bold = Main text
      Part                                                      grey = Comment text

13585     Mas   |                  neked onnan a külföldről! De lettél volna csak idehaza! Láttad
13586     Mas   |                  látni, tündököltek jelen nem létükkel.~– Az udvarnál gyász van –
13587     Mas   |                      művészi pályáról végképp letűnt, s ami legnagyobb zajt ütött
13588     Els   |                    íme, oda, abba a szegletbe leülhet még egy; emebbe a másikba
13589     Mas   |                  zömtorony két oldalán.~– Itt leülhetsz és lerajzolhatod kívülről
13590     Mas   |                   magukat, ha megígérik, hogy leülnek a süppedő mohába, virágaikból
13591     Els   |                 elfogadási terme, ahol azokat leültesse, ha ön történetesen még
13592     Mas   |                    hölgy karjába fűzi karját, leülteti maga mellé, kacagnak, dévajkodnak,
13593     Mas   |                       mosoly, finom manierok.~Leültette Manassét, finom szivart
13594     Els   |                      Ekkor aztán körülfogták, leültették, s kérték, hogy beszéljen,
13595     Mas   |                      jó. Ahol elfáradunk, ott leülünk egymás mellé pihenni. Éji
13596     Mas   |                     köztetek – rebegé Blanka, leülve Anna mellé s annak fejét
13597     Mas   |               szilvapálinkát.~A vezér e szóra leugrott az asztalról, s a kardjára
13598     Mas   |                     szép kis drága bajuszodat levágd, azt nem engedem meg. Mondj
13599     Mas   |                 egymással, s amelyik hamarább levághatja, az viszi el. Ez is bizonyosan
13600     Mas   |              különböző színből.~Ez meg aztán „levágja” a királyokat is meg a disznókat
13601     Jeg   |                        Annak a szakállát soha levágni nem szabad.~Törvénykönyvük
13602     Mas   |                    livrée-t öltök, bajuszomat levágom, s szolgállak az egész úton
13603     Mas   |             vészhárító óhajtása szerint; csak levágta magát arccal a földre, s
13604     Mas   |                    jeléül a hosszú hajukat is levágták. Azontúl jön Szent László.
13605     Mas   |                          Egy nő, akinek nincs levágva a haja, s még sincs befátyolozva
13606     Mas   |                   régiókban sokkal hidegebb a levegő, mint az olasz capitálékban.~
13607     Els   |                   Amikor csodákkal van tele a levegőég. Talán ismerik egymást?
13608     Els   |                     reggel az ön szobájának a levegőjén, s lesz nagy lótás-futás,
13609     Mas   |                teremtést, és kivitte a szabad levegőre. – Nézd, milyen szép kék
13610     Mas   |                    vármegyében. Ami elég szép levegőváltoztatás. A maga részét Budavár romjaiból
13611     Mas   |                      ellen a házi orvos gyors levegőváltoztatást rendelt; minek következtében
13612     Mas   |                 ibolyát is beletesszük majd a levélbe. S aztán meg majd a kis
13613     Mas   |                föltartóztatni. Hogy mit írtál leveledben, azt nem tudom, csak annyit
13614     Els   |                    továbbra is itt maradok: a leveleim is ide vannak már utasítva.
13615     Mas   |                jelentkeznek, akik lepecsételt levelekben nyújtják be ajánlataikat;
13616     Els   |                       hercegnőnek az ő olajfa leveléről nem annak a metaforai értelme,
13617     Els   |                  iránt szól. Minthogy pedig a levelezés most a Romagna és Bécs közt
13618     Els   |                        hanem majd kikeresem a levelezéseim közül, s felküldöm kegyelmességednek
13619     Els   |                      Hogy jutott a hercegnő e levélhez? – kérdé megütközve Manassé. –
13620     Mas   |                       hány virágnyílást, hány levélhullást várok végig? És várok –
13621     Els   |                      Manassé”~Térdre omlott a levéllel. – Van egy Isten!~
13622     Mas   |                      kihúzni egy fiókot, hogy levélpapírt találjon. Ott a tiszta papír
13623     Mas   |                      maradt a vagyon. Arról a levélről nekem már novemberben tudomásom
13624     Mas   |                       Jer, és írd alá te is a levelünket.~– Este van. Nem látok.~–
13625     Mas   |                      erdő. Vegyülni kezdett a levélvesztett lombfa az örökzöld fenyővel.
13626     Mas   |                     előreléptetni, melyből el levén fogva a víz, csak a tócsák
13627     Jeg   |                 csakhamar elfojtotta a nemzet leveretése. A szomorú emlékű 50-es
13628     Els   |                 csordával együtt a zászlót is leverik, s akkor mi tartjuk a „Te
13629     Els   |                 odahaza – Bukarestben!~Blanka leverten panaszolta el sikertelen
13630     Els   |               állhatom a sárgarépa metéltet a levesben. Egyáltalában nem szeretem
13631     Els   |                    gyermekeket gyűjt össze, s levesiváshoz és ingviseléshez szoktatja
13632     Els   |                      István-toronyba, s onnan levesse magát. Némelykor aztán voltak
13633     Els   |                      nem mondod? A kalapom is leveszem előtted. Hogyan ne engedje
13634     Els   |                     suttogást hall, a kalapot leveszi a fejéről, s ledobja maga
13635     Els   |                 vagyont, becsületet vesztett, levetett kabáttal fát fűrészel az
13636     Mas   |          Brády-kastély között elvezet, a lova levetette és halálosan összetaposta.
13637     Els   |                     magáról hímzett köntösét, leveti cipőit, s egyszerű szőringben
13638     Els   |                      támolyogni. S ott rögtön levetkőztetteté magát, és lefeküdt. Úgy
13639     Mas   |                      Amint őt belépni látták, levették a kalapjaikat, s a két vitatkozó
13640     Els   |                         szólt kásztorkalapját levéve, s útitáskájával együtt
13641     Els   |                      egész életében nem tudná levezekleni azt a bűnt, amit e lépéssel
13642     Mas   |                 számba. Multie meszku!~Azután levezették Manassét rendén a pincébe,
13643     Mas   |                      Dáciában. Sit tibi terra levis!~A kapubálvány egyik oszlopa
13644     Els   |                     fejét holtig. Ez a lépcső levisz a nagy vízvezetékbe, mely
13645     Mas   |                              IX.~Az a völgybe levivő út kegyetlenül megviseli
13646     Mas   |                       nem volt idejük a hídon levőknek. Mint a fergeteg rohant
