Part

 1 Egy  |      szemére karimás kalapját: „ne verd azt a nótát!” – kiált
 2 III  |    egész éjjel, a szép asszonyt ne féltsétek; ő magát jól mulatja.~
 3 VI   |       nem állhatá, miszerint ki ne vallja: hogy vicispán korában
 4 VI   |    hogyha kedve van, öljön meg, ne hagyjon tovább nyomorognom.
 5 VII  | legényeket, míg itt vannak, azt ne mondja azután, hogy valamelyik
 6 VII  |     zavarba jött. Dühös lett.~– Ne veszekedjék kend! – ordíta
 7 IX   |   szekere kerekeit, hogy tovább ne mehessen.~Tartott egy udvari
 8  X   |     bátyám!~A kajla földemet el ne felejtse megugaroltatni,
 9 XI   |          hol dőzsölés közben el ne mondta volna, miképpen ölte
10 XI   |  egyszer-másszor „hazaárulónak” ne nevezett volna, a legkisebb
11 XI   |         vigasztalá, kérte: hogy ne menjen tovább; az gyanúsan,
12 XII  |            Az öreg megdorgált; „ne panaszold neki, ha kedvét
13 XII  |        az is valami rossz lélek ne volna.~– S hogy híták azon
14 XIII |     resignálva: hogy őt híréből ne lehessen ismerni.~– Mi volt
15 XIII |     ember.~– Uram! ön ezt nekem ne mondja. Nem azért ettem
16 XIII |   csukasson be, de csatadalomra ne mondja azt: hogy „ringy-rongy”.~
17 XIII |        az Istenre is kéri, hogy ne nevezze az igaz nevén, mert
18 XIV  |     lesz már most énbelőlem?”~– Ne sírj – monda csonka társa
19 XIV  |         a nyomorék kezébe, hogy ne lássák, miként az koldus,
20 XV   |      hogy ezentúl a német bankó ne érjen semmit, ezáltal szép
21 XV   |        fertálybankó, mely hozzá ne vándorlott volna, persze
22 XV   |   pénzét kezembe adná.~– De hát ne tréfáljon az úr, mi lesz
23 XV   | kollegialitásból megmutatom, de ne adja tovább.” Ím, írásból
24 XV   |       akik elrejtik, büntetésül ne kapjanak semmit.~A kupec
25 XV   |        annyi földön. Tudja mit, ne menjen odáig, annyi mint
26 XV   |    Loptam én talán azt a pénzt? Ne is beszéljen felőle!~– Nem
27 XV   |            No ha nem tudja, hát ne feleseljen velem. Tíz forintot
28 XVI  |       elmennek a csatába, apjuk ne várja őket vissza… A levél
29 XVI  |    szégyen hajt az arcba.~– Bár ne jöttünk volna ide soha –
30 XVII |         kezemet reszketve.~– El ne árulj. El ne árulj… – rebegé.~–
31 XVII |    reszketve.~– El ne árulj. El ne árulj… – rebegé.~– Én-e? –
32 XVII |       rám és sírt keservesen.~– Ne hagyj el még – szólt átölelve –,
33 XVII |        Elmegyek innen messzire… Ne keress többet… Senki sem
34 XIX  |    zsenácskáikat: hogy terhükre ne legyenek egészen másnemű
35 XX   |      gyermek ereibe, s hogy meg ne gyengüljön annak ereje,
36 XX   |         szüksége rá. Azonban el ne felejtsd: hogy e kövekkel
37 XX   |        elfordítám arcomat, hogy ne lássak rá többet, s azon
38 XX   |       húztam magamat tőle: hogy ne érjek hozzá.~Reggelig ott
39 XX   |  arcomat: hogy a megeredő könny ne lássék rajta; de újra hangzék
40 XXII |       kend? Mind valamennyin?~– Ne kiabálj, lelkem Jutka. Nem
41 XXII |   tesszük azt a tenger almát?~– Ne félj tőle, ott van mind
42 XXIII|    hozzájuk kegyelmesnek lenni, ne legyen-é akkor egyes polgároknak
43 XXIII|   szívfojtó szóval biztatgatá: „ne félj, mindjárt ott fogunk
44 XXIII|       orrába: hogy ők maguk meg ne hallják.~A kormányos leült