogy ezt ön írta.~– Bizonyára nem írtam
119 Els| a légben? Ah, ne mondja ön! Ne akarjon ettől a hitemtől
120 Els| hitemtől megfosztani. Ha ön azt mondaná valakinek: „
121 Els| szóval –, én nem állhatok ön és ellenségei közé; mert
122 Els| árnyékom önre esnék, s az ön alakját nem szabad semmi
123 Els| szeretem.~– Ha el akarja ön azt érni, hogy azon ember,
124 Els| azt az ajánlatot, amitől ön retteg, akkor felelje neki
125 Els| felelje neki ezt: „Köztem és ön között kánoni akadály van,
126 Els| a párbeszédnek. – Amint ön e szót kimondta előtte,
127 Els| előtte, el fog tűnni az ön közeléből úgy, hogy soha
128 Els| azt a helyet keresni, ahol ön jár.~– Ah, hisz ez varázslat
129 Els| kegyelemre ne számítson ön többé – kérjen ítéletet,
130 Els| sherryt hozzá.~– Nem tart ön velem? – kérdé hamisan Gábor
131 Els| készen volt rá.~– Tudja ön, légyottom van, mely nem
132 Els| Magyarországba. Azt tudja ön, hogy nekem saját birtokom
133 Els| vastáblák. És mit gondol ön, szabadságomban állna nekem,
134 Els| várni.~– Caro Beppo. Hordja ön el az asztalt, s aztán,
135 Els| azt mondom, hogy „igen”. Ön ismeri a herceget. Neki
136 Els| titokban jót tegyen velük. Ön ellen majd határtalan dühöt
137 Els| fogságot is énmiattam szenvedte ön?~A hangban részvét volt
138 Els| akként lesz megoldva, ahogy ön azt nekem előadta, s ami
139 Els| előadta, s ami nagy részben az ön műve volt; én mindazon javadalmakat,
140 Els| szenvedély mindenre jogot ád. Ön ismeri a gigászok regéjét,
141 Els| Ugyan kérem, olvassa el ön ezt a levelet, és magyarázza
142 Els| Egészen elszakadt. Nézze ön ezt a levelet.~Blanka a
143 Els| innen olyan furibundusan.~– Ön már ezt is tudja?~– Még
144 Els| a hotelból. Kerestessen ön nekem egy magánlakást.~–
145 Els| kíváncsi kérdést tennem. Ön a házassági titkos instrukciókat
146 Els| miatyánkot.~– Emlékezni fog ön rá, hogy mit tartalmaz a
147 Els| lesz a döntő sakkhúzás az ön ellenségeinek cselszövényei
148 Els| színéről. Nagyon jó lesz, ha ön rögtön más egyenruhát ad
149 Els| Hát a derekát nem találja ön különösnek? Ez a „ceinture
150 Els| illik az Atalante divat.~– S ön mindig feketében fog járni?~–
151 Els| kigombozva.~– De hát ha ön nem jön hozzám, nekem kell
152 Els| Aztán meg másért is. Ha ön nincs a saját rejtekajtaja
153 Els| önnél. – Mikor egyedül van ön, s nem akarja, hogy valaki
154 Els| fantomok keble meleg?~– Ezzel ön éppen úgy átjöhet hozzám,
155 Els| nevetést, azt a biztatót.~– Ön a Sapphót nézi? – Megtörténik
156 Els| feleségére leskelődött. Ön tudja a Dionysios titán
157 Els| Egy öblös cső vezet az ön hálószobájából a folyosó
158 Els| csőnek az egyik nyílása az ön, a másik az én hálószobámban
159 Els| hallok minden hangot, ami az ön szobájában megszakítja a
160 Els| éjfélben hat órakor elkezdett ön halkan énekelni. Azt már
161 Els| Csoda ez mind.~– Ébren van ön, hercegnő! Higgye el! És
162 Els| házába; holnap már be fog ön bocsátani önkényt, s holnapután
163 Els| bocsátani önkényt, s holnapután ön lesz az én vendégem. Egy