13647     Els   |                    nyájasan mosolygott a benn levőkre.~– Ah, mi azt hittük, hogy
13648     Els   |                 illatos bükkfataplóba, és azt lezárni a korona alakú ezüstkupak
13649     Els   |                    egy párja nélküli csodának lézeng megértetlenül.~Egy nő, akinek
13650     Els   |              Damoklész kardja függött. Ha már lezuhant a kard, ki emlékeznék az
13651     Mas   |                                               LI.~Vajdár sietett ki a színházból.~
13652     Mas   |                       vizében, meglátogatod a Libanont. A cédrusok árnyéka is édes
13653     Els   |                  volna ez a római konzulok és lictorok adomájával.)~– Igen, oda
13654     Els   |                      előtt a római konzulok a lictorokat tisztelegni parancsolták,
13655     Mas   |                     megijedt, azt hitte, rém! Lidérc.~Aztán lassanként magához
13656     Mas   |                        tündérkék, föld alatti lidércek nézőhelyei. Odafenn meg
13657     Mas   |                      arc, mint egy rossz álom lidércnyomása; mint egy nagy szerencsétlenség
13658     Jeg   |                      fordító: „Die nur einmal lieben”, mert az, hogy „Es ist
13659     Els   |            Palatinhegy tavaszvirágtól ragyogó ligetei mosolyognak a napfényben –
13660     Els   |                       a napsugárban. Szentelt ligetek virágzó narancsfákból, a
13661     Mas   |                   elbámulásra mereszté, ajkai lihegtek, állát rángatta a görcs,
13662     Mas   |                                               LII.~Az elhagyott leány pedig
13663     Mas   |                                               LIII.~Budapestre megérkezve Vajdárnak
13664     Mas   |                      meg. Igyál még egy pohár likőrt. Én hadd szívjam ki addig
13665     Els   |                     ütött sebet azzal a római liktor Longinus a megváltó oldalán,
13666     Els   |                        hogy más országban egy likvidáló részvénytársulat közgyűlése
13667     Mas   |             lehullatlanul, csak hogy most már lila színűek, s a rőt lombozat
13668     Els   |                 pompájában, százados törzsek, lilaszínű virágokból szőtt aureolával
13669     Mas   |                    fehér vagyok, mint a fehér liliom, és ártatlan, mint a bárány. –
13670     Els   |                 tekercsben fejére tűzve. Arca liliomfehér, a testszínnek alig észrevehető
13671     Els   |                  gránátvillogású szemekkel és liliomhamvasságú madonnafők a derült éggel
13672     Mas   |                       veszi ezt a rózsával és liliommal kevert arcszínt! E gyöngéd
13673     Els   |           gyóntatóinak egyike: a gyóntató „in lingua hungarica”, főtisztelendő
13674     Jeg   |                    228. l.)~41~Album obliquum Linnei.~(Haynald érsek fedezte
13675     Jeg   |                     lehangjegyezte. – Bécsben Lipót császár alatt előadták azt,
13676     Els   |                mindjárt melegebb lesz.~Sappho lírája egyre zengett.~Blanka felkapta
13677     Els   |                     révedezett ki a szoborkép lírájának üregéből; s Blanka azon
13678     Els   |                   mandolint. Ha holnap Sappho líráját zengeni hallja, már tudni
13679     Els   |                 rémülettől?~A Sappho-kép halk lírapengetést hallatott.~(– Hasztalan
13680     Els   |                      egyik kezét a kilenchúrú lírára nyugtatva. S a líra húrjai
13681     Els   |                      a csontot, hanem megtöri lisztnek, s a földét trágyázza vele.~
13682     Mas   |                bántalmak, meggyalázások egész litániájáért, elébb, mint rajtad; a tieden:
13683     Els   |                      fültanúja volt egy olyan litániának, amilyenért érdemes volt
13684     Mas   |                                               LIV.~A terem közepén volt egy
13685     Els   |                  bérszolgánk, aki hercegséged livrée-jét viseli – mondá kezét dörzsölve
13686     Mas   |                    nevemet, mint inasodét; én livrée-t öltök, bajuszomat levágom,
13687     Mas   |                      a csatatérnek a vérvörös lobbanások fénye. Ott még két hadsereg
13688     Els   |                     az egyszerre ismét lángra lobbantható. Ez már nem valami titkos
13689     Els   |                    Olaszország és a szabadság lobogója.~S a hadrendbe állított
13690     Els   |                       világosabb lett. A fény lobogott, mint valami hullámzó láng.
13691     Mas   |                    gyantás levelek sisteregve lobogtak mind alább, egymást felgyújtva,
13692     Els   |             megkoszorúzott trikolór zászlókat lobogtatva, s e zászlók között gördült
13693     Els   |                      a szem a pattogó hasábok lobogványa mellett úgy ragyogott, hogy
13694     Els   |              emberpiramid emelkedik, s az élő lobor tetején a római nép kedvenc
13695     Els   |                     ennek a tartalma tűz közé loccsantva, elég azt rögtön elfojtani.
13696     Mas   |              ébresztenünk, hogy megfogózzék a lőcsben. De te azért semmit se félj!
13697     Els   |                     katonatiszt-növendékek és lócsiszárok közé bebörtönözve tizenharmad
13698     Mas   |                    veszed vissza megint?~– Ne locsogj olyan sokat. Valaki meghallja.
13699     Els   |                   gyógyítanak.~Egész nap rút, locspocs idő volt. Este a színházakban
13700     Mas   |                       mélyen. A csendháborító lódobaj zajára előbúvik a romok
13701     Mas   |                     elő, s perc múlva rögtöni lökéssel buggyant ki a barlang torkából
13702     Mas   |                   főkohóikban (Hochöfen) száz lóerejű gőzfújtató tartja ébren
13703     Mas   |                ütegeit. S amazoknak a robbanó lövegei oly messzeségből gázolják
13704     Mas   |                       orrlyukaiból forró gőzt lövellve, s aztán, hogy azt látta,
13705     Jeg   |                 bevágott az ellencsapat közé, lövéstől találva.~48~„Choiseul Praslin
13706     Jeg   |                      megakadályozza a Vatikán lövetését.”~(Uo. 46. l.)~23~„Némely
13707     Mas   |                     minden állomáson főbe nem lövetett benneteket valamelyik fél
13708     Mas   |                   delta Scopertá”-t kezdte el lövetni, hanem a „Spia d’Italiá”-
13709     Jeg   |               ágyúlyukra, s arra ráült, s úgy lövette fel magát a levegőbe. Semmi
13710     Jeg   |                szétrobbanó golyókat egyenesen lövő ágyúk szórnak az ellenség
