Part

 1 Egy  |          a csöndes szobában egy nő ül egyedül s a bibliából
 2 Egy  |        jutott a gyászos búsongó nő. Éji lámpa mellett elmélázva
 3 Egy  |         ki özvegy lett, mielőtt nő lehetett volna, nőt, ki
 4  I   |       házfalakon mindenféle gaz nő, az is olyan sárga, mintha
 5 II   |  fakadtunk mindnyájan.~A fiatal nő egy karperecet viselt kezén,
 6 II   |        kietlenben. – Őt szerető nő kísérte, engem hallgatag
 7 III  | becsülje, hideg szenvedélytelen nő, mit beszél róla a világ?~–
 8 III  |      ifjú tudakozódik.~– Fiatal nő lakott kisded gyermekével
 9 III  |         lakban. Szép piros volt nő és gyermek. Mit csinálnak?~–
10 VI   |        csörtetést meghallotta a nő, arra fordult, szeme elébe
11 VI   |      csikós, leugrott lováról: „no asszony – úgymonda – újságot
12 VI   |         szólt nyüzsgő örömmel a nő – csakhogy maga megvan,
13 VII  |     tulipános üveg nincs itt.~– No hát vizitálja kend meg a
14 VII  |            Ez az én üvegem, la. No, kentek ugyan derék perzekutorok.
15 VII  |          Azt szeretném látni.~– No hát lássa meg kend – rikolta
16 VIII |                           VIII. Nő és szerető~Vészben, zivatarban,
17 VIII |       álma, nappal gondolatja e nő; – a mezőn nyílik a virág,
18 VIII |      eltévedt volna. Mint fog a nő megijedni és megörülni egyszerre.
19 VIII |        koldus a küszöbben. Az a nő az ő felesége volt.~A lovagok
20 VIII |   mosolygással fordultak a szép nő arcához, kinek lángoló szemei
21 VIII |        arra lovaikat. Legelöl a nő ugratott a kapu felé. A
22 VIII |         Bosszúsan fordult oda a nő, s korbácsával végigvágva
23 VIII | keresztülgázolt rajta, a galant nő kísérői kacagva mondtak
24 VIII |      válaszolt a megtörhetetlen nő.~– Úgy illendő, hogy ő is
25 VIII |   kilépett börtöne ajtaján, egy nő térdepelt ott, fekete ruhában,
26 VIII |    lelki szemrehányás között.~A nő megragadta láncaitól megszabadított
27 VIII |          megsemmisíté azt is.~A nő elsápadt.~– Könyörögni fogok
28 XII  |         nem maradhatott otthon, no hiszen, azt az urak tudják:
29 XII  |      járni, – azt sem bánta. – „No iszen, majd megindítom én
30 XV   |         csaknem sírva fakadt.~– No, most lássa az úr – monda
31 XV   |        biljetti di trezóriók? – No ha nem tudja, hát ne feleseljen
32 XVII |   fekhelyemre: mely felett azon nő arcképe függ, ki egyetlen
33 XVII |        a fiú.~– Vezess hozzá.~A nő kis leánykájával sétált
34 XIX  |        ravatal mellett egy síró nő képe, egy mákkoszorús nemtő
35 XIX  |   tiszteletadásra. Meghalt a hű nő, a szerető anya, miként
36 XIX  |         adni.~Ama gyásznap azon nő halálát hirdeté, kit szeretett,
37 XIX  |        dicsőség s az eltemetett nő. Új boldogsága kárpótlani
38 XIX  |  örömzajra egy gyászba öltözött nő lépett ki az ajtón… A holtnak
39 XIX  |       is zavarba hozta. Mindkét nő szerette férjét, és a férj
40 XX   |    Nemrég egy kilencvenéves agg nő halt meg Budán, már az oly
41 XX   |        hangon; a dal egy boldog nő éneke, kit férje bálványoz,
42 XX   |         legjobb, a legboldogabb nő és férje: Chosru király,
43 XXI  |       körül üldögélni, a szelíd nő apjukról beszél nekik. Figyelve
44 XXI  |          Egyiket hátára vette a nő, másikat kezénél fogva vonszolja.
45 XXI  |        tűzhely, az onnan elvert nő, gyermekek a hideg éjszakában,
46 XXII |      volt a lakonikus válasz.~– No, az derék. Hogy adta kend?~–
47 XXII |         Kifizették?~– Ki hát.~– No, az derék. Hol van a pénz?~–
48 XXII |     Vettem fiam, magamnak is.~– No, az derék. Hogy volt párja?~–
49 XXII |         vette?~– Nekem, fiam.~– No, az derék. Ugyan mi lehetett
50 XXII |      mert nem akarta elvenni.~– No, az derék. Hát a többi pénz
51 XXIII|       már, mire odáig jutottak.~No de célnál lettek volna.