164 Els| is mindennap eljárok oda. Ön engem nem vett észre, mert
165 Els| gyűlöljük a világot, csakhogy ön gyászolva, én meg vigadva.
166 Els| volna erőm úgy tenni, ahogy ön, én is úgy tennék. De csupa
167 Els| így, a másik úgy. Ahogy ön le tudja sújtani az embereket,
168 Els| nagyon tetszik. Nem hiszi ön? Hiszen megmondták önnek,
169 Els| névtelen levelet, miben ön figyelmeztetve volt az ármányos
170 Els| összekuszáltam. Azt is elmondta, hogy ön mily kegyetlenül taszító
171 Els| azért nem, mert tudom hogy ön is imádja azt a fiatal útitársat.~
172 Els| a népcsődületet, amitől ön a napokban úgy megijedt,
173 Els| alszom el. Ha többet akar ön megtudni tőlem, szerezzen
174 Els| felel, az azt jelenti, hogy ön egyedül van és elfogad.
175 Els| az, hogy utánam nevetett ön. Jó éjszakát! Ne felejtse
176 Els| Jó éjszakát! Ne felejtse ön el a kulcsot éjszakára benne
177 Els| alsószoknya finom csipkehímzete.~– Ön készült valahova? – kérdé
178 Els| eleresztette a színházba.~– Ön már azt is tudja?~– Tudom,
179 Els| Hiszen százszor hallotta ön! Hát „Cyrene”.~– Nem! Az
180 Els| Cseréljünk! Aztán híjon ön engem Blankának, én meg
181 Els| a palotába; kit fogad el ön; ki hagyja itt látogatójegyeit.
182 Els| értesíti a kapust, hová ment ön ki kocsin; hol szállt le;
183 Els| Nehogy papagájt szerezzen ön magának, mert még azt is
184 Els| kérdé elbámulva Blanka.~– Ön elfeledte már, hogy rokonai
185 Els| hogy rokonai vannak, kik ön után egymilliót örökölnének,
186 Els| Aztán ezért el ne kergesse ön a cselédjeit, mert akiket
187 Els| magáról. Köszönöm. Nem szokott ön szivarozni? Kár! Én nem
188 Els| érzeni holnap reggel az ön szobájának a levegőjén,
189 Els| kulcsért már nem adósom ön többé. Újra kell kezdenem
190 Els| bocsássam az obligóból. – Ön azt mondta, nagy vállvonva: „
191 Els| nincsenek titkaim!” Lássa ön, pedig már azt is tudják,
192 Els| már azt is tudják, hogy ön sohasem veti le a komornája
193 Els| márkinő mosolygott.~– Tehát ön „azóta” folyvást keblén
194 Els| Blanka akvarelljei voltak.~– Ön gyönyörűen fest, „Rozina”!~–
195 Els| találta egy szögletben ülve.~– Ön sír?~– Ah, dehogy! – csattant
196 Els| belesült a zenébe.~– Ah, ön nem tudja azt könyv nélkül.~–
197 Els| meg volt arról győződve.~– Ön képes volna őrültté tenni
198 Els| bolondok maradnak holtig. Akar ön velem fogadni, hogy bolondommá
199 Els| mendemondájával? Mi az? Ön úgy él itthon, mint egy
200 Els| tanúbizonyságot, mégis suttognak ön felől is!~** grófnő ájtatos
201 Els| kanonizálni fognak! – Fogad ön erre velem, „Rozina”?~–
202 Els| adok a termeimben. Látott ön már ilyet valaha? Ne vegye
203 Els| egy páholyból nézték. S ön elálmosodott rajta. Tudom.~–
204 Els| elálmosodott rajta. Tudom.~– Ön mindent tud.~– A tömeg látása
205 Els| viszi hazáig. Képzeljen ön legfeljebb negyven tagból
206 Els| maguk is tudakozódjanak az ön udvarmesterénél; s nem árulja
207 Els| felhasználni.~– Most már képzeljen ön negyven álarcos között egy
208 Els| azt kérdezé:~– Szabad az ön vendégeinek névjegyzékét
