Part
1 Els| észre, hogy hol vannak, mikor már benn voltak. Heten ültek
2 Els| facchinónak, s már indult a vonat, mikor felugrott a lépcsőn, s a
3 Els| ember kötelezve érzi magát, mikor egy idegen lép a közelébe,
4 Els| helyével, hogy cseréljenek. Mikor az megvolt, akkor meg azon
5 Els| két magyar szokott tenni, mikor külföldön véletlenül összetalálkozik:
6 Els| szavajárása volt.~– Például, mikor egy hölgy elhagyja azt a
7 Els| hanem – családanya is. Mikor a nőnek legfenségesebb hivatása
8 Els| csak egy Istent vallanak, s mikor esküsznek, az egy hüvelykujjukat
9 Els| két honfitárs, mint önök, mikor véletlenül összetalálkoznak,
10 Els| tőkéhez csatoltassanak, s mikor egyszer annyira felszaporodnak,
11 Els| éjszakákat is keresztülélte. Mikor Blanka grófnőt elvette,
12 Els| sőt, azt mondják, hogy mikor az esküvőre ment, akkor
13 Els| rendes körülmények között, de mikor ezzel a Cagliarival szemközt
14 Els| se gyümölcsöt nem hoz.”~Mikor az ügyvéd patetikus szónoklata
15 Els| volt egy nőre nézve, mint mikor egy állatszelídítő parancsolja
16 Els| volt ezt tőle megkérdezni.~Mikor a fedett kocsiban ismét
17 Els| fájdalmat e szavaknál.~– Mikor történt ez? – kérdé a hercegnő.~–
18 Els| kényszeríté őt helyét elhagyni, mikor ön szembelépett vele?~–
19 Els| magának; az az ő pompája. Mikor vasárnap egyszerre bejön
20 Els| s tornyukban a harang, mikor templomba hív, csak egyet-egyet
21 Els| Ezek nem pihennek akkor, mikor a természet nyugalomra tér.
22 Els| találni, ami, különösen akkor, mikor még minden ember kocsin
23 Els| még oly vakmerő volt, hogy mikor megengedtetett a férfiaknak,
24 Els| követte.~S ez nagy bűvészet, mikor egy férfi rá bírja venni
25 Els| az excellenciás urakat, mikor az utca megzendült, s hallotta
26 Els| vitték a forradalmat, s mikor demonstrálni mennek, esernyőt
27 Els| stanzái, loggiái előtt, mikor a Vatikánon végighaladsz;
28 Els| házakkal, mik várják, hogy mikor zuhannak le a mélységbe;
29 Els| gyorsan és biztosan. Estefelé, mikor Róma közelébe érkeztek,
30 Els| úrtól.~– Nagyon rosszul. Mikor már kezemben voltak a milliókat
31 Els| szent dolgokból gúnyt űzni.~Mikor legelső óhajtásukra estenden
32 Els| tagadóknak is érezniök kell.~Mikor elmondá előtte Manassé a
33 Els| türelemmel végigtűrni köteles, s mikor megváltója a kereszten függ,
34 Els| képzeletet a bölcsesség fölött.~Mikor a nagyszerű gyászszertartás
35 Els| akkor lehetett megtudni, mikor az a mennyezet kárpitjai
36 Els| Manassé karjára támaszkodott. Mikor a bíbornok fellépett az
37 Els| mit a gyáva test érez, mikor az erős lélek parancsol
38 Els| a feloldott gonosztevőt.~Mikor a bíbornok felállt a székéből,
39 Els| előtt.~Maga a nagyobbik fiú, mikor apját leszállni látja az
40 Els| kerepelők szólnak.~ ~Mikor hazavezette a hercegnőt
41 Els| mind jól ismerte azokat.~S mikor aztán azt hitte a hercegnő,
42 Els| lehet látványnak nevezni, mikor a pápa legegyszerűbb papi
43 Els| a mennyország kulcsának, mikor e tört darab fához közelít,
44 Els| költő ellesett az égből, s mikor készen volt, dedikálta azt
45 Els| annyit tudjon meg, hogy mikor a hotelból kilép, melyik