13711     Jeg   |                visszhangja által sokszorozott lövöldözés és dobszóra megfutott, kik
13712     Els   |                    adtak; s Blanka a színpadi lövöldözésektől is iszonyodott. Otthon maradt,
13713     Mas   |                 kürtnél magasabb hangon. – Ne lövöldözz, Ciprián! Asszony van a
13714     Els   |             úrlovarnak, aki a hendikepben fél lófejjel meg akarja előzni a társait,
13715     Mas   |                      székely lófőpéldány. (A „lófő” nem gúny, hanem rangcím
13716     Els   |                      természetes eszű székely lófők; de ez maga egy lángész,
13717     Mas   |                     hogy ezen jövünk?~– Hát a lófőnek is van annyi esze, hogy
13718     Mas   |                  veszélyben; az igazi székely lófőpéldány. (A „lófő” nem gúny, hanem
13719     Els   |                   sorfal közül, legközelebb a loggiához. Egy óra múlva eljön önért
13720     Els   |                   tenni, az nem részesülhet a loggiai benedictióban.~Az órák tizennyolcat
13721     Els   |                       ne állj Rafael stanzái, loggiái előtt, mikor a Vatikánon
13722     Els   |                      ki a Szent Péter templom loggiájáról, a tiarával a fején benedictiót
13723     Els   |                     végre a pápa megjelenik a loggián, elmondani egy áldást, amiből
13724     Mas   |                      is ebben az ötletben, de logika van, s jellemzi a keménynyakút.~
13725     Els   |                 akkora emberfejes medaillonok lógtak, hogy elbújhatott mellettük
13726     Mas   |                    Borévig, s minden terhet a lóhátra tett „kerezs”-ben szállítottak
13727     Mas   |                támadónak. Az biztos rejtekből lőhetett a közeledőre. Kiszámított
13728     Mas   |                       kacagtam, „Lásd, nem is lőhetnél vele többet! Isten és önmagad
13729     Mas   |                   amikkel a beburkolt hulla a lóhoz volt kötözve.~Zenóbia azalatt
13730     Els   |                    aztán rövid idő múlva főbe lője magát. Ennek a Caldariva
13731     Mas   |                       Parancsolni lehet, hogy lőjenek; de csak lőporveszteség
13732     Els   |                     le lehetett srófolni, s a lőkamrát akként megtölteni. Harcképességének
13733     Els   |                 magyar ezredeket visszahívják Lombardiából, s több effélét, amikre
13734     Mas   |               százados vadszőlőtő még sárguló lombbal koszorúzta be az óriási
13735     Mas   |                     bükkfa: az utolsó abból a lomberdőből, mely valaha a hegyormot
13736     Mas   |                       kezdett a levélvesztett lombfa az örökzöld fenyővel. A
13737     Els   |                  virágfürtjei most törnek elő lombkoronáik alól; kipattanó bimbóiknak
13738     Mas   |                     már lila színűek, s a rőt lombozat közül az érett gyümölcs,
13739     Mas   |                      A ház udvarán látszott a lombsátor borókából építve; a ház
13740     Els   |                      kegyelem útján semmisnek lőn nyilatkoztatva, az, mint
13741     Mas   |                     hogy nincs ottan több két lónál; a harmadik hiányzik.~–
13742     Mas   |                      én, aki eddig az epsomi, longchamps-i mezőnyökön hat versenyparipával
13743     Els   |               kartonjára tündérvilági képeket lop.~– Nos? Eljön ez a tündéralak
13744     Mas   |                  vezet, akik csipkét, selymet lopnak át az osztrák határon. Ismeri
13745     Mas   |                       udvarra s körülnézek; s lopok neked egy bitang fegyvert.~–
13746     Mas   |                   földre.~Manassé felnézett a lőporködtől nehéz égre, és nagyot sóhajtott.
13747     Mas   |                   jutni, egy osztrák tábornok lőporral vetteté szét a sziklákat,
13748     Mas   |                  lehet, hogy lőjenek; de csak lőporveszteség lesz; ők a levegőbe fognak
13749     Els   |                      egy hatalmas sonkát, egy lopótök formára bőrbe varrt sajtot
13750     Mas   |                       házhoz. Olyan csendesen lopózik be ide a vendég.~A szép
13751     Els   |                      szemeibe valami vízcsepp lopózott. Hisz ez az ítélet az ő
13752     Mas   |                       hajnali harang.~A gazda lopózva osont a sekrestyén keresztül.
13753     Jeg   |              fordítása kifejezte: „One is the Lord”; de végre az is abbahagyta,
13754     Mas   |                  segíts a bátyádat leemelni a lóról.~Manassé, mint akit szíven
13755     Els   |                      a levegőjén, s lesz nagy lótás-futás, a komorna az inashoz, az
13756     Mas   |                zsibbadni érzé tagjait, mintha Lóth felesége volna, s kezdene
13757     Els   |                   határt; látta eszeveszetten lótni-futni a hivatalszobákon keresztül
13758     Els   |                      keresve a két útitárst a lótó-futó közönség között.~Hát biz
13759     Els   |                  éppen semmit. Egész álló nap lótottam-futottam. Vagy korán mentem, vagy
13760     Els   |                       viszi magával a szívébe lőtt nyilat.~      ~A hercegnő
13761     Els   |                      a rábízott pénzt, s főbe lőtte magát. Árváját apám fogadta
13762     Mas   |                   játszottam a piquetet, ahol louis d’orban ment poénja, ezentúl
13763     Mas   |                       az a rendőrbiztos, akit lóvá tettem, úgy keres, mint
13764     Mas   |                igyekezzünk haza.~– Csak már a lovadat is el ne vitte volna.~–
13765     Els   |                     sorai, középkori páncélos lovagalakok, szolgaruhának szegődött
13766     Els   |                  magáé volt; az igazi, nemes, lovagias, keresztyéni nagy lélek.
13767     Mas   |                       s aztán nekiiramodott a lovaglásnak. Nem volt neki az a teher
13768     Mas   |                       hagyta meglepni magát a lovaglóktól, s aztán felrebbenve meg
13769     Mas   |                        s ledobta a hátáról; a lovagnak eltörött az egyik lába.
13770     Mas   |                     seregét.~– Hát aztán hová lovagoljak veled?~– Vígy a falu végére,
13771     Mas   |                  délceg Zenóbiát meglátta így lovagolni, kedvet kapott hozzá. A
13772     Mas   |                    előrehaladni. Zenóbia elöl lovagolt, nyomában Blanka. A két
13773     Mas   |                      maguktól elvétetni, s ők lovagoltak előre; Áron és Manassé kissé
13774     Mas   |                felmegy hatvan főre. Ezeknek a lovai hordják a kohókba a vaskenyeret.~
