Part

 1 II   |  festve, nyalka huszárruhában. Rá lehetett benne ismerni férjére.
 2 III  |   szerette férjét, de volt oka rá: hogy becsülje, hideg szenvedélytelen
 3  V   |      kendnek, földi! – kiálték rá.~– Fogadj Isten, tinektek
 4 VI   |         hogy leánya nem nézett rá, mert arcát eközben sehogysem
 5 VI   |      előtte fekvő emberre soha rá nem lép. Tovább egy negyedóránál
 6 VIII | szereti, – ha él, – nem gondol rá a túlvilágon, – ha meghalt.~
 7 VIII |        s olyankor búsan gondol rá: miért hogy ezek mind boldogok,
 8 VIII |      ajka oly elevenen nyomott rá; fölkelt a bujdosó ágyából,
 9 VIII |       bármi veszély várjon ott rá, látnia kell. Csak egy percre,
10 VIII |  mellette, hogy egy sem ismert rá.~Végre eljutott a keresett
11 VIII |        Isten hírével – mordult rá a hajdú, senki sincsen itthon.~–
12 VIII |        csak a kutyát uszította rá, a nagy, láncos örvös ebet.~
13 VIII |     megvető hangon kiáltott le rá: „félre az útból, te koldus!”
14 VIII | szigorú. Az ítélet kimondatott rá, vaskeményen, elengedhetetlenül.~
15 IX   |       estét, Stiglic! – kiálta rá útitársam jókedvűen (Minden
16 IX   |         azt a frisset húzzátok rá. – Táncoljatok. – S még
17 XI   |      meleg, száraz ruhát adott rá, tett elébe ételt és bort,
18 XII  |       volt, nagy gond látszott rá fordítva lenni, a fák mind
19 XII  |  hagyhatta szó nélkül. Lekiált rá: „szálljon le már az úr
20 XII  |    szólnak, legalább billentse rá a fülét!” Meg sem mozdult.
21 XII  |       a fához s föltekintettem rá, belém fagyott a szó, egyet
22 XIV  |   sietett, mintha valami várna rá, valami nagy örvendetes.~…~
23 XV   |      ravaszul – nem szed engem rá az úr, hallottam én jól,
24 XV   |     fuvaros markába.~Az nézett rá egy ideig kétkedve, azután
25 XV   |       az úrnak dolga – förmedt rá a statusszipoly –, hanem
26 XVII |    valaha? senki sem emlékezik rá többé.~Lenn, lenn, a legvadabb
27 XVII |     előttem. „Gábor” – kiálték rá örömijedten, oda akartam
28 XVII |    együtt, hetek múlva akadtak rá a szomszéd határban egy
29 XVII |    azonban a kénytelenség vitt rá hogy kunyhójába lépjek,
30 XVII |      mintha nem ismertem volna rá, s rejtegetve elfogódásomat
31 XVIII|       kérdő bámulattal tekinte rá.~– Mégpedig kettőt – folytatá
32 XIX  |     szívek nyugalmával tekinte rá.~– Az az én titkom.~– Tegyük
33 XIX  |      nem tetszenék.~– Van okom rá talán: hogy őt gyűlöljem?~–
34 XIX  |       Az ifjú nyájasan tekinte rá és felele minden gondolkozás
35 XIX  |      egyetértőleg integetnének rá színes fejecskéikkel, biztatva:
36 XX   |   mindenkor, ha szükséged lesz rá, segítend rajtad, meggyógyít
37 XX   |       lakói már nem emlékeznek rá: hogy miért nevezik az erdőt
38 XX   |   mágus?~– Neki nincs szüksége rá. Azonban el ne felejtsd:
39 XX   |   nevezik, senki sem emlékszik rá: hogy miért, úgy szerettem
40 XX   |        arcomat, hogy ne lássak rá többet, s azon percben lábaim
41 XX   |    terített előnkbe, felrakott rá tyúkot, halat, rizskását
42 XX   |  nyugatról keletre?~Nem tudtam rá felelni, a válasszal azonban
43 XXII |  ahelyett, hogy alkudott volna rá. Elannyira: hogy a mézeskalácsosnak
44 XXII |      ajtóban s messziről kiált rá:~– El tudta kend adni az
45 XXIII|         s csak azután kiáltott rá: hogy „vigyázzon”, mikor
46 XXIII|     őrült, aztán annak van oka rá: hogy búsuljon, mert ez
47 XXIII|     oldalról következett volná rá a tál, kiszedtek előle mindent.
48 XXIII|    szemeit, kinyitja ajkait, s rá fog tekinteni és szólani