46 Els| irányban hagyja el az utcát, s mikor a szeglethez ér, merre fordul
47 Els| hisz őt csak nem híhatta, mikor be volt kötve a feje.~De
48 Els| inkább nagyon mérges volt, mikor azt hallotta, hogy lassan,
49 Els| fejére omló mennyország.~Mikor eszébe jutott, hogy megköszönje
50 Els| XI.~Mikor Gábor úr hazaért a hotelbe,
51 Els| pompáját látná és hallaná élve. Mikor hazaért, alig volt annyi
52 Els| teste, mintha a hideg lelné.~Mikor Dormándyné bement hozzá,
53 Els| duzzogását kiengesztelni, hogy mikor az étterembe levezette,
54 Els| Ne beszéljen ön halálról, mikor az ember éppen levest kezd
55 Els| Vigyázzon kérem, nagysád! Mikor az ember halat eszik, akkor
56 Els| alkotmányos szabadságnak. Mikor a római kúria az olasz mozgalom
57 Els| Igazán mondom, bégetett, mikor belevágtam. – Mi volt ez
58 Els| volt: pertu pajtás; hajdan, mikor még csak plébános volt,
59 Els| a papucsát megcsókolnod. Mikor odaér a kihallgatandó elé,
60 Els| Azzal szabad tréfálózni. Mikor én védek valakit, akkor
61 Els| embernek az a szokása, hogy mikor idegen helyre, nagyon nagy
62 Els| csillárokban meggyújtogatni.~Mikor a várakozóterembe beléptek,
63 Els| magának számot adni róla, mikor vége volt az elfogadtatásnak,
64 Els| haderővel rendelkezik a kormány; mikor ül össze a parlament; van-e
65 Els| ha ősünk, Attila, akkor, mikor itt járt a maga hunnusaival,
66 Els| Milyen nagy volt az öröme, mikor a Capitolium egyik folyosóján
67 Els| orákulum, akinek olyankor, mikor keresik, nagyon célszerű
68 Els| benedictiót!~Egy napon aztán, mikor a hercegnő azt mondá, hogy
69 Els| palotáját egyszerre lakottá?~Mikor a hotelbe megérkezett, még
70 Els| c c! Nagyon haragudott, mikor megtudta, hogy hercegséged
71 Els| lehet-e velem beszélni, és mikor. – Mától fogva nem fogok
72 Els| bűntudatos arccal került elő, mit mikor egy férj elkártyázta a pénzét,
73 Els| Különös módon jutott ő ehhez.~Mikor Manassé kíséretében a Sixtina
74 Els| megcsókolgatja az áldozatát, mikor a méregpoharat készíti számára;
75 Els| kezdeni.~Hisz egy művészt, mikor dolgozik, az idegennek megbámulni
76 Els| hiányoznak a szavak, a fogalmak.~Mikor Blanka a legfelső karzatra
77 Els| körülötte, vagy szép asszony, mikor fest.~Egyszerű vitorlavászon
78 Els| gyakorol különb nagylelkűséget, mikor megszorult adósának visszaajándékozza
79 Els| visszaajándékozza a váltóit, mint mikor Manassé odaadta a kitépett
80 Els| a visszatorlás eszközét, mikor kezemben volt. – Föloldoztam
81 Els| Föloldoztam az üldözőm kezeit, mikor az meg volt kötözve. – Jól
82 Els| Én tégedet megvédelek!”– mikor az hivatkoznék rá: „Váltsd
83 Els| hercegnő csak akkor riadt fel, mikor már odalent zajosan kezdték
84 Els| Blanka úgy volt most, mint mikor egy gyermeknek, aki félt
85 Els| ízlettek neki az ínyencségek.~Mikor javában szedegeti ki az
86 Els| azt sem bánja.~– Tehát, mikor Rómában fogok időzni, akkor
87 Els| volt: el is tudott pirulni, mikor arra került a sor.~– A hercegnő
88 Els| láthatáron, hogy elfoghassam, mikor feljön.~A szép holdvilág
89 Els| azonban még nem volt elfogva.~Mikor már minden meg volt neki
90 Els| Ez éppen olyan hiba, mint mikor a beteg orvosi könyvet olvas.