13775     Els   |                     egy ilyen épületet fáradt lovaikkal, ami csak azért sikerült
13776     Els   |                            XXV.~– Fogják be a lovaimat! – sikolta fel a hercegnő,
13777     Mas   |                     Áron.~– Ne félj semmit. A lovaink jók, és pazsuránk van.~Blankának
13778     Mas   |                  tartunk, falatozunk egyet, a lovainkat legelni hagyjuk, s aztán
13779     Mas   |                   fogni.~– Most már gyorsan a lovaitokhoz! – kiálta Zenóbia. – Egypercnyi
13780     Mas   |                      hát.~Bizonyosan kiment a lovakhoz, s engedte bátyját nyugodni.~
13781     Mas   |                      puszta földön. – Hanem a lovaknak az a szokásuk, hogy ha egyet
13782     Mas   |                 csengettyűket kell leszedni a lovakról, ni!~– Ugyan miért? – kérdé
13783     Mas   |                  mellett kócsagtollas forgót, lovának sallangos csójtára s aranypaszomántos
13784     Mas   |                     hogy mit láttál a krakkói lovardában!”~A kisenyedi mérszárlásból
13785     Jeg   |                        Előcsapatunk, mely tíz lovasból és 20 honvédból állt, hirtelen
13786     Jeg   |                      Délre mind a két ütege a lovasdandárnak harcképtelenné lett.”~(Uo.
13787     Mas   |                     Torockó felé, ágyúkkal és lovassággal.~Manassé fölkacagott.~–
13788     Jeg   |                    Zichy lovasdandár 9. számú lovassági ütege rohamban közeledett
13789     Jeg   |                 százados Szilvásyval és a tíz lovassal minden tétovázás nélkül
13790     Mas   |               kisgyermeket térdére ültetve, s lovaztatva. – Egy bolond embert, aki
13791     Mas   |                      tudnak beszélni.) Borgia Lucretia „qualunche sia l’avento”
13792     Mas   |                       Lady Macbethnek, Borgia Lucrétiának?~– De hát hogy akar ön erről
13793     Mas   |                 gulyáshúsa, a zsidók mannája! Lucullus szakácsa annál jobbat nem
13794     Els   |                   osztrigát, tengeri rákot és lúdmáj-pástétomot és sherryt hozzá.~– Nem
13795     Mas   |                       föloszolva igyekezett a lugosok és bokrok tömkelegében előrehatolni.~
13796     Mas   |                  szántóföldek között (a Pratu lui Trajanon, hol Róma uralkodója
13797     Mas   |                      állítja, hogy mondta, de Lukács és János nem emlékeznek
13798     Mas   |                      karjára nyugtatva fejét, lustán letapadó szempilláival oly
13799     Jeg   |                    pápistákat, kálvinistákat, lutheránusokat mind tévelygőknek hirdetve,
13800     Mas   |                     az örökösödési joga, csak lutheránussá vagy kálvinistává nem szabad
13801     Mas   |                                               LV.~A két férfi reggelre volt
13802     Els   |                      Povera ragazza!” Szegény lyánka!~Mikor aztán hazaért a palotájába,
13803     Mas   |                   kívülről, de volt rajta egy lyuk, azon bogra kötött zsineg
13804     Mas   |                       az, amelyiknek csak egy lyuka van.~A Felek-hegy magaslatáról
13805     Els   |                   karimájú szalmakalap, az is lyukas.~A háta mögé kerülő hölgy
13806     Mas   |                  vissza is rántotta a fejét a lyukból, mintha tűzzel-vassal közelítettek
13807     Els   |                     együtt táncolják a „danse macabre”-t a fölséges urakkal!~A
13808     Mas   |               karöltve jártam a bőszült danse macabre-t. Nem érezte szívemhez szorított
13809     Mas   |                   tart ön Fredegondának, Lady Macbethnek, Borgia Lucrétiának?~– De
13810     Jeg   |                    magyar-szerbek (Szabadka), macedon görögök és kis részben magyarok;
13811     Mas   |                gazdagabb, örvényekben mélyebb Machbethnél, III. Richárdnál.~Napvilágra
13812     Els   |                    fiatal útitárs után azon a macskahágón föl a vagon tetejére, ahol
13813     Els   |                  önnek?~– Felolvasom. Szörnyű macskakarmolás írása van. „Táblabíró úr!
13814     Els   |                ismerném! Az éjjel adtunk neki macskazenét.~– No, hát oda hajtsunk.~
13815     Mas   |                      az első lovas. – Romulus madara az. A mi madarunk. Nézd,
13816     Els   |                      s azóta nincsenek énekes madaraik. Fölöslegesek is, dalolnak
13817     Mas   |                     aljat, s azon tarka tollú madárcsoport kergetőzőn. Egy ilyen bozótból
13818     Els   |                     olasz reggel csendes; még madárdal sem háborítja. Az olaszok
13819     Mas   |                      kenyérgalacsinokból apró madárkákat alkotni remeklő ügyes ujjakkal,
13820     Mas   |                     veszi körül. Oda, ha csak madárrá nem váltok, be nem juttok.~–
13821     Mas   |                    hagyom magam nyugtatni egy madártávlatból mutatott jövő kába panorámájával?
13822     Mas   |                       Romulus madara az. A mi madarunk. Nézd, most szállt le a
13823     Jeg   |                   Leiningen lovasdandár elébb Madeletól Ceresara felé, onnan megint
13824     Mas   |                      hogy hátha az „ő” szelíd madonnaarca is ott van azok között,
13825     Els   |                 szemekkel és liliomhamvasságú madonnafők a derült éggel szemeikben;
13826     Els   |                 elvitte a hívőket Szent Ágota madonnájához és a drágakövekkel elhalmozott
13827     Els   |                hajtott a sokszor felékesített madonnaszobor előtt, félrevonult mellőle,
13828     Els   |                   lesz szerelmes; s lefesti a Madonnát, s nem lesz bigott. – Lefesti
13829     Mas   |                  imádat hevében, s fogszorító maenad torzképet mutat a szeretőnek,
13830     Els   |                    szemöldökű, szétszórt hajú maenade, egy délceg, Antonius-alakú
13831     Els   |                       harsogtatni, s a dühödt maenadok kiragadják a katonákat a
13832     Mas   |                       az a koszorús költők és maestrók minden mesterműveinél.~–
13833     Mas   |                       megtartja azt a hetyke, magába bízó, mástól semmmit se
13834     Mas   |                 kikérdezhetlen embert csinált magából.~Maga a fővádlott, a bankigazgató,
13835     Mas   |               nyugalmad ezt a képet kifesteni magadban, élve hagylak és egyedül
13836     Mas   |                     árulók. Egy volt. Azt már magadévá tetted.~– S te nyomorult,
