Part

 1 II   |  elfognak, addig járok bíráidra, míg megunják és kibocsátanak.
 2 III  |     bojtár fél óráig elkergette, míg vissza bírta hajtani.~A
 3 IV   |           a körme hegyéig értek, míg a hosszú fecskefark szépen
 4 IV   |         A debreceni csata alatt, míg az ágyúdurrogás folyt, leültettek
 5 IV   |          mohón, nagy sietséggel, míg olyan vargafótot szúrt-szabott
 6  V   |          födte megnyírt fejét, s míg bal keze feje egy rongydarabbal
 7 VII  |    szaporán, mert nem késhetünk; míg a házat összekutatjuk, dél
 8 VII  |       söntör-forgolódott körüle, míg egyikét a tulipános egyeseknek
 9 VII  | vizitálja kend meg a legényeket, míg itt vannak, azt ne mondja
10 VII  |       most nyugton lehetnek itt. Míg ez lesz a perzekutor, addig
11 VIII |      Nehogy valaki meghallja… És míg ezeket gondolá, nem érzé:
12 VIII |     mozdulatja őt boldogítandja, míg él.~*~Víg zene hangzik az
13 VIII |       zokog, úgy sír hangosan; – míg a sok fényes alak bánat
14 IX   |          ősz bajusza reszketett, míg e nehány szótagot kimondá.~–
15  X   |          homloka redőkbe vonult. Míg ő olvasta a levelet; mi
16 XIII |            A mennykőt! mehet ön, míg lát.~– Hát nem a börtönbe
17 XIII |     ettem én vackort az erdőben, míg csak benne tartott, nem
18 XIV  |      ottan várt nagy türelmesen, míg a sok gyászruhás könyörgő
19 XV   |        Törökországba akar menni. Míg odamegy, meg visszajön,
20 XVII |    mégsem fáradt el, megy, megy, míg a tengerhez ér, onnan felszáll
21 XVII |     osztva csattogó agyaraikkal, míg amazok ravaszul lappangva
22 XVII |        hegyezve, fölemelé fejét, míg a kolompos ártány, használva
23 XVII |  csattogtatva s kolompját rázva, míg fejét elbúsultan félrehajtá,
24 XVII |     semmi nyomait a láncnak.~– S míg az ember egy félpatkóval
25 XVIII|         ásítozott a szemük közé, míg ki nem kergették, unta magát
26 XVIII|    akartam kérni: hogy addig is, míg ítéletet kapok…~– Adjak
27 XIX  | aggodalma idézett elő.1~A leány, míg olvasá, könnyeivel áztatta
28 XIX  |      őrnagyot kínzó fájdalmával, míg saját szívében oly megdöbbentő
29 XX   |      Adamas név alatt ismeretes, míg az én nevemet Herbad (tanítvány)
30 XX   |    szenteknek tartják.~Elvártam, míg táncuknak vége lesz, hanem
31 XX   |          és forogtak, keringtek, míg újra ki nem fáradtak bele.~
32 XX   |     utcákon, majd fel, majd alá, míg végre egy temetőhöz értünk.~
33 XX   |        mereven ki vannak nyitva, míg vonalmai a legédesebb kéj
34 XX   |          szerelmesek, mindaddig, míg Zuleichát a szerelemféltés
35 XX   |          s hallgatva ültünk ott, míg alkonyodni kezde.~Amint
36 XX   |      tompábban, enyészetesebben, míg végre a völgy mély torkolatában
37 XXI  |      ismert szavaik beszédét, …s míg lelke messze jár az ábrándok
38 XXIII|          harapva elhallgatott, s míg a dandy pergőhadaró nyelvvel
39 XXIII|      mindenkit lenéző seigneurt, míg a fiatal dámák éppen ellenkezőleg
40 XXIII|       aki tojással issza a teát; míg az éltesebb dámák kegyes
41 XXIII|       két lépést tett hátrafelé, míg a kapitány odament, a leplet
42 XXIII|           aki mulatni is tudott; míg a kibujdosott honvéd százával
43 XXIII|     unszolta másik testvérét is, míg az is elhagyta műhelyét,
44 XXIII|   beszélt neki, biztatá, vadítá, míg engedett és vele ment Törökországba.~
45 XXIII|      szívének, mikor látta: hogy míg ő lelkét sírja ki, a leány
46 XXIII|     monda, nem szabad meghalnia, míg őt szüleihez nem vezeté.~