209 Els| legyezőt Blankának. – Olvassa ön, „Rozina”! – A legyező lemezei
210 Els| legyezőt.~– Tehát eljön ön?~– Nem tudom, hogyan tartanám
211 Els| álarcjelmezt?~– Semmi sem könnyebb. Ön láthatta akárhányszor a
212 Els| Itt már megszokták azt. Ha ön egy fekete csipkeöltönyt
213 Els| granátdiadémot is rendelhet ön meg magának minden botrány
214 Els| bársony álarc, amit akkor tesz ön fel, mikor a komornáját
215 Els| csak az van hátra, hogy ön felkészülten itt vár a hálószobájában,
216 Els| szobámban. Szabad az út. Az ön rejtekkulcsával az én csapóajtóm
217 Els| keresztül a terembe juthat ön. Tőlem ezt a legyezőt fogja
218 Els| viszonya, cselszövénye, amit ön à la improvista felhasználhat.
219 Els| talált maga elárulja. Mikor ön aztán el akar tűnni, akkor
220 Els| én arra üldözőbe veszem, ön menekül; többi üldözői erre
221 Els| legyenek; a rejteken át ön elmenekül; én addig őrzöm
222 Els| meghívásokat. S ebben az ön akarata dönt. Vannak sokan,
223 Els| No, és azon ott akar ön lenni? De hisz az délelőtt
224 Els| meghív.~– Arra ne gondoljon ön; azon a napon az egész új
225 Els| aggodalmam van. Olvassa ön ezeket a hírlapokat?~Blanka
226 Els| hogy „fizetés”.~– Olvassa ön, hogy mik történnek most
227 Els| Rozina”! Mióta tanulmányozza ön a politikát?~– Amióta a
228 Els| az első leckét.~– Tehát ön autodidaxis útján akarja
229 Els| klaviatúráján.~– Óh, mi újonc ön ebben a játékban, kedves „
230 Els| nagy úr!~– Honnan tudja ön ezt?~– Tudományom, az igaz,
231 Els| kedves „Rozina”; legyen ön afelől megyőződve, hogy
232 Els| mához egy hétnél. – Jegyezze ön fel a naptárába. – Most
233 Els| a parlamentbe! Ne menjen ön ma a parlamentbe.~A miniszter
234 Els| szólt a tábornok.~– Maradjon ön ma idehaza! – könyörgött
235 Els| várnak rá.~– Kísértesse ön magát jó barátai által a
236 Els| tanácsolá a pap.~– Állíttasson ön sorfalat carabinierikből
237 Els| nem lesz ott.) Gyújtsa meg ön a tüzet; mindjárt melegebb
238 Els| éhséget.~– Ma nem teríti ön fel az asztalt? – kérdé
239 Els| tíz ujjammal. Hozza fel ön az ételeket.~– Én felhoznám,
240 Els| uraságokkal.~– Tehát készítse ön el a teafőző eszközt.~–
241 Els| rókabundába volt burkolva.~– Oltsa ön ki a tüzet, hadd menjek
242 Els| oltom ki. Nem akarom, hogy ön most bejöjjön hozzám.~–
243 Els| ellenünk. Azt is megmondta ön, hogy a katonaság, amelyben
244 Els| fog vele. Azt is megmondta ön, hogy rablók, fegyencek
245 Els| torkában állunk. Hallja ön, hogy döngetik a kaput?~–
246 Els| össze velük a fejeiket.~– Ön nekünk tulajdonítja Rossi
247 Els| Nem azért rendezte-e ön ezt a vigalmat a mai napra?~–
248 Els| mai napra?~– De ne tegyen ön nekem most szemrehányásokat,
249 Els| nem verik be. De amint az ön jelmezes vendégei az én
250 Els| Hallgasson rám. Sem az ön bajáról, sem a mi bajunkról
251 Els| be nem lehetne fejezni az ön táncvigalmát. – Ámbár nekem
252 Els| választott.~– Csináljon ön sötétet a hálótermében,
253 Els| megszólította.~– Ismeri ön ** gróf lakását? A * követségi
254 Els| elmerülőt fenntartja.~– Ismeri ön a piazza di Colisseón signore