13837     Mas   |                       Veled!… Nem rázhatsz le Magadról… Nem bocsátalak el Tégedet,
13838     Els   |                 tiszta időközei, amikor saját magáé volt; az igazi, nemes, lovagias,
13839     Mas   |                    férfi sírni képes, aki azt magáért nem szokta tenni, de íme,
13840     Mas   |                       minden csepp vérében, s magamagát kívánja, mint a mákony,
13841     Mas   |                      szólt, csak hagyta Áront magamagával (az ő nevében is) vitatkozni.~–
13842     Mas   |               szellemet kiűzzék belőlük. Én a magamét nem adom oda olyan könnyen.~–
13843     Els   |                  közbe Zimándy úr. – Az ilyen magamforma eretneket holmi gyönge konvertitai
13844     Els   |                      két kulcsot ott találtam magamnál. Ez nem igazság, az egyik
13845     Mas   |                    Meg egy korsó víz. – Hagyj magamra reggelig. Semmire sincs
13846     Mas   |                    nem volt gondja a hercegek magánéletében előforduló botrányokra,
13847     Mas   |                   rajtakapni, hogy közönséges magánérdekei vannak, amidőn nagy befolyását
13848     Els   |                kövessék.~Ez azt jelenti, hogy magánkihallgatásban fognak részesülni.~Az egész
13849     Els   |          ismerőseinket vezették.~A római pápa magánkihallgatási szobája nem nyílik mindjárt
13850     Els   |                fogadni a pápa azokat, akiknek magánkihallgatást engedélyezett, ha hölgyek
13851     Mas   |                          megszűnt dolgozni. A magánkohókban, melyek nyolc év előtt még
13852     Els   |                    hogy a vendéglői szállását magánlakással váltotta fel a hercegnő,
13853     Els   |                      Kerestessen ön nekem egy magánlakást.~– Már van is. Rossi grófék
13854     Jeg   |            vásárolhatta, ahol tetszett, tehát magánmészárosoktól; a szállított gulyák pedig
13855     Els   |                      a vendéglőből a hercegnő magánszállására; bár hely lett volna ott
13856     Els   |               harmincadon, keresek valami kis magánszobát a Colosseum körül, ahová
13857     Mas   |          kancelláriánál, hogy Cagliari herceg magántitkárja legyen.~Azon időkben egy
13858     Mas   |                    időkben egy dúsgazdag főúr magántitkárjának állomása a legnevezetesebb
13859     Mas   |                       ott nem vár ránk boldog magány, melyben csak mi ketten
13860     Els   |         hálószobájában, s aztán elzárkózott a magányába, a rémnap eseményei fölött
13861     Jeg   |               érezhető volt a családi tűzhely magányától elkezdve egész a csatatérig,
13862     Els   |                     ételeket. Amint azonban a magányházhoz átköltözött, alkalma lett
13863     Els   |                      jön-e valaki e kényelmes magányt megzavarni.~Egyszercsak
13864     Els   |                      óriási karzat szédületes magasában, a párkányra kiülve ül egy
13865     Els   |                  messzebb távozik tőle, annál magasabbá válik annak az alakja.~–
13866     Els   |                   alól érő derék miatt sokkal magasabbnak látszott: emelte azt még
13867     Els   |              megosztom azt velük.~Az út egyre magasabbra kapaszkodott fel, a Hold
13868     Mas   |                     sűrű borókával. A fennsík magasán állt még egyetlen vén bükkfa:
13869     Mas   |                  ciprusokkal sűrűn beültetett magaslat látszott az ütközet csomóját
13870     Jeg   |                      s kiterjedt a kormányzat magaslatáig, mindenütt követelve áldozatait,
13871     Mas   |                       lyuka van.~A Felek-hegy magaslatáról messze el lehetett látni
13872     Mas   |                       volna idejük rá, hogy a magaslatokat megszállják. Csupán a völgyben
13873     Mas   |             Szerencsére Blanka nem nőtt olyan magasnak.~S a kis sziklaváros nem
13874     Mas   |                   húszéves sarj üde hajtással magasodik föl sűrűn, buján, áttörhetlenül.
13875     Jeg   |                      bizonyos nem szabadelvű, magasrangú urak állítólagos cselszövényeivel.”~(
13876     Els   |                      egyszerűen nagy rettentő magassága előtt eltörpül minden gondolat.
13877     Mas   |                     már egynek sincsen; az út magasságáról minden szobába belátni,
13878     Mas   |                      feltartva, kényszeríté a magasságos eget leszállni hozzá. Az
13879     Mas   |                 fognak heverészni egy templom magasságú barlangban, amiben hajdan
13880     Mas   |                  kapunak legalább tizenöt láb magasságúnak kellett lenni, amit világosan
13881     Els   |                       a rá nézve jótéteménnyé magasult szívességet; meglátogatta **
13882     Jeg   |                       egyenruhások, a gyilkos magasztalása mellett vonultak a meggyilkolt
13883     Els   |                       paradicsomkert, melynek magasztalásában fiatal útitársa oly kifogyhatatlan
13884     Els   |                   vázlatot, melyért aztán sok magasztalást kellett eltűrnie.~Még Dormándyné
13885     Mas   |            székelyvári mentshelyet még inkább magasztalja Áron bátya, mert ott egy
13886     Els   |                   olvassa el a hírlapokat. Ők magasztalják a gyilkost. Brutusszal egy
13887     Mas   |                        Ellenkezőleg, elkezdte magasztalni azt a valamit, ami az ő
13888     Els   |                     ajkain örök mosoly. Egész magatartásában öntudatos büszkeséggel párosult
13889     Mas   |                     jártok, ne mulasszátok el magatokkal vinni a jámbor misszionáriust,
13890     Jeg   |                        s mikor egyet elvettek Magentánál, azt fellobogózva, koszorúkkal
13891     Mas   |                     be a két oldalát, pelyhes magfüzéreit hosszú girlandokban fonva
13892     Els   |                   égett, ropogott a megrakott máglya, mint azelőtt. – Blanka
13893     Mas   |                 füstje ez, amit az ércpirítók máglyái támasztanak. Minden lehelet,
13894     Mas   |                    Egy Adorján és négy magyar mágnás, még hét huszárral és húsz
13895     Els   |                      ennivalót kapni-e, éppen magnificus képet csinált a kocsmáros: „
13896     Els   |                     játszottak, megtalálták a maguknál nagyobb urat: a szelet.
13897     Mas   |                       Nevetniök kellett volna magukon, hogy ilyen tréfás halált
13898     Els   |                    Elébb hagyjanak egy percre magunkra, én imádkozni akarok – mondá
