Part

 1 Egy  |          kiált a cigányra. Ki tudja, mi volt oly szomorú abban a
 2 II   |        kezdte elfogni a láthatárt, s mi egyedül esteledtünk el valahol
 3 II   |           tőlünk a falu végén, ahova mi nem tértünk be, ott egy
 4 IV   |        mennek kigyelmetek?~– Megyünk mi mindenhova – felelém, s
 5 IV   |          első pillanatban nem tudtam mi nyelven válaszoljak kérdésire. (
 6 IV   |          vagy? meghalsz. Mit akarsz? Mi vagy?~Látva: hogy ez nem
 7 IV   |          azután tudtunkra adta; hogy mi mehetünk, amerre látunk,
 8  V   |             nem uralkodik; ki tudja, mi kéj az, amit akkor érez?~
 9  V   |              be mélyen a nád közé!~– Mi baj? – kérdé társam meghökkenve.~–
10  V   |             előttünk el kelle menni. Mi példáját követve lovainkra
11  V   |             hogy attól meneküljön; a mi lovaink azonban egyre prüszköltek
12  V   |              bosszús fojtott hangon.~Mi egymásra néztünk, mintha
13  V   |              volna megkérdezni: hogy mi módon lehet egy lóval elhallgatni?~
14 VI   |         nyargalt. A vő hátul maradt, mi vele mentünk.~Amint odaért
15 VI   |          abban az eldugott malomban. Mi szótlanul beültünk ladikjába.
16 VI   |            át a csónak után kötve, s mi azon vizesen felülve rájok,
17 VII  |           itt is meg fognak jelenni.~Mi ijedten ugráltunk fel s
18 VII  |             csinálunk velök valamit.~Mi leültünk reggelizni. Sallai
19 VII  |              panaszkodott: nem tudja mi lelte, az ő torka úgy megszűkült,
20 VII  |            Csak nem hiszi kend, hogy mi loptuk el?~– Már hiszen
21 VII  |       tulipános egyesét.~– Ehen van, mi! – kiálta előhúzva az üveget. –
22 IX   |            ami ritka eset volt nála.~Mi jókedvvel siettünk fel a
23 IX   |            álltak csendesen zokogva.~Mi megzavarodva álltunk meg
24  X   |            levél volt, amit küldött. Mi kíváncsiságtól égtünk, megtudandók
25  X   |             Míg ő olvasta a levelet; mi azalatt arcvonásaira figyeltünk,
26  X   |             le neki vízkeresztkor. A mi dolgunk itt veszettül bajos.
27 XI   |              hirtelen megállt; „hah, mi az? mi zörög ott künn?” –
28 XI   |       hirtelen megállt; „hah, mi az? mi zörög ott künn?” – kérdezé: „
29 XI   |            Igen, igen, nézzétek meg, mi zörög ott künn? – sürgeté
30 XII  |       aranyból volna!~Kérdezém: hogy mi kifogása lehet ellene, talán
31 XII  |            fejemet, s kérdve kérdém: mi rossz fát tehetett a tűzre
32 XII  |             volna. De hiába kerestük mi annak kedvét, mert ha tenyerünkön
33 XII  |             le már az úr onnan, vagy mi! Hagyjon nekünk is rajta
34 XIII |       híréből ne lehessen ismerni.~– Mi volt ön – kérdé a parancsnok. –
35 XIV  |            senki sem tudja úgy, mint mi ketten egymás felől. Majd
36 XIV  |               tán először életében: „mi lesz már most énbelőlem?”~–
37 XV   |        gerjesztve az uzsorásoknak. A mi kupecünk is nekifeküdt rögtön
38 XV   |              hát ne tréfáljon az úr, mi lesz ilyképpen belőlünk,
39 XV   |    nyomtatott papirosszeletre akadt, mi német újságból volt kivágva,
40 XV   |         értök 85 pcnt járand vissza, mi csak azért nincs előre publikálva:
41 XVI  |               XVI. Az eltűnt leányok~Mi sötétlik ott a láthatáron?
42 XVI  |            én elestem a harcban.~– S mi lesz belőled, ha elválunk?
43 XVI  |            Kérdé tőlük nagy remegve: mi történt e várossal és e
44 XVII |              a darab ott, nem tudni, mi okból, leégett, vannak vén
45 XVII |           most vagyok a szédítő táv, mi oda kékesen meglátszik és
46 XVIII|              nagy szemeket csinált. „Mi lelte önt?”~– Hát nem látja
47 XX   |        tudósai nem bírják leolvasni, mi van odaírva. Azt hiszik:
48 XX   | összeköttetésben vannak egymással, ő mi előttünk Mobed (mester)
49 XX   |           víz, elemek és az ember, s mi az ember után és az ember
50 XX   |           dzsaminak nevezi a helyet, mi annyit tesz „idegen templom”.~
51 XXII |          fiam.~– No, az derék. Ugyan mi lehetett az ára?~– Ötszáz
52 XXIII|             kérdezé a dandytól: hogy mi baja.~Ezalatt a kíváncsi
53 XXIII|          nekik a szépet nem teszi.~– Mi baja van önnek? – kérdé
54 XXIII|        szemébe, „itt fognak maradni! mi akarjuk: hogy itt maradjanak,
55 XXIII|           Tán arról is van tudomása, mi baleset által jutottak ily
56 XXIII|        belefáradt karaván „az lesz a mi hajónk! – kiáltozák találgatva –,