Part

 1 Egy  |      álmodozik, jó éjszakát mondani neki,… s azután fölkeresni a
 2 VI   |         ifjú vő vezetett bennünket, neki volt legnagyobb vágyódása
 3 VI   |      vejéhez: „maradj hátra – mondá neki –, majd előbb én beszélek
 4 VI   |   odafordult felénk súgva „nem kell neki jó estét kívánni, – nem
 5 VIII |     találkoznak, megmutathassam azt neki: ott voltam, – felkerestelek!~
 6 VIII |            keresi annak sírját, aki neki sem férje, sem rokona, még
 7 VIII |            Ahol az van, azon helyen neki nem szabad magát mutatni.
 8 VIII |           majd azt: hogy levelet ír neki, melyben tudósítja, hogy
 9 VIII |             föl, s amint visszaadta neki, oly közel hajlott arcával
10 VIII |       megütötte, de mégsem ott fájt neki legjobban. Odább ment tántorogva,
11 VIII |         kimondták.~Ekkor tanácsolák neki: hogy menjen oda, ahol a
12 VIII |            ételt, könyveket küldött neki, pénzt adott a porkolábnak:
13 IX   |          hogy főbe lövi, ha idejön. Neki kedve van meghalni, és ő
14 IX   |          kedvessé téve, úgy szokott neki illeni … Majd én magam...
15  X   | pálinkaházra nézve, – most telik le neki vízkeresztkor. A mi dolgunk
16 XI   |      kérdezé: „semmi sem” – felelék neki, a szél játszik az elszabadult
17 XII  |           megdorgált; „ne panaszold neki, ha kedvét találja benne,
18 XII  |           azt gondoltam, nem szólok neki, majd ha eleget látott belőle,
19 XIII |         parancsnok azt mondta volna neki: ön egy óra múlva halva
20 XIV  |              akinek tetszett, adott neki, soha sem szólított meg
21 XVI  |        fonva viselte. Úgy illett az neki.~Olyan szép volt őket látni,
22 XVI  |            haza.~– És te?~– Mondjad neki: hogy én elestem a harcban.~–
23 XVII |           mellett én meséket mondok neki, miknek mindegyike így végződik: „
24 XVII |      megzavarodását, dühösen rohant neki, s iszonyú agyarával úgy
25 XVII |          hogy fél tőlem.~Nem tudtam neki mit felelni. Tán nem ismert
26 XVII |            meg az asztalon – és jaj neki! –, s úgy vágta a kést hegyével
27 XVII |    Eltagadtam.~Mit mondhattam volna neki férje felől? Azt-e, hogy
28 XVII |           erdei tanyáján, elmondani neki: hogy börtöntől nincs miért
29 XVIII|    feljelenté magát. Megengedtetett neki: hogy további rendelkezésig
30 XVIII|       odaadta a hazafinak. Az örült neki, mint a gyerek.~Az nap és
31 XIX  |          gondolá: milyen örömet fog neki e levéllel szerezni. Alig
32 XIX  |      megjöjjön, s ő maga adhassa át neki. Még a folyosón hallva lépteit,
33 XIX  |          rajta.~Gyakran úgy tetszék neki, mintha lázálmai éjszakáján
34 XX   |          azzal is többször sikerült neki; az ottani tudósok egész
35 XX   |           hová fogok utazni? Mondám neki: hogy „Budára”.~E szóra
36 XX   |         örököse.~Csodálkozva mondám neki: hogy én, bár régóta lakom
37 XX   |      emberrel, keresd fel, mondd el neki: hogy kitaláltad szimbólumai
38 XX   |            fölé teremteték, szolgái neki az indulatok, szenvedélyek,
39 XX   |         experimentumára. Elmondanám neki: hogy ki akarok menni Törökországba,
40 XX   |      Fogja-e azt engedni a mágus?~– Neki nincs szüksége rá. Azonban
41 XX   |          emberek sírköveiből építek neki azt. Légy nagy ember…~      ~*~
42 XXI  |     sötétség és az árulás segítének neki.~A katonák ott feküsznek
43 XXIII|             álmodtak, hát hagyjanak neki békét.~A dandy ügye a kormányos
44 XXIII|            kávét kért, vizet hoztak neki, ha székért kiabált, cukorral
45 XXIII|      stúdiummal látszott enni, hogy neki semmi se jusson, s ha a
46 XXIII|             de bátyja addig beszélt neki, biztatá, vadítá, míg engedett
47 XXIII|           érte, s a fiú is tetszett neki. Szegény embernek nincs