255 Els| Scalcagnatóhoz.~– Cipőt akar ön nála venni vagy egyebet?~–
256 Els| illeni!~– De hát hogy tudja ön, hogy ez a lábamra illik?~–
257 Els| mondá az ifjú.~– Szóljon ön! – mondá Blanka, felmutatva
258 Els| Ne – ne – ne! Ne menjen ön oda! – Hátha megtámadják.~–
259 Els| baj. Ha pedig itt marad ön, akkor halálra hűti magát,
260 Els| Sámson, mint Dávid.~– Nézze ön; ott járnak gyertyával! –
261 Els| hálószobájáig.~– Hallja ön? – súgá Blanka, a kandalló
262 Els| gyermek.~– Nem, hercegnő! Ön nem fog itt maradhatni! –
263 Els| is azt hiszem.~– Tudja, ön, hogy én ma önt kerestem?~–
264 Els| Cittadino Scalcagnatónál. Ön ezt nem tudta?~– Még ma
265 Els| Mahomedet” Ezt pedig az ön saját sorai mondják. Íme,
266 Els| megütközve Manassé. – Érintkezett ön ezzel az asszonnyal?~– Olvasta
267 Els| az asszonnyal?~– Olvasta ön ezt? – szólt Blanka a hírlapot
268 Els| célzott vád volt. – Ez igaz.~– Ön megmentette a márkinőt és
269 Els| vagyok a vendégei között. S ön nem akarta, hogy engem is
270 Els| mikor mindenki elfutott, ön kérdezte, hol maradtam én.
271 Els| S most ugyanazok, akiket ön megszabadított, elárulják
272 Els| veté.~– Hogyan jött hát ön most ide, ha nem tudta meg,
273 Els| üdvkívánatot itt hagyok.~– Ön sem állhatja ki többé ezt
274 Els| szívszakadva kérte:~– Vigyen ön engem is magával innen!~
275 Els| nem. – Én önt szeretem. Ha ön velem jön, a kárhozatba
276 Els| a tervet gondoltam ki az ön számára. – Önnek mindenesetre
277 Els| szereztem Scalcagnatótól az ön számára is egy menlevelet,
278 Els| egy menlevelet, mellyel ön ** grófnőhöz mint társalkodónője
279 Els| óvatosságra vannak kényszerítve. Ön nem is fog vele elébb találkozni,
280 Els| grófnővel és kísérőjével. Ön csak akkor jön elő, s megismerteti
281 Els| Nagyon jól. Köszönöm.~– Ön aztán utazik délnek, én
282 Els| mondjam önnek: „jó barátom”, s ön nekem: „jó barátném”.~–
283 Els| Köszönöm, jó barátom. Lássa ön, már azokat a cipőket is
284 Els| cipőket is felhúztam, amikről ön gondoskodott nekem az útra.~
285 Els| hazamegy?~– Füst és pára.~– Ön másodszor is új pályát nyitott
286 Els| jutott.~– De hát mit beszélt ön a föld alatti útról, jó
287 Els| más elfogy.~– S hová teszi ön „azt” a képet?~– Boldoggá
288 Els| de hogy miért szenvedjen ön mártírhalált akár a Circolo
289 Els| elhagyom.~– Csak hagyja ön, jó barátném, a bátorságot
290 Els| Legyen az én lelkemen az ön elszöktetésének a terhe.
291 Els| szerencsétlen.~– Mit akar ön? – dörmög rá a bérruhás
292 Els| vigyen engem is magával. Ön mellett megszabadulhatok.~
293 Els| esve.~– Asszonyom. Legyen ön irántam irgalommal! Ne hagyjon
294 Els| leszek önhöz. Ne hagyjon ön vissza e rettenetes városban!
295 Mas| részvétteljesen kérdezé:~– Marie! Ön szenved?~A szép szőke hölgy
296 Mas| képest, amit a szívem érez ön miatt – Blanka.~– Énmiattam?
297 Mas| Dieu! Minő örvénybe vetette ön magát! Férjem elmondta.
298 Mas| Annak a betege vagyok. Ön koldussá tette magát. Minden
299 Mas| mosolygott.~– De ettől ne féljen ön. Én nem fogok se éhezni,