91 Els| átváltozott egyszerre!~Mint mikor a pusztában lakó szent a
92 Els| a küzdő ellentéteket; ő mikor már a két tábor egymással
93 Els| még áldozatra is képesek!~Mikor a hercegnő ezt elmondta
94 Els| kedvest: eljön-e, nem jön-e. Mikor már tizenhárom nap nem jött
95 Els| szerető több a világon.~Mikor aztán felüdült, az orvos
96 Els| felgyújtja vele a földet? Mikor az egész világon minden
97 Els| egész termeket megtöltött.~Mikor az ember fel van indulva,
98 Els| néhány szóval. Ma reggel, mikor a Campo Vaccino mellett
99 Els| kacagni való tréfa is az, mikor a nép meg akar gyilkolni
100 Els| esve, meg van ijedve, s mikor az illetékes helyre panaszkodni
101 Els| melyik tegye le a remeket.~Mikor végigolvasta Blanka valamennyi
102 Els| Tehát nem áll az, hogy mikor valaki mindent elvesztett,
103 Els| alakot kell látnia Blankának, mikor fekszik és kel, mert éppen
104 Els| tette a Sappho-kép, hogy mikor Blanka éppen lefeküdni készült,
105 Els| kulcsot. – Legyen önnél. – Mikor egyedül van ön, s nem akarja,
106 Els| keresztül kell önnek meghallani, mikor én a mandolint pengetem
107 Els| mandolint pengetem szobámban, mikor eszembe jut, hogy daloljak,
108 Els| eszembe jut, hogy daloljak, mikor okom van rá, hogy kacajra
109 Els| a terv. A fiatal festőt, mikor a palatini romokat rajzolja,
110 Els| észre?~Olyan volt ez, mint mikor az álmodó sírni akar, aztán
111 Els| aztán aki játszott velük, mikor jó magasra feleresztette
112 Els| amit látott és hallott.~Mikor világos reggel fölébredt,
113 Els| csak „ugró” és „futó” s mikor ** grófnőnek útjába tolja
114 Els| gyönyörűség abban, hogy mikor mindenki elpihent a háznál,
115 Els| kinyitom az ablakaimat, mikor vigasság van nálam, hogy
116 Els| láttam; menyasszony koromban, mikor nagynénémmel Párizsban jártunk
117 Els| a meghívójegy hátára, s mikor együtt vannak, akkor áthozza
118 Els| hanem hallgatói arcára, mikor énekel. Visszatért az elébbeni
119 Els| amit akkor tesz ön fel, mikor a komornáját elbocsátja,
120 Els| szíven talált maga elárulja. Mikor ön aztán el akar tűnni,
121 Els| álarcosbált tartsanak akkor, mikor az utcákon tolongó néptömeg
122 Els| afelől megyőződve, hogy mikor mához egy hétre a Cagliari-palota
123 Els| üdvriadallal fog köszönteni, s mikor a cukrászom kiosztja a nép
124 Els| nem is látta máskor, mint mikor a parasztleányok a parkban
125 Els| csipkefátyolra az ezüstcsillagokat. Mikor aztán néha e nehéz kérdés
126 Els| mosolygó arcot elfelejteni.~Mikor eltávozott Rossitól, a miniszter
127 Els| Egész teste reszketett, mikor az imának vége volt.~Volt
128 Els| késekkel az oldalaikon. Mikor a miniszterelnök hintaja
129 Els| néptömeg erre talál jönni.~Mikor egyedül maradt Blanka, elkezdett
130 Els| Caldariva márkinő termeiben, mikor legjobb barátjának véres
131 Els| az ittas férfialakokkal, mikor odajut a szörnyeteghez,
132 Els| a gyilkos trónusáig, és mikor odaér, kezét nyújtja neki;
133 Els| katonaság, amelyben bízunk, mikor le kellene verni a lázadást,
134 Els| rossz volt.~A győztesek, mikor nem fogják találni sem a
135 Els| mahomedántól és a zsidótól, hogy mikor káromkodik, se feledkezzék