13899     Jeg   |             katolikusok és nagyrészt románok, magyar-szerbek (Szabadka), macedon görögök
13900     Els   |                        hogy semmi természetes magyarázatát nem bírta kitalálni. Fátyolát
13901     Els   |           kézrekeríteni; mire aztán kölcsönös magyarázatok folytán kiderül, hogy még
13902     Mas   |                    értették azt; az őr bővebb magyarázattal szolgált.~– Ilyenkor az
13903     Els   |               foglalva azzal, hogy a szőkének magyarázd az asszonyok kötelességeit
13904     Mas   |                   okát meg nem mondá, meg nem magyarázható kínos érzés: sejtelem, előérzet,
13905     Els   |                  vomitorium régészeti titkait magyaráztatja magának, amik engemet mind
13906     Els   |                      már minden meg volt neki magyarázva, akkor elővette oldalzsebéből
13907     Jeg   |                       részben magyarok; míg a magyarhoni „unitáriusok” egyáltalában
13908     Mas   |                        emitt meg Sárd – amott Magyarigen – ez a nagy veresség az
13909     Mas   |                    rendelet, hogy az ott lakó magyarokat ki kell irtani, s akire
13910     Els   |                    most nekünk is pártfogónk, magyaroknak.~Ekkor aztán körülfogták,
13911     Els   |                       Ők most jönnek a boldog Magyarországról, ahol még most a népcsoportok
13912     Mas   |           fantasztikus párkányzatát mímeli.~A Magyarpeterd felőli bejáratát egy óriási
13913     Mas   |                 innenső és túlsó büdüjénél. A magyarpeterdi molnár mára elzárta a Hesdád-patakot
13914     Mas   |                     járatlan utakon keresztül Magyarpeterdig vezetteté.~– De hát bűvészek
13915     Jeg   |                      zsidó vallást az erdélyi magyarság közé behozta, s bámulatos
13916     Mas   |                    szép leányainkat, ártatlan magzatainkat nyomorultul lemészárolni.~–
13917     Mas   |                    orra kissé félre van ütve, mahagóni barna arcán itt-ott egy-egy
13918     Mas   |                  tanít róla Mózses, Confucse, Mahomed, az evangelisták; mégis
13919     Els   |                   megkülönböztetni a hitetlen mahomedántól és a zsidótól, hogy mikor
13920     Els   |                   hogy „a hegy nem keresi fel Mahomedet” Ezt pedig az ön saját sorai
13921     Mas   |                     az útszorosban a közeledő mailpostra les, s a maga mesterségét
13922     Mas   |                    művész előtt; azt felelé: »Mais la chambre était bien chauffée« –
13923     Mas   |               szerezted ezt mind?~Ez a kérdés majdcsak hogy ki nem pattantotta
13924     Mas   |                 mindent meglátó asszonyi szem majdhogy fel nem fedezte a kegyes
13925     Els   |                   különböznek a piemontiak, a majlandiak, a velenceiek, a rómaiak,
13926     Mas   |                   termei tele voltak.~– Igen. Majmokkal.~A kesztyűt, mely nem akart
13927     Mas   |                   rohamlépésben a fenyegetett major felé.~Egy végső elkeseredett
13928     Els   |                    jól ismered. Nagy birtokuk majorátus. Az elsőszülött dinaszta
13929     Mas   |               menekülnie kellett az elfoglalt majorból. A beállt éj sötét volt,
13930     Mas   |              megindultak a francia csapatok a majorépületet visszafoglalni. Támadásra
13931     Mas   |            konyhanövényeket télire elrakni; a majorházban a baromfiakat etetni; odabenn
13932     Els   |          elvezettettem magamat a legközelebbi majorházig, s ott bevásároltam az útravalót,
13933     Mas   |                      következik egy kiterjedt majorság; aminek történelmivé vált
13934     Mas   |                   azok a magyar zsidó kedvenc majorsága. A ház udvarán látszott
13935     Mas   |                      francia csapat untalan e majorságba vonult vissza. Az pedig
13936     Mas   |                      lakok, villák, kaszinók, majorságok épületeitől. A legszebb
13937     Mas   |                       körülfogni igyekezett a majort, a császári gárda elfoglalta
13938     Jeg   |                    elismerem.~Budapest, 1877. május 12.~A szerző.~A regény címe: „
13939     Mas   |                       sziklaösvényen egy szép májusi délután Blanka, Anna, Manassé
13940     Mas   |                     Ha akarja, novemberben is májust tart. A szél sem éles itt,
13941     Els   |                       s otthagyva a rizottót, makarónit a késsel, villával kezében,
13942     Mas   |                  eredetét egy erdélyi tudós a makkabeusokig vezeti fel, a lelkész, a
13943     Mas   |                     magamagát kívánja, mint a mákony, mint a morfium! Vagy ki
13944     Mas   |                    hozzájuk. Legalább, ha egy makulányi józan eszed van, nem kíséreled
13945     Mas   |                 elbólintott, s a tordai „okos malac” adomáján sem akar nevetni,
13946     Mas   |                       esik egy sorba a tordai malaccal, akinek esztendős létére
13947     Els   |                halottébresztő, élőket megölő, Malach Hamovesh angyala.~– Az Angyalvár
13948     Mas   |                kászutúróval; egyik pörkölve a malacot és paprikás lében, a másik
13949     Mas   |            henteslegény, a leghíresebb tordai malacpecsenye-sütőnek a fia. A szép Rozáli mégsem
13950     Els   |                szemöldökei, s azokhoz egészen maláji metszésű szemei, tiszta
13951     Els   |                okosabb ember, mint hogy ilyen malapropos-t meg hagyjon történni magán. –
13952     Mas   |                  akinek mérlegén egy pillanat malasztja lenyomja egy élet minden
13953     Els   |                 tartalma is egyszerű, emberi, malasztos. Bűnbocsánatot, időt a megtérésre,
13954     Els   |                     Mindez oly ellenállhatlan malaszttal tölti el az emberi kedélyt,
13955     Mas   |                       követlek, és hordozom a málhádat. Így legkönnyebben átcsúszunk
13956     Els   |                agyba-főbe taszigáltatva siető málhahordároktól.~Két úrhölgyet meg egy urat
13957     Els   |                    szükséges volt.~A hercegnő málhái megérkeztek, s már a harmincadon
13958     Els   |                  tartok, de nem ezen az úton. Málháimat hagyom futni az anconai
13959     Mas   |                       szegény szerzetest, aki málháitokat cepeli, a gyóntató levelet
13960     Els   |                    hogy hercegnő és hitves.~A málhák megérkezte nagy zavarból
13961     Els   |                     hotelben; hanem mihelyt a málhámat megkapom a harmincadon,
