Part

 1 IV   |              hangon.~– Hát teszem föl majd Borsodba. (Jól tudtam: hogy
 2 IV   |     leültettek egy bakhát mellé, hogy majd a sebesülteket odahozzák.
 3  V   |         tengerrel együtt libeg-lobog, majd kisebb, majd nagyobb lesz,
 4  V   |             libeg-lobog, majd kisebb, majd nagyobb lesz, néha egészen
 5  V   |   beleveszhetünk az ingoványba.~A víz majd nagyobb, majd csekélyebb
 6  V   |       ingoványba.~A víz majd nagyobb, majd csekélyebb volt, néha szinte
 7  V   |               hallani még kiabálását, majd itt, majd megint távolabb,
 8  V   |             még kiabálását, majd itt, majd megint távolabb, ki bírna
 9  V   |          láttak halva.~– Igazok volt. Majd elmondom, ha hazaérünk,
10 VI   |          maradj hátra – mondá neki –, majd előbb én beszélek vele,”
11 VI   |        határozták, hogy holnap reggel majd megegyeznek.~Nem tudom,
12 VII  |               és reggelizzenek addig, majd csinálunk velök valamit.~
13 VIII |          egyik szebb volt a másiknál. Majd úgy gondolá el: hogy éjjel
14 VIII |        ablakán beszólni, úgy lepi meg majd, hogy az utcán alamizsnát
15 VIII |               alamizsnát kérend tőle, majd azt: hogy levelet ír neki,
16 IX   |             úgy szokott neki illeni … Majd én magam... nyögé elmaradozó
17  X   |         szederfákat szedesse ki, mert majd elvénülnek, s ültettesse
18 XI   |             elbujdosott, sokan látták majd itt, majd amott, félénken,
19 XI   |                sokan látták majd itt, majd amott, félénken, elvadultan
20 XII  |             feje, olyan szomorú volt, majd a szájába hágott, s akkorákat
21 XII  |           gondoltam, nem szólok neki, majd ha eleget látott belőle,
22 XII  |               sem bánta. – „No iszen, majd megindítom én a fülét, ha
23 XIII |        esküdve nagy kegyetlenül: hogy majd keres ő magának olyan embert,
24 XIV  |               mi ketten egymás felől. Majd ha vége lesz a harcnak,
25 XIX  |              kérdé a leány hebegve, s majd sápadt, majd elpirult.~–
26 XIX  |               hebegve, s majd sápadt, majd elpirult.~– Az én gyermekeimet!…
27 XX   |     néhányszor végiglépdelé szobáját, majd hozzám lépett, éles, nyugodt
28 XX   |               szűk kanyargós utcákon, majd fel, majd alá, míg végre
29 XX   |          kanyargós utcákon, majd fel, majd alá, míg végre egy temetőhöz
30 XX   |               a világ, aztán idejössz majd te is. La illah, il Allah!
31 XXIII|              sem maradhatott nyugton, majd matrózok jöttek oda, azokat
32 XXIII|          oldalára szoktak téve lenni, majd a hajósuhanc jött hosszú
33 XXIII| nyírfasöprűjével söpörni a födözetet, majd egy-egy öregúr kereste alatta
34 XXIII|        kereste alatta az útitáskáját, majd a kalauz kerestette vele
35 XXIII|      útijegyét, azután a málhajegyét, majd ismét az útlevelét, majd
36 XXIII|              majd ismét az útlevelét, majd fiatal dámák mentek oda
37 XXIII|        egyébbel segíthetend rajtok.~– Majd az Isten, aki eltemeti őket –
38 XXIII|               úgy is szép az éjszaka, majd elmondom, amit tudok. Hanem
39 XXIII|            arra, amit még ezután kell majd kiállniok.~Aznap a városon