136 Els| tör magának az ágyúig, s mikor már a veres sipkás rá akarja
137 Els| sejtelme volt Blankának, mikor azt mondta, hogy lehetetlen
138 Els| tán képet vásárolni jön. Mikor a festő nincs itthon, akkor
139 Els| érkezik. S meglehet, hogy mikor a csizmadiának el kell menni
140 Els| tenni. Jót tett vele a sors, mikor a rideg diplomáciai pályából
141 Els| ragazza!” Szegény lyánka!~Mikor aztán hazaért a palotájába,
142 Els| agyonverjenek, s aztán, mikor mindenki elfutott, ön kérdezte,
143 Els| van a polgártársnak, hogy mikor alkalom kínálkozik oly tisztességes
144 Els| nagyszerű szodomai zűrzavar, mikor a templomokat megtöltő nép
145 Els| harangütése volna, hogy mikor az emberek legnagyobbika
146 Mas| sötét pontot: „Vitorla!”, s mikor egymás mellett elrepülnek,
147 Mas| a feltámadás a tengeren! Mikor az angyal trombitaszavára
148 Mas| küldesz.~– Nem azt mondtad-e, mikor búcsúzni jöttél: „Megyek
149 Mas| van.”~– Azt akkor mondtam, mikor még magam parancsoltam magamnak.~–
150 Mas| uralkodó hercegnő volt. Mikor a szemérmetes prüdéria azt
151 Mas| szentté teszi a mámort.~Mikor észreveszed, hogy ottlétedről
152 Mas| sátán prédájává lettünk!~Mikor boldog pogányok között jártok,
153 Mas| országában jártok azalatt, s mikor egyszer tetszeni fog felébrednetek,
154 Mas| aureola és töviskoszorú.~És mikor megérkezünk együtt az én
155 Mas| végez nehéz munkát, s este, mikor megjön, sárosan, kormosan,
156 Mas| A hetedik napon pedig, mikor az Úrnak szombatja vagyon,
157 Mas| csak lefelé az embereknek. Mikor megáld, nincs nála se pásztorbot,
158 Mas| hajadonok képeznek előtte. S mikor eljön az idő, hogy ez a
159 Mas| io sono la condannata!”, mikor legelőszöt megcsókoltál?~–
160 Mas| rettenetes bórától. Éjféltájon, mikor lemegy a hold, s tovább
161 Mas| egy szarka beszél az ágon, mikor jóllakott és ejtőzik, mint
162 Mas| annál jobbat nem főzött. S mikor azt látta, hogy a kalauz
163 Mas| csakhogy nem értette senki.~Mikor aztán a vendégek alunni
164 Mas| szabad ám odább mondani.~Mikor aztán a kalauz elaludt,
165 Mas| Manassé igen jól okoskodott, mikor ezt az utat választotta;
166 Mas| betűvel nyitni meg a választ; mikor látta Manassé, hogy sehogy
167 Mas| zörögni!~– Mondtam ugye, hogy mikor a nagyságos asszonynak mirge
168 Mas| pedig jó ideig tartott.~Mikor aztán az inas ijedésre meredt
169 Mas| csak hallgasd tovább! – Mikor ilyen szépen elkészítették
170 Mas| mondott a küldöncöm, hogy mikor Áron bátyád olvasta a leveledet,
171 Mas| az iskolás gyerek mutat, mikor fél, hogy mindjárt jön a
172 Mas| egyedül.~Kora tavasz volt, mikor legutóbb ugyane fasor között
173 Mas| lelkén, amit akkor viselt, mikor előtavasszal itt járt végig
174 Mas| kenyerét igénybe venni.~Mikor tavasszal itt járt, s aztán
175 Mas| látta el homlokát.~Úgy, hogy mikor egy este azt mondá Blankának: – „
176 Mas| dragonyosok ütöttek tanyát.~Mikor Kolozsvárott a nagy hídhoz
177 Mas| tőlük a város kapujánál, mikor szekérrel bejöttek. Valószínű,
178 Mas| vagy! Hiszen tudod, hogy mikor a szegény góbé urakkal beszél,
179 Mas| kiálta szikrázó szemekkel, mikor azt látta, hogy Blanka szemébe
