Part

 1 II   |        úgy szántam őtet magamban, őt és vidám feleségét, magam
 2 II   |          maradtam a kietlenben. – Őt szerető nő kísérte, engem
 3 IV   |          kék-zöld lett ijedtében. Őt még a csikósok is ismerik;
 4 VIII |          akiért elhervadt, és aki őt sohasem szerette, most sem
 5 VIII |    megvallhassa a halottnak, hogy őt egyedül szerette, szeretni
 6 VIII |      Egyik itt, másik amott látta őt meghalni. Egy sem mondta
 7 VIII |          megy. Éjjel mindig látja őt, mellette ül, vele beszél
 8 VIII |        őrültség ösvénye.~Fel kell őt keresnie, bármi veszély
 9 VIII |            csak egyszer ölelhetni őt karjaiba valóan, ébren, –
10 VIII |           a mellőzött kedvest, ki őt úgy szerette, és kiről ő
11 VIII |           e kéz minden mozdulatja őt boldogítandja, míg él.~*~
12 IX   |       másokat mulattatni.~Ismerte őt az egész környék, a vendég
13 IX   |     Minden ember más néven szokta őt nevezni).~A bohóc nem szólott
14 XI   |       szobor, akaratlanul üldözve őt kísérő tekintetemmel.~Másszor
15 XI   |           hőstetteivel, nem látta őt többé senki sem itt, sem
16 XIII |         nem volt resignálva: hogy őt híréből ne lehessen ismerni.~–
17 XV   |    azonban egy másik derék ember, őt kisegítendő ebből a bánatos
18 XVI  |           ajkára.~A másik ellökte őt magától, s a haragtól csengő
19 XVII | keresztülment rajta.~– Nem láttad őt? – kérdé tőlem.~– Nem –
20 XVII |        útnak indulék.~Fel akartam őt keresni embertől nem ismert
21 XIX  |           futkostak ujjai.~Láttam őt többször a templomban, amint
22 XIX  |           Van okom rá talán: hogy őt gyűlöljem?~– De van nekem,
23 XIX  |          Most még jobban szeretem őt.~*~E nap óta nem látta Emmi
24 XIX  |         helyreállását várta, hogy őt hazavigye családja körébe.
25 XIX  |           útra kelt ifjú nejével, őt lakhelyére viendő.~Az egész
26 XIX  |     takarja, kérve: hogy szeresse őt úgy, mint az, ki ott el
27 XX   |         már az oly vénnek ismerte őt gyermekkorában, mint halála
28 XX   |    legelső golyó, melyet kilőnek, őt találja.~Mintha a halál
29 XX   |          a halál kerülné azt, aki őt megveti, s csak azokat keresné,
30 XX   |    visszaérkezve első gondom volt őt újra felkeresni.~Ott állt
31 XX   |           régen volt. – Én láttam őt mosolyogni. – Mint a pólusi
32 XX   |        hasonlítást, csúfság volna őt fűhöz, fához hasonlítani;
33 XX   |          percben lábaim elé érzém őt hullani s érzém megragadott
34 XX   |           kelle kinyújtanom, hogy őt keblemre vonjam, – és én
35 XX   |           és én meg sem csókoltam őt.~Reggel kisírt és lesütött
36 XXIII|           saját kajütjökből: hogy őt inzultálhassák, a pincérek,
37 XXIII|       eszméje, mely nem szűnt meg őt üldözni.~Hallott beszélni
38 XXIII|      kedvese vállait, megcsókolta őt forróan s azután kacagva
39 XXIII|         vettél.~Az ifjú le akarta őt beszélni.~– Messze van az,
40 XXIII|       földhöz.~Az ifjú még akarta őt marasztalni. De a leány
41 XXIII|         nem szabad meghalnia, míg őt szüleihez nem vezeté.~Én