Part

 1  I   |     vizet egy bőr kalaptokkal, s mikor kimerítettük, borzadva önténk
 2 II   |       még félelmet sem mutatott, mikor az alkonyati gőzkör, mint
 3 III  |           És nekem úgy tetszett, mikor elmentem mellettük, mintha
 4 IV   |       hozzá, azt kérdezém tőle: „mikor adta utoljára Hamlet apját?”~
 5 IV   |           Alig kötöttem be őket, mikor a sereg elkezdett futni,
 6  V   |     benne ismerni a csikóst. Az, mikor lovagol, hajlik jobbra-balra,
 7  V   |     sebaj, most olyan világ van, mikor a szegénylegény tartozik
 8 VI   |     elvesztett csatatéren.~Este, mikor már sötétedni kezdett, fölemelkedtem,
 9 VIII |       Mint a meleg forrás körül, mikor szerte tél van és hó, a
10 XI   |      akkor vettük észre egymást, mikor tíz lépésnyire voltunk.
11 XI   |      szabadulni. – Egy éjszakán, mikor legnagyobb volt a szélvészes
12 XII  |    elmondom. Ezelőtt két héttel, mikor ez a körte érni kezdett,
13 XII  | gyümölcséből még egyet megenném, mikor még tolvajnak sem kell,
14 XIII |          okozhatnák.~Elvégre is, mikor már nem volt számára hátra
15 XIII |      pálinkaszagú hordóban, hogy mikor kézre kerülök, azt halljam:
16 XV   |      mestersége: hogy januárban, mikor a magyar kormány elhagyta
17 XV   |     négyszer fog így fordulni, s mikor a magyarok újra elhagyták
18 XVI  |        szemébe az egyik leány.~– Mikor visztek bennünket már a
19 XVI  |       Szeged alatt a csata után, mikor a győztes tábornok végiglovagolt
20 XVI  |        kisírta magát keservesen, mikor eszébe jutott ősz apja és
21 XVII |      álmodik? S miért nem tudja, mikor szunnyad, hogy az csak az
22 XVII | nyugtalanul nyihog, mint a kutya mikor fél vagy éhezik.~Körülszökelli
23 XVII | romjaihoz, leszálltam a völgybe. Mikor láttam a kis kunyhót, dobogó
24 XVIII|            S nem érez ön semmit, mikor ezt látja?~– De igen, azt,
25 XVIII|        vadász imádkozni szokott. Mikor azt látja, akkor egyébről
26 XIX  |      szelíd volt mindenki iránt.~Mikor legutoljára láttam, jegyben
27 XIX  |     ágyúk elé, szuronyok közé, s mikor zászlóaljának nem volt már
28 XX   |    nyugszanak, ki akkor élt itt, mikor Buda tornyain még a félhold
29 XX   |      alkot felváltva az égen: D, mikor újul, O, mikor megtelik,
30 XX   |          égen: D, mikor újul, O, mikor megtelik, s C, mikor elfogy.
31 XX   |          O, mikor megtelik, s C, mikor elfogy. E szimbólumok jelentése
32 XX   |     imponáló tekintély leendett.~Mikor a magyar kormány hadseregeket
33 XX   |    melynek zászlója alá esküvém, mikor harmadszor kiegészíték,
34 XX   |       névből lett Iz-Nikmid, még mikor én gyermek voltam, úgy híttak,
35 XX   |           hogy mit akarsz.~Este, mikor a müezzin éneke elhangzott,
36 XX   |     ottveszett az ember lelke.~S mikor kis, finom kezeivel elkezdé
37 XX   |       sötét beesett szemeivel, s mikor az utolsót is megnézte,
38 XXIII|   kiáltott rá: hogy „vigyázzon”, mikor már bekalamázolta.~A dandy
39 XXIII|      öreg urak is ráröffentek, s mikor a beteg fiú reszkető hangon
40 XXIII|      kapni.~S még az hozzá: hogy mikor mindennek vége volt, minden
41 XXIII|       valamelyik törvényszéknél.~Mikor a háborús idő elkövetkezett,
42 XXIII|     fejét nyugtalan eszmékkel, s mikor visszajött, addig biztatta,
43 XXIII|       leánytól, s fájt szívének, mikor látta: hogy míg ő lelkét
44 XXIII|       leány egy könnyet sem ejt.~Mikor korán reggel, napfelkölte
45 XXIII|     Látod, azért nem könnyeztem, mikor tegnap búcsút vettél.~Az
46 XXIII|    Szívök, tudom: hogy megreped, mikor fiaikat meglátják.~*~A kormányos