180 Mas| hétig is úgy alszom utazva, mikor almát hordok eladni a Mezőségre.
181 Mas| előadni.~Egyszer aztán, mikor vette észre, hogy a felekhegyi
182 Mas| felekhegyi unalmas fölhágónál, mikor lassan halad a szekér, az
183 Mas| az elején kezdjem. Tudod, mikor megszületett a szabadság,
184 Mas| volna csak Dávid bátyádat, mikor a piac közepén azt a beszédet
185 Mas| szekér mellett, hogy tartsa, mikor dűlni akar, s az asszonykát
186 Mas| egyszer Áron Blankának, mikor magukra maradtak –, de most
187 Mas| leányát Zenóbiának híják. Mikor asztalhoz ültek, Zenóbia
188 Mas| szétvetette a lábait, mint mikor valaki háborgó tenger közepett
189 Mas| ember legkevésbé aludni, mikor legjobban el van fáradva.
190 Mas| mindenki talpon volt már, mikor Blanka fölébredt.~Manassé
191 Mas| azt is, hogy mit tesz ez.~Mikor a lovaikat nyergelték, azt
192 Mas| Blanka nevetett az örömtől, mikor fenn ült a nyeregben. Eleinte
193 Mas| mokány paripát; hanem aztán, mikor a délceg Zenóbiát meglátta
194 Mas| tuszkolt búcsúkortyot inni. Mikor az erdő szélébe értek, Blanka
195 Mas| himbálta magát addig, s mikor a legtetejében volt, hogy
196 Mas| sápadt el az ijedtségtől, mikor ez iszonyú erőmutatványt
197 Mas| Kinyitjátok az ablakaitokat, mikor mennydörög és villámlik,
198 Mas| böjtöl más, s mit csinál, mikor az ég zörög. Hallgass rám,
199 Mas| ajánlatnak, s nagyot ugrott, mikor Áron egy bőrzacskót nyomott
200 Mas| amellett tökéletes gyermek. Mikor a gyermek sírni akar, azt
201 Mas| valamit, s belenyugszik; mikor elfáradt, s ölbe kívánkozik,
202 Mas| föl a vizét, ahogy szokta, mikor zúgót kell tisztogatnia.
203 Mas| Péter apostol szablyáját, mikor azt támadják meg, ami neked
204 Mas| A munka nehéz lesz; de mikor a bajt érzi az ember, akkor
205 Mas| kerekes lánccal vontattak fel, mikor a zsilipet megnyitották.
206 Mas| Balyika várának nevezi.~Mikor a kapuhelyhez közelítettek,
207 Mas| azt a felséges mulatságot, mikor a ropogó tűz mellett fognak
208 Mas| látogatja a helyet (Haynald).~Mikor Blanka e kis völgyben leszállt
209 Mas| olyan öröme Blankának, mint mikor azt az ígért bokrot meglelé.
210 Mas| meg volt lepetve Blanka, mikor a belső ajtón belépve, egy
211 Mas| császári tábornonok ellen. Mikor Rákóczi Ferenc seregei mind
212 Mas| megszabadítsa tőle.~Egy este, mikor ismét találkozót adott Balyikának,
213 Mas| vőlegény maradt a sarkában, s mikor már Balyika éppen be akart
214 Mas| fogságba, kozák rabságba; mikor már a kutyafejű tatároknál
215 Mas| ellenem?~Öcséd, Manassé”~Mikor ezt megírta, a tárcából
216 Mas| hozzáfogott, hogy olvassa.~Mikor aztán végigolvasta, csak
217 Mas| akik hozzád esedeznek.”~Mikor tekintetét elfordítá az
218 Mas| hogy ez bántani fogja őt.~Mikor aztán meglátta őt Áron,
219 Mas| kőből van rajta a kenyér.~Mikor vége volt a mesemondásnak,
220 Mas| ne legyen az enyém többé! Mikor ezt elénekeltem, akkor minden
221 Mas| XV.~Mikor Manassé benyitott a Monasteria
222 Mas| ajtón keresztül a vezér, mikor azt bezárta rá a nehéz retesszel.~–
223 Mas| üthetnélek.~– Ők is azt tették, mikor először kimondtam az ajánlatot.
224 Mas| Kocsikkal jött eléjük, s mikor a menyasszonyt üdvözölte,