13962     Els   |                    akkor rabolnak ki, ha nagy málhatömeggel utazunk, mintha egy oldaltáskával
13963     Mas   |                     annyit mondott Péternek a Malkhus fülére Jézus, hogy „elég
13964     Mas   |                     hogy a villám beleütött a malmába, s felgyújtotta azt. Erre
13965     Mas   |                     templomtetőt, s elvitte a malmához, s azt födette be vele.~
13966     Mas   |                    elérhessék a Hesdád pataki malmot, ami a Tordai hasadék szállója.
13967     Mas   |                       saját maguktól kitalált malomforma gépezettel, s ami a kohóban
13968     Mas   |                     jól fog esni megpihenni a malomházban, s holnap reggel folytatni
13969     Mas   |                      nyílása le van nyomtatva malomkővel, s a kámea töredékéből kereszt
13970     Els   |                     talán hetekig a boldogság mámorában úszik Róma is. A pápa megáldja
13971     Mas   |                    most a lopott boldogsággal mámorig lakozva egymás álmait őrzi,
13972     Els   |                     gondolkozott, akinek ez a mámorító méregital még egészen új,
13973     Mas   |           cédruslombok illata szentté teszi a mámort.~Mikor észreveszed, hogy
13974     Mas   |               kövekkel; egész alkotása tömör, mamutszerű, furfangos.~Napjainkban
13975     Mas   |                      leánya és gyerekei mind „mamzerin”.~– Hát aztán mivel töltitek
13976     Mas   |                   fáról, s Blankának nem volt Manasséja, akivel azt megossza. A
13977     Els   |                      Furcsa betegség az, amit mandolinnal gyógyítanak.~Egész nap rút,
13978     Els   |                 vendégem. Egy távolról hangzó mandolinpengetés, mit az áruló cső áthoz,
13979     Mas   |                       murkot, burgonyát, zöld mandulát, borsót, s végül egy tál
13980     Mas   |            temetéséről, lekenyerezte annak a „maneseit”. Képzelmét most az a gondolat
13981     Mas   |               műtétnek a díszneve műnyelven: „mangeria”. Jelent hivatalnokvesztegetést
13982     Mas   |                   szálat fog hozzá venni, s a mángorlás által kinyújtja a szövetet
13983     Mas   |                      lekötelező mosoly, finom manierok.~Leültette Manassét, finom
13984     Mas   |                       kezével kardját tokosul mankónak használta, a másikkal köveket
13985     Mas   |                   magyar gulyáshúsa, a zsidók mannája! Lucullus szakácsa annál
13986     Mas   |                       kőre, ott költötte el a mannáját, s aközben haragosan kergetett
13987     Els   |                  Blanka elszedte vendégétől a mantilt és kalapot, s amíg felszította
13988     Els   |                      Vagy mindezeknél erősebb marad-e a kíváncsiság? Az ismeretlen
13989     Mas   |                    unni kezdte az egy helyben maradást; Anna a hátuk mögött levő
13990     Mas   |                      hogy idejövetelük és itt maradásuk elő volt készítve. Áron
13991     Mas   |                    meg.~– Igen. Egy elzüllött maradéka az „erdélyi szombatosok”-
13992     Mas   |             reverzálist, hogy soha közülök és maradékaik közül senki fegyvert nem
13993     Mas   |                      igen bőkezűleg kiosztá a maradékát szegény koldusasszonyok
13994     Mas   |                  megbünteti az apáik bűneit a maradékokban. Vagy egy hiten vagyunk-e
13995     Els   |                      hercegnő! Ön nem fog itt maradhatni! – szólt Manassé. – Én magam
13996     Els   |                       kövön ott maradt? – Nem maradhatott-e ott egy szentnek lábnyoma
13997     Mas   |                      azt mondta: „Most bizton maradhattok felőlünk békében. Sem én,
13998     Els   |                     mint hogy római katolikus maradjak. Én szándékozom a nyarat
13999     Mas   |                      kössön békét Torockóval, maradjanak jó szomszédi frigyben, s
14000     Els   |               kipróbált barátnéja mellett ott maradna ápolónak; – sőt a pápára
14001     Els   |                       önkénytelen együtt kell maradnia.~A férfi kísérő igen nyűgösködő
14002     Mas   |                      Manassénak kívül kellett maradniok, amíg ő a várból visszatért
14003     Mas   |                elzárta az útjukat, s itt kell maradniuk a Balyika-várban.~Áron pedig
14004     Mas   |                    beleavatva; neked itt kell maradnod. Vagy ha menni akarsz, hát
14005     Els   |            Cagliari-palotából! És most magunk maradtunk benne ketten, s nevethetünk
14006     Mas   |                       fenekén látszott valami maradvány nyirok.~Ide érve Zenóbia
14007     Mas   |                szakadatlanul.~Aztán egy vasút maradványai tűnnek föl, mely a lankás
14008     Els   |                   most az oroszlán és a kígyó marakodnak egymással, s a szegény közbeszorult „
14009     Els   |                  gyönyörteljes táj hívogat és maraszt. Fáj megválni tőle, mint
14010     Mas   |                       a márkinő, s erélyesebb marasztalásul köntöse szárnyával félig
14011     Mas   |                 keserűséggel. Még csak nem is marasztották. Mikor kocsijával elhajtatott
14012     Els   |                       azok egy banditacsoport maraudeurjei, kik hetekig uralkodtak
14013     Mas   |                     ujját, mint a saskeselyű, marcangoló lecsapásra görbítve előre.~
14014     Jeg   |                        farkasok és kóbor ebek marcangoltak.~Előcsapatunk, mely tíz
14015     Mas   |                    vár utolsó urának.~– Hát a Marciból és Rozáliból mi lett? –
14016     Mas   |                        Áron bátya aztán fogta Marcit, elvitte török fogságba,
14017     Jeg   |                 országgyűlési fiatalságot”. A márciusi napokban e pozsonyi országgyűlési
14018     Mas   |                       megcsúfolva, önlelkének mardosásaitól kínozva, a halál menedék
14019     Mas   |                  különben a hátamon a „makkot mardot”.~– Hát az micsoda, jó Naftali?~–
14020     Els   |                       száll idegeire. A közel maremmák lázlevegője az; a malária
14021     Els   |                   makacs váltóláz támadhat. A maremmákon keresztülutazva pedig valóságos
14022     Jeg   |           feltételeket: – tizenhat darab vágó marha stb. – teljesítették: további
14023     Mas   |                     minden katonára két mázsa marhahús jut.~– Sohase látnak azok
14024     Mas   |              eszitek-e meg a sertéshúst? És a marhának a forgócsontja melletti