300 Mas| előterjesztéseket tenni.~– Ön át akar térni a pogány hitre!
301 Mas| van visszatérés. Fusson ön! Fusson! Hagyja el azt az
302 Mas| az vagyok!~– Szerencsés ön! Ah, én amióta az ön balsorsát
303 Mas| Szerencsés ön! Ah, én amióta az ön balsorsát megtudtam, folyvást
304 Mas| szép szőke mellé. – Tudja ön, Marie, máskor ha szenvedett
305 Mas| Marie, máskor ha szenvedett ön a fejével, én a két kezem
306 Mas| kezem közé fogtam azt, s ön azt mondta, hogy a tenyeremnek
307 Mas| gyógyító ereje van.~– Igen; ön volt az én szentem.~– Kísértsük
308 Mas| az elszunnyadjon.~– Vegye ön el arcomról a kezét; szivarszag
309 Mas| mit kell tennem. Legyen ön szíves Zboróy Blanka grófnőnek
310 Mas| Csak egy évig laknék ön a növények országában, sohasem
311 Mas| rendeltetve.~– És tudja-e ön – szólt a tanár –, hogy
312 Mas| már ritkaság, s egyedül az ön kedvéért termesztetik, egyike
313 Mas| pompás budoárjába.~– Hogy van ön megelégedve az ünnepéllyel,
314 Mas| Én azt hittem, hogy az ön termei tele voltak.~– Igen.
315 Mas| tépte le róla.~– Nem vette ön észre – mondá a márkinő –,
316 Mas| Önnek legnagyobb örömére.~– Ön igazságtalan hozzám, Rosina. –
317 Mas| eljegyzésünket.~– Ezt tehette volna ön, mielőtt azt a nőt elvette.~–
318 Mas| hát utoljára is nem tudott ön végképp megszabadulni ettől
319 Mas| halkan súgá fülébe:~– Tudja ön, hol van most az az asszony?~–
320 Mas| nem mond igazat.~– Lássa ön, én nem bocsátom el őt olyan
321 Mas| olyan könnyen a szemem elől. Ön otthagyta őt Rómában, jól
322 Mas| asszonytól megszabadulni.~– Ön remek nő, Rosina.~– Ekkor
323 Mas| Legalább egy időre az. Ön megkapta Zboróy Blanka levelét?~–
324 Mas| Hanem azért ne vesszen ön vele össze. Nekem vett rajta
325 Mas| körül.~– Uram; ne érintse ön a kezemet! – szólt az, elhárítva
326 Mas| királyom! – Hát akadhat ön még egy második nőre is,
327 Mas| megteszi.~– De hát mit kíván ön? Csináljam én is utána azt,
328 Mas| elkövetett bűneinket, az ön tréfájára könnyebb mentséget
329 Mas| mint amit én tervezek.~– Ön valami tréfát tervez, Rosina?~–
330 Mas| vannak kányákkal, héjákkal!~– Ön arra gondol? – szólt akadozó
331 Mas| megszállva a fölkelők. Hallott ön már valamit a viselt dolgaikról?~–
332 Mas| van. Én nem. Mit gondol ön, hogy ha egy ilyen borzasztó
333 Mas| Valóban?~– Valóban! Valóban! Ön olyan hangon mondja azt,
334 Mas| Erről gondoskodtam én.~– Ön borzasztó nő, Rosina!~–
335 Mas| kezemben. Csak nem tart ön Fredegondának, Lady Macbethnek,
336 Mas| Lucrétiának?~– De hát hogy akar ön erről bizonyos adatokat
337 Mas| ha egy kellemes éjt akar ön az oldalam mellett eltölteni,
338 Mas| részesülni, akkor szerezze ön meg nekem a hadügyérségtől
339 Mas| ketten egymás mellé ülünk. Ön nekem kibetűzi az iratok
340 Mas| aztán „egy nevet” talál ön felolvasni előttem, amelyre
341 Mas| várok, akkor majd megtudja ön, hogy milyen az a nőoroszlán,
342 Mas| mindig tízet.~– Hallotta ön már ezt az órát máskor is
343 Mas| csengettyűzsinórt.~– Rosina, ön cselédjét akarja híni? –