225 Mas| néztek jól egymás arcába, mikor már azok egymás könnyeitől
226 Mas| legkisebb mogyoró.~És mégis, mikor Blanka mosolygó ajkaihoz
227 Mas| bizonyára megmondá neki, mikor a kezét megkérte, hogy a
228 Mas| önkénytelen indulatkifejezést, s mikor annak zavart tekintetével
229 Mas| nála, ahogy én láttam őt, mikor az őt megbántott erős férfit
230 Mas| őt fölszedje a földről. Mikor haragjában szól, megrettent
231 Mas| Blanka elámulva.~– És lásd, mikor a gyász megesett házunkon,
232 Mas| mégis fölébredt Blanka, mikor az első napsugár besütött
233 Mas| voltak otthon a háznál, mikor Blanka és Anna hálószobájukból
234 Mas| koszorúzta be az óriási tölgyfát, mikor már annak a saját levelei
235 Mas| ültette. A fecsegő madár, mikor gazdáját eltemették, utánament,
236 Mas| Szétmállanak, köddé válnak, mikor határát érintik.~Azalatt
237 Mas| országban.~Blanka elbámult, mikor meglátogatta a szegény nép
238 Mas| a legsikerültebb poéma! (Mikor én mulatni akarok, akkor
239 Mas| fehér fátyolkendőjével.~Mikor a nők helyeiken ülnek, akkor
240 Mas| kivéve, nincs pihenőnap. Mikor a természet téli álmát alussza,
241 Mas| olyan szépen kérte.~– De mikor, látod, azt már nekem meg
242 Mas| jönnöd a szobánkba. Ki tudja, mikor kapunk megint ilyen jókedvedben?
243 Mas| társaságok bejáratait elzárja.~Mikor a márkit az a baleset érte,
244 Mas| köszönget jobbra-balra, hanem mikor átellenesére kerülne a tekintete –
245 Mas| nyújtja egymásnak sorba, s mikor Cagliari hercegnő találkozott
246 Mas| kápráztató reményekkel.~Vajdár, mikor valami gyönyörvágyat kellett
247 Mas| nyugodtan lehet aludni felőle.~Mikor aztán a hercegnél hivatalba
248 Mas| ki volt ez a „mindenki”?~Mikor az utolsó vendég is búcsút
249 Mas| kiállhatatlan orr-redőket, mikor bosszús volt, hogy az embernek
250 Mas| epedeznek, édelegnek, s mikor azt látják, hogy nem lehetnek
251 Mas| tetteté, hogy összeborzad, mikor azt azt asztalkára letette
252 Mas| meghunyászított oroszlánjával, mikor a nyers húst szájához veri,
253 Mas| hazatért asszony rendelkezik.~Mikor a haját kibontotta, minden
254 Mas| még nem érdekel egészen. Mikor ez történt, még akkor „ők”
255 Mas| mennyországot? Te hidegvérű reptil! Mikor azokat a jeleneteket olvastad
256 Mas| lehetett volna csinálni.~Mikor meglátta a belépőt, egyszerre
257 Mas| után megcsókolni.~– Hol? Mikor? Hogy? – kérdezé a hölgy.~–
258 Mas| suttogó hangon a herceg. – Mikor hozzám adták a testvérei
259 Mas| volna. Nevetni való tréfa. Mikor az ördög mosdik!~A herceg
260 Mas| fogják Blankának megmutatni, mikor a kérő násznagy befejezte
261 Mas| is áldja őket az Isten.~Mikor ismét kilépnek a templomból,
262 Mas| paradicsomában találta magát. S mikor aztán az aranycsipkés főkötőt
263 Mas| senkitől, vele született. Mikor aztán belemelegszik a nótába,
264 Mas| helye. Különben olyan, mint mikor Manassé alszik.~És Blankának
265 Mas| Minden idege megrendül, mikor ráborul, és az ő ajkai annak
266 Mas| XXXII.~Manassé pedig, mikor a szomorú estebédet elvégezte,
267 Mas| Ez Diurbanu serege volt. Mikor végigvonul a völgyön e mozgó
268 Mas| aminőt száz okos sem húz ki. Mikor legjavában folyik a békealkudozás