14025     Mas   |                    dologban is voltak; vágott marhát daraboltak szét, sütöttek,
14026     Jeg   |                       pedig egyúttal a keleti marhavészt is magukkal hozták; azért
14027     Els   |              huszonnégyet ütöttek. Esteli Ave Mariára harangoztak ismét.~Blanka
14028     Els   |                    ismeri, és senki mást?~Ave Máriára szóltak a harangok.~Blanka
14029     Jeg   |                segédkezet nyújtani. Ha Stuart Máriát Shakespeare írta volna meg,
14030     Els   |                      a gyógyuló beteg a Monte Marión töltse a nappalt; de éjszakára
14031     Els   |                       a Tivoliba vagy a Monte Marióra. De ezt is meg kellett előbb
14032     Els   |                    ügyünk van. De félek, hogy máris magunkkal visszük valamelyik
14033     Mas   |                    János nem emlékeznek róla, Márk szerint pedig csak annyit
14034     Els   |           apácafejedelemnők, spanyol, francia márkik. Mind eléjük soroztattak.
14035     Mas   |                  egyenesen hozzám a jó fiú.~A márkinőben forrott a méreg.~Ki akarta
14036     Mas   |               válogattak többé olyan nagyon a márkinőkben.~A herceg válópere – még
14037     Mas   |             beburkolta magát sáljába. A hamis márkinőknek jobb szívük volt, mint az
14038     Mas   |                  kúria ítélete a válóperben a márkinőre nézve is kényelmetlen lett.
14039     Els   |                   elolvasá a levélkét, amit a márkinőtől kapott. Erőteljes férfiírás
14040     Mas   |                   bejáratait elzárja.~Mikor a márkit az a baleset érte, melyet
14041     Mas   |                    csak kapaszkodj bele a két markoddal a hajamba; ne félj, nem
14042     Els   |                     görcsös rándulása a pálca markolatát annyira felcsavarta, hogy
14043     Mas   |                  aztán a két kezével a hajába markolt, s úgy megcibálta saját
14044     Mas   |                  kutyafejei! Valakit meg kell marnom! – Te már ne félj a harapásomtól.
14045     Mas   |                 meglepte már valami egzotikus maró fűszerillat, mely őt is
14046     Els   |                   egyik lábáról lehúzva piros maroken szandálját, azzal a tenyerébe
14047     Mas   |              íróasztalra esett. Látta, hogy a maroken-tárca hiányzik abból.~Nevetése
14048     Mas   |                     egy megkezdett írás, és a marokenkötésű tárca felnyitva, s a belőle
14049     Els   |                 bőröndöt, kalapokat, esernyőt marokra kapva, kisgyermekeket kezeiknél
14050     Mas   |                     nyugat felé fut alá: ez a Maros. A déli átlátszó köd a távolabb
14051     Els   |                   kiállnának még akár tíznapi marsot is: nem vagyok én totya;
14052     Mas   |                 házában lesz egy hosszan tűrő mártír, akinek a hallgatása elfed
14053     Mas   |             igazságszeretetben is? Akik engem mártíréletre, mártírhalálra elítéltek,
14054     Mas   |                      Akik engem mártíréletre, mártírhalálra elítéltek, maguk elfutnak
14055     Els   |                életére! Mert ez már az volt – mártírium. Blanka nézte őt a tükörből
14056     Els   |                   engedni, hogy legyenek mind mártírjaivá – a szent ügynek.~A szép
14057     Els   |                     hogy mi oka volna önnek a mártírkoronát fönntartani? A vértanúknak
14058     Mas   |                 idvezítő az áruló Júdásnak a „mártott falatot”, úgy sújtám vala
14059     Els   |               szenvedik a keresztyéni csendes martyriumot.~A hölgyek tehát könnyen
14060     Mas   |                  ráborul, és az ő ajkai annak márványarcát érik, s a kitörő zokogás
14061     Els   |                    holt szén feketült. Csak a márványasztalra tett kristálygömb fedelű
14062     Mas   |                  mintha ő volna egyes-egyedül márványból.~Ekkor egy festőmintának
14063     Mas   |                      kiszenvedett angyal. Egy márványfehér arc, behunyt szempillákkal.~
14064     Els   |              csarnokboltozat helyét nagyszerű márványkandalló foglalta el, kőfaragványain,
14065     Els   |                      csalódásig hű utánzata a márványnak, hogy közvetlen közelből
14066     Mas   |                        a sírkövekről lezúzott márványnemtők ott feküsznek a többi halottak
14067     Mas   |                   arca olyanná lett, mint egy márványszobor, s amíg melle zihálva küzdött
14068     Els   |      legkiállhatatlanabb emberek. Szakasztott mása Adorján Manassénak!~Ha tudta
14069     Els   |                      igazságosan. – Aztán meg másért is. Ha ön nincs a saját
14070     Mas   |                katasztrófáját; mind a tízszer másféleképpen. Hallgatói mind a tízfélét
14071     Mas   |                     arcára Áron nem felet, de másfelet, s elégülten mondá rá:~–
14072     Els   |                       akart lenni. Azaz, hogy másformán szép, mint eddig.~S valóban,
14073     Mas   |                   hogy egyiknek a kapujából a másikához nyíllal, puskával át lehet
14074     Mas   |                  állít, bebizonyítani, csak a másikát tudja megcáfolni. És én
14075     Mas   |                      a szára magasabb, mint a másiké, s mind a kettő bal lábra
14076     Els   |                     menüből, egyik rosszabb a másiknál.~– A table d’hôte-t érti
14077     Els   |                       egyik felén lemennek, a másikon visszajönnek.~A zarándoksereg
14078     Els   |                hetérák. Az egyik azt mondta a másikról, hogy táborát papi talárba
14079     Mas   |                      azt meg kell vigyázni. A masinaóra azt nem tudja megtenni,
14080     Els   |                     hozott ítéleteket meg nem másíthatják. – Kire mi rá van mérve,
14081     Els   |              elvesztettelek volna egyiteket a másitok által, s megtartottam volna
14082     Els   |                     van ügyvédem.~– Azokat is máskint választhatta volna ön, kedves
14083     Els   |                    drágábban fogja adni, mint máskülönben, egyebet pedig semmi áron
14084     Mas   |                  őrvezetővé avandzsírozott. A másodikban már „virtikli” minőségre
14085     Els   |                      a kívánt összeget, már a másodikhoz odamellékelik a fogolynak
14086     Els   |                     mint kísérő. Ó tehát csak másodmagával utazik. Én szereztem Scalcagnatótól
14087     Els   |                 elítélt gonosztevőkkel teljes másodosztályú börtönbe, ami ellenkezik