Part

 1 Egy  | meglátni a gyászos búsongó nőt, amint éji lámpája mellett álmatlanul
 2  I   |  madarak, nehéz, lomha röpttel, amint tovament, ismét visszacsapva,
 3  I   |    kóválygó röptű vadmadarakat, amint szüntelen közelebb-közelebb
 4 II   |    akkor nem volt ily szomorú”.~Amint egy falu alatt az út kétfelé
 5 II   |         jártabb utakon vezesse.~Amint eltűnt szemeim elől, úgy
 6 IV   |        sincs”, monda szomorúan. Amint az ágyút töltötte, mintkét
 7 IV   |         a két lába volt ellőve, amint az egyiket elvitte a golyó,
 8  V   |      lovast láttunk közelíteni. Amint a nagy távolságból ki lehete
 9  V   |       előbbre-előbbre feszül, s amint rohan szelet verve az álló
10  V   |      beszédesebb kezdett lenni, amint a nádrengeteg árnyékában
11  V   |       meg tudta volna cifrázni.~Amint elhallgatott a füttyel,
12  V   |        mintha bort ivott volna, amint a jövevényt meglátta. Hirtelen
13 VI   |   kötényével szítva a parazsat.~Amint a csörtetést meghallotta
14 VI   |        maradt, mi vele mentünk.~Amint odaért az asszonyhoz a csikós,
15 VI   |      nyakába gyöngéd karjaival.~Amint hozzánk értek, Gergely leemelte
16 VI   |      lovak szinte odáig jöttek, amint megfordultak vele.~Akkor
17 VI   |          Az őrszem észrevett, s amint rám kiáltott, akkor vettem
18 VI   |     ember hajtott két evezővel.~Amint közelért hozzánk, a csikós,
19 VII  |     kérdé a megelőző csaplár, s amint a perzekutor visszautasítá,
20 VIII |       nyargaltában kapta föl, s amint visszaadta neki, oly közel
21 VIII |     Másnap a fogoly szabad lőn.~Amint kilépett börtöne ajtaján,
22 VIII |     hogy szabadságáért mit tőn.~Amint kilépett börtönéből, megismerte
23 IX   |      lehete hallani a zeneszót, amint kastélyához közelgeténk,
24 XI   |   mintha valaki elől menekülne. Amint rögtön találkozék velem
25 XI   |         múlva kiment az utcára, amint a legelső ismerős arccal
26 XI   |      nem tette volna kezéből, s amint félig kiivott egy pohárt,
27 XII  |        hét országra szólott. De amint odaértem a fához s föltekintettem
28 XII  |        fordult velem a világ, s amint álltam, úgy vágtam magamat
29 XVII |       betűket alkotnak az égen, amint elrepülnek fejem fölött,
30 XVII |         már régen le nem oldta.~Amint kilépett a rom ajtajából,
31 XVII |          A völgy mélyére jutva, amint egy tisztásra kiértem, megdöbbenve
32 XVII |     mindent kiejtett kezéből, s amint fölállt előttem, a tűz arcába
33 XVII |         arca halovány, beesett. Amint engem meglátott, sírva fakadt.
34 XIX  |       őt többször a templomban, amint buzgó, valódi áhítattal
35 XIX  |     szólt felkacagva az őrnagy, amint a borítékra tekintett… –
36 XIX  |        lehete rajta látni: hogy amint növekszik ismét teste életereje,
37 XX   |       szavait fogom idézni, úgy amint azokra emlékezem…~…~1845-
38 XX   |        alatt látszanak remegni.~Amint a költő hátradűlt, egyike
39 XX   |      ott, míg alkonyodni kezde.~Amint leszállt az est, a legközelebbi
40 XX   |      kutyák ugatása hallatszék; amint a várostól távolabb s az
41 XX   |    mágust.~Szívem sebesen vert, amint e rendkívüli lényt magam
42 XX   |  babonáit; hidegen tekinte rám, amint megálltam mellette a sűrűen
43 XXI  |         túl az orkán üvöltését, amint a vastag iharfát derékon
44 XXI  |       hallgatják. S látja újra: amint bujdosnak a hideg éjszakában,
45 XXIII|         kezdének hajolni.~– Én, amint a csempészetet észrevettem –
46 XXIII|   lyukon, s füstösen, kormosan, amint volt, az egész társaság
47 XXIII|        váltotta utazási jegyét, amint Mohácshoz értek, kiszállt,
48 XXIII|     volt szállítandó.~A konzul, amint kívánságaikat meghallá,