269 Mas| vagy a Székelykő sem.~– Hát mikor az egész mongol csorda ellen
270 Mas| őket Manassé.~Hanem aztán mikor már javában volt a vázlatának,
271 Mas| helyre följutni. Kivált mikor azzal a dicsőség jár együtt,
272 Mas| Istennek ajánlotta lelkét, mikor oda fölkapaszkodott.~A két
273 Mas| borzasztó volna azt innen nézni, mikor ez a mi szép paradicsomunk
274 Mas| sziklabarlangokban fognak lakni, mint mikor úrhölgyek azon tanakodnak,
275 Mas| vették előbb észre, mint mikor már olyan közel volt hozzájuk?~
276 Mas| kellett rettennie. Mint mikor az őzet kergető leopárd
277 Mas| Nevess! Majd nem nevetsz, mikor hasznát veszed. Ugye, ti
278 Mas| szóltak ők, csak nevettek.~De mikor már maga az, hogy nevetnek
279 Mas| mindig közelebb jön, s mikor odáig ért, kitér az útjokból,
280 Mas| utat tenni pihenés nélkül.~Mikor a két lovas a „Fabu Popi”
281 Mas| Isten szavába belebeszélni.~Mikor a hegyek morgása elcsendesült,
282 Mas| a taláros férfi szólt:~– Mikor egy családot szemem láttára
283 Mas| keresztüllovagolt Brádon. Mikor a Körös hídjához ért, mely
284 Mas| el egy fájdalmas sóhajt, mikor Blanka homlokát megcsókolta.~
285 Mas| ilyen nagy munkaidőben, mikor otthon kellene lenni a takarodásnál,
286 Mas| mellyel Manassé megkínálta, mikor a kastély kapujában elutasítá,
287 Mas| izmos embert megkötözni. Mikor aztán kettő vállalkozott
288 Mas| Most is úgy lesz.~Hanem mikor az ember szivart szív, az
289 Mas| kézcsuklóiról, mint a hóhér, mikor kínzáshoz készül. – Elmondom
290 Mas| Így hörög a pusztai dúvad, mikor áldozatának a karját, akin
291 Mas| magával a másikat, mint mikor az erdőégést azzal fojtják
292 Mas| kerül onnan kivonszolni.~Mikor Manassé e meztelen négy
293 Mas| útjából.~A bukdácsoló alak, mikor észrevette, hogy az árokparton
294 Mas| De a cigány meglátta már. Mikor közel ért hozzá, elővette
295 Mas| akit elűzött magától, mikor elindult öldökölni.~Ekkor
296 Mas| Szent őrjöngés volt az!~Mikor a diadalmenet az Adorján
297 Mas| harcolnak. Csak azt érzik, mikor megsebesülnek, vagy mikor
298 Mas| mikor megsebesülnek, vagy mikor kiéheztetik őket, vagy mikor
299 Mas| mikor kiéheztetik őket, vagy mikor egyszerre fölrobbantják
300 Mas| Az ember előre borzad, mikor a kenyerét szájához veszi;
301 Mas| legkorhelyebbek, legengedetlenebbek; mikor ez együtt van, akkor szereznek
302 Mas| a gyár készíteni akar; s mikor aztán minden teljes folyamatban
303 Mas| számára piacot és vevőt; s mikor aztán megy pompásan minden,
304 Mas| munkásnak az ad kedvet, mikor azt látja, hogy munkaadója
305 Mas| csodái közé tartozik az, mikor valaki olyan munkát tud „
306 Mas| a főcél.~Egyszer aztán, mikor nagyon jól ment minden,
307 Mas| csak akkor vette észre, mikor már összeszidta valaki,
308 Mas| hanem majd útnak igazítom.~Mikor aztán menni készült, a barátságos
309 Mas| több huszonkét évesnél, s mikor a korosztályát hívták, nem
310 Mas| meg oly forrón az ő kezét, mikor összetalálkoztak.~
311 Mas| XLV.~Manassé azon kezdte, mikor hazament, hogy „No, én szépen
312 Mas| akkor aztán rajta áll, hogy mikor tegye le a kardot. Mint
313 Mas| esztendővel biztatták egymást, mikor elváltak, s lett belőle –