344 Mas| másolatokat ott találhatja ön ez órában egy olyan helyen,
345 Mas| egy olyan helyen, amely az ön számára mindig hozzájárulható.
346 Mas| adta neki vissza.~– Amit ön meg akart tőlem hallani:
347 Mas| Az én kedves fiacskám, az ön kedvenckéje, Benjámin. Most
348 Mas| szállítsa Bécsbe.~– Óh! Bocsássa ön hát el a kezeimet!~– Mit
349 Mas| el a kezeimet!~– Mit akar ön, kedves Rosina?~– Mit akarok? –
350 Mas| elfojtsa.~– Én értem az ön türelmetlenségét, Rosina –
351 Mas| hozzá Cagliari halkan. – Ön Nápolyban udvarhölgy volt;
352 Mas| sorából kitörülve lenni. Ön el van telve keserűséggel
353 Mas| halálbűne az, hogy él. S ön azt hiszi, hogy ez csak
354 Mas| azt hiszi, hogy ez csak ön előtt halálbűne. S hogy
355 Mas| S hogy engemet csak az ön szenvedése érdekel; azért
356 Mas| neki tetszik. Ha megígéri ön, hogy nem sír többet, hát
357 Mas| Ha mosolyogni fog. – Ön elragadó szép!~– Megbocsát-e? –
358 Mas| fogok beszélni, meggyógyul ön, mert az erős narkotikum.~
359 Mas| Én jobban akarom, mint ön, hogy Zboróy Blanka ravatala
360 Mas| erősebbek, mint önnek. Az ön indoka csak egy méhecske;
361 Mas| az én indokaim viperák. Ön egy nőt el akar veszteni,
362 Mas| Még ettől a gondolattól az ön homloka ilyen tengersima
363 Mas| légiója” lakik. Amiről ön még csak álmodik, azt én
364 Mas| pokolgépeik. Nem alszik ön el beszédemen?~– Hallgatok
365 Mas| kerüljön az! Mert higgye el ön nekem, Rosina, hogy az a
366 Mas| mondanám, megrettenne tőle; ön egyedül van beojtva a belőlem
367 Mas| védelem volt.)~– Ne higgye ön. Csupán ennyi után fizettek
368 Mas| megmenekült.”~– Mit szól ön ehhez?~Manassé most kezdte
369 Mas| valóságos kelepce.~– Be tudja ön talán bizonyítani az alibit?~
370 Mas| jegyezve.~– Akkor kérem, legyen ön szíves ezt a saját ügyét
371 Mas| Hanem hát parancsoljon ön velem, uram – szólt Blanka,
372 Mas| fáradságot és költséget szerzett ön magának.~– Eleinte igen.
373 Mas| záradéka nem alkalmazható az ön esetére, mert az így szól: „
374 Mas| reszkető hangon kiálta föl:~– S ön azt hiszi, hogy van a világnak
375 Mas| meggyőződésem megcáfol! Ah, nem, ön nagyon rosszul ismerte akkor
376 Mas| büszke a becsületére. – Adja ön vissza a meghatalmazásomat!
377 Mas| tiszteletteljesen visszahúzta magát.~– Ön nagyon fel van ingerülve,
378 Mas| a testvérekkel.~– Tegyen ön, amit akar!~Gábor úr aztán
379 Mas| össze kezeit.~– De grófnő, ön elveszt fél milliót.~– S
380 Mas| hogy ki miben halt meg.~– Ön nagyon türelmetlen, márkinő.~–
381 Mas| megölelte és megcsókolá.~– Ön holnap tiszt lesz! A vitézség
382 Mas| bocsáthattam önt be. Mit beszél ön? Hisz az rettenetes volna!~–
383 Mas| az, hogy elveszítsem önt! Ön reám nézve több, mint az
384 Mas| nézve több, mint az élet. Ön egy belém költözött lélek
385 Mas| olyan könnyen.~– Beszélt ön már a herceggel?~– Nem,
386 Mas| oka lehetne a hercegnek ön ellen bosszút érezni?~–
387 Mas| èclat”-val itt fogják el az ön páholyában, és holnap az
388 Mas| hidegen, komolyan: – Legyen ön itt. – Én adok önnek munkát. –
|