314 Mas| minden nagyon jól megy.~Mikor legsúlyosabban nehezültek
315 Mas| onnan felülről megered, mikor legszomjúbb a föld, legtikkadtabb
316 Mas| hogy csupa tréfa volt!~Mikor aztán azt hitte, hogy tökéletesen
317 Mas| csak nem is marasztották. Mikor kocsijával elhajtatott a
318 Mas| amit Párizsban megtettünk, mikor Sanson hóhérműhelyét megtekintettük.
319 Mas| tudjátok azt kivinni, hogy mikor e nagy szerződésekre nyílt
320 Mas| helye üresen van hagyva. Mikor már valamennyi megelőző
321 Mas| csapnak egymással össze. Mikor egy vízárkot rohammal megostromoltak,
322 Mas| fogadalmi emléket! Most pedig, mikor húszezrével fetreng a legyilkolt
323 Mas| szuronyok képezték a lépcsőt. Mikor a zsolozsma utolsó sorát
324 Mas| siető embercsoportjaival; s mikor a villám pihent, még fel-felvilágított
325 Mas| mosolygó Antinous-alak, mikor megérte azt, hogy ragyogó
326 Mas| államférfi, kormánytag, mikor meg kellett volna jelennie
327 Mas| vasmarokkal pókfonalat?~Mikor a nagy cápák kimenekültek
328 Mas| valaki bejött a páholyába, mikor az szép jó estét kívánt
329 Mas| neki.~A márkinő megrettent, mikor e hangot meghallotta, s
330 Mas| ami szívében történik. Mikor haragszik, akkor szelíden
331 Mas| akkor szelíden mosolyog; mikor vágyaktól hevül, akkor közönyt
332 Mas| megcsalni készül. Most kacagott, mikor meg volt ijedve.~Nem hitte
333 Mas| velencei óratok kulcsát, hogy mikor hazatérsz, magam nyithassam
334 Mas| rejtett fiókját sem zárta be, mikor a szobát elhagyta, s a kulcsot
335 Mas| találkozástól?~A gadarénok démona, mikor a „mester” kiűzte őt a kínzó
336 Mas| hintajához, aztán hajtatott haza.~Mikor az öltözőszobájába belépett,
337 Mas| volna – mondá Manassénak, mikor az, hazaérkezve a hosszú
338 Mas| az ő baját meggyógyítsa. Mikor meghallotta, hogy ama végzetes
339 Mas| gyermekeknek nem szabad azt látni, mikor valaki meghal. Kérte Blankát,
340 Mas| Senki sem vette észre, mikor bejött; a folyosóra nyíló
341 Mas| csapva, eszméletlenül maradt.~Mikor magához tért, egy kis kertre
342 Mas| dögtestet csináltak belőlem, és mikor már nem tudtak mással ártani
343 Mas| Az óramű fel van húzva, s mikor az lejár, elsüllyeszti a
344 Mas| elférjen benne – szólt Manassé, mikor hozzáfogtak.~– Akkorára.~–
345 Mas| örökkévaló Isten!”~ ~Mikor a gyászoló család visszatért
346 Mas| Csak a szép Cyrene tudta, mikor meghallá, hogy Vajdár meghalt,
347 Jeg| angolnak. A költészet múzsája, mikor igen nagy szellemekkel kötött
348 Jeg| mennydörgés alkalmával énekelnek, mikor minden ablakot kinyitnak:~„
349 Jeg| eljövetelét, az ítélet napját, mikor minden hitetlen elpusztul
350 Jeg| szabad. Hanem azért mégis, mikor a szabadságharc kitört Észak-Amerikában,
351 Jeg| megtette fogadásból, hogy mikor egy ilyen ágyút el akartak
352 Jeg| vontcsövű ágyút elfoglalja; s mikor egyet elvettek Magentánál,
353 Jeg| Cernal körül a katonák, mikor ellőtték a töltényeiket,
354 Jeg| hogy nem vették észre, mikor egy egész dandár az osztrák
355 Jeg| Napóleon szándéka az volt, hogy mikor a francia seregek Velencébe
356 Jeg| egy bécsi lap is németül. Mikor aztán vége felé